Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-04 / 31. szám
XXVII. évfolyam. Nagykároly. 1910. augusztus 4. 31. szám. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek Megjelenik minden csütörtökön. közlön Ki Előfizetési árak: Egész évre ...........................8’— kor. Fé l évre...............................4-— „ Ne gyedévre.......................2-— „ Eg yes szám........................—-20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 7. Telefon 76. szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Az ex-lex tanulságai. A hét hónapig tartó törvényen kívüli, helyesebben költségvetés nélküli állapot megszűnt. Általánosságban és részleteiben is elfogadta a törvényhozás az indem* nitást, a főrendiház is letárgyalta a javaslatot, amire a királyi szentesítés alkalmasint expressz fog megérkezni Ischlböl, mert az utólsó alkotmányos fórum szankcziójára igazán expressz-szükség van, — mondja bizonnyal a kormány. Az ex-lexnek tehát vége van. Az ügyek ismét a régi kerégvágásba zökkennek s az államgépezet zavartalanul működik tovább. Helyesebben szólva, a kormány ezentúl úgynevezett törvényes kereteken belül szórja az ország pénzét. Itt akár pontot is tehetnénk, ha önként nem kínálkoznék alkalom annak a kérdésnek feszegetésére, vájjon van-e gyakorlati haszna, alkotmányjogi értéke a törvényen kívüli állapotnak és bevált-e alkotmányos fegyvernek ? Minden újságolvasó ember tudja, hogy ha az országgyűlés nem szavazza meg a kormánynak a költségvetést, vagy nem adja meg az indemnitást, akkor bekövetkezik a törvényen kívüli állapot, ami azt jelenti, hogy az állami adókat nem szabad behajtani, ujonczokat nem szabad állítani s a kormány — nem lévén az államkincstárnak jövedelme — nem folyósíthatja a kiadásokat. Ez volna az ex-lex gyakorlati haszna, alkotmány- jogi értéke. De a mi alkotmányunkban annyi illuzóris tétel van, hogy szinte fönn sem akadhatunk azon, ha az ex- lex is csak illúzió. Mi is történt az alatt a hét hónap alatt, amig az ex-lex tartott? Az állami adók eléggé rendesen folytak be, hiszen senki sem eset a feje- lágyára, hogy megvárla az ex-lex végét s akkor egy summában fizesse be az adóját. A hadsereg az ujonczjutalék nélkül is meg volt, ette a polgárság adó- filléreiböl felgyülemlett horribilis összegeket és a kormány, ha alkotmányos és törvényes lett volna, mint ahogy nem alkotmányos és nem törvényes, vigan költekezett, dobálta az ország pénzét minden lelkifurdalás, minden felelősségérzés nélkül. Nehéz milliókat folyósított a kormány a parlament felhatalmazása nélkül azon egyszerű oknál fogva, hogy ex-lex van. És habár az ilyen költség- vetés nélküli állapotban a bélyeg sem kötelező, ez a kormány mégis megbélyegeztetett, ott van homlokán a nemzeti aspirácziók elárulásának Kain-béj lyege. Semmi különbség nem volt tehát az ex-lexes állapot és a törvényes állapot között. Tisztelettel bocsánatot kérünk azonban, mert valamelyes kis különbség i mégis csak volt s ezt a különbséget a kormány alantas korteseszközül használta fel az ellenzék ellen. A kormány az ex-lexre való hivatkozással megtagadott bizonyos tisztviselői fizetéseket, például a jegyzőkét. Nem lehet kiutalványozni a pénzt, mert ex-lex van s az ellenzék nem szavazta meg az indem- ' nitást, mondta ? . kormány. És folytatta ilyenformán : mi szívesen adnánk a koronákat, ha lehetne; szavazzatok reánk, hogy többség legyünk, akkor kierőszakoljuk az indemnitást, megszüntetjük az : ex-lexet és kaptok pénzt. Korteseszköznek tehát bevált az ex-lex. De a hozzáfűzött reményeknek, hogy a kormány pénzügyi nehézségekkel fog megküzdeni, hogy a keze gúzsba kötve tehetetlenül lehanyatlik, nem