Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-07 / 27. szám
XXVII. évfolyam. Nagykároly, 1910. julius 7. 27. szám. NAGYKÁROLY És VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagy károlyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre.................................. 8-— kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széehenyi-utcza 37. — Telefon 76. Fél évre ................................. 4' — „ szerkesztő. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől Negyedévre ......................... 2’ — , A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. nem fogadunk el. Egyes szám.........................-• 20 „ Laptulajdonos és kiadó : Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Községi jegyzők és tanítóknak egész Ívre 6 kcr. a „Nagykárolyi Petöfi-nyomila Részvénytársaság“. Nyiittér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Petitiók. .Mialatt a kormánypárt élvezi a visszaszerzett hatalmat és még mindig „fényes győzelmének“ mámoritó hatása alatt áll, azalatt a magyar legfőbb igazságszolgáltatási fórumhoz, a Curiához egymásután nyújtják be a petitiókat, melyeknek száma már eddig meghaladja az ötvenet. Van egy pár ellenzéki mandátum is, melynek megsemmisítését kérik a választók, de negyvenen felüli a megtámadott munkapárti választások száma. Az összes mandátumoknak majdnem egy nyolczad részét támadták meg kérvénynyel s ezekben a legkülönfélébb visszaélésekkel vádolják a megválasztott képviselőket. Valóban elszomorító jelenség és páratlanul áll az alkotmányos nemzetek életében, hogy az erőszaknak, korruptiónak ekkora mértéke alkalmaztassák, mint a hogyan a jelenlegi választásoknál történt. Az első pillanatban ámulva és megdöbbenéssel néztük a választások eredményét és elkeseredéssel láttuk hogy a nemzet miképen dönt a lemondás politikáját hirdető^kormánypárt javára, miképen adja vissza azt a bizalmat a régi rendszer embereinek, a melyet pár év előtt oly csúfosan vett ki kezükből. Megdöbbenve kezdtünk kételkedni a felett, vájjon érdemes-e azért a népért küzdeni, mely minden igaz ok nélkül a nemzeti kívánságok és népjogok annyi bátor, előkelő harczosának kezéből csavarta ki a magasan lobogtatott zászlót, a melyen pedig az ország gazdasági függetlenségének jelszavai voltak felírva. És midőn a választások végeztével a küzdő ellenzék leverten, amunkapáft pépedig diadalmasan vonult be a parlamentbe, hogy a hosszú időre ismét kezében tartsa a hatalmat, a függetlenségi törekvések akadályait még erősebben kifejtsék s a bécsi kívánságok megszaporodott özönét engedelmesen teljesítsék, szomorú' szívvel láttuk, hogy a függetlenségi párt a koalitió keretében töltött négy év évi működése alatt mily mértékben hanyatlott a nemzet bizalmában. A benyújtott petitiók azonban egészen más színezetben tüntetik fel a lefolyt választások történetét. Itt az óriási többség, melyet a munkapárt összetobor- zott, a legképtélenebb visszaélések és különösen a lélekvásárlás csaknem hihetetlen mértéknek köszönhető. Minden kérvény hiteles adatokkal bizonyítja az etetés, itatás, megfélemlítés és vesztegetéseknek akkora tömegét, a melyek a leghatalmasabb szavazattöbbséggel szerzett man- bátumoknak jogosságát is kétségessé teszik s megmagyarázzák, hogy a gróf Khuen tábora hogyan tudott szert tenni a nemzet „bizalmára“. Ezek a peticziók hosszú időre szégyenfoltját képezik a magyar alkotmányos életnek s furcsa színben tüntetnek fel bennünket azelőtt a külföld előtt, amelynek Ítéletét más ügyekben olyan szívesen szeretjük elkerülni, s melynek sújtó hatásától félünk. De hát persze, a politika egészen más terület s ha a hatalomnak kedves, akkor minden igazolva van. A meginduló leüiaL vita során bizonyára még érdekes adatokat fogunk hallani egy pár választás történetéből, melyek meg fogják világítani azokat az eszközöket, melyeket Khuenék a nemzet szabad akaratának megváltoztatása czél- jából felhasználtak. Egy közelebbi példával mi is szolgálunk. Vármegyénk egyik választókerületének jelöltje az egész tudományos világ elismert tekintélye és