Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-28 / 30. szám
NAGYKÁROLY ES VIDÉKE tói felmenteni. Meg kellett volna Ígérnie, hogy a kisiparosnak, a kiskereskedőnek is készül kedvezményeket biztosítani, amennyi élete fentartásához szükséges, éppen úgy, ahogy kedvezményekkel halmozza el a milliókkal dolgozó nagy gyárakat is. Hány milliós részvénytársaság van itt, mely olyan évi mérlegeket mutat ki, amikből kisül, hogy tulajdonképen egyáltalán nem is adóztatható meg. A sok millió adóssághoz méltányos adózási rendszert is vártunk volna. De mindebből nem látunk semmit. Ellenben azt már halljuk, hogy a kormány felemeli a só árát és nyakunkra készül hozni a gyufamonopoliumot. Tehát megint a szegény, kiuzsorázott magyar nép zsebéből akarják előállítani a legújabb repülő osztrák flottát, az osztrák hadsereg, a bosnyák tartományba beviendö osztrák közigazgatás költségeit. . . . Nem jó lesz ez igy, urak! Tegyék kezüket a szivükre és álljanak meg a félúton, mig nem késő, mert az ily nemzetpusztitó balga politika keservesen boszulta meg magát mindenkor a históriában. —i.—r. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete vasárnap d. e. 10 órakor Debreczeni István polgár- mester elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott. A gyűlés első pontja a belügyminiszter leirata volt a vásárrendtartási szabály- rendelet módosítása tárgyában, amit a képviselőtestület tudomásul vett s az e szerint bemutatott uj szabályrendeletet elfogadta. A villamos-telepen szükségessé vált beszerzések felől intézkedett ezután a közgyűlés és a villamos-mü felügyelő- bizottsága, továbbá a városi tanács azon javaslatát, miszerint a telep motordynamóval és a hozzátartozó kiegészítő részekkel, 2) egy czella-kapcsolőpárral, 3) a vezeték-hálózatnak egy uj táppont építésével való kibővítése eszközöltessék s végül 4) uj és javított rendszerű villámhárítók szereztessenek be, névszerinti szavazás megejtése után egyhangúlag elfogadta. A megnagvobbittott accumalator- telep töltéséhez 57 lóerős motordynamó fog szolgálni a hozzátatoző kapcsolótáblával, készülékekkel és vezetékkel. A képviselőtestület a költségeket legfeljebb 15000 K-ban állapította meg, minek fedezetére a villamos-mü f. évi üzemét jelölte ki. A vállalatokra ajánlatot tettek a következő bubapesti czégek: Siemens és Schuckert-müvek r.t., Ganz-féle r.t, és az Egyesült Villamossági és Gépgyár r.t., melyek közül a Ganz-gyáré fogadtatott el 13,673 K összegben. A tanocziskolai bizottság előterjesztést tett az iparos tanoncziskolához szak- rajztanitói állás szervezése tárgyában, amit azonban a képviselőtestület napirendről [levenni határozott már csak az előadási hely hiánya miatt is. Felhívja egyébiránt említett iskola bizottságát, hogy a ta- noncziskolában alkalmazott tanítókat a szakraj ztanitói képesítés megszezésére hívja fel, kiket a képviselőtestület anyagilag segélyezni kilátásba helyezett. Végül a képviselőtestületi közgyűléseknek hétköznap délutánján leendő megtartására jelzett előterjesztés szintén levétet- vén a napirendről, a gyűlés véget ért. A debreczeni szinésziskolából. A debreczeni szinéiskola két éves tanfolyama, az elméleti tantárgyak vizsgálatával folyo hó 20-án délután 3 órakor végződött. Két év a- lattöl szinésznövendék iratkozott be a debreczeni szinésziskolába. Ezek közül az első évben