Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-17 / 11. szám
XXVII. évfolyam. Nagykároly, 1910. márczius 17. II. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagy károlyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. fk egielerik itrrrefsn csi’türtökőn. Előfizetési árak: Egész évre .............................8--— kor. Fé l évre.................................4-— „ Ne gyedévre.........................2-— „ Egy es szám.........................— -20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársasg“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Szomorú installáczió. Szürkének elég szürke volt a szatmár- vármegyei főispán beiktatása, sőt tartalmatlannak is elég tartalmatlan. Sápadt unalom, önmagukkal meghasonlott kedélyek, ez jellemezte a hangulatot a vármegyén. A kényszerű eröltetettség, a szomorú megadás árnyai imbolyogtak ott e hó 14-ikén, ahol régebben, hasonló alkalmakkor a lelkesedés és bizalom öröm- tüzei gyultak ki az arczokon és lobogtak magasra a lelkekben. Nem volt senki, aki ne érezte volna a helyzet kínos fo- gákságát s a magyar alkotmány, a magyar köztörvényhatósági élet szellemének meghazudtoló voltát. Egy ilyen beiktatás már félkapituláczió, sőt egy kis jóakarattal vereségnek is lehetne mondani. A programmon elsőként a vármegye szerepelt. Nem várt, nem is várhatott senki meglepetéseket Szalmárvármegye törvényhatóságától. Egyetlen ellenzéki akkord csendült meg: Luhy Géza ütötte meg azt a hurt s amint annak a zöngése is elhangzott, szertefoszlott: nem maradt utána semmi más, csak csönd és néma csönd. A tiltakozás és elvi deklaráczió visszhangját a törvényhatóság falain kivül lehet és kell keresnünk, mert itt belül minden erős és szabad hangot elnyom és felszív a hivatalos és szakadatlanul állandó, megalkuvó opportunitás. Az uj.főispán, mint az már ilyenkor szokás, székfoglalót is tartott, sőt mintha programmot is akart volna adni. Nagyon gyönge kis programm, lényegében nem is egyébb, mint visszautalás arra a beköszöntőre, mely már sok megyefőnök ur részéről elhangzott a régebbi múltban. Az igaz, hogy akkor más viszonyok között és más milieüben, tehát más politikai sulylyal és más jelentőséggel is. Az uj főispán egy oly kormány politikai exponense, mely nem parlamentáris. Ez a kormány az alkotmányszegé- j seknek már is egész halmazatával terhelten áll az orsaúg közvéleménye előtt s előre nem látható események még mélyebbre sülyeszthetik a törvényellenesség fertőjébe. Ilyen körülmények között jogosan támadhat fel az aggodalom a főispánok iránt is, akik vakbuzgó és kritikában végrehajtó szervei a korinányakaratnak s bizony, ha arra kerül a sor, ha a felsőbb utasítás parancsolja: belegázolnak ők a törvényhatóságok autonom jogkörébe is. Nos, Csaba Adorján ezt nem fogja megtenni! Sőt ellenkezőleg, őszinte nyílt eljárást fog tanúsítani ?. ebben számit az összes pártok támogatására. Nagyon helyes, nagyon örvendünk! Megvagyunk egyébiránt győződve róla, hogy Csaba Adorjánt egyénileg becsületes intencziók vezetik s nem fog olyan eszközökhöz nyúlni, amelyek alkalmasak lennének a közhangulat felháboritására. Ha ebben a jóhiszeműségünkben nem fognak megingatni az események, akkor bár erős és megalkuvást nem ismerő, de nem kíméletlen bírálói leszünk az uj főispán ténykedéseinek. A főispán beiktatása. Installácziós közgyűlés a vármegyeházán. A f. hó 14-iki installácziós közgyűlés a vármegyeházán Csaba Adorján főispán óhaja szerint folyt le. Minden különösebb ünnepség nélkül, mérsékelt lelkesedés közepette. így ültették az uj főispánt a vármegyei törvényhatóság fö- ispáni székébe, de aligha lett volna máskép akkor is, ha Csaba ur a méltóságát megillető pompát és ünnepélyességet óhajtotta volna. A megyei installáczión a függetlenségi párt zöme nem is jelent meg, hanem távollétével fejezte ki érzelmeit és állás- foglalását. Ellenben nagy számmal vonultak fel a régi szabadelvüpárt tagjai. Rég nem látott arczok tűntek fel újra, hogy egy ideig a szereplés szinterén maradjanak. Már megjelenésükkor! merészségük megmutatta, hogy mi mindenre képesek. Szereplésük nem fog tartani sokáig, annyi bizonyos! Az örömmámort rövidesen kiábrándulás fogja követni és Tisza titkos és nyílt hívei keserű csalódással vonulnak majd vissza a fórumról, ezúttal azonban — végleg, mert a függetlenségi párt okult a múltakból és a most következő nagy küzdelem után félre fogja tenni azt a gavallér tempót, amelyet különösen a legutóbbi választásoknál tapasztalhattak az ó-szabadelvüek, akik éppen a, függetlenségi párt hönyörületessége folytán kerültek részint föispáni méltóságokba, részint pedig képviselői mandátum birtokába. Ha a függetlenségi párt valóban azt a harczi modort használta volna, amelylyel Tiszáéit meggyanúsítják, akkor a f. hó 14-iki installáczión mint többség állt volna szemben a munkapárt főispánjával. Dehogy is a keserűség szól belölünk! Csupán annak a tudata, hogy Szatmár- vármegye törvényhatósági bizottsága nem tükrözted vissza kellőleg a megye közönségének politikai álláspontját, mert ha visszatükröztetné, akkor legfeljebb hírmondónak maradt volna tiz-husz szabadelvű. Ez a körülmény talán fölöslegessé is teszi annak a ténynek a konstatálását, hogy a 14-iki installácziós ünnepélyek zavartalan lefolyása nem a munkapárt diadalát jelenti, hanem a függetlenségi párt túlságos gavallériáját dokumentálja. Ezzel mindenki tisztában van. Tudósításunk a következő: A nagyérdemű közönségnek van szerencsém tudomására hozni, hogy rak táramon lévő ruhaszövet, vászon, kanavász, asztalnemű, chiffon, karton, ágyteritő, függöny, szőnyeg és az tg- összes e szakmába -vágó áruimat hatóságilag engedélyezett végeladáson kiárusítom. Tisztelettel Kohn Márkusz.
