Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-08 / 49. szám
NAGY K AH OLY ES VIDÉKÉ 3 zása. Proshnitzi ruhával kedveskednek a szerencsétlen gyermekeknek; a mit a jótékonyság jobb keze az általános nyomor enyhítésére szánt, azt a balkéz a külföld iparosainak juttatja. A szegény gyermekek között sok a szabósegéd gyermeke. Mennyivel hatásosabb lenne a segély. ha hazai posztóból a segélyre szoruló szabónál varratnák meg a felruhá- zandók kelengyéit, ruháit. A mit a jótékonyság összegyűjtött, az nem a szegényeket boldogítja, hanem a külföld és többnyire vagyonos iparosait gazdagítja, tehát kétszer annyival válik koldusabbá a hazai iparos és ezeknek felruházott gyermekei. Jótékony Hölgyek és Urak ! Rendeljenek hazai szövetet és ruhakellékeket, hazai cipőt, kendőket, viganókat, ezeket szegény iparosokkal varrassák meg és higyjék el, hogy évről-évre kevesebb lesz a felruházandó szegény gyermek. Ha pedig még azt a kis fáradságot is sokalják, hogy a M. V. E.-hez (Budapest, Szent- király-u. 3. sz.) forduljanak honi posztók stb. czimeiért, akkor a gyakorolt jótékonyság újabb nyomorúságnak leszen idővel szülöanyja. A karácsonyfa köré gyűjtött apróságok szemeiből a hála ragyog, de ártatlan sze- mecskéjök éles tükör, melyből olvassák ki a jótékonykodók : vajon mennyit adtak a magyar iparnak ez esztendőben kiadásaikból ? És a tükröcskékből olvashatják a lesújtó bűnt : semmit sem adtak honi árukért, minden pénzüket a külföldnek adták oda. A mi a jótékonykodó lelket és testet takarja, az mind Ausztriából ' való. Itthon ők tették még a karácsonyfa körül didergőket koldusokká, a külföld iparosait pedig boldogokká. A jótékonyság nem csillapíthatja már a nyomorúságot, teltek kellenek a szegények felsegitésére : munkát, munkát, és nem könyöradománvokat várnak a nyomorgók. Minden fillérünket a magyar haza munkásainak juttassuk, akkor boldog nép állja majdan körül a karácsonyfát. Amig el nem jő ez a boldog világ, ruházzák fel a szegényeket hazai anyagból, hazai mesterek munkájával. Támogatást, útbaigazítást ad Önöknek a M. V. E. budapesti központja. Szegényeink didergő testét ne fertőzzük meg külföldi ruházattal. r. y. HÍREK. Személyi hir. Csaba Adorján vármegyénk főispánja f. hó 3-án a csengeri főszolgabírói hivatalt vizsgálta meg, 4-én Oköritón volt, 5-őn pedig a mátészalkai főszolgabírói hivatalt vizsgálta meg. Mindkét vizsgálat eredménye fölött megelégedésének adott kifejezést. Meghívás. 9269—1910. K. sz. Nagykároly város képviselőtestületének tagjait 1910. december hó 11 napján d. é: 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendes közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1910. december hó 4. Debreczeni István polgármester. Tárgysorozat: 1. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur által jóváhagyott módosított bérkocsi szabályrendelet kihirdetése. (6897—910.. k. sz.) fj. — 2. Vallás- és* közoktatásügyi miniszter ur leirata a tanonc-iskoiáknak a gimnázium épületben elhelyezése ügyében. (6972—910. k. sz.) kj. — 3. Pénzügyminiszter ur határozata az 1. közig, kerületben a házbór- adó behozatalának mellőzése tárgyában. (6948—910. k. sz.) kj. — 4. A borital és hus- fogyasztási adó 1911., 1912. és 1913. évi megváltására vonatkozólag kötött egyezség jóváhagyásának bejelentése, (8235—910. k. sz.) fj. ■—- 5. Az 1910 évi költségvetés keretén belül hitelálruházás engedélyezése iránt előterjesztés. (8356—910. k. sz.) kj. — 6. Az 