fizetett 14 növendék s a másodikban 11. Az iskola kiadása 5507 korona 46 fillér volt, melyből az intézet tanárainak 1069 korona tisztelet- dij jutott. A dereczeni szinésziskolát a városi tanács ezer korona szubvencióval támogatja és egyéb kedvezményekben is részesíti. A szinésziskola hét vizsgálati előadást tartott a városi színházban és egyet az iskolai tanteremben. A hatodik vizsgálati előadás jótékonyczélu volt. Egy-egy előadást Nyíregyházán és Tiszafüreden is rendezett a debreczeni szinésziskola. Az iskolaigazgató Budapesten kipróbált saját módszere szerint tanítja a színészetet. Innen van, hogy a debreczeni szinésziskola növendékei nem pózolnak, hanem természetesen beszélnek és hogy már a kezdőgyakorlatoknál is életet tudnak vinni a szinpadra. Az igazgatóság felhívja Debreczen és környéke intelligens fiatalságát, azokat t. i., akik magukban tehetséget és kedvet éreznek a szinészpálya iránt, hogy jöjjenek a debreczeni sz nésziskolába, ahol ideális rend, akadémiaszerü berendezkedés és a szülőket megnyugtató fegyelem van. Tudvalevő, hogy a színészet ma már nemcsak megélhetést és dicsőséget kínál, de olyan progresszív nyugdijat is biztosit, amelynél különbet még egy miniszteri tanácsos sem élvezhet. A debreczeni szinésziskola harmadik évi tanfolyama szeptember 1-én kezdődik. Levélbeli jelentkezéseket julus hó 15-ig Debreczenben fogad el az iskolaigazgató, azontúl (aug. 15-ig) lkában, a Koronához czim- zett szállodában. HÍREK. — A Nagykárolyi Nőegylet közgyűlése. A Nagykarolyi Nőegylet f. hó 24-én d. e. a városháza polgármesteri termében özv. gróf Károlyi Istvánné elnöklete alatt évi rendes közgyűlést tartott. Elnök üdvözölve a megjelenteket s konstatálva a határozatképességet, a gyűlést megnvitotta. Felolvastatta ezután az 1909-10 egyleti évről szóló elnöki jelentést, mely sajnálattal veszi tudomásul Báthory Istvánné egyleti pénztárosnő városunkból történt eltávozását kinek sokoldalú tevékenységéért jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak. Bemuttattott a pénztárijelentés és számadás is és a felmentvény megadatott. Elnök indítványozza ezután, hogy az egylet 26,40() K. vagyona a szatmári káptalan pénztárából, mely csak 4°/o-ot fizet, a Kisbirtokosok Orsz. Földhitelintézeténél, 5°/0 kamat mellett helyeztessék el. Elfogadtatott. A választmányba a megüresedett hét tagsági helyre beválasztattak: Jurcsek Béláná, Csilléry Dávidné, Reök Gyuláné, Hahn Jánosné, Dr. Kovács De- zsőné, Kaufmann Izidorné és Márton Sándorné. Pénztáros lett Dr. Serly Jenő. Végül elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére felkérve Moson Aznap este már nem terítettek Nyakas számára s az étlap helyett számlát adtak a kezébe. — Mi ez? — kérdé. — A tartozás, uram. — Majd kifizetem. — De rögtön kérem. — Nem lehet. — Akkor sajnálom, de tovább nem hitelezhetek. — Nem-e? — Nem ám. — Majd hitelez más! — Az már lehet. Nyakas büszkén félrecsapta a kalapját s menni akart. A korcsmáros arra kérte, hogy hagyja nála a köpenyegét. Nem ettem bolondgombát! — válaszolt félválról s ellépdelt. II. Ettől az időtől kezdve rosszul folytak a Nyakas dolgai s belátta, hogy ha ez még egy darabig igy tart, kibőjtöli magát ebből az árnyékvilágból. Nyomára jött azonban, hogy honnan fuj a szél s megesküdött ősei nevére, hogy meg- lakoltatja Pupákot és Kontárt. Éppen távozni