Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-26 / 21. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉK mondott el, mindenütt mást és másképpen. Bejárta az egész országot s mindezt annyi energiával, annyi önfeláldozással végezte, hogy senki utána nem csinálhatná. Csak kivételes egyéniségek és a históriai szellem kivételes meghatalmazottjai végezhetnek olyan feladatokat és teljesíthetnek olyan kötelességeket, aminőket Justh Gyula s bármint alakuljanak is a viszonyok, akárhogy szóljon is a közelgő választásokon a nemzet Ítélete, — a történtek után jóllehet alig lehet kétségünk az iránt, hogy az ítélet kedvező lesz a függetlenségi pártra — lesz egy eredmény, ami semmiféleképen nem veszhet el, ami tisztán és szeplőtlenül fog kikerülni a sokszor végletekbe csapó politikai tülekedésből s ez az, hogy Justh Gyula felrázta, uj életre támasztotta a már-már elalélt nemzeti öntudatot, amely ha most talán minden vonalon nem is, de a legközelebbi jövőben már teljes erővel és elszántsággal fog odasorakozni a nemzeti jogok bátor harczosaihoz. Ez a Justh Gyula munkája, ez a Justh Gyula érdeme. Csak ilyen férfiak, csak ilyen akaratok formálhatnak egy nemzetnek uj jövőt, tárhatnak elébe uj történeti perspektívákat. Meg vagyunk győződve róla, hogy a bécsi czentralizáló törekvéseknek és a minden nemzeti önállóságot lábbal tipró császárhatalomnak utolsó kísérlete ez Magyarországon a kizárólagos és egyedül való uralomra. Ez a hallatlanul vakmerő próbálkozás, amelynek vezérei szintén hazafiaknak, sőt nemzeti hősöknek vallják magukat, olyan nagy ellenérzést, sőt gyűlöletet váltott ki a nemzet szivéből a Justh Gyula szavával, hogy még a lehetősége is megszűnik a jövőben annak, hogy itt ezen a magyar földön, ha mostani csatánkat diadalmasan megvívtuk, a császári imperializmust és az abszolút felségjogot mindenre kapható szolgai kezek még egyszer talpra állíthassák. Annak a szakadatlanul tartó s több évszázados árulásnak, amely valóságos politikája és tradicziója volt bizonyos magyar uraknak, most egyszersmindenkorra vége, mert lehetetlenné teszi ezt a végzetes és bűnös jogfeladást a radikális polgári öntudatnak s a magyar közélet szocziális szellemének most végbemenő büszke térfoglalása. Magyarországon eddig kiváltság volt a hazaárulás és előjog a császári érdekek istápolása. Utolsó romja, végső foszlánya ez annak a visszamaradt középkornak, amely mindmáig megakadályozta, hogy Magyarország modern európa! állam lehessen. A feltámadó uj korszellem alkotó, de egyben romboló szelleme véget vet az évszázados hazaárulás kodifikált előjogainak és nem ismer, nem íür csak egy érdeket, az egyetemes magyar nemzet boldogságát és előrehaladását s csak egy akaratot, a minden béklyóitól megszabadított népszuverénitás éivényesülését. És ez a Justh Gyula munkája! —i. —r. Színészet. Az elmúlt hétre vonalkozó színi kritikánkat a következőkben adjuk: Csütörtökön telt ház előtt ismét a „Luxemburg grófja“ ment ép oly jó előadásban, mint a darab első két estélyén. Pénteken Sipos Zoltán jutalomjátékául Bernstein Henry nagyszabású 3 felvonásos színmüvét adták elő majdnem telt ház jelenlété- ; ben. A jutalmazott „De Crouezy Thiboult, Clare herczege“ szerepében igyekezettel, szivvel- lélekkel játszott, de a harmadik felvonás elsőfelében kissé gyengébb volt. A