európai hirü tudósa volt. A választás előtt néhány nappal beállított egy pesti ur, egy pár kortessel és a nélkül, hogy érdemesnek tartotta volna a kerületet arra, hogy legalább egy programmbeszédet mondjon, neki látott a megdolgozásnak s a választásig úgy elkészült munkájával, hogy ellenfele alig pár szavazattöbbséggel tudott győzni, az ismeretlen ur ellenében s ha az intelligens hivatalnoki kar nem támogatja az utólső perczben azt az európai hirü tudóst, bizony a mandátumot a „pesti ur“ vitte volna haza. Mondják hogy ez a kis mulatság nyolczvanezer koronájába került. Hány ilyen választás történhetett ebben a szegény országban, mely önként hajtotta fejét abba a rabigába, ahonnan kijutni — Isten tudja — mikor fogunk. De azért korai még az öröm. A magyar igazságszolgáltatás fényes példákkal fogja megmutatni a világnak, hogy a szigorú biró előtt feltárulnak a féltve őrzött titkok s a munkapárt választási hadjárata korrupt eszközeinek megismerése után kissé megcsappan a diadalmi mámor s nem fogja magát a nemzeti bizalom letéteményeseinek tekinteni az a tábor, amely pénzzel, erőszakkal szerezte többségét. HÍREK. — Személyi hírek. Károlyi Gyula gróf és neje szül. Károlyi Melinda grófnő családjukkal hosszabb tartózkodásra szombat este városunkba érkeztek. — Nemestóthi Szabó Antal helybeli kir. közjegyző f. hó 3-án hosszabb tartózkodásra Tátrafüredre utazott. — Meghívás. 4847—1910. K. sz. Nagykároly város képviselőtestülete tagjait 1910. évi julius hó 9-én délután 4 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1910. julius 5. Debreczeni István, po'gármester. — Tárgysorozat: 1. Vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur leirata az állami polgári fiúiskola építési ügyében. (4794—1910. ksz. kj.) 2. M. kir. pénzügyminiszter ur határozata házadó kivetés szempontjából a városban választókerületek szerinti adókörzetek alakítása tárgyában. (1777—1910 ksz., kj.) 3. A nagykárolyi m. kir. pénzügyigazgatóság 41088 — 1910. sz. határozata, a városi 1. választókerületben az általános házbéradó behozatala iránt. (4778—1910. ksz., kj.) 4. Szókán Ilona illetőségi ügye. (4112—1910. ksz., fj.) 5. Szilágyi Mária és kiskorú gyermeke Szilágyi János illetőségi ügye. (4620—1910. ksz., fj.) 6. 1910. évi junius hónapi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. (4552—1910. ksz., hj.) 7. A társaskocsi iparra vonatkozó városi szabályrendelet módosítása.-— Bizottsági ülések. A városi jog-, gazdasági és pénzügyi bizottságok f. hó 7-én délután 3 órakor a 9-én tartandó városi közgyűlés tárgyainak előkészítése czéljából ülést tart. — Á vármegyei központi választmány f. hó 5-én délelőtt Ilosvay Aladár alispán elnöklete alatt tartott ülésében intézte el a választói névjegyzék ellen beadott felszólalásokat, melyek legnagyobb részét elutasította. — A vivóakadémiára. az alábbi szövegű meghívót bocsátották ki: Meghívó. A „Nagykárolyi Vívó- és Torna-Klub“ szigeti Benedek Sándor vivómester 10 éves jubileuma alkalmából 1910. év julius 9-ik napján délután 5 és fél órai kezdettel a „Magyar Király “-szálloda kerthelyiségében vivóakadémiát rendez, melyre t. Czimet és b. családját meghívja a vivó- és torna-klub elnöksége. Akadémia befejezése után társasvacsora, esetleg táncz. E meghívó egyszersmind belépőjegyül is szolgál. Akik tévedésből meghivót nem kaptak volna, de arra igényt tartanak, szíveskedjenek ez iránt Szintay Gábor vármegyi aljegyzőhöz fordulni. A vívásban 9 pár vesz részt és pedig: Vitőr-vivás : I. pár Ilosvay Zsófika és Péchy Magduska; II. pár Benedek Sándor és Kaufmann József; kardvívás: III. pár Ilosvay Péter és Hadnagy István; IV. pár Gsetényi Sándor és Kacsó Kálmán ; V. pár Dr. Tóth János és Dr. Propper Miklós debreczeni ügyvédek; VI. pár Szintay Gábor és Markovits Jenő (Debreezen); VII. pár B. Kovács László (Beregszász) és Kacsó Kálmán ; VIII. pár Dr. Tóth János és Dr. Propper Miklós tőrvívása, végül IX. pár Benedek Sándor és Benedek Gyula vivómesterek. Az akadémia kedvezőtlen idő esetén a tornateremben lesz megtartva, vacsora minden esetre a „Magyar Királyiban.