1909. évi városi zárszámadás törvényhatósági jóváhagyásának bejelentése. (8961—910. k. sz.) kj. — 7. Az 1911. évi városi házi pénztári s a községi közmunkára vonatkozó költségvetés törvényhatósági jóváhagyásának bejelentése s ezen költségvetés végrehajtása tárgyában intézkedés. (8693—9lOi k. sz.) kj. — 8. A városi villamos mü 1911. évi költségvetésének megállapítása s azzal kapcsolatos ügyek. (8528—910. k. sz.) kj. — 9. A városi ' gazdasági ism. iskolai iskolaszék, a közkórházi s a pénzügyi bizottságok kiegészítése 1—1 tag választása által. (9289-909. és 933—910. k. sz.) kj. — 10. A virilis képviselők 1911. évi névjeg/zé- kéeek megállapítása. (8714—910. k. sz.) kj. — 11. A városi képviselőválasztó kerületek megalakítása. (9185—910. k. sz.) kj. — 12. A városi szervezeti szabályrendelet módosítása. (7115—910. k. sz.) kj. — 13. Uj husvágási szabályrendelet megállapítása. (4345—910. k. sz.) kj. — 14. A kéményseprők kérelme a lakbérleti szabályrendelet módosítása iránt. (7505—910. k. sz.) fj. — 15. Mulatságok, mutatványok stb. dijáról uj szabályrendelet alkotása. (8086—910. k. sz.) fj. — 16. Kávéházi felirönök s vendéglői személyzet szolgálatának szabályozása tárgyában szabályrendelet alkotása. (7472—910. k, sz.) fj. — 17. A ináv. debreceni üzletvezetőségének értesítése a Kál- mánd-uti átjárónál a sorompó kezelésre vonatkozólag. (7196—910. k. sz.) kj, — 18. Rözcsendháboritásról uj szabályrendelet alkotása. (8098—910i k. sz.) kj. — 19. Magyar városok országos kongreszusának megkeresése a városok állami segélyezése ügyében. (9021—910. k. sz.) kj. — 20. Az Atilla-utcának a vasutig leendő meghosszabbításának ügye. (4865—910. k. sz.) kj. — 21. Kétz község megkeresése a Margitai-ut kiépítésének sürgetése iránt. (7649—910. k. sz.) hj. — 22. A nagykárolyi kereskedő társulat kérelme a kereskedő tanonc-iskola segélyének felemelezése iránt. (9032—910. k. sz.) kj. —- 23. Dr. Adler Adolf és társai kérelme a Kossutb-utca árkákának betoncsővel elláttatása iránt. (9033—910. k. sz.) kj. — 24. Tasnád község kérelme vá-„ sárnap áthelyezéshez hozzájárulás iránt. (8704—-910. k. sz.) fj. —- 25. A nagykárolyi izr. nőegylet kérelme a népkonyha segélyezése iránt. (8837—910. k. sz.) fj. — 26. A nagykárolyi Atlétikai Klub kérelme annak megengedése iránt, hogy jelvényeiben és zászlóján a városi címert használhassa. (8786—910. k. sz.) hj. — 27. A nagykárolyi vas-, zár- és lemez- árugyár részvénytársaság alapítóinak kérelme a válialalat részére adómentesség és ingyen telek adományozása iránt. (9097—-910. k. sz.) kj. — 28. Weinberger Ferenc nagy károlyi lakos kérelme Klein Zoltán javára az 58—909. kgy. sz. véghatározatlal (engedélyezett 5 évi pótadó mentesség átruházása iránt. (8700—910. k. sz.) hj. — 29. Scheler Ferenc kérelme honosítás esetére a városi kötelékbe leendő felvétel kilátásba helyezése iránt. (8112—910. k. sz.) fj. — 30. Bársony Sándorné illetőségi ügye, (7954—910. k. sz.) fj. — 31. Sonkután János illetőségi ügye. 8870—910. k. sz.) fj. — 32. Horváth Nvolcz évvel ezelőtt Temesvárt beállít hozzám három katoua. Egy káplár, egy tizedes és egy őrmester. A káplár elkezdi: A 39-ik gyalogezredhez tartozunk. Nefti volt sorozás, s igy nem volt, aki uj nótát hozzon. Azért a Tekintetes úrhoz fordulunk, tessék adni egy párat.“ Adtam, hogyne adtam volna nekik, a legnagyobb szívességgel. Nemsokára ismét egy levelet kaptam. Egy boldog pár azt írja, hogy az én lantom sziveket gyógyít. „Édes anyám kösse fel a kendőt a fejére . . .