Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-12 / 19. szám

I

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉK E.

3

ható, mert ez Magyarország jogainak és a királyi eskünek megsértése volna, közös tartományt pedig a magyar közjog nem ismer.“ En azt tartom, hogy az annexió teljesen felesleges volt. De egyet tanulhatunk belőle, egy tényt, mely mindig igaz marad: ha a Monarchia kifelé erősnek látszik, akkor a magyarság ereje a Monarchiában gyengül és ha a magyarság a Monarchiában erős, akkor a Monarchia összbirodalmi ereje kifelé gyengül. Már ez is mutatja, hogy monarchikus és magyar érdek nem igen egyeztethetők. És kérdem: a bosnyák annexiókor mi bizonyult erősnek'? Talán az osztrák diplomáezia ? Talán a közös hadsereg harczképessége ? Dehogy ! Kizárólag a hatalmas német szövetséges egy szava volt az, mely a rakoüczátlan- kodó szerbeket megfékezte.

Talán ezért tartunk számtalan milliókért egy óriási hadsereget és egy nagyhírű dip- lomácziát ?!

Vallásügyek terén elvem a vallásfelekezetek között a békét és egyetértést megteremteni.

Követelem a katholikusok részére az autonómiát és az összes bevett felekezetek részére az 1848. XX. t.-ez. életbeléptetését.

Xépnevelésünkben a keresztény szellem és erkölcs tanítását, mert erkölcsöt vallás nélkül nem tudok. Mindenkinek a vallási meggyőződését tisztelem és épen ezért tartom a felekezetnélkiiliséget. mint törvényt egy absurd umnak.

Sok más téren is reformokra van szükségünk. Meg kell említenem a tisztviselők pragmatikáját, mely biztosítja véleményszabadságukat,

De hátra van még az aktuális kérdések között, a jelenleg legidőszerűbbnek hirdetett választójogi kérdés.

Régi választó törvényünk 30 esztendős, aránytalan és teljesen elavult. Én is azt vallom, hogy a nép szélesebb rétegeit kell politikai jogokkal felruházni, de hogy ezt minden korlát és praeventiv intézkedés nélkül tegyük, ezt a magyarság szempontjából egy nagy tévedésnek tartom. A titkos községenként! választójog a magyarság supre- matiájának sírját ásná meg. Mert hiszen világos, hogy 52 "/„ volna magyar képviselő és ez is valószínűleg sok pártra oszolva, holott ezzel szemben a nemzetiségiek egy táboi'ban volnának ellenünk.

Nem osztályérdek, nem a liberalizmus hiánya adja ajkamra ezen szavakat, hanem az őszinte hazafiui aggodalom.

Évekkel ezelőtt fiatal koromat Hevesmegyében töltöttem, ahonnan persze a világot szinmagyarnak láttam. Én is azt tartottam, hogy a czenzusos választói jog egy az emberi egyenlőséggel ellenkező intézmény; azóta sokat fordultam meg nemzetiségi vidékeken, úgy a tót felvidéken, mint Erdélyben és Szlavóniában is. Es ezekután a szomorú tapasztalatok után nem tudok többé az emberi jogokért lelkesülni, ha ezeknek az ára a magyarság suprematiájának és vezető szerepének elpusztulása e hazában.

Hogy milyen legyen a választójog, melyet én szeretnék, azt csak a kérdés alapos tanulmányozása után mondhatnám meg. Vezérelvül mégis a lehetőség szerint legszélesebb alapot, csekély, vagy ha lehet, semmi vagyoni czen- zust, de föltétlenül értelmi czenzust és állandó lakhelyet követelnék. Hogy mennyire káros volna egy minden korlát nélkül való választói jog az egész magyarságra, bizonyítja az, hogy legnagyobb ellenségeink kívánják azt nálunk behozni. Nem-e Kristóffy József, fajunknak Judása volt az, ki ezen kérdést előre felvetette? Nem-e hirdetik osztrák részről egészen nyíltan, hogy a magyar faj biztos letörésére be kell hozni az általános, titkos szavazati jogot?

Felsoroltam a közérdekű reformok és közjogi követelmények egy egész sorát, melyek a független magyar állam kiépítésére vezetnek. De hogy ezeket keresztül is vihessük, nem elég a kitartás és a vállvetett munka, ehhez tiszta fegyverek, önzetlen hazafiak kellenek és kell főleg összetartás. Ehelyett mit látunk ? Személyes ellentéteket, pártharczokat és gyűlölködést, egymás lekicsinylését. Egyrészt tulmerész és koczkázatos kalandokat, másrészt megalkuvást, lemondást és kishitűséget. Eszembe jut e mondás: „A hazáért fel lehet áldozni mindent, csak a hazát magát nem!“

Térjünk észhez, fogjunk békejobbot mi, kik mindannyian egy közös és magasztos czélt tartunk szem előtt! Szűnjenek meg a személyi kérdések, amikor az ország érdekéről és hazánk függetlenségének kivívásáról van szó! Egyesüljünk egy táborba, hiszen elveink egyek! ,Csak igy érhetjük el az elveink diadalát. És épen ez az oka, hogy én függetlenségi 48-as létemre Kossuth Lajos halhatatlan szellemének és müvének szerény követője, egyik pártba sem léptem be, nem akarván a disszonancziát fokozni és lehetővé akartam tenni, hogy legalább a nagykárolyi választókerületben a függetlenségi érzelmű polgárok egy táborba tömörülhessenek. Mint pártonkivüli 48-as kérem tehát az Önök bizalmát.

Ha nem tekinteném az ország súlyos állapotát, talán nem is állnék ma itt Önök előtt, de a jelenlegi helyzetben azt tartom, hogy minden honfiúnak, de főként azoknak, kiket az Isten a társadalmi és vagyoni előnyökkel megáldott, kötelessége a hazáért, közügyekért és magyar népünk jólétéért síkra szállani. — Én azt tartom, hogy a vagyon és magasabb társadalmi állás nemcsak előnyöket nyújt, hanem kötelességeket is teremt embertársainkkal szemben. Ennek megértésében látom én a mai szocziális mozgalmak és disszonancziák békés megoldását.

Áttérve Nagykároly specziális viszonyaira, örömmel fogok a város föllenditésén munkálkodni Önökkel együtt.

Tudom, hogy sokan a megye székhelyét el akarják Károlyból helyezni, én mint magánember is el fogok mindent követni ez ellen, de ha Önök bizalmukkal megajándékozni szíveskednek, akkor talán több joggal és több nyomatékkai tehetem azt.

Én érzem, hogy előttem nálamnál sokkal méltóