Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-10 / 6. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. Hogy ez az uj pártalakulás milyen Programm alapján történhetnék meg? Erre igazán joggal kiváncsi az ország, melyet ezzel boldogítani kivannak. Amit a király megtagadott Kossuthnak, Justhnak, Andrássynak, azt talán megadja Khuennak és Tiszának? Talán ők fogják hozni az önálló vámterületet, önálló bankot és más értékes gazdasági vívmányokat? Vagy talán az önálló nemzeti hadseregre nézve kaptak biztató kilátást s az önálló külügyi képviseletet hozzák magukkal? Vagy az általános, egyenlő, titkos választójog megvalósítását akarják megcsinálni? Mindezekre bizony csak egy szomorú „nem“-mel válaszolhatunk. Nem hoznak ezek a jó urak ezek közül semmit sőt, ellenkezőleg, ezeknek megvalósítása ellen akarnak küzdeni. Egy oly pártot kívánnak teremteni, amely párt néma megadással tűrjön el mindent, amelyben a nemzet aspiráczióknak még csak halvány sejtelme sem legyen, vagy legjobb esetben mindezt következetes, mértékletes politikával „megígérjék“, természetesen az emberi kor legvégső határán. Sajnos bizony, hogy három év tanulságai nem tudták azokat a jó urakat meggyőzni arról, hogy ennek a politikának Magyarországon már lejárt az ideje. Sajnosabb, hogy még mindig azon törik a fejüket, hogy miként lehetne a nemzet ellen összefogva a királyi akaratnak feltétlen érvényt szerezni, ahelyett, hogy az összes erőket egyesítenék a nemzeti álláspont érvényesítése czéljából. Miért sietnek ezek a jó urak egy jobb ügyhöz méltó buzgalommal szövetkezni mindaz ellen, amit a nemzet óhajt? Miért nem igyekeznek minden erejükkel arra, hogy meggyőzzék az uralkodót arról, hogy ebben az országban nyugodt, békés kormányzás csak akkor lesz lehetséges, ha a nemzet kívánságai kielégítésre találnak s ha egy nagy, gazdag és független Magyarország épül fel a mienk helyére. Miért igyekeznek oly nagyon beigazolni, hogy kár lenne a királynak bármiféle nemzeti engedményt adni, mert hiszen ezt mindössze 150 —160 ember kívánja, de nem az ország, amely bármely perczben hajlandó a régi uralom feltámasztására ? Hiszen addig, mig Khuen és hozzá hasonló egyének akadnak, kik hajlandók Magyarországon loyalis politikát űzni, addig a király miért járuljon hozzá ahhoz, ami az ö szemében a nagyhatalmi politika gyengítését jelenti ? Bizony jó urak, nagyon rósz szolgálatot tesznek az ország ügyének ezzel az uj pártalakitási kísérlettel! De reméljük és bízunk abban, hogy a nemzet is belátta már, hogy az ily hitegetéseknek és szemfényvesztési politikának felülni nem érdemes. A választásokon majd megmutatja, hogy szilárdan ragaszkodik létfeltélelének alapelveihez és az egyesitett Tisza— Khuen politika oly csúfos eredménnyel fog végződni, amilyent megérdemelnek. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete vasárnap délelőtt Debreczeni István polgármester elnöklete alatt rendes közgyűlést tartott. Szívesen konstatáljuk, hogy az eddig tapasztalt közöny múlófélben van, amennyiben a képviselőtestület tagjai szép számmal vettek részt a közgyűlésen. Elnök üdvözölve a megjelenteket, napirend előtt bejelentette, hogy özv. Pozsonyi Lászlóné legtöbb adót fizető képviselőtestületi tagsági joga gyakorlásával az 1910. évre Pozsonyi Gábort bizta meg. miért is nevezett a képviselő- testületbe behivatott. A tárgysorozat első pontjaként tárgyaltatott vármegyénk tanfelügyelőjének 467—1910. tfsz. értesítése, amely szerint a kultuszminiszter 86,572—-1908. sz. leirata írtelmében a képviselőtestület 88—1908. kgy. sz. véghatározatával, az állami