Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-17 / 7. szám

tette ki B. Kovács Jenő, hogy— hozzájárul az állandó választmány javaslatához.

A következő szónok Jékey Zsigmond volt.

Mindvégig feszült figyelemmel hallgatott beszédében alaposan kifejtette a vármegyei függetlenségi párt állásfoglalásának jogosságát és indítványozta, hogy úgy N. Szabó Albert dr., mint Papp Béla vonják vissza indítványukat, hogy a vármegye határozata egy törvénytelen kormánynyal szemben egyöntetűen legyen meghozható.

Luby Géza pártolólag szólalt fel az állandó választmány határozata mellett, ámbár meg kell vallanunk: kevés sikerrel.

Dr. Damokos Andor bizottsági tag pedig kritika alá vette az állandó választmány javaslatát, azonban tüstént megjegyezzük: több igyekezettel, mint szerencsével. Szavai az izgatott hangulatban elenyésztek. Csupán azt tudtuk kivenni közülök, hogy Tisza Istvánnak lelkes pártfogója.

Cholnoky Imre beszélt ezután az állandó választmány javaslata mellett, mig Luby Béla j orsz. képviselő, bizottsági tag egyenesen tisztességtelen dolognak tartotta a javaslat elleni állásfoglalást.

Óriási zaj következett e kijelentésre. Az ó-szabadelvüek jelen levő tagjai erélyesen követelték a széksértési kereset megindítását, i amelynek azonban a közgyűlés ügyésze, Dr. Adler Adolf, mint egyszerű politikai kiszólás- j nak, nem látta helyét.

Luby Béla, látva a kormánypárt jelenlevő | nehány tagja részéről az ingerült hangulatot, elejét veendő a következhető kellemetlenségek- ; nek, a „tisztességtelen“ kifejezést meg nem történtnek nyilvánította.

Stoll Béla, Domahidy István mondották még el véleményüket, mire elnök — több indítvány visszavonása után — kijelenthette, hogy az állandó választmány javaslatát a közgyűlés magáévá teszi s ez értelemben adja azt tudtára a kormánynak.

A közgyűlés ezután gyors tempóban és igen megritkult érdeklődés kíséretében letárgyalta a tárgysorozat többi pontját, melyek közül kiemeljük a következőket:

Liptó és Fejvármegyék közönségének átirata a lemondott kormányt üdvözlő határozatuk támogatása iránt irattárba tétetett. Turócz és Udvarhely vármegyék közönségének átirata az általános egyenlő, községenkénti titkos választói jog ellen a képviselőházhoz intézett feliratuk támogatása iránt tudomásul vétetett. Városunk tanácsának határozata a város részére 1910. évre szükséges nyomtatványok beszerzése tárgyában megsemmisittetett, azon alapon, hogy e kérdésben nem a tanács, hanem a

ban erkölcsi viszony lesz, amikor majd a nagy tőkepénzzel rendelkező nem fordul el attól a munkástól, kinek munkája adja meg számára a jólétet, hanem szívélyesen szorítja meg annak munkától megkérgesült kezét, ha majd a munkaadó minden pillanatot felhasznál arra nézve, hogy a munkások szeretettel csüggjenek rajta, majd ha miként Il-ik Fülöp spanyol király, ki minden reggel egy kis gyermekkel fülébe kiáltatta: „Fülöp ember vagy“, hogy a hatalom és fény tetőpontján el ne bizakodjék, ők is elismerik, hogy csak emberek s munkásaikban is megbecsülik az embert, szóval ha a Krisztusi nagy parancsolat betöltésére fordítják minden erejöket és úgy szeretik felebarátaikat, mint magukat, akkor eljön a szoczializmusnak boldog korszaka, amelynek megteremtésén fáradozott Krisztus, a legelső és legfelségesebb szocziálista. De ezt a boldog korszakot nem a kormányok katonai ereje, hanem az emberiségnek erkölcsi vallásos nevelése fogja elhozni. Ez a földi világ az egyenlőtlenség világa. Az erkölcsi vagy vallásos szoczializmus nem is arra törekszik, hogy a földi vagyon egyenlőképen osztassék meg, hiszen ez lehetetlenség, de meg Krisztus is megmondotta, hogy „szegények mindenkor lesznek közöttetek“, hanem arra törekszik az erkölcsi vagy vallásos szoczializmus, melynek egyedül van létjogosultsága, hogy a szegény a megélhetéshez szükséges kevéssel, épugy, mint a gazdag a maga többjével megelégedett, boldog legyen. Ha ez sikerül valaha, akkor eljön a „jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán“.

képviselőtestület jogosított határozni. Városunk képviselőtestületének határozata az állami elemi iskolára vonatkozó szerződések elfogadása tárgyában jóváhagyatott.

