Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-11 / 32. szám
XXVII. évfolyam. Nagykároly, 1910. augusztus II. 32. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre............................8*— kor. Fél évre ...............................41— „ Ne gyedévre...........................21— ‘ Eg yes szám................... . —-20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közőltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. A parlament mérlege. A parlament megtartotta ez idő szerint utólsó érdemleges ülését. A képviselők pihenőre siettek s úgy játszik, hogy ennek a hat heti országgyűlési kampánynak tulajdonképen nem is volt más czélja, mint az, hogy a hon mélyen tisztelt atyái, hasonlóan a szirnfónikus hangversenyen izzadó lipótvárosi bankárhoz, a politikai konczert végét várják. Nos, a vég elég jókor érkezett s a Házat több, mint hat heti üdülésre küldötte a kormány. Elfáradtak szegények, rájuk fér a pihenés. A többség, a „nemzeti munka“ pártja megfeszített energiával és lankadatlan hévvel dolgozott s buzgalmának eredménye ime itt van : a — nyári vakáczió. Ez a pillanat alkalmas arra, hogy visszapillantva összegezzük azokat a benyomásokat, amelyeket az uj országgyűlés rövid másfél hónapi szereplés alatt bennünk felébresztett. Konstatálnunk kell, mindenekelőtt azt, hogy ez a parlament szellemében, struktúrájában, sőt tán czéljaiban is miben sem különbözik azoktól, amelyek öt 1867-óta megelőzték. Ez áll még közvetlen elődjére, a koalicziós országgyűlésre is. Az eltérés a kettő között csupán annyi, hogy a hatalom más emberek, más érdek- csoportok kezébe jutott s ezek a tényezők talán több rutinnal, de mindenesetre nagvbbb önzéssel kezelik ezt a hatalmas erőt,' 'amely reájuk szállott. Minden más tekintetben ugyanaz a karaktere a mai Háznak, mint közvetlen elődjének, s véges-végig ugyanazon szimptóinák uralkodók rajta. A többség ugyanolyan türelmetlen, mint a koaliczió többsége volt, csak a gyors tempót, a sommás elintézést keresi s lehetőleg minden kritika és ellenvélemény nélkül akar „alkotni.“ S ez az alkotás, micsoda munka ez, benne rezeg a nemzeti bánat és lemondás szomorú crescendója s ott vibrál felette mind az a hihetetlenség és keserűség, amelylyel ma a komolyan gondolkodó hazafias elemek a nemzet jövője iránt el vannak telve. A múlt nem halt meg, itt van egész mivoltában minden rut és visszataszító grimace-szal arczán, akitől sohasem lehet megszabadulni. Ilyen ez a parlament és ez a többség, amely nemcsak cselekedni, de mondani sem volt képes hat heti „nemzeti munka“ után semmi olyast, amiben csak hal-! vány reménysége is felcsillant volna az ; uj és terinékény jövendőnek. Ettől a nemzeti képviselettől nem lehet várni semmi jót, semmi üdvösét, semmi biztatót, S vájjon az ellenzék megfelelt-e azoknak a várakozásoknak, melyeket az ország méltón fűzött szerepléséhez ? Részben igen, részben nem. Abban a tekintetben feltétlenül kielégítő volt az ellenzéki pártok magatartása, hogy kellő nyíltsággal és határozottsággal tárták fel az ország közvéleményének a kormány hallatlan erőszakosságait s azt a megrendítő igazságot, hogy a hatalom birtokosai pálinkába és erkölcsi förtelembe fojtották a nemzet iga;:i akaratát. Ez kétségen felül bebizonyult a parlamenti tárgyalásokon, ami az ellenzék erkölcsi poziczióját feltétlenül megerősítette, a kormány diadalmak értékét pedig kellőképen leszállította. Egy nagy dologgal azonban adós maradt az ellenzék és ez az, hogy nein tudta kellő energiájával megszólaltatni a konstatált és leszegezett tények nyomán támadó felháborodást s mintegy futni hagyták a kormányt, ahelyett, hogy mindjárt az első alkalommal hurkot vetettek volna a