“ kezdetű dalom hozta össze ezt a két szivet. Milyen külső körülmények között irorn dalaimat? Először a melódiát irom és utána a szöveget; tehát éppen megfordítva, mint • a hogy szokás. Nekem igy a prozódia nem okoz nagy gondot. Tavasszal és ősszel szinte költői láz fog el s ilyenkor a legnagyobb társaságban is egy egy uj dal cseng a fülemben, s addig nincs nyugtom, amig papírra nem teszem. Egy nap némelykor 5—6 dalt is irtain. Ha a doktor nem szólja el az első nótámat, akkor én valászinüleg nem lettem volna dalkőltő. Kazinczy Gábor debreczeni táblabiró ezt Írja: „Jó magyar nótát nehéz Írni. Aki három jó nótát irt, az már nem élt hiába.“ Érzék és szerencse kell, hogy az ember eltalálja a nótát. Újabb dalaim közül valók: A kanyargó Tisza partján ott születtem. Oda vágyik egyre vissza az én lelkem. Pásztorsiptól hangos ott az Árvalányhajt termő róna, Édesebb ott a madárdal, Kékebb az ég, hivebb a lány, Szebb a róna. Látlak-e még szőke Tisza füzes partja ? á Kondulsz-e még csendes falum kis haranja ? Vár-e még rám az a kis lány Fájó szívvel, ahogy Írja? Térdelek-e még előtted Édes anyám kakukfüvel Benőtt sírja ? ! Szülőföldem ! Rád gondolok mindörökké, De úgy érzem nem látlak én soha többé ! Ha itt ér el a halálom, Ne hagyjatok idegenbe! A kanyargó Tisza partján Temessetek akáczlombos Temetőbe ! Végrendeletem igy szól: Ha meghalok s poraimat Örökre a sírnak adják, Hijjatok a temetésré Hozassatok czígánybandát. S hogy ne halljam, mint hull a rög Dübörögve koporsómra, Sírom felett sirjon-rijjon Könnyfakasztó hegedüszó, Búbánatos magyar nóta. Búbánatos magyar nótát Én magam is csinálgattam. Muzsikáért, szop nótáért A lelkem is odaadtam. És ha élne még a nótám Amikor én már nem élek, Zokogjon a sírom felett: „Darumadár útnak irdul“, „Mandulafa“, „Felednélek.“ Szeressük a dalt és hazánkat, amely örökké éljen ! Fölolvasása nagy tetszést aratott. A közönség szűnni nem akaró tapssal honorálta fáradozását. A tapsból kijutott Dóczynénak, meg Hajnal Artúrnak is, de leginkább Rózsa Lajos- j nak, aki gyönyörű bariton hangjával megremegtette szivünk húrjait. Hangja, mint az orgonaszó felemel, mint a tenger háborgása a hatalmasnak érzetét kelti bennünk. Sok mű- I vész szerepelt már városuukban, de ilyen gyö- nyörü éneket még nem halottunk. Ugyanezt j kell mondanunk a másik két énekszámáról is. Verdi: Traviata és Wagner: Tanhäuser ez. operájából énekelt egy-egy részt. Hangjának, énekének visszhangja még most is cseng lel- (künkben. Harmadik szám Magott Györgyike szavalata s volt. Dóczy Józsefnek: Liliom Klára ez. elbe- ; szélő költeményét adta elő. Kedves módon, behizelgően társalgott. Kár, hogy ülve maradt, ! mert igy a hangja nagyon gyenge volt, úgy hogy a távolabb ülök nem hallották, nem értették minden szavát. Dóczy Józsefné zongora játéka következett. Gaál Ferencznek: Magyar ábránd Dóczy dalok felett ez. darabját adta elő ügyes technikával, a magyar dalnak művészi színezésével. Utolsó szám Rózsának éneke volt, amelyről már megemlékeztünk.! Dóczy József most távozik körünkből. Budapestre megy, ahol bizonyára nagyobb tere és több alkalma lesz magyar szivérzelmeink dalban való tolmácsolására. Elmegy. Mi arra kérjük, hogy ne felejtsen el minket. Tiszteletünkről, szeretetünkről biztosítjuk. Dalait énekeljük, nótáiban gyönyörködünk. Utolsó szavunk, amit Falussy dr. mondott: a viszontlátásig ! Braneczky József.
