Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-19 / 20. szám
1 XXVII. évfolyam. Nagykároly, 1910. május 19. 20. szám. % SIC V Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre............................8-— kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76. Fél évre ................ . . . . 4-— „ szerkesztő. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől Negyedévre . . . . . . . 2-— „ A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. nem fogadunk el. Egyes szám . . . . . . .—20 „ Laptulajdonos és kiadó: Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. Nyilttér sora íO fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyeseknek. Mióta az országos függetlenségi pártban a szakadás beállott és a párt két részre oszlott, azóta a nagykárolyi választókerület függetlenségi pártja a Justh Gyula vezérlete alatt álló anyapártban megmaradt és a küzdő ellenzék zászlaja alá sorakozott. Lapunk nemcsak azért, mert a helybeli függetlenségi pártnak volt hivatalos közlönye, hanem azért is, mert mindenkor hirdetett politikai elveinkkel a Justh- párt programmja egyezik meg, — szintén ezt a pártot támogatta és támogatja a maga szerény olvasókörében. Gróf Károlyi Józsefnek, választókerületünk pártonkivüli függetlenségi programmal történt jelöléséből folvólag egyesek részéről lapunk politikai pártállása miatt megtámadtatásban részesült és pedig egyrészről azért, hogy gróf Károlyi József pártonkivüli jelöltségét teljes erejével támogatja, — másrészről pedig, hogy az általa hirdetett politikai programmot elfogadja és helyeseli. De szemrehányásban részesült azért is, mert gróf Károlyi Józsefet a függetlenségi párt a maga jelöltjének tekinti és tünteti fel, holott ö egy állítólagos pártközi megállapodás folytán jelöltetett a nagykárolyi kerület képviselőjévé. Felelni akarunk ezekre a megjegyzésekre és szemrehányásra, nem azért, mintha magunkat védeni akarnók, mert hiszen politikai álláspontunk tekintetében lapunk múltja fényesebb bizonyíték mindenféle más bizonyítéknál és nem futottunk meg oly változatos pályát, mint némelyek jónak látták megfutni. De felelünk azért, nehogy hallgatásunkat annak tulajdonítsák, mintha elismernök az Írottak jogosultságát. Mindenek előtt azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy vájjon a függetlenségi párt jelöltjének tarthatja-e Dr. gróf Károlyi Józsefet, vagy valamely koaliczió jelöltje-e ö? Engedelmet kérünk, ha erre a kérdésre egy másik kérdéssel válaszolunk: van-e a nagykárolyi választókerületben más, rendes szervezettel biró párt a függetlenségi párton kívül, vagy nincs ? Tud- tunkkal nincsen. A volt szabadelvű párt feloszlott, a munkapárt pedig meg sem alakult! A néppártnak sem ismerjük sem elnökét, sem választmányát, sem intéző bizottságát, a munkapártról pedig Nagykárolyban még csak szó sem került! Megengedjük, hogy a régi szabadelvű párt tagjai közül vannak nehányan, akik szívesen kibontanák a munkapárt zászlaját, mert hiszen nincsen Ínyükre a függetlenségi jelölt és szeretnének feltűnni, de mert ebben a választókerületben a munkapártnak még annyi talaja sincsen, hogy egy partszervezet vezetősége kikerülne közülök, azért jónak látták még a kísérlet megkezdésével is felhagyni. A nagykárolyi választókerület nemcsak a koaliczió kormánya alatt, de már évtizedek óta függetlenségi képviselőt küldött a parlamentbe. Egy iz: .n sikerült Doma- hidy Elemérnek pótválasztáson szabad- elvüpárti programmal magát megválaszt- tatni s ezt is évekig tartó előzetes munkájának s annak köszönhette, hogy mint a nagykárolyi járás föszolgabirája, — egyénileg is közkedveltségnek örvendett