NAGY KÁROLY ÉS VIP EKE

Kruppa Mihály 1846—1910.

Még nagyon jól emlékszem, hogy a múlt iskolai év- junius hó 27-én minő nevezetes ünnepet ült a róm. kath. fiúiskola szentelt falai között. Az iskolán nemzeti szinü lobogók hirdették az öröm napot, öröm ünnepet; a gyermekek, a tanítványok örömdalt énekeltek, dicsőítő szavalatokat mondottak, az elhangzott beszédek örömhangon hirdették a szép nap jelentőségét: e napon ünnepelte az iskola egyik tanítója Kruppa Mihály tanítói működésének 40 éves jubileumát.

Most pedig pár hónap múlva minden meg fordítva . . . Öröm helyett bánat, nemzeti szinü lobogók helyett fekete leng az iskola ormán . . . Gyásza van ismét a róm. kath. fiú-1 iskolának. Rövid szenvedés után sírba szállt ismét egy ember — igaz ember. Elvesztette az iskola ismét egy tanítóját, ki egész életének boldogságát, nyugalmát a haza dicsőségének, jövendő nemzedékének tanítására, nevelésére szentelte. Halálával a holtak országa gazdagabb lett egy igaz emberrel. Gyorsan követte igaz, őszinte jó barátját, szerető kartársát, ki még halála napja reggelén ott volt nála, hogy az újév első napján kifejezze szive-lelke legjobb kívánságát, forró óhaját. S milyen is az élet ? . . . Akkor még egyikük sem tudta mit hoz a jövő, örömet vagy bánatot — életet-e vagy halált?... Rövid szenvedés után — még mindig a jövőt szeretettel tervezgető életüknek véget vetett a halál . . .

Pihenni tért ő is oda rövid egy hónap múlva, hol nyugalmát nem zavarja az élet gondja, sokszor vad viharja. Ott pihen már ő is a temető csendes uj sirhantja alatt az I anyaföld keblén. Megfutotta a rögös pályának oly göröngyös útját. Híven teljesített, jól' végzett, fáradságos, nehéz munkálkodás után pihenőt talált teste, — mely életében nem ismert fáradságot —- pihenőre szállt lelke, mely egy emberöltőn keresztül lelket öntött a csüggedőkbe. Megszűnt verni az a szív, amely annyiért dobogott, megmeredt örökre a a kéz, amely annyiért dolgozott . . . Kiapadt a szem, a nemes lélek tiszta tükre, amelyből csak jóság és emberszeretet sugárzott . . .

* *

A kegyelet és hála, a mély tisztelet és szeretet, amely engem a megboldogult jó tanitóm- { hoz fűzött, késztet arra, hogy egy pár sorral I áldozzam emlékének, hogy általánosan ismert egyéniségét, tevékeny munkásságát, becsületességét, önzetlen emberszeretetét, pályája iránt tanúsított hűségét, — szellemi kepét — lel- kemből elnagyolt vonásokkal megrajzoljam . . . E sorokkal áldozom jó tanítóm emlékének, e sorokkal rovom le hálámat, szeretetem teljes melegével zárva őt emlékezetembe ... A megboldogultnak életében szép, — de nehéz munkakör jutott. Tanítani a gyermeksereget, hogy félje Istent és szeresse hazáját, oktatni, hogy hálás szívvel adózzon édes szüleinek s mint polgár önzetlenül feleljen meg annak idején a reá rótt kötelességnek ; valóban legszebb, legmagasztosabb feladat melyet Ő életében nemes buzgósággal, becsülettel teljesített.

Nemes ambiczióval, ernyedhetetlen szorgalommal s kitartással dolgozott azon a pályán, amelyen a rózsának legtöbb és legszurósabb tövisei vannak, amelyen sok szenvedés s küzdelem az élet viharával, kétségbeesett harcz a | megélhetés nehéz gondjaival nehezedik e I pályán működők fejére . . .

Örömmel, teljes ügybuzgósággal élt hivatá- | sának ; megtette kötelességét, becsülettel töltötte be hivatását . . .

Hogy mily mélyen, mily magasztosan fogta Ö fel tanítói hivatását, azt az Ö működése, élete mutatja meg legjobban, mely hasonló a i jó könyvhöz: bárhol nyitod is ki, mindenütt élvezettel olvashatod . . .

