Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-06 / 14. szám

NAGYKÁROUÍÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Kegplerik minden csütörtökön. Előfizetési árak :*■ !' F-lelös szerkesztő- • Szerkesztőséi): Kossuth-utcza 3, - Telefon 7. Egész évre ....................................8-- kor. —^jr Ariim- Adoif ; “ivatal: Széchenyi-utcza 37. - Telefon 76. Fé l évre 4'-__ " Bérraentetlen leveleket előttünk ismeretlentől Hf fSL:::::: :.-ü 1 i******#. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. * „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság . Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. XXVIII. évfolyam. Nagykároly. 1911. április 6. 14. szám. Ä közigazgatás reformja. Alig van ma aktuálisabb kérdés a közigazgatás reformjánál. El kell ismernie mindenkinek, hogy a mai közigazgatási szervezeteink közül a vármegyei közigazgatás az, mely leg­jobban és legsürgősebben szorult reá a reformálásra. Annyi panasz és igen sok esetben jogos panasz hangzik el a vármegyei közigazgatás ellen; hogy ezeknek utóvégre is meghallgatásra kell találniok még azok­nál is, a kik a vármegyei önkormányzat fentartásának legcsökönyösebb hivei. De ennek a reformnak megalkotása egyike a legfogósabb kérdéseknek. Mert annyi mindenfele érdeket kell kielégíteni, összhangzásba hozni s az egész közi­gazgatási szervezetet az állami élet kü­lönféle ágazatai közé harmonikusan bele­illeszteni, hogy nagyon próbára fogja tenni az uj vármegyei törvény a törvény- alkotók és törvényhozók képességeit. Azzal tisztában vagyunk, hogy a mai önkormányzati rendszert nemcsak a maga teljes egészében len kell tartani, hanem okvetlenül szükséges, hogy az önkormány­zati hatáskör bizonyos tekintetekben tágit- tassék. Hiszen az 1905. évi nemzeti ellentállás korszaka bizonyította be leghat- hatósabban azt, hogy midőn a felsőbb hatalom a nemzet képviseletét némaságra kárhoztatta -és katonaság segítségével ker­gették szét a parlamentet, — az alkot­mány épségéért való küzdelem a várme­gyék gyüléstermébe terelődött, hol a ha­talom sokkal hevesebb ellentállásra talált mint a parlamentben, s hol az erőszak alkalmazásának kevesebb sikere volt. De nem egy vármegye hazafias ellentállásán megtört a hatalom minden erőszaka s nem volt képes eredményt érni el. Viszonyaink ma sem jobbak, mint hat évvel ezelőtt voltak. Sőt annyiban rosszabbak, mert a közös hadsereg fej­lesztésének és a harcképesség fentartásá­nak cégére alatt a hadvezetöség oly kö­vetelésekkel lépett fel, a melyeket kielé-1 giteid az ország teherviselési képességének 5 tönkretétele nélkül nem lehet. Ennek tudatában az ellenzék bizo­nyául nem fogja simán megengedni, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül préseljék ki belőlünk azokat a milliókat, a melyeket a hadsereg tűrhetetlen Molochja akar1 zsebrevágni. Hogy a hadsereg terén valami nem­zet engedményt nyerjünk, hogy állami önállóságunknak valami csekély jelét itt külsőleg is kifejezésre juttathassuk, erre j — azt hisszük—alig van kilátásunk. Hiszen ma már ez — sajnos — csak a függet-i lenségi párt követelésévé lett, amely pedig a parlamentben számbelileg törpe csekélység. Ilv körülmények között igen könnyen megtörténhet, hogy a nemzetnek ez a fájó kérdése ismét szembe fogja állítani a hatalommal, a mikor azután az alkot­mány védelme majd megint a vármegyék feladata lesz. Hogy a Khuen tervei szerint meg­reformált vármegye, hogy és miként fogja az alkotmány iránt kötelességeit teljesíteni, ez igen-igen nagy kérdés, a mely nem­csak magára a közigazgatásra, de az al­kotmányra nézve is döntő sulylyal fog birni. Viszont az is igaz, hogy a mai vá­lasztási rendszer mellett a vármegyei köz- igazgatási tisztviselői kar helyzete irigy-! lésre méltónak éppen nem mondható. Bár a múltakhoz képest sokban ja-; vultak az állapotok és a vármegye is megtudja becsülni a munkás és szorgal­mas tisztviselőt, de még sem tudja ma­gát emancipálni az alól a felfogás alól, hogy a vármegyei tisztviselői állások a családi nexusok állásai, a melyeket a vármegye kisebb, vagy nagyobb urainak gyermekei és unokái kell, hogy betöltsenek. A választási rendszernek hátrányait emlí­tenünk nem szükséges, mert hiszen szá­mos példa bizonyltja, hogy akár hány — családi összeköttetés nélküli tisztviselő — egész éleiét ugyanabban az állásban tölti el, a melyre első választása alkal­mával megválasztották és nem képes előre haladni, inig egy másik a kinek családi összeköttetései kitűnőek, csakhamar magas, sőt vezető állásba kerül anélkül, hogy a közigazgatás elend szabályait ismerné. „Ha adott az Isten hivatalt, majd ad hozzá észt is“ közmondás, sajnos itt gyakran nyer beigazolást. A kinevezése rendszer sokkal helye­sebb volna, ha a mi sajátságos viszo­nyaink ezt .megengednék. De erről addig, mig közjogi kívánalmainknak legalább minimuma nem teljesedik, szó sem lehet. Ez egyenlő volna öngyilkosságunkkal. Módot kell tehát találni arra, hogy a választási rendszer ferdeségei lehetőleg eloszthassanak, trre nézve pedig igen könnyű megtalálni a módot. Ki kellene mondani, hogy senki sem választható meg magasabb állásra mindaddig, mig bizo­nyos számú éveket alacsonyabb állásban el nem töltött. Ezzel eleje lenne véve a köz- igazgatási állásokra való törekedésnek és annak, hogy a magasabb állásokba kellő jártassággal nem bíró egyének kerüljenek. A mint az állami tisztviselőknél a szol­gálati idő irányítja a magasabb fizetési osztályokba való jutást, éppen igy kell, hogy legyen az a vármegyei tisztviselők­nél is. Igaza van gróf Tisza Istvánnak abban, hogy csak megelégedett tisztviselői karral lehet jó közigazgatást csinálni. A közigaz­gatási tisztviselői állás is ma már éppen oly 'kenyérpálya, mint az állami szolgálat, jogos tehát, hogy ők is oly dotációban részesüljenek mint az államiak. De nem szabad túl menni azon a mértéken, a milyent az államiak részére állítottunk fel. Mert ha túl megyünk rajta, irigységet és elégedetlenséget keltünk vele a másik osztálynál, a mely majd ismét kívánsá­gokkal áll elő, a vármegyék kedvezmé­nyezettjeire hivatkozva. Az egyes tisztviselői állások fizetési osztályokba való sorozásánál a legna­13—30 „BOURBON“ Cigaretta hüvely és papír. Legfinomabb minőség. Hamu és zsír nélküli. Gyári főraktár és el- árusitás Somossy Miklós Dotiányfötözsdójében

Next

/
Thumbnails
Contents