polg. fiúiskola elhelyezésere felajánlott telek csak az esetben fogadtatik el, ha a város eltekint azon kikötéstől, hogy a felajánlott telken keresztül az óvodai telekre a Széchenyi-ulczáról gyalog közlekedésre alkalmas bejáró biztosíttass k. A képviselőtestület az állami polgári fiúiskola e helyezése czéljaira telekadas iigvi ben hozott 88—1908. kgy. sz. véghatározata 1. pontjának 3-ik bekezdését, mely szerint: „Egyben a képviselőlestület kiköti, miszerint a polg. fiúiskolái épület a polg. leányiskolái épülethez hozzáépítve oly módon létesittessék, hogy az 1980/2. hrsz. alatti óvodai telekre a Széchenyi-utczáról legyen gyalog közlekedésre alkalmas bejáró“, — hatályon kívül helyezi s elrendeli, hogy a Széchenyi-utczai I. sz. állami óvodához a Vaday-közről létesittessék gyalog bejárat és pedig vagy a polg. leányiskolái telek végén, vagy pedig a polg. leányiskolái kapun és udvaron át. Megbízza a képviselőtestület polgármestert, j hogy az áll. polg. fiúiskola felépítésére vonatkozólag a városi mérnök által elkészített el- j helyezési tervet a kultuszminiszterhez oly ké- i retemmel terjessze fel, miszerint: 1. az áll. polg. fiúiskola felépítése az el- ! készített elhelyezési terv jóváhagyásával két- j emeletes épület létesítése mellett rendeltessék el s 2. a tornaterem az áll. polg. fiúiskola elhelyezésére kijelölt telken letesittessék. Következő pont Szatmárvármegye törvény- hatósági bizottságának 1404—1909. bjkv. sz. határozata a város 1910. évi költségvetésének jóváhagyása ügyében volt. A képviselőtestület a város 1910. évi házi- pénztári s a közmunkára vonatkozó költség- vetése törvényhatósági jóváhagyását tudomásul veszi s amennyiben annak végrehajtása tárgyában a 199—1909. kgy. sz. véghatározattal már intézkedés tétetett, az iratokat irattárba helyezni rendeli. Tudomásul vette a képviselőtestület a város rivugdijügyi bizottságának Neumann Ferencz városi adótiszt nyugdíjazására vonatkozó 1—■ 1910. ny. sz. jelentését. A nyugdíj évente 624 korona lesz. A legtöbb adót fizető városi képviselők 1911. évi névjegyzékének kiigazítására elnökül dr. Kovács Dezső, tagokul Csipkés András, Fürth Ferencz, Lukácsovits János és Vida Sándor, jegyzővé Néma Gusztáv választtattak meg, illetve küldetett ki. Az esküdtképes egyének alaplajstromát ösz- szeállitó bizottságba megválaszttattak: Dr. Cservényük Károly és Csipkés András. A megüresedett jogügyi-bizottsági tagságot dr. Egeli Imre ügyvéddel töltöttek he. Az adókivető bizottságba bizalmi-férfiak megválasztása a napirendről levótetett. Pénztárvizsgaló-bizottsági tagokul megválaszttattak: dr. Jekel László, Czukor Márton és Lukácsovits Janos. Megejtetett a szervezeti szabályrendelet módosítása, melynek leglenyegesebb része az, hogy még egy rendőralkapitányi, továbbá két II. oszt. aljegyzői állás van rendszeresítve és egy adótiszti állást beszüntettek. Belügyminiszter leirata a sertésvész elleni védekezésről alkotott szabályrendelet ügyében — a napirendről levétetett. A „Korparéti“ elemi iskola elhelyezési ügye az ápr. 3-án tartandó közgyűlésre utaltatott át, szersmind kijelölöm az utat, melyen járva mi is büszkén vallhatjuk magunkat socialistának. A pogány világ a maga büszkeségében önzéstől vezéreltetve mintha szüntelen ezt kiáltaná: „Avagy őrizöje vagyok-e az én atyámfiának“ azaz mit törődöm én másokkal, mit érdekel engem a mások öröme fájdalma, szóval a pogány ember szivében a részvétnek nincs egy parányi szikrája sem. Hasonlíthatnám a pogányt egy mozgásba hozott gőzmozdonyhoz, amely öntudatlanul halad kijelölt utján anélkül, hogy érdekelné a vidék