Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-13 / 15. szám

XXVtII. évfotyam. Nagykároly, 1911. április 13. 15. szám. NAGYKAROLTÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. m ► - -«■»- • m----------­Na gykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. RHegjelenik tisinden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ......................... 8­— kor. Fél évre............................. 4-— v Negyedévre ...................... 2'— Egyes szám......................-•SO » Községi jegyzők és tanítóknak egész fvre 6 kor. Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf I.aptulajdonos és kiadó : a „Nagykároiyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Rérroentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Feltámadunk. Az ünnepi vezércikkeknek van egy rettentő visszataszító vonása. cok ben­nük a nagyképűsködés, a farizeusi ko­molyság. Hogy husvét ünnepeire is kijut egy jó adag alakoskodás a lapok vezető he­lyein, az természetes. Hisz’ a keresztény világnézlet születésének emléknapján is ki kell használni a jóhiszemű publikum érzékenyebb pillanatait. Húsvéti, alléiujás hangulatok ünnep- rontói legtöbb.'Zör ezek az újságcikkek. Nyiladozó, fakadó tavaszi hangulatok ün­nepén sötét pesszimizmussal, bántó ci­nizmussal vágják szemünkbe nincs fel­támadás !“ Az Élet ünnepén Halálról, slagnáció­ról nyőgdicsélnek erőltetett, beteges han­gon. Ideges, remegő kezekkel tapogatják a társadalom pulzusait, s a szerkesztő­ségek asztalain elkészül a sötét, szomorú, kétségbeejtő diagnózis: „nincs feltá­madás ! Kétségbeejtő, sáppadt, beteges vi'ág- nézlet! Az ö világuk egy nagy hullaház, légköre kriptaillat, tavaszi fuvalom helyett nehéz, nyomolt levegő van benne. Ke­vés benne az energia; lerongyolódott lelkek társasága. Kevés benne a mosoly, sok a sötélnézésü szemek száma. Kevés a szeretet, sok a szívtelenség benne. Ke­vés érzéke, van az élethez, tűzhöz, fiatalsághoz. Természetellenes kéjjel só­hajtozzak a pusztulást. Kevés az emelt fő és gyermek-lélek, de sokan vándorol­nak a vert hadak utjain. Itt tényleg kétséges a feltámadás. I Foszladozó testnek, szárnyalörött lélek­nek, üres szívnek csak egy az útja már. A sirba. Husvét ünnepe a feltámadás napja. Feltámadunk-e hát az energiátlanságból ? Hu.-vét ünnepe az eh f- napja. Kibonta­kozunk-e hát a lelkeket ölő unalom csont- vázos kemény karjaiból? Husvét ünnepe az öröm ünnepe. Tudunk-e hát újból ' győztesen, diadalmasan szembenevetni a Halállal? Husvét ünnepe az erő ünnepe. Tudjuk-e hát újból érezni agyunkban és karunkban az élet erejét? Husvét ünnepe a homályból és tapogatózásból felszaba­dult lelkek ünnepe. Tudunk-e hát még egyszer világosan, erősen nézni és látni ? Husvét ünnepe a krisztusi igazság meg­erősítése és bizonyítéka. Tudunk-e hát megállani mi is a világnézlet harco s küzdelme közepette férfiasán az igazság pártján? Husvét ünnepe vasárnapi, nap- süiéses hajnal ünnepe. Tudunk-e hát újból verőfényben és ködtelenségben élni? Tudunk-e hát föltámadni? Mikor fülünkbe zug a bizalmatlan­ság harsonája innen is, onnan is, a nyíltabb lelkek, az acélozottabb jellemek észbe kapnak s legalább gondolkodnak. Igen is lesz feltámadás, kell lennie! Mikor a haldoklót pillanatok választják már el a haláltól, akkor legerősebb benne az életkedv. Mikor a jobb sorsra méltó gondolatoknak megásták már a sirt, igen sokszor akkor kapnak uj, erőteljes, ke­mény életre. Mikor majd szinte-szinte mind bevállik napjaink aknamunkásainak vérmes álma a társadalom dekrisztiani- zálásáról, akkor — az utolsó percben —- szakad majd fel a lélek az elevenholt testekből s lesz feltámadás, allelujás kör menet, minőt még nem látott a világ! A tények még mindig amellett szóltak, hogy csúszunk a lejtőn egyre lefelé. Más TÁRCZA. Vég. Kidőlt a cser. Szívós, vén törzsökét, Nem orkánok villáma szelte szét. Kit össze nem zúzhat veszély soha, Megőrli lassan az idő foga. Kidőlt a' cser. Növekvő sudár ám Rohant át leghősh korszakod, hazám Siratni megsiratta a napot, Tizenhármat mely szentté avatott Kidőlt a cser. Lehullt lombja közé Eszménye olajágát kötöző Enyészet angyala és szanaszét Szóródik csakhamar a sarjadék. Kidőlt a cser. Szép nyolcvan éven át Elosztogatta lelke legjavát: Maffának is jutott azért elég: Megőrző nagy szivének melegét. Kidőlt a cser. Felhős egem alatt A becsületben mintakép marad, Bár érjen engem balsors, vagy siker. — Anyám atyja e ritka ősi cser. Károlyi Tóth Lajos. Az ezeregyéjszaka és a Pancsa- tantra hatása népmeséinkre.*) Ha az ember valami csodás boldogságot, akar elgondolni, a hol bu és baj nélkül élnek | ahol nincs senkinek semmire gondja, a hol a *) Felolvasta szerző Dr. Frick József főgimn tanár a I „Kölcsey Egyesület“ f. hó 6-án tartott felolvasó estélyén. hajszálból aranyérc válik, akkor megalkotja magának tündérországot. Az ember idealiz­musa, gyakran gyermekes naiv képzelődése és az a körülmény, hogy e földön nem ér el nagy boldogságot, a vágy egy másik állapot után voltak a rugói annak, hogy önkénytelenül, | öntudatlanul is megalkosson a nép gyermeke magának valami csodás világot, ahol a legna­gyobb ellentétek elsimulnak, ahol a centaur ! állatok félig ember, félig állat testtel, a sellők, tündérek, szellemek, óriások, törpék és ször­nyek a legnagyobb egyetértésben élnek, ahol ; ok nélkül nincs büntetés, ez az ország a Mese- ! ország. Ami a képzett ember előtt az ideál, mondhatnám az a műveletlenebb ember előtt a mesevilág. Mindkettü idealizálása valaminek, mondjuk a jelen világnak az idealizáló belső egyé­niségének fejlettsége szerint. Csakhogy mig a művelt ember tudja, hogy ideáljai ritkán és nehezen valósulnak meg, addig a nép egyszerű i fia bizonyos korig vakon hisz a mesékben; hit­„BOURBON“ Cigaretta hüvely és papír. # Legfinomabb minőség. 0 Hamu és zsír nélküli. Gyári főraktár és el- VfUTÍflOPlI Mll/lfíO Dohányfötözsdéjében árusítás OUIIlUOOjf IvIlmUO Nagykároly.

Next

/
Thumbnails
Contents