Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-15 / 37. szám
2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ A nemzet fájdalma, könnye csak enyhítette szivének fájdalmát, de a sebet be nem tudta gyógyítani. A királyné — egyedül maradt gyászával. A nemzetnek még volt szószólója. ... És aztán egy elvetemedett kéz elnémította az érettünk, velünk dobogó szív szavát. Most már a nemzet is egyedül maradt. És helye még ma is üres. . . . Talán sokáig, nagyon sokáig üres is fog maradni. . . . És ha lesz is majdan a nemzetnek ismét ily nemesen érző, fenkölt lelkű patrónája, az ő emlékét a hála nem engedi elmúlni. Mert a nemzet nem felejt; talán elfelejti azokat, akik keserűséget okoztak, de aki szeretettel simogatta veritékes ar- czát, aki biztatta, bátoritotla, aki a veszedelem és a megpróbáltatás idejében melléje állott: azt nem felejti. —i — r. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 9-én Csaba Adorján főispán elnöklete alatt rendes havi ülést tartott. Az alispánt jelentést dr. Péchy István vm. főjegyző olvasta fel. Kiemeljük belőle a következőket: A közbiztonsági állapot múlt hónapban kielégítő volt, különösebb intézkedések szükségessége nem forgott fenn. A kivándorlás csökkent. Dr. Schönpflug Richárd vm. főügyész beterjesztette a Domokos Ferencz nagybányai íőszolgabiró elleni vizsgálat eredményét s minthogy a vádak egytöl-egyig alaptalanoknak nyilvánultak, kéri a vizsgálat beszüntetését. A főszolgabíró azonban most már maga kérelmezte a vádak újabb megvizsgálását, hogy a hivatali tekintélyén esett csorba kiköszörültessék. N. Szabó Antal hasonló értelemben szólalt fel s az alaptalanul megtámadott tisztviselő reputácziója megvédése szempontjából csatlakozott panaszos főszolgabíró kérelmének teljesítéséhez. A bizottság ily értelemben határozott. Luby Géza interpellált ezután a fehérgyarmati járás sorozó-bizottsága elnökének, Jármy Bélának eljárása miatt, aki égy katonakötelezettet, mivel ez neki bizonyos ügyben visszafeieselt, már sor alá állása előtt azzal fenyegetett meg, hogy ; majd visszaadja a kölcsönt a sorozáskor. És tényleg, a családos embert, annak daczára, hogy jobb kezének mutató ujja hiányzik, besorozták katonának. Türhetö-e — kérdi — az ilyen bosszuállás az elnök részéről ? Ilosvay Aladár al spán rögtön válaszolt interpelláló bizottsági tag szavaira kijelentve, hogy ezen ügy nem tartozik a közigazgatási bizottság elé, hanem a katonai bírósághoz, mit az ülés tudomá- | sül véve, az ügy fölött napirendre tért. Luby Géza azonkrvül a napokban történt jánki tűzvész felöl is kérdést intézett fő- és alispánhoz, mert a fővárosi lapokban megjelent közleményekből nem tudhatni, milyen mérvű vo t a veszedelem. Egyik azt Írja, hogy az egész falu elpusztult, a másik pedig, hogy csak 17—18 ház ház esett áldozatul. Kérdi : érkezett e valamelyes hivatalos jelentés, mert ha tényleg leégett volna a község, kérjenek állam-égélyt és közadakozásra engedélyt, hogy a nyomorba jutott lakosságon segítve legyen. Csaba Adorján főispán válaszában megemlítette, hogy a tűz felöl hivatalos értesítést nem kapott, holott sürgönyileg kérte azt a főszolgabírótól. Hasonló értelemben szólalt fel vármegyei alispán is, aki egyébiránt megnyugtatta interpellálót, hogy ha tényleg nagynak bizonyul a károsodás, gondoskodni fognak a segélykérés felől. (A tűz színhelyén jelen volt egyik olvasónk jelentése szerint a faluban 18 telken levő lakóházak és gazdasági épületek pusztultak el, de a mi még szomorúbbá teszi a helyzetet, benriéget minden tárgy.) Azután a jegyzői kar tette meg szokásos jelentését, mire a szakreferensek következtek. Tanügy. Bodnár György kir. tanfelügyelő jelentette, hogy a lefolyt hónapban hivatala adminisztratív ügyekkel volt elfoglalva, továbbá, hogy a nagykarolyi polgári leányiskola mellé párhuzamos osztály s egy uj tanerő engedélyeztetett. A lél folyamán tartott ismeretterjesztő felolvasásokért a nagykolcsi, érendrédi, herendi, ér- dengelegi, oláhgyürüsi állami és tunyogi ref., kaki, giródiótfa ui gkath. és rkath. tanítók 48—48 K jutalomban részesültek. A lajosvölgyhutai uj állami iskolai építkezés befejeztetett s úgy ezen, mint a többi állami iskoláknál szervezett tanítói állomásoki a a pályázat megtörtént s a' kinevezések a napokban fognak végbemenni, mikor is az uj iskolák megnyitása iránt azonn d intézkedik. Végül jelentedé, hogy a szatmárinegyei általános tanító-egylet által szervezett tanítói inter- nátus 126 növendékkel szeptember 1-én megnyílt Az internátust ünnepi közgyűlés keretében jövő hó 4-én, Ö Fel.