Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-29 / 52. szám
XXVII. évfolyam. Nagykároly, 1910. deczember 29. 52. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykő r oly v á ros hivat a 1 o s h i r (Hetese i o e ír közlöny e. ft' egplenik ripr’ep' cs6t8rt8l«8n. Előfizetési ársk: Epész évre ..............................8-— kor. Fé l évre..................... . . . 4-— Ne gyed« vre..........................2-— „ Eg yes szám................., . —'£0 Kö zségi jegyzek és tanítóknak egész <vre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler' Adolf Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 szerkesztő. szépirodalmi ívsz! vezeti: Símkó Géza főmunkatárs. I.aptulajdono* és kiadó : a „Napykáralyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől ne n fogadunk el. Hir:letésez jutányos áron közöltetnek. . Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. T ÁRCZA. Nyeste Pistához. Pég nem hallottam hirt felőled Kedves barát, vig cimbora! írásod oly jól esne nékem, Mint torkomnak Tokaj bora! Mint harmat az áléit virágra Sorod balzsamként hatna rám . . . Tán az ujjad fáj, tán neheztelsz S azért nem irsz jó cimborám ? Fügefalevél fájós ujjra Es menten meggyógyul a kéz! S pohárt üritni, lányt ölelni — Hidd el nekem — eyyszerre kész! Tudom, gyönyört lelsz mindenikben S ha néha idődből telik: Pohár mellett lánynyal mulatni Nem szűnsz meg olykor reggelig! Milyen boldog vagy, hogy mulathatsz \ S futkoshatsz sok szép lány után; Jó magam csak kis ablakomból Tekinthetem őket csupán! Nézem mind-mind hosszan, merengve, Könybe lábbad a két szemem, Sajgó szivemből bus sóhaj kél S mereng édes emlékeken! ! Emlékezel? mikor még együtt Szőttük a fényes álmokat! ?! Epitgeténk reményt — reményre, Most látjuk már, hogy túl sokat Szakadoz a remények szála, Foszlik a bűbájos mese, Mind gyönge légvár összedőlt már, Nem volt szép csak a kezdete! Vándor madár nyitó tavaszkor Puha fészkére vissza száll. Ismét örül a lombozatnak S ami virágot hoz a nyár . . . Boldog idökl remények, álmok Tova repült tündérkorai Oh hányszor-liányszór visszavárunk S ti vissza nem tértek soha!! Szép ifjú kor, csodás varázsa, Fénylő napod, hej! hogy lejár. Tavaszod még alig nyilába S már is megérkezett a nyári . . . Sugarad, fényed egyre bágyad S éltünk útja virágtalan, Még csak nehány perc, nehány óra, Szól a harang : giling-galang ! Bort a pohárba drága pajtás! Feledjük a but, bánatot! Áldjuk, áldjuk Noé apánkat, Hogy részünkre bort juttatott! . . . Bor ösztönözzön toll-fogásra Neheztelő jó cimbora: Leveled várom s jól fog esni, Mint torkomnak Tokaj bora!! Kürthy Károly. Újévkor. Még egy pár homokszem pereg le a végtelen idők óráján s az 1910-ik év a semmiségbe merül el. A semmiségbe magával vive egy égés/, évnek minden örömét és minden bánátit. És az idÖK kerekén igy merül el egyik év a másik után. így tűnnek el nemzedékek, helyet adva egy másik nemzedéknek. Vagyak, törekvések, eszmények lesznen semmivé, hogy ezek helyébe újak lépj nek. Az örök bölcsességnek igy tetszett ezt beusziani, s az ő akadályt ne.u ismerő akaratának igy kell tnjesednie Lezáródnak a küzdelmek, a reménységek egv szakának aktái, hogy a következő nappal újra kezdődjenek. A jó üzletember ilyenkor mérleget készít magának, hogy lássa, vájjon a lefolyt esztendő milyen eredménynyel végződött. Vájjon gyarapodás vagy apadás kisérte-e fáradságos munkáját, vájjon helyes-e az áttala folytatott módozat vagy újabb, jobb és helyesebbhez kell-e fordulnia, hogy törekvé-a-it siker koronázza. És a mérlegnek eredménye azután örvendetes vagy elszomorító, de mindenesetre tanulságos, mert a jövőre nézve Útmutatóul szolgál. A nagy üzlet, a népek és nemzetek sorsában sem közömbös ez a határkő. Reájuk nézve is sok és üdvös tanulság háramolhatik, ha olyknr-olykor egy-egy mérleget készítenek arról a nagy forgalomról, melvet a társadalmi együttélés, a szervezkedett néptömegek közös érdekei, sorsuknak jövendő intézése meg is követel. Mert ;i „Tartozik-4 és „Követel“ csak kérlelhetetlenül megmuija a való igazságot s ez e’len felebbezésnek helye nincs, csak okulni lehet belőle. > Ha a magyar nemzet élettörténetének e parányi szakát, a lefolyt évet végigtekintjük, a tanulságuknak oly sorozatát szerezhetjük be, a milyent kevés év története nyújthat nekünk. Egy megváltozott, politikai világ képét látjuk feltűnni előttijük, annak a világnak képét, amelynek njra eljövetelét sohasem láttuk volna. Látjuk egy letűnt rendszernek feltámadását. Ellemrtettnek hitt alakoknak felszínre kerülését. Láttunk egy pusztító hadjáratot, melynek csatáiban sokan- | sokan elhullott *k azok közül, akiket a |felbuzdult nemzeti közvélemény annak idején lelkesedéssel, örömmel üdvözölt. Láttuk, miként vett erőt a nemzeten a csüggedés, a közömbösség. Mint hal ki lassanként a hit, a remény a szivekből s miként válik úrrá a nembánomság és a nemtörődömség a lelkek felett. Látjuk, mint foszlik szét egyik illúzió a másik után. A nemzetnek bálványozott vezérei szárnyaszegetten, elcsüggedve önként hagyják oda miniszteri széküket a nélkül, hogy ezt a szegény nemzetet csak egy lépéssel is közelebb vitték volna nemes céljához : az önállósághoz. A miért a nagy nemzeti ellentállást megvívtuk, a miért annyi derék, jó hazafi üldözésnek, zaklatásnak tette ki magát, — eltudtuuk-e érni csak egyetlenegyet is azok közül? Sajnos nem. A nemzet akaratán d hatalmasabb akarat útjába állt mindennek a mit kívántunk, amit kívánni jogunk voit és a nemzetnek nem maradt egyéb hátra, mint megadással tűrni sorsát. És azután jött a nagy hadjárat! Reázudult a népre a hatalom, az erőszak, a korrupció minden eszköze. Folyt a pálinka és a pénz, — az ellenzék összetörve, megtizedelve lábánál feküdt a győztes hadvezérnek, ki maga sem hitte volna soha, hogy ezt a hadjáratot ily győzelmesen fogja megvívni. Majd kezdetét vette a nagy berendezkedés. A régi, kipróbált erők újra elfoglalják helyeiket. És mindenütt csend, rend van, mert elnémulnak a vágyak, elcsendesülnek az úgynevezett nyugtalan elemek és a hadvezér büszkén hirdetheti: „ime nekem van igazam, ez a nép nem kíván egyebet, mint egy kis pálinkát és egy pár rongyos forintot.“