nyakába. Mintha hiányzott volna az ellenzéki támadásokból a kellő elszántság és a benső igazság komoly átérzése. Ez feltétlenül nagy hiba volt s csakis ennek tulajdonítható, hogy a kormány átlag ép bőrrel hagyta el a parlamenti csatateret. Pazar jókedvvel, az erőnek szinte túláradó böségévet vonult a munkapárt nyári szünidőre. Mi azt kisszük, hogy tévednek az urak s kissé elhamarkodott volt az öröm. Ha a függetlenségi párt nem is nyúlt most azokhoz a fegyverekhez, amelyeknek használata mindenképen jogos és indokolt lett volna, ez még korántsem jelenti azt, hogy az ellenzék leszerelt s a függetlenségi tábor megadta magát. Ilyen ábrándokkal ne is kápráztassa magát a többség. Az igazi, a komoly harcz az ősszel minden bizonyára elkövetkezik s a pár heti fegyverszünet csak arra lesz jó, hogy az ellenzék minden tartalékot és erökészletet frontba állitsa a kormány ellen. Nincs kizárva, hogy az események igazolják majd az ellenzék mostanig követett taktikáját s tényleg helyes volt a nagy leszámolásnak őszig való halasztása. Addig még nagyon sokat fog józa- j nodni az országos közhangulat s a munkapárti értékek általános devalvácziója egyenesen rá fogja kényszeriteni az országot arra, hogy a mai többségtől újra elvegye a hatalmat. Hogy soha többé vissza ne adja nekik. —i—r., A Debreczeni Kereskedelmi és Iparkamara évkönyve és jelentése. A Debreczeni Kereskedelmi és Iparkamara a múlt napokban adta ki az 1909. évi jelentését és évkönyvét: A munka két főrészből áll: az évkönyvből és a tulajdonképeni jelentési részből. Az I évkönyvi részben a kamara a múlt évi mun- ! kásságáról számol be. A kerület általános közgazdasági viszonyainak jellemzése után a a kamara hivatalának és hét vármegyéjéből álló nyilvántartási képe következik, majd a hatóságokkal és az érdekeltséggel való érintkezés kerül bemutatás alá s az elmúlt óv. törvénykezési és közgazdaságpolitikai mozgalmaiban való részvételét ismerteti rövid összefoglalásban a kamara. Külön fejezet szól a szakoktatás és iparfejlesztés támogatása terén tett munkásságáról. E czélokra a kamara saját költségvetése terhére 12 ezer koronát áldozott. Harmincz ösztöndíjat és közel 100 kitüntető ezüst érmet osztott ki jeles tanulók között. Háziipari tanfolyamokra a földmivelésügyi kormánytól szintén közel 12 ezer koronát eszközölt ki s a kereskedelmi kormány által kitűzött különböző ösztöndíjakban nyolczezer korona odaítélésében működött közre. A kerületben számos ipari szaktanfolyamot szervezett és rendezett. Záradékul a múlt évben hozott iparjogi elvi döntések felsorolása fejezi be az első könyvet. A második részben a kamarai kerület közgazdasági jejjemzését nyújtja s részletesen ismerteti a nagyobb vállalatokat és üzleti eredményeiket. Ebben a részben közli a kamara panaszait és javaslatait. A kerületi munkásviszonyok és a kivándorlás okfejtő ismertetése után a kamarai kerület kereskedelmének ismertetése következik üzletáganként. A termény, állat, bor, szesz és fakereskedelem általában kielégítő helyzetben volt, csak a petróleum és napraforgó-olaj kereskedelem mutatott némi visszafejlődést. A detail kereskedelem a tisztességtelen versenytől a múlt évben is .sokat szenvedett. Az ipar- főfejezetéből a kerület ipari nagyobb vállalatainak örvendetes szaporodása állapítható meg. Az egyes iparágak helyzete a múlt évben is a már-már megszokott nehézségekkel küzdött. Mostoha és bizonytalan munkásviszonyok, he- lyenkint munkáshiány, nyomasztó közteherviselés és a pártolás hiánya képezik a folyton ismétlődő panaszokat. Változatlanul jó konjunktúráknak az egyedüli élelmiszer ipar örvend, amely a többi iparágak panaszainak jó részét is természeténél fogva a maga javára pénzre váltja.