a bérez az erdő és főleg az emberi élet. De mily magasztos és eltérő az előbbitől a Krisztus által felállított társadalom s az abban élő embereknek adott, sőt leikökre szivökre kötött parancs: „Szeresd felebarátodat mint magadat“. S ezzel eljutottunk ahhoz a socialismushoz, melynek egyedül van létjogosultsága, melynek fundamentuma a szeretet, melyen fölépült a keresztyénség az emberi társadalom, melynek megteremtője a Krisztus s igy valóban Krisztus a legelső a legfelségesebb socialista. Sőt a mennyiben az evangélium majdnem minden lapján ennek a Krisztusi parancsnak megfelelően a szeretetről beszél, mely szeretet magában foglalja a szabadságot és egyenlőséget is, annyiban a biblia és főleg ennek uj testamentumi része az igazi socialismus könyve. Nem szándékozom itt foglalkozni a socializmus tudományos rendszerével sem az abban felállított különböző irányok jellemzésére nem törekszem, mert azok a kísérletek, melyek a socialismust fantastikus, tudományos, forradalmi, arisztokratikus, demokratikus gazdasági és anyagi csoportokra tag- láiják előbb vagy utóbb csődöt mondanak s a socialismusról egyesegyedül csak erkölcsi vagy vallási alapon beszélhetünk s ez alapon érhetünk el eredményt, mely a társadalom javításában észlelhető. De viszont olyszerü törekvések, melyek az evangélium eme szavaiból: „Egy a ti atyátok menyben, Nincs különbség ur és szolga között“, mely szavak valódi értelme az, hogy az Isten nem személyválogató s előtte egyiránt kedves az a ki akarattal cse- lekszi s majdan a jutalmazás és büntetés nagy pillanatában, semmi földi anyagi érdekek által nem lesz befolyásolható, mondom, akik e bibliai szavaknak olyan értelmet akarnak adni, hogy mi mivel egy atyának gyermekei és igy testvérek vagyunk, az Isten pedig akiről tudjuk, hogy igazságos, nem teheti az egyik gyermekét úrrá a másikat szolgává, hanem egyenlően meg kell osztaniok a vagyont ez a következtetés merő képtelenség és a mikor az ilyenek, vagyonról beszélnek, korántsem értenek az alatt ropogós bankókat avagy esengő aranyokat, mint a melyek egy-egy ellenőrizhetetlen pillanatban kiszámíthatatlan furfanggal holmi Kees- keméthyek zsebébe vándorolnak s a melylyel aztán gazdájuk ismét egy általa szebbnek és jobbnak vélt hazába vándorol, hanem ezek helyett a vagyon alatt a zsebre nem vágható földet értik azaz szerintük egyenlően föl kell osztani a földet. Mert az mégis felháborító igazságtalanság ezek szerint, hogy egyik ember ezer és ezer holdakkal rendelkezik, mig a másiknak egy sincs, azaz rosszul fejeztem ki magam, mert egy holdja még a legszegényebb embernek is van, de az még csak krumplit sem terem, hanem az égről bámul reá s az ilyen elkeseredett emberek Ítélete szerint már az is nagy méltánytalanság, hogy egyformán mosolyog szegényre, gazdagra egyiránt. De hát lássuk csak ezt a földosztást. Ez feltéve a legjobbat szépszerével önként menne végbe. De vajon meghozná-é az annyira óhajtott boldogságot. Korántsem, hiszen nem telne el egy év s már is a rest, a léha, a könnyelmű, az élhetetlen emberektől elcsalnák a nekik jutott részt a kapzsi, az álnok a telhetetlen emberek s ott volnánk ismét, ahol a mádi regále bérlő. De még ahhoz is nagyon sok szó fér, hogy az emberiség b^kés utón közrebocsátaná földjét. A példák az ellenkezőről győznek meg bennünket. A magyar nemcsak házát, földjét, hanem még a közös mesgyén levő diófára szállott fülemile füttyét sem hagyja s kész perbe szállani, mígnem a vitás ügy eldöntésére felkért s mindkét féltől megvesztegetett biró hivatalosan kijelenti, hogy a fülemile néki fütyöl. (Folyt, köv.)