közönség ová- tióban részesítette társulatunk eme kiváló tagját és elhalmozták virággal és ajándékkal. Aitner Ilka „De Crouczy Ágnes herczegnő“ szerepében mint mindenkor, kiváló alakítást nyújtott, különösen a „Thiboult“-tali nagy jelenetében ragyogtatta művészetét. Vájná „Gutlieb Gusztáv* nem felelt meg teljesen a várakozásnak, mig Herczeg Vilmos „Szilvián“, ifjú Baghi Gyula „De Gregnoay“ hozzájárultak az est sikeréhez. Szombaton városunkban először került színre a Szinészvér czimü 3 felvonásos operett. A darab szövege a modern operettszövegek nívóján áll, melynek értékes oldala egyáltalán nincsen. A fantázia szülte képtelenségek lán- czolata. Ellenben a zenéje kifogástalan. Néhány j melódiája annyira tetszetős, hogy a színházat teljesen megtöltő közönség az első hallás után már dudorászta. Az előadás jó volt. Különös dicséret illeti meg a főbb szereplők közül | Rónai Imrét, Dénes Ellát, Barics Gyulát, H. Bállá Mariskát és Herczeg Vilmost, akik legjobb igyekezetüket és művészetüket adták az előadás sikeréhez. Vasárnap félhelyárakkal a Gésák ment ugyancsak telt ház előtt, este pedig megismételték színészeink a Szinészvér ez. operettet, ezúttal is sok tapsot aratva a hálás közönségtől. Hétfőn Rónai Imre jutalomjátékául a „Tilos a csók“ czimü operett került színre nálunk első , előadásban. Aki tud ott gyönyörködni a fel- j tűnőén pikáns jelenetekben, annak volt módjában e darab végignézésekor kivenni részét. Rónainak, mint igazságügyminiszternek hálás szerep jutott s művészi játéka nem egyszer erdemelte ki a nyiltszini tapsot. Barátai és tisztelői csokrokkal és emléktárgyakkal kedves-; kedtek. A darab sikeréhez nagyban járultak hozzá Inke Rezső, Dénes Ella, Somogyi Károly j és H. Bállá Mariska, akik tudásuk legjavát nyújtották. Az előadást telt ház nézte végig. Kedden Alexander Engel és Julnics Horst 3 felvonásos bohózata a Kék egér került szinre telt ház mellett. A közönség élvezetes estét töltött és zajos tapssal adózott kitűnő játékáért „Caesar Robin igazgatósági titkár“ Sipos Zoltánnak, ki nagy művészettel adta szerepét. Itt láttuk meg leginkább, hogy milyen művészet rejlik játékában. Említésre méltó partnere „Fanchon Duc- loir“ Gömöry Vilma, ki preczizül adta az álfeleséget, amelyért a közönség sem maradt adósa mert nagy ováczióban részesítette. Kellően töltötte be szerepét „Clarisse a feleség“ Wirth Sári a közönség tetszés nyilvánítása mellett. Az est sikeréhez nagyban hozzájárultak „Lebo- dien, a Páris-St. Cloudi vasút igazgatója“ Herczeg Vilmos, ki nagy varázszsal játszotta azon jelenetét, mikor szeretetének jeléül, akarata ellenére osztályfőnöknek kinevezte Sipos Zoltán igazg. titkárt. „Eveline szerepében Sze- lénvi Emilia méltó a megemlítésre. Dicsérettel adták még szerepüket Molnár József, Rónai Imre, Burányi Ferencz, és Horváth Gyula. Hirdetmény. 1. Szatmárvármegye központi választmánya által folyó évi junius hó 2-ikára kitűzött képviselőválasztás alkalmával a nagykárolyi választókerületben szavazási hely Nagykároly, Gróf Károlyi Gvörgy-téri czédulaház. a) Az I-ső szavazatszedő küldöttség előtt szavaz Nagykároly városa az I. sz. helyiségben; b) a II. előtt Genes, Börvely, Mező- petri, Vezend, Mezőterem, Portelek, Iriny, Dengeleg, Kaplony, Kálmánd községek a II. számú helyiségben; c) a III. előtt Szaniszló, Érkörtvélyes, Érendréd, Penészlek, Csomaköz, Bere, Krasznaszentmiklós, Esztró, Reszege. Mező! fény és Csanálos községek a III. számú helyiségben. 