Lelkét adta oda, hogy lelket teremtsen . . .

3

Égő fáklya volt, amely bevilágított tanítványainak a sötét éjbe, hogy eloszlassa a homályt és az éjszakát. Tanítványainak valódi édes atyja volt, ki szeretve tanít s tanitva szeret.

A város társadalmi köreiben is szívesen látott, tisztelt és becsült ember volt mindig. Nem akart feltűnni soha, de a higgadt, komoly megfontolást igénylő munkából kivette a maga részét; betöltötte azon tért, mely a társadalomban neki jutott.

Nemesen érző, igaz, őszinte, egyszerű, előzékeny, szolgálatkész ember volt, higgadt, komoly jellem. Ez szerzett sok jóakarót és tisztelőt, még több jó barátot neki.

Élete: a munka és tevékenység, a szorgalom és kitartás, a buzgóság és lelkesedés örök lánczolatából állott . . .

Tanítói működése csendes zajtalan volt, mint a harmat hullás, de olyan is, mint az éltető harmat . . .

Az a hü ragaszkodás, mellyel tanítói hivatásán csüngött, az a lelkes buzgóság és lelkiismeretesség a kötelesség teljesítésében, az a szép példás, erényes életmód, mely sajátja vala, az a tiszta jellem, mely fényt derített állására, ezen kidomborodó vonások alkotják azon aranyszálakat, melyek által emléke be fog szövődni a jövőbe . . .

Aki az emberiségért ily sokat fáradozott egy ember életen át és pedig oly sikerrel, attól az Ég áldása nem maradhat el . . .

Áldás kisérje haló porában is, Isten áldása s az ö végtelen nagy kegyelme . . .

Emléke élni fog sok ideig, — hiszen a jónak, az igaznak emlékezete áldott mindenkor . . .

D. G. tj.

HÍREK.

— Dr. Falussy Árpád volt főispán búcsúja. Hétfőn bucsuzoit el Dr. Falussy Árpád volt főispán Szatmár város törvényhatóságától, közigazgatási bizottságától és tisztikarától. Mindhárom bucsuzás bensőségteljes és meleg volt, de legünnepélyesebben a közgyűlés fejezte ki sajnálatát a főispán távozása felett. Hehelein Károly praelátus vezetése alatt három tagú küldöttség hiván meg Dr. Falussyt a közgyűlésre, megjelenésekor először dr. Vajay Károly polgármester intézett hozzá a törvény- hatóság nevében a barátság és távozása fölötti sajnálkozás érzéseitől áthatott beszédet. Ezután a függetlenségi párt nevében Uray Géza vett búcsút tőle, majd dr. Keresztszeghy Lajos a város közönsége nevében búcsúzott el tőle, rámutatva arra, hogy a volt főispán az ellentétes politikai meggyőződésüek becsülését is kiérdemelte. A volt főispán meghatottan köszönte meg az ünneplést és azzal fejezte be beszédét, hogy a közéletben más működési téren is mindég igyekezni fog a város érdekeit előmozdítani és továbbra is fenntartja az összeköttetést a város közönségével. A lemondott főispán a közgyűlés lelkes éljenzése és tapsai között távozott a teremből.

— Láptársulati közgyűlés. Az „Ecsedi- láp lecsapoló és Szamos-balparti ármentesitő és belvizszabáiyozó társulat“ f. hó 22-én d. e. 10 órakor a városháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tart. A tárgysorozaton elnöki előterjesztések, földmivelésügyi miniszter leiratai a társulat haszonarányos osztályozási munkálataira vonatkozólag hozott II. fokú határozat ellen benyújtott felebbezés, az 1910. évi költségvetés jóváhagyása, valamint a Gé- berjén—pusztateleki vonalon a holt Szamoson létesíteni szándékolt mederáttöltés és hid tárgyában, Spitz Dezső és Berger Ármin társulati érdekeltek kérelme a társulat Kecskéséri Il-od rendű belvízcsatornáján csőáteresz létesítése iránt, határozathozatal a folyó évi ártéradó közrejárulások kivetésére vonatkozólag s ezzel kapcsolatban pótköltségvetés megállapítása és végül indítványok szerepelnek.

— Áthelyezés. Capitán Aurél helybeli honvédszázados saját kérelmére Nagyszebenbe helyeztetett át. Capitán századosnak városunkból való távozását nemcsak a tisztikar tagjai — kik jó bajtársukat, — nemcsak alantasai, kik humánus fellebbvalójukat veszítik — sajnálják, de fájlalja a város közönségének intel-