tett eleget. Az ex-lex, mint alkotmányos fegyver csödött mondott. Az indemnitás megtagadásával nem lehet már megijeszteni a kormányokat, amelyek a felelősségérzést nem értelmezik úgy és olyan formában, ahogyan azt értelmezni kell. De amellett, hogy a törvényen kivüli állapot nem vált be alkotmányos fegyvernek, messzemenő gazdasági károkat okozott és ezzel kapcsolatban ismét arról az oldaláról mutatkozott be, hogy korteseszköznek kiváló. Az ex-lex ürügye alatt a kormány tartózkodott minden hasznos beruházástól, aminek az ipar és kereskedelem vallotta kárát. A vállalkozási szellem megcsappant és észlelhető volt az országban a gazdasági stagnálás. Hát persze, hogy a hatalom birtokosa a maguk kisded játékait segítették elő ezzel a gazdasági pangással. Az ellenzéket okolták, minden ódiumot reá hárítottak, amikor pedig ök pocsékolták el a pénzt. A kormány taktikája csakugyan bevált s most nyeregben ül. Mi, akik a kormány szigorú, kérlelhetetlen ellenzéke vagyunk, beláthatjuk, hogy az ex-lex nem az az alkotmányos fegyver, amelyekkel sebeket lehetne ütni a kormányon. Rozsdás fegyver ez, csorba az éle, régi fringia, amely régen bevált, de most már nem oda talál, ahová irányozzák: a kormány fejére, hanem a nemzet, a dolgozó milliók testébe vág és rozsdája mérgez, megrántja a nemzet organizmusát. Aztán jön a kormány, felcsap kuruzslónak, hamis diagnózist állapit meg és rossz reczeptet ad, melytől a nemzet nem gyógyul meg, hanem az ellenzéket teszi beteggé vele. Szomorú, keserű igazságok ezek. A közelmúlt tapasztalataiból szűrődtek le ezek az igazságok, amelyek menten megdőlnek, mihelyt uj, fényesre csiszolt fegyverrel súlyt az ellenzék a kormányhoz. A ex-lex kiment a divatból, nem való már retorzióra. Hisszük, hogy az ellenzék nem fog élni ezentúl vele, mert gyakorlati haszna amúgy sincsen a politikában s ha ezt az igazságot elismeri, akkor reméljük, hogy az 1910. évi ex- lex volt az utolsó törvényen kivüli állapot Magyarországon. P. G. Segédjegyzök szervezkedése. Bizonyára nincs Európában egyetlen kultur- állam, amelyben a magyarországi segédjegyzők helyzetéhez hasonlítható tisztviselői kar működnék. A segédjegyzö társadalmi helyzete úgy alakult ki, hogy mindenütt az úri osztályba sorozzák és pedig nem a képzettségét illetőleg, — mert ahoz kétség sem férkőzik, hogy a legy- zővel azonos képesítéssel és azonos munkakörrel működő segédjegyző az intelligens társadalom tagja, — hanem a társadalomban való megjelenés, a társadalmi kötelezettség tekintetében. A segédjegyző ehhez a társadalmi szerepléshez valóságos proletár-javadalmazásból szerzi meg az anyagi eszközöket. Az ellenvetés közelről kínálkozik: senkit sem fizetnek azért, hogy előkelőén szerepelhessen. Úri allűrök fizetési fokozatokba nem osztályozhatók. Igaz! Maradjunk meg tehát a munka és a javadalmazás közti szükségszerű harmóniánál. A segédjegyző munkája az, ami a jegyzőé. Azonos képesítése erre teljesen alkalmassá is teszi. A gyakorlat bizonyltja, hogy úgy is van. És mi a javadalmazása : kilenczven korona havonként, szóval dijnoki fizetés. És mi a hivatali helyzete : dijnoki alárendeltség. A jegyző munkatársa, adandó esetben a jegyző helyettese s teljesen a jegyző jóindulatától függ. Nincs fegyelmi hatósága; tetteinek, mulasztásainak elbírálására a jegyzőn kivűl más fórummal nem rendelkezik. Valóságos közigazgatási képtelenség ! Csak egyetlen szempont van, ami tűrhető vé teszi sorsát: a remény, hogy a segédjegyzői állapot csak átmeneti lépcső a jegyző- séghez. Már a kinek ! Ha van protekcziója és sokszor pályázik, valamikor majd csak megválasztják jegyzővé valahol. Ez a remény aztán gyakran egy egész
