Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-14 / 28. szám
XXVII. évfolyam. Nagykároly, 1910. julius 14. 28. szám. NAGYKÁROÜT És VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetífá]}, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ............................. 8’— kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széehenyi-utcza 37. — Telefon 76. Fél évre................................. 4-— „ szerkesztő. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől Negyedévre ......................... 2-— , A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. nem fogadunk el. Egyes szám.........................-• 20: Laptulajdonos és kiadó : Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. A felirat. Az uj képviselőház megkezdte érdemleges működését. Régi parlament szokáshoz hiven első sorban is a trónbeszédre adandó válasz, az úgynevezett „felirat“ tárgyalásával foglalkozik. A trónbeszédben a kormány a király szájába adja azoknak az irányelveknek megjelölését, amelyek alapján az ország kormányzását vinni akarja. A trónbeszéd tehát egyszersmint az uralmon lévő kormány és az azt támogató kormánypárt kormányzati programmja, melynek nagy általánosságban tett kijelentései az ország jövő fejlődésének irányvonalai. Az országgyűlés erre a trónbeszédre megadja a maga válaszát az előterjesztett Programm mely nemcsak kritikáját foglalja magában, hanem egyszersmint a nemzet vágyainak, törekvéseinek és kívánságainak kifejezéseit is tartalmazza. Habár magában a felirat, az országra nézve fontosággal nem bir, mert hiszen az ellenzéki pártok feliratát a többség úgy sem fogadja el, hanem a maga feliratát terjeszti a felség elé, mégis a tárgyalás közben kifejlődő vita érdekes annyiban, mert az egyes pártok magatartása és jövendő törekvései már itt általánosságban kifejezésre jutnak. Ez a vita tehát úgy tekintendő, mint az egyes pártok prograrnmszerü nyilatkozatai. A most folyó felirati vitában nem kevesebb, mint 6 felirat képezi a tárgyalás anyagát. Külön feliratot terjesztett elő : a munkapárt, a függetlenségi Kossutli-párt, a függetlenségi és 48-as párt. a néppárt, gazdapárt és a nemzetiségi frakczió. Anyag tehát van elég bőven s a felszólalások hálás talajra találhatnak. A munkapárt felirati javaslata, mely mint a többségi párté a Felség elé fog kerülni, a régi szabapelvii párt iskolájából került ki. Ha valáha igazolt volt valamely aggodalom, úgy ez a felirat igazolta az országnak azt az aggodalmát, hogy Khuen- Héderváry kormánya a lemondás politikájának képviselője. A régi rendszer mederében tartott, a hatalom kívánságaihoz mindenben alkalmazkodó, csaknem szolgai hangon szól a nemzet nevében királyához, amelynek legfőbb czélja nem a nemzeti vágyak és törekvéseknek kidomboritása, nem a király figyelmének felhívása arra, hogy ezen a földön egy élni, boldogulni és haladni vágyó nemzet él, mely gazdaságilag, és egyénileg függetlenségre, előhaladásra és jólétre törekszik : hanem szolgai megnyugvás a létező állapotok fentartásába s ama egyetlen vágy kifejezése, hogy a király és nemzet között az érzelmi közösség helyreálljon. Hiszen erre a közösségre mink is törekszünk. Nekünk is hő vágyunkat képezi, hogy a nemzet és király megértse egymást és közösen munkálkodjunk ennek a hazának felvirágoztatásán, mely mindkét tényezőnek létérdeke. De ezt az érzelmi közösséget nem azon az áron kívánjuk elérni, hogy a fejlődés, előrehaladás létfeltételeit az egyik féltől elvonjuk, csak azért, hogy a másik félnek kívánságai teljesüljenek. A nemzet erősbödése, fejlődése egyszersmind a trón erőssége is, mig megfordítva ez a tétel nem áll. A királyi hatalom