-ége névünnepén fogja a vármegye tanítósága felavatni. Mint a nevezett internátus intéző-bizottságának elnöke, annak nevében kéri a közigazg itási bizotlságot, hogy a vármegye tanítóságának ez öröm-ünnepén jelenjen meg, illetve magát képvi-eltesse. Dr. Böszörményi Emil és Luby Géza fogják a közigazgatási-bizottságot képviselni. lleferádája kapcsán megemlékezett a tanfelügyelő a Nagymadarászon létesítendő állami iskola ügyéről, amit az ottani gkath. lelkész szívesen venne, ellenben a rkath. lelkész felekezeti szempontból kívánatosnak nem tart. Utóbbi, bár a rkath. hivök száma a községben alig harmadat teszi a gkatho ikusokénak, az állami iskola mellőzése szempontjából a Ezen jelenet alatt természetesen nagy csendesség volt, amiben úgy tetszett, mintha valahonnan hangok jöttek volna Nyakas fülébe. Felütötte fejét, mint mikor a himszarvas farkasszagot érez, elfordult az arczképtől s hallgatózott. A hangok sajátszerü csoszogás kíséretében a padlásról jöttek. — Hah! — sziszegte boszutól reszkető hangon Nyakas, vándorbotját jól markába szorítva s óvatosan a padlás-ajtóhoz lépve. A padlásnak földre fekvő ajtaja fel volt támasztva s Nyakas tisztán kivehette, hogy Pupák tánczolni tanul. A czepperliben gyakorolta magát, hogy majd kellő bájjal lejthessen menyasszonyával. Nyakas lélekzetét visszafojtva lépett a hágcsó alsó fokára. Azon pillanatban, midőn a második fokra volt hágandó, ráczepperlizett Pupák a felnyitott ajtó helyére s a vig dudorászásnak egy nyikkanással nyakaszakadt, Nyakas egyet nyekkent, mert Pupák úgy talált nyaka közé ba- lanzirozni, hogy a bosszuvágyó ellenség eszméletét vesztve terült el a lépcső aljánál. Pupák érezte, hogy midőn a taktusból kijött, valakinek alighanem a tyúkszemére hágott; amint feltápászkodik, körülnéz s uramfia kit lát ?! Nyakast, kezében egy furkósbottal, öntudatán kívül heverve. Azt ugyan nem kérdezte Nyakastól, hogy mi szándékkal jár itt, sóspálinkát sem öntött az orrába, hogy ismét magához jöjjön, hanem egy ugrással kint termett, a padlásra való járás ajtaját bezárta, a kulcsot zsebredugta, beszaladt szobájába, annak ajtaját előrelátó taktikával belülről beriglizte s várta egész bátorságban a történendőket ablakának rostélyán keresztül. Estefelé nyögések hallatszottak s minekutána Pupák felszólitotta Nyakast, hogy botját az ajtó alatt a macskabejáró lyukon dugja ki, azon eskü letevése után, hogy soha Pupák élete ellen nem fog leskelődni, elbocsáttatott. Sántikálva vonszolta Nyakas zúzott tagjait s három hétig feküdt rengeteg kínok között. Másnap megtörtént az esküvő. . . . Pupák egy kukkot sem szólt Eufrozinának Nyakassal történt esetéről, hanem felhasználva a jelent, ringatta magát beteljesült vágyai mámorában. Mily boldog napok voltak azok! Pupák egy órában százszor is elmondta, hogy Eufrozinát megeszi csupa szerelemből. Az egész természethistória képviselve volt azon nevek által, melyekkel őt megtisztelé. . . . Egy reggel Pupák magára vette slafrogját, bedugta lábait egy pár topánkába, a tükörből megigazitá turószacskó formájú hálósapkáját s ment, hogy Eufrozinánál — reggeli vizitet tegyen. Előre képzelte a reámeresztendö villanyos hatású bogárszemek büvős-bájos varázsát, a titkos, kedves suttogást s — talált üres nyo- szolyát, szétszórt ruhadarabokat, kitőrt ablakot, összezúzott virágcsereceket. {i Látva, hogy itt a rombolás szelleme dúlt, rettenetes dolgot sejtett; de várt egy darabig, hátha ez csak álom? Néha úgy tetszett, mintha valaki kívül csoszogna; ez azonban a felizgatott fantáziának tetszett csak úgy, nem csoszogott ott senki, de senki. Pupák aztán azt gondolta, hogy talán csak tréfálni akar vele Eufrozina s elbújt vala hova. Kinyitotta az almáriumot, benézett az ágy alá — óh jaj, ott sincs! De hol van hát, hol lehet ?! Ezen vizsgálódás közben elgurult valami lácai lábai alatt . . . Nézi, s nem akar hinni szemeinek . . . Közelebb megy az ablakhoz . .. kitörli szemeiből az édes álmot, mire szemei fehérével felfordulnak, szivéhez kap s ezen kiáltással: „a Nyakas botja!“ hanyatt vágódik. Rémes jelenet! A padlón kirepesztett vánkosok, tépett ruhadarabok, ablaküveg, összetört virágcserepek, Eufrozina fél papucsa s ezek között a korpusz deliktivel kezében elájulva a megtört szivü Pupák. Borzasztó, borzasztó ! Az esemény nagy port vert fel a városban s Kontár volt az első, ki testi-lelki barátja vigasztalására megjent. Pupák magánkívül feküdt az ágyban s egyre félrebeszélt. Majd azzal fantazirozott, hogy Nyakas ott maradt botjának hosszú kezei és lábai nőttek s e szörnyeteg bot ólálkodva lépdel feléje s egy csapással agyon akarja őt ütni; majd a világot egy nagy virágcserépnek képzelte, melybe ö beleesett, s hiába akar belőle kimászni, mert mikor fel ért nagy erőfeszítéssel annyira, hogy szélét meg-