2. A választók számára gyülekezési helyül kijelöltettek: a) a Gróf Károlyi József-párt számára a Gróf Károlyi György-térnek a csizmadiaI szin és a czédulaház közötti része ; b) az esetleges ellenpárt számára a Gróf Károlyi György-térnek a Czifrasor és a czédulaház közötti része. 3. A vidékről bejövő választók szekerei a Gróf Károlyi Györgv-téren helyezkednek el a választók gyülekezési helye között. 4. Igazolványnyal el nem látott egyének, valamint nők és gyermekek a kordonokon semmi esetre sem bocsáttatnak keresztül. 5. A választás pontban 8 órakor nyit- tatik meg. 6. Az 1899. évi XV. t.-cz. 156. §-a alapján beadandó ajánlatokat a választás napját megelőző napon, vagyis folyó évi junius 1-én délután 4 és 5 óra között Nagykárolyban a polgármesteri hivatalban, a választás napján pedig a választás megnyílta után fél óra alatt a városháza helyiségében veszem át. 7. A záróra minden szavazatszedö küldöttség előtt külön tűzetik ki s a záróra alatt jelentkező választók a czédulaháznál e czélra megjelölt helyen a törvény értelmében elkülönittetnek. A záróra alatt jelentkezett választók a záróra eltelte után is beadhatják szavazatukat. Nagykároly, 1910. május 25. Dr. Kovács Dezső, választási elnök. A közönség köréből. Néhány szó az afféremhez.* A f. hó 17-iki sajnálatos botrányból kifolyólag, mely köztem és Csáky Gusztáv hiriapiró ur között a színház udvarán lejátszódott — a nyilatkozaton, vezér- és egyébb czikk- sorozatok egész áramlata zudul vádlólag az én személyein ellen, ügy érzem, hogy ennek a sajnálatos eseménynek a befejezése sem lenne teljes, ha jelen nyilatkozatomat meg nem irtain volna, ügy érzem, hogy magyarázatokkal tartozom annak a közönségnek, aki nékem a legfőbb kritikus, akinek az Ítélete a legkompetensebb kell hogy legyen minden törekvő színész előtt. Kritikát megszerkeszteni a legkönynyebb dolog a világon. De mérvadó, illetve a nagy közönség általános véleményének teljesen megfelelő kritikát irni: ahhoz óriási intelligenczia, kiszélesedett látókör, higgadt, megfontolt és főképp részrehajlatlan ítélőképesség, de legfőképpen sok, igen sok szinházbajárás, illetőleg routin szükségeltetik. Azok tehát, akik e tulajdonságokkal rendelkeznek, orgánumai a közönség ítéletének. Minthogy az „Északkeleti Újság“ színi referense messzire elkalandozott kritikáiban mind eme dolgok elől, sőt határozottan személyeskedővé, kötekedővé és bántóvá lett, én sértve éreztem az ambitiómat, sőt meg- támadtatva az existencziámat. Felájánlottam Csáky urnák még mielőtt a botrány kifejlődött, a békés megoldást. Felkértem, hogy rektifikálja czikkét, bocsánatkéréssel, vagy bármi egyhe nyilatkozattal, mely jóvá tenné előbbi támadását. Kérésemre ridegen és elutasitólag felelt. Ezután történt az inzultus, amely lehet, hogy helytelen volt, de az adott körülmények között nem lehet csodálkozni, hogy megtörtént. A mai napon megjelent „Északkeleti Ujsá “ — s ez igen érthető — hevesen nekem támad a vezérczikkében. E czikkben foglaltak közzül * Anélkül, hogy az ezen ügyben többi laptársakkal szolidárisán elfoglalt álláspontunk megváltozott volna, az „audiatur et altera pars“ elvénél fogva adtunk helyt e soroknak.
