Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-24 / 47. szám
Függetlenség? és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak; A politikai rész szerkesztéséért felelős: Egész évre ........ 8-— kor. Adlet Adolf Fél évre .................................4-____ i szerkesztő. Ne gyedévre.........................2-___ A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Eg yes szám.........................—"20 „ j Laptulajdonos és kiad ■: Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész tvre 6 kor. a „Nagykárolyi Peföfi-nyothda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem .fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza, Szatmár ajánlata. Lapunk előző számában megemlítettük, hogy Szatmár város közgyűlése — abból az alkalomból, hogy városunkban a pénzügyigazgatóság mikénti elhelyezése szóba került — megújította már egyszer tett azon ajánlatát, hogy a pénzügyigazgatóságnak Szatmárra való áthelyezése esetén 12 étre ingyen lakást biztosit a pénzügyigazgatóság részére és viseli az átköltözködés költségeit is s hogy elhatározta, miszerint « zen ajánlatot kül- döttségileg tudatja a pénzügyminiszterrel és felhívja a vármegye országgyűlési képviselőit, — kik ezen áthelyezés mellett foglalnak állást, — miszerint ennek az eszmének megvalósítását a kormánynál támogassák. Helybeli laptársaink ezen határozatot megfelelőleg bírálták el és kimutatták azt, hogy milyen csúnya eljárás az egy várostól egy szomszéd várossal szemben, hogy azt az elvet akarja átvinni az állam kormányzatba, hogy állami intézményt oda kell adni annak a városn ik, mely többet ad. Szóval liczitácziő legyen az állami intézmények elhelyezésénél is. Némelyek azt tartják ugyan, hogy Szatmár olyan mint a sanda mészáros, mert nem oda üt, a hová czéloz s hogy minden egyes agresszív fellépésének lulaj- donképen csak az a czélja, hogy valamit kapjon, igy kapta meg ezelőtt 18 évvel a kataszteri felmérési felügyelőséget, késöbb a va-uli internatu-t és több más intézményt s m t is tula;donképen nem a pénzügyig igatóságra, hanem a vasúti ü/letvi zetöséjre spekulál, azonban annak tudatában lévén, hogy a mostani kereskedelemügyi miniszter bizony nem nagyon lelkesül Szaunáiért és nem nagyon fog igyekezni a vasüli üzletvezetöséget Szatmárra helyezni, minden oldalról lármát fog csapni, hogy valamivel kárpótolják. Annál elitéhmdőbb az a kalmár szellem, a mely Szatmár részéről városunkkal szemben minden egyes alkalommal megnyilatkozik. Mert ha azt mondja Szatmár, hogy az ő fejlődése attól függ. hogy ha e megyeszékhelyt, pénzügyigazgatóságot, va-1 suti üzletvezetőséget, ha az újonnan felállítandó egyetemek egyikét kéri magának, azt meglehet érteni, de hogy mindig arra törjön, hogy hogyan tud a testvér várostól valamit elvenni és ennél nem válogatós az eszközökben, ez feltétlenül csúnya és elitélendő eljárás. Elitélendő ez annál inkább, mert hiszen nem mindig a vagyonával grasszál Szatmár. Az 1911-ik évi állami költség- vetésben Szatmár az egyik főgimnáziuma számára kapcsolatban a conviktu-^sal 100,000 korona segélyt kap, megkapja a polgári fiúiskolát és az adóhivatal és pénzügyőrség számára egy 170,000 koronás palotát és kap lovas csendőrséget. Könnyű dolog tehát az állam kasszáját igénybe venni több oldalról, aztán azzal akarni port hinteni az allam, kor mány és a közvélemény szemébe, hogy mily áldozatkész Szatmár város a pénzügyigazgatóság elhelyezésénél. Áldozatkészségének fényes bizonyítéka, mikor elhatározta, hogy Ö felsége 80-ik születésnapja alkalmából, ennek emléke megörökítésére egy gyermek menhelyt állít fel — államsegéllyel!!! ? Hát. azt hiszi Szatmár, hogy a kormány nem fog belátni a kártyájába s egy közgyűlése által hozott, még nem is jogerős, a belügyminiszter jóváhagyását nélkülöző kalmár szellemű határozata elegendő lesz arra, hogy a pénzügyigazgatóságot városunkból Szatmárra áthelyezzék ? Szabad-e a kormánynak s ha a belügyminiszter jóváhagyná, szabad-e a vármegyei országgyűlési képviselőknek az ily határozatot támogatni? S mi köze Szatmár városának a vármegye országgyűlési képviselőihez? Hogyan jött arra a gondolatra, hogy a vármegyebeli országgyűlési képviselőket felszólítsa, miszerint a vármegye székhelye meggyözgitését czéizó egy erkölcsi testülethez nem méltó s gavalléria szempontjából feltétlenül elitélendő határozat pártfogására felszólítsa? Avagy azt tételezi fel az országgyűlési képviselőkről, hogy ezek ily dolgokra kaphatók lesznek? TÁ RCZ A. Rozmaring. Kicsi falu mellett vitt el a vonat. Láttam rozmaringos kis ablakokat, Lányt, kinek dereka, mint a rózsa ring, Lenge mint a nádszál, mint a rozmaring. Délczeg legényt láttam, az utczán haladt 8 megállott a kicsi ablakok alatt. Meg se kopogtatta, egy hangot se szólt: Rozmaringos ablak máris nyitva volt. Nem igen ezett szó az ajkakon, Csak úgy nézték egymást nagy hallgatagon — Mögöttük száguldva egy világ kering — Az 6 álmuk: két szem s egy szál rozmaring. Balta Miklós.-mmZor k ómnak.) — Petrovics Nyegos Miklós. — Nem mind arany, ami fénylik És a trón nem heverő hely! Ül azon is boldogtalan — Kicsi lányom, hidd el, hidd el! Korona is, bármi fényes! — Tövisből van sokszor fonva. Elégedett, boldog királyt Nem ismer ám, csak a monda! Ám a kicsi kunyhóban is A boldogság lakik véled, Ha dolgozol, csöndben, titkon, Tisztességben s — Istent féled! Fordította; Szászy István.-ä*l*e*) Talán kevesen tudják, hogy a költő a feketehegyek országának, Montenegrónak czárja. — (A szerk.) Emberek milliói . . . Alacsony faháznak füstfogta gerendái alatt, j gőzölgő bundák szagától romlott levegőben, idegen ágyon vergődve küzködik a haldokló j Tólsztoj. Nehezen bir meghalni, pedig sietett i elébe utazni a halálnak. A szivszoritó görcsök szünetelő perceiben szavakat és mondatokat {tördel. Nyolcvan életesztendejének leszűrt td- i nulságát, minden munkájának összefoglalt lé- ] nyegét mondja el még egyszer utoljára. Me- | revülő nyelve, hidegülő ajka nem ad már értelmes hangot. Csak elvétve tör fel tisztán a szó. Hanem azért van aki megérti s kegyeletes hűséggel megirja: ... — Hagyjatok nyugodtan meghalni. Békében akarok maradni. — Becsületes igyekezettel kerestem, mit Isten rám bizott keresni. — És megtaláltam, amit keresék: — Nincsen cár. Nine főpap. Nincs herceg. Nincs muzsik. Nincs honfitárs. Nincs idegen. Nincs igazhitű. Nincs pogány. Nincs férfi. Nincsen nő. — Csak egy van.
