Nagykároly és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-30 / 13. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Az első teendő volt megalkotni az orszá­gos érdekképviseletet és ezáltal a kereskede­lem erkölcsi színvonalát emelni. Ennek az érdekképviseletnek első feladata önsegély utján a tisztességtelen versenyt kiküszöbölni. Minden társadalmi osztályban vannak ki­vetni való emberek úgy mond, de azt általá­nosítani nem szabad s ha egy fizetésképtelen­ség, csőd vagy hamis bukás esete fordul elő, magát, ezt a kereskedők rovására Írni nem szabad. Másodsorban fontosnak tartja a törekvést arra, hogy egyes kereskedőnek társadalmi sú­lyát és politikai béfolyásáf emeljék. Ugyanis nálunk eddig a kereskedelmi és ipari foglalkozást nem tartják úri foglalkozás­nak. Angliában generátiókon át száll az ilyen foglalkozás a családtagokról tovább egymásra, nálunk pedig ha valaki mint kereskedő vagy iparos kissé megtollasodik, gyermekeit már más pályára adja. Ezt a kereskedelmi pálya iránti előítéletet megszüntetni lesz az Egye­sülés egyik főcélja. Harmadik fontos célja az Egyesülésnek fej­leszteni az általános közgazdasági életet s visszamenni e tekintetbén arra az irányra, a milyen hazánkban Nagy Lajos és Hunyadi János korában volt, amikor az európai kon­ferenciákat Magyarországon tartották s a ke­reskedelem volt az a tényező, ami hazánknak ezt a positiót biztosította, mert a kereskedelmet es ipart minden privilégiummal felruházták s ez okozta az akkori nagy fejlődést, valamint az ország visszafejlődése és a mohácsi vész is az ipar és kereskedelem hanyatlásával volt kap­csolatos. Most is igy vagyunk. Az ország fejlődésnek, virágzásnak csak akkor fog indulni, ha az ipar és kereskedelem törvenyhozásilag és társadalmilag is elő fog mozdittatni, miért is nemcsak a kereskedőnek és iparosnak, de hazánk minden lakosánák oda kell törekednie, hogy a fejlődés útjában levő korlátok apasztassanak és lassan lassan egészen eltávolíttassanak. Ezután rátért az Omke elleni vádakra. Azt mondjáa róla, hogy aggressziv, mert feldúlja a társadalom egyes rétegei és a közgazdaság szervei közötti békét. Hát ez nem áll. Mert igaz ugyan, hogy küzdött a kereskedők érde­keiért, de ez becsületbeli kötelessége és a célt túlnyomóan el is érte, mert sok javaslat s ezek között az általános megdöbbenést keltő adójavaslatok, melyek a kereskdökre sérelme­sek lettek volna, rnegfelelőleg módosítva lett s az eredmény az, hogy a törvény jobb, mint a minő a javaslat volt. A küzdelem, melyet az Omke a kereskedők érdekében folytatott, meghozta a maga ered­ményét s ez a többi társadalmi osztára sem hátrányos, mert a társadalmi érdekek harcából kikerülő kompromisszium kiélégiti az érdekeket. Példa rá Anglia, melynek legfényesebb kor­szakában a legnagyobb volt a társadalom kü­lönböző rétegeinek a harca, holott Spanyol- országban a társadalmi rétegek között nincs harc, de van hanyatlás. Ugyanazt a szervez­kedési szabadságot kivánja a kereskedők ré­szére, mint a milyen az agráriusoké. Az Omke vezetősége megkezdett utján fog haladni és kitartással fog küzdeni a kereskedők érde­keiért. A lelkes beszédet zajos taps jutalmazta. Ezután Pucser Károly jelentette, hogy ta­gul 102 egyén iratkozott be, miért is felteszi a kérdést, hogy kivánja-e az Omke fiókját megalakítani, minthogy erre több igen hang­zott fel, elnök az Omke fiókját megalakított-; nak nyilvánította és felhívta a közgyűlést, hogy a szervezeti szabályzat szerint egy elnö-1 köt, 2 alelnőköt és a 40 tagú választmányból; egyelőre 30 tagot válasszon meg, 10 tagsági helyet fennhagyva az ezután belépő vidéki tagok részére. Pucser Károly javaslatára el­nökké egyhangúlag Brichta Miksa választatott meg, kit amidőn megválasztatása alkalmából üdvözölve felhívott, hogy elnöki széket fog­lalja el. Brichta Miksa megköszönvén az iránta megnyilvánult bizalmat, kijelentette, hogy ö programmot nem ad, hanem Ígéri, hogy tőle telhetőleg mindent el fog követni, hogy