s különösen annak, hogy a néppárt a függetlenségi párt ellenében vette fel a harczot és végül, hogy a pótválasztáson a néppárttal állott szemben. Sikerült még gróf Károlyi Györgynek is csekély többséggel képviselővé lenni pártonkivüli programmal, de csak azért, mert Károlyi grófról volt szó. A második kérdésünk az: vájjon képviselőjelöltünk milyen programmal vállalta el a jelöltséget? Nemde függetlenségi programmal? És pedig radikális függetlenségi elvek hangoztatása mellett. Hirdeti a harczot a lemondás és meghátrálás politikája ellen. Követeli a nemzeti kívánságok teljesítését, sőt még tovább megy és az önálló magyar hadsereget is követeli. Ha ez nem a függetlenségi Programm, hát akkor melyik az? Van-e itt helye annak, hogy jelöltünket más pártnak jelöltje gyanánt hirdessük, mint a függetlenségi párténak? Volna-e itt kilátása más pártbeli képviselőjelöltnek a megválasztásra? Hiszen a néppárt már kétszer kísérletezett és belátta, hogy hiábavaló minden erőlködése. Munkapárt pedig nincs, tehát a gróf csakis a függetlenségi párt jelöltje lehet, mint párté és örvendünk rajta, hogy a gróf jelöltségét a párt- szinezet nélküli értekezlet is magáévá tette és öt jelölte. Ami pedig lapunknak támogatását illeti, szabad legyen az alábbiakban válaszolni. Aki végighallgatta gróf Károlyi József programmját, lehetetlen, hogy ne hallotta volna, miszerint hitvallást tett a legtisz tább függetlenségi elvek melletti állásfoglalásáról. Az önálló bank, önálló vámterület, a hadsereg nemzeti reformja, külügyi képviseletünkben a paritás érvényesítése, az ingyenes állami népoktatás, az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtásának követelése minden vallásfelekezetre nézve nem annak a függetlenségi pártnak sarkalatos programmpontjai-e, amelyeknek alapjait Kossuth Lajos és Irányi Dániel rakták le? Nem ezeknek az elveknek rendületlen hívének vallotta-e magát a gróf, sőt Érendréden és Börveiyben mondott beszédében kifejezetten is kijelentette, hogy Kossuth Lajost és Irányi Dánielt kívánja követni ? Hiszen mi is ezeknek az elveknek szolgálatában állunk! Ezeket hirdetjük, ezeknek megvalósítását óhajtjuk! A nagy kérdések közül egyedül az általános választójog az a pont, melynél nézeteink eltérnek, — aminek azonban mar lapunk múlt számában is kifejezést adtunk. Ebben egyet nem értünk ma sem és nem fogunk egyetérteni a jövőben sem, mert bennünket meggyőződésünk az általános, titkos, egyeidö, a magyarul irni-olvasáshoz kötött, községenkénti választójog megvalósításához köt. Hogy mi a pártonkivüli függetlenségi jelöltet kívánjuk és fogjuk támogatni, erre nézve engedjék meg nekünk a tisztelt „egyesek“, hogy ezt továbbra is tehes- sük. Tehessük pedig azért, mert bár a gróf „pártonkivüli“ függetlenségi, de közel, nagyon közel áll hozzánk. Azok, akik hallották többször a tett kijelentéseit, hogy ö miért nem kíván egyik párthoz sem csatlakozni, azok jól tudják, mit jelent e pártonkivüliség. A gyöngébbek kedvéért szabad legyen megmondanunk, hogy a gróf előtt első a haza érdeke és a függetlenségi elvek megvalósítása. Ö azt tartja, hogy ezeknek az elveknek megvalósításához egy nagy, egységes függetlenségi párt szükséges s amint helytelenítette a pártszakadást, annyira óhajtja a két párt egyesülését és egységes működését s az egyesülés szükségességét azzal is dokumentálni akarja, hogy nem lép be egyik függetlenségi pártba se, mert akármelyikbe lépne be, csak az egyesülés ellen látszanék állást foglalni. Az egyesülés elérése czéljából nem akarja magát egyik vagy másik párt kötelékébe lekötni, fentartva magának szabad cselekvési jogát. Nos, ha ily körülmények