akart véglegesen a városból, mikor történetesen végig ment azon a piaczon, ahol az aprójószágokat árulják. Eufrozina éppen két kacsára alkudott, melyet meg is vett. Nyakas, mint finom gavallérhoz illik, meg nem engedte volna, hogy Eufrozina a kacsákat maga czipelje s meg nem bocsátható udvariatlanságot követett volna el, ha az összekötött lábú állatokat az egyik, Eufrozinát pedig a másik karjára nem fűzte volna. Eufrozina azonkívül vett még egy halmaz zöldséget, melyek aztán mind a Nyakas zsebeit töltötték meg. Ilyen az igazi szerelem! Herkules kezébe rokkát nyomott, Sámson fejébe hálófőkötőt húzott, Nyakas zsebeit pedig teletömte levesbe való zöldséggel. A vásárlások befejeződvén, (mert Eufrozina zsebéből kifogytak a hatosok), elsétáltak tehát hazafelé. Az utczaajtóban megállt a szerelmes pár s Nyakas nekigyürközött a beszédnek: — Óh Eufrozina, lelkem kosara te! nem tudom, szivem hogyan állja ki, de nekem távoznom kell a városból! — Szent Isten! — kiáltott a hölgy, és [ szemeinek csak fehérje látszott. — Én kedvesem, én gyönyörűséges szerel- ' mem, maradj hü hozzám, ne feledj el. Majd eljön az idő, majd visszatérek s ... Adj valami emléket, melyet nézve előttem lebegjenek vo- j násaid! — Óh de mit adjak, szememfénye, kedves 1 Nyakasom ? !. . . Tudod mit: vidd el az egyik kacsát magaddal. — Óh te földi angyal, milyen kegyes vagy! ! Uj hazámban felvágatom nyelvét, megtanítom ! nevedre, hogy szüntelen azt mondogassa. Most jöttek a szomorú sóhajok, melyek megnedvesitették a szeretők szemeit s össze- forraszták ajkaikat a bucsucsókra. Nyakas kiszedte zsebeiből a zöldséget s fájó szívvel kebelében és a kacsával hóna alatt, távozott. Eufrozina még sokáig ott állt az ajtóban, könyes szemekkel nézett a távozó kedves után, mig azt elfedé szemei elől, nem a távolság kékes homálya, hanem egy sarokház, melyben sört mérnek. Azután bement busongva a konyhába, ott elégette a rántást és elsózta a levest ... Mint mondám, Nyakas betért egy sörházba a kacsával, mely csakhamar sörképében garatján lejára. De hát mit is tehetett volna mást bujában ? Tudta volna csak azt, amit mindjárt meg fogunk tudni, bizonyára nem itta volna meg a kacsát sör képében. Azonban tehet-e arról a halandó, hogy gyarlónak és esendőnek lön teremtve. Mit tehet róla, hogy van sors, mely az ember ellenségét rendesen oda viszi, ahol egyedül akart lenni. Sem mi, sem Nyakas nem tehetünk tehát róla, hogy a végzet éppen abba a korcsmába vitte Pupákot és testű barátját Kontárt, melyben ő a kacsát megivandó volt. Pupák, ki ezen szerencsétlen műveletnek szemtanúja volt: amint a kacsa a korcsmáros ketreczébe lett zárva, sietett Eufrozinához, hogy a hütlenségi tényt tudtára adja. — Óh, káprázatos szép szűz, kit lelkem úgy imád, mint imádta Izráel az aranyborjút a pusztában, hallgass meg engem! — Pupák ur, — szólt szerényen lesütve szemeit Eufrozina — tudja azt jól, hogy szivem már nem szabad. — Tudom, leider tudom; de óh Eufrozina, a vizbefult ember nem ragadja-e meg élete megmentésére a szalmaszálat is? Lásd, a vizbefult az én szivem, mely fülig úszik szerelmed mélységes tengerében s a szalmaszál, melybe végső reménynyel kapaszkodik, az a kacsa, melyet az, kire te szived viruló zöldségeit aggatád, az »Utolsó garas“-ban beivott. — Beitta ?! tehát hűtlen lett! és a kacsa is odavan! Hadd haljak meg én is!