az egyesület célját előmozdítsa. Kérte a központi alelnőköt, tolmácsolja a helybeli kereskedők köszönetét a központnál azért, hogy az ala­; káló gyülókré az alelnök és a főtitkár meg- í jelentok és biztosítsa, hogy a nagykárolyi fiók 1 mindent ineg fog tenni, amit kereskedők érde- I keinek előbberitele tekintetében tőle várnak. Elnök javaslatára ezután alelnökökké Pu- j cser Károly és Weinberger Ferencz egyhangú­lag megválasztatlak. A választmány tagjaivá egyhangúlag meg­választanak : Dr. Antal István, Csipkés Ká- | roly, Csetényi Lajos, Janitzky Albert, Kaufmann ! Jenő, Kaufmann József, Kalafoni Jenő, Kovács i György, Kubinyi Bertalan, Kardos Aurél, Lu- ! kácsovits János, Lukács Lajos, ifj. Matolcsy ; Sándor, Norm János, Nonn Gyula, Pénzéi Mi- j háiy, Peiszner Lajos, Rubletzky István, Rub- letzky Miklós, Reiter Adolf, Rőth Károly, ! Schusterilsch Ferencz, Strohmájer Ferencz, Singer Lipót, Singer Márton, Sternberg Jenő, Szeghő Ödön, Vetzák Ede, dr., Velzák Ede, Varga Imre, Wagner István, Weisz Lajos és Várady János dr. Ezután elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Janitzky Albert és Stromáyer Ferencz tagokat felkérvén, az alakuló gyűlést berekesztette, jelezve azt, hogy akik az Omke ápril 2-án tartandó közgyűlésére és a tavaszi vásárra a fővárosba u/azni akarnak, kedvezményes vas­úti jegy váltására vonatkozó igazolványt nála kaphatnak. Ezzel az Omke helybeli fiókjának szépen le­folyt alakuló közgyűlése véget ért. Este 7 órakor társasvacsora volt a „Ma­gyar Király“ szálloda éttermében, melyen vagy 40 személy vett részt. A pohárköszöntők sorát. | Brichta Miksa elnök nyitottta meg, ki maróthi I Fürst Bertalant és a lobbi vendégeket éltette. Fürst az ezúttal megalakult egyesülésért és annak ' elnökségéért, dr. Szende Pál a nagykárolyi keres­kedelem felvirágzásáért, dr. Vetzák Ede Deb- reczeni polgármesterért, Fáik Lajos kamarai alelnök — a kamara támogatását megígérve — a helybeli kereskedőkért, Lukács Lajos pedig az uj elnökért ürítettek poharat. A társaság egy része a 8 órai vonattal elutazott, legna­gyobb részé azonban éjfélig vig poharozás köz­ben beszélgetett az uj egyesület magasztos hi­vatásáról és reményteljesen néznek az uj egye­sülés működése elé. A kitűnő estebédet Wessel Manó megszokott jó hirét dicséri. Színház. Heves Béla szintársulata három estére át- • rándult Szatmárról hozzánk. Nem idején való ma újrakezdeni a Hevessel és Szatmár város­sal folytatott vitát, le van az zárva az egye- | dűl helyes megoldással, amelyben mi meg- ; nyugszunk. Lapunk, mint a múltban, úgy ezut- J tál s a következő sziniidényben is minden el- I fogultságtól menteden, tisztán objektiv szem­pontból tekintve bírálja az előadásokat. A "közeli szétválás enyhítő tudata, úgy látszik, kedvező hatással voit mind a színigaz­gatóra, mind a közönségre, mert mig Heves ezúttal három jól betanult, uj darabbal jött hozzánk, a közönség viszont szépen megtöl­tötte a színházat. Hiába, a mai újságolvasó közönség nehezen viseli már el, hogy egy-egy uj darab megismerésére félesztendőkig is el­várjon. A vállalkozás tehát anyagilag jól sike­rült s a színigazgatónak nyilván ez a fődolog. Sietünk azonban megjegyezni, hogy ha az er­kölcsi siker nem is ért fel az anyagival, ez nem a Heves hibája. Ö végre is uj, nagy sikerű darabokat adott s nem tehet arról, ha e dara­boknak inkább a — külső kiállítás adná meg a — külső sikert. Az iró mind többet biz az előadásra, semmitmondó, üres szavakkal, félbe­szakított mondatokkal, lapos közhelyek oknól- küli ismétlésével leplezi a gondolat hiányát, felkiáltójelekkel pótolja az eszme fogyatkozá­sát, felületes aforizmákkal a következetességet. A szinész együttérző művészete nem min­dig lesz képes a sokszinü közönség leikéből kiváltani azt a megértő összemüködést, mely­ben a szerző bizakodott. Ilyenkor segit hatha­tósan a díszletek varázsa, a kisérő zene dal­lama, a fényváltozatok hatása, a jelmezek disze. Azért az ilyen daraboknál — s