tultengése már az abszolutizmus felé visz bennünket, amely könnyen felüti fejét, különösen ha látja, hogy épen abban a pártban leli legfőbb és engedelmes támaszát, mely hivatva lenne a nemzeti akaratot képviselni és bár a munkapárt felirata erre a nemzeti akaratra büszkén és hivalkodva mutat reá, szabad-e lehet-e ezt a pártot tekinteni a nemzet igazi képviseletének ? Vájjon nincsen-e igaza az ellenzéki feliratok keserű szavainak akkor mikor a mai képviselőházi többséget vesztegetés, ko- rupcziő és erőszak eredményének tekinti ? Hiszen mesének is sok az a mód, a hogyan ezt a többséget összehozni sikerült s épen ezért a kormánypárt felirata nem lehet a nemzet kívánságainak tolmácsolója. Hiszen ez a nemzet négy évszázada küzd jogaiért, számtalanszor fegyvert fogott igazának és létérdekeinek védelméért s tettekkel bizonyította be, hogy függetlenségéhez, alkotmányához mily erősen ragaszkodik. És akkor midőn 1867 évi XII. t. czikk- ben lefektetett jogait megvalósítani kívánja midőn a haladó korral versenyt kíván haladni, midőn a reá háramló súlyos terhek elviseléséhéz azokat az erőforrásokat is megnyitni kívánja, amelyek annak elviselését részére lehetővé teszik, lehet-e, szabad-e egy nemzetről feltételezni azt, hogy önmagával ellentétbe helyezkedve, akaratának szabad megnyilvánulása esetén az ellenkező irány képviselőt juttassa diadalra ? Ez egyszerűen abszurdum lenne. Hogy ez megtörtént mégis, az csak a mi szerencsétlen és elavult választási rendszerünknek köszönhető, amely a visszaéléseknek nyújt tágas teret. A hatalom és a pénz az a két eszköz, amely —sajnos— a többséget megszerzi. Ennek köszönhetjük azután, hogy a király elé egy oly felirat fog kerülni, a mely az előterjesztett kormányzati prog- rammnak feltétlen helyeslését foglalja magában s ez a nemzet úgy fog feltűnni a trón előtt, mint a mely sorsával megelégedve, boldogan nyög a munkapárti uralom áldásai alatt. A nemzeti kívánságok teljesítéséről szó sincsen benne. Még ott is, hol a feltörő vágyak mégis ki-kicsillannak a sorok között, azok is oly óvátos formában vannak elrejtve, hogy figyelmes olvasás nélkül észre sem lehet venni, hogy mi is rejlik bennük. Derék munka ez a felirat, méltó szerzőjéhez és a párthoz, a mely magáénak vallja. De az ellenzéki pártok felirata is tárgyalás alá kerül. Ezek során bőven van az országnak alkalma meghallani azt, hogy a nemzeti jogoknak vannak még bátor és er- nyedetlen harczosai a parlamentben, akik nem hagyják olyan könnyen eltemetni a szerzett jogokat. És majd később, mikor ez a kormány javaslatai kerülnek tárgyalás alá: rendületlenül megállanak helyükön s erélyesen meg fogják védeni ennek a nemzetnek féltett kincseit, függetlenségét, szabadságát és alkotmányát. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 9-én Deb- reczeni István polgármester elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott. A gyűlésnek mindössze hét pontja volt, amiket a gyér számban megje lent városatyák gyors tempóban tárgyaltak le Első pont volt a kultuszminiszter leirata az állami polgári fiúiskola építés ügyében. A kép viselötestület magáévá tette a tanács azon határozatát,miszerint az iskola számára a Szó- chenyi-utczai telket a kincstár nevére átíratja ugyan, azonban kiköti, hogy csupán addig marad annak tulajdonául, amig azt tanügyi czélokra használják. Mivel pedig a minszter szavai szerint az építési terv a helyi viszonyoknak nem felel meg és azt módosítani kívánja, feliratot intéznek hozzá az eredeti terv meghagyása tárgyában. A pénzügyminiszter határozatot hozott a házadó kivetés szempontjából a városban válás/, tókerületek szerinti adókörzetek alakifása ve-