ilyen a legtöbb uj darab — semmitsem lehet elvonni a diszletezés fényéből. Amit a szinpad ez irány • ban nem tud vagy nem akar, vagy nem bir megadni, az mind a darab rovására megy. Elég hiba, hogy igy van, de ezen hibák világá­ból táplálkozik a modern szinmüirodalom. És az oka, hogy a hétfőn előadott .Testőr“, Molnár Ferencnek, a legdivatosabb magyar Írónak a fővárosban már-már jubiláló darabja nálunk olyan kevés viszhangot keltett. Pedig az előadás kitűnő volt. Vidor teljes oda­adással, aprólékos gonddal dolgozta ki a puha szinész jellemét, amelynek rajza alkotja a da­rab tulajdonképeni csontvázát. V. Zöldy Vilma szép volt, jó volt, mint mindig, csak, is­mét kevés temperamentumot tanúsított. Öl­tözékeinek nagyobb eleganciája is — az előbb mondottakért — igen kívánatos lett volna. Herezeg a kritikus szerepében minden szavát, minden mozdulatát a tökéletességig vitte. Herczegné a, színházi mama kis szerepé­ben vaskos humorát jól alkalmazta. Kedden Henry Bataille-nak a két irányra szakadt forrongó, párizsi irodalmi világ egyik táborának élén álló, lármás, a rémdráma izgal­mával ható vezérdarabját, a Balga Szüzet ad­ták. Az est sikerének érdemet adjuk meg annak, akit illet. Ez Baghy Gyula — a rendező. Hogy oly csekély eszközökkel mekorra hatást tudott kelteni, azt csak az meltányoljhatja igazán, aki —• legalább műkedvelői minőségben —• belülről is ismeri színházi berendezésünknek fogyatékos voltát. De mint előadó is öntudatos előkelőséggel játszotta meg az öreg herceg el­fojtott dühét. Czakó Mici ép oly kifogástalanul alakította a balga es szemérmetlen leány ellen­szenves szerepét, mint ZöJdy a nagy lelkű ön­feláldozó hitves megkapó jellemét. Síposnak i megjelenése a II. felvonásban megnyerő volt. A többiek is sikerrel igyekeztek. Szerdán este a Hanakó japán szintár­sulata tartott előadást, melyre a jegyek jófor­mán elővételben elkeltek. Ez előadás felkeltette, megjegyzéseit lapunk zárta miatt a következő : számbán mondja el ifj. Somossy. A „Nagykároly és Vidéke“ mélyen tisztelt olvasóihoz! Felsőbb hatóságom, a nagyméltóságu in. kir. pénzügyminisztérium eltiltván a szer­kesztésben való részvételtől, — miután 15 ! évi működés után e lap szerkesztőségének kötelékéből kilépek, — nem mulaszthatom lel, hogy hálás köszönetemet ki ne fejezzem | mindazoknak, kik engemet a lapnál eltöltött hosszú idő alatt támogatni és sokszor nehéz, | terhes kötelességeimnek megfelelni jóakara- tulag segítettek. Fogadják érette őszinte há­lámat és azon Ígéretemet, hogy a szerkesz­tőség kötelékén kívül, mint eddig, úgy ezután is, minden igazságos és méltányos ügynek védelmére készen állok. Nagykároly, 1911. március 29. Sim/có Gésa, m. kir. p. ü. »titkár. Végtelenül sajnáljuk lapunk kiváló fő­munkatársának kötelékünkből való kiválását, de reméljük, hogy e kiválás nem végleges s ha lapunk szerkesztésében ezután nem is fog résztvenni, privát diligentiából sem fog egészen felhagyni a hírlapírói munkálkodás­sal és lapunk olvasói, — kiknek sokszor volt alkalmuk Simkó Géza jeles tollából kikerülő cikkeit olvasni, — társadalmi kérdésekben széles látkörón, nagy megfigyelő képességén és higgadt, megfontoláson alapuló élvezetes cikkeivel igy is fel iogja keresni néha néha azt a lapot, mely — szerénytelenség nélkül mondhatjuk — jó hírnevét nagy részben neki köszönheti s melynek oly hosszú ideig volt kiváló és lelkes munkatársa. A szerkesztőség. HÍREK. Személyi hirek. Csaba Adorján vármegyénk főispánja múlt pénteken Ököritóra utazott s onnan szombaton tért vissza székhelyére. — llosvay Aladár vármegyénk főispánja a múlt hét végén influenzában megbetegedett s azóta kénytelen a szobát őrizni, azonban állapota aggodalomra nem ad okot. — Dr. Róth Ferenc kir. törvényszéki elnök állapota a körülményekhez képest kielégítő. — Dr. Fabó Zoltán a szat­mári kir. ügyészség vezetője a nagykárolyi járásbiróság büntető osztálya megvizsgálása céljából kedden reggel városunkba érkezett.

Next

/
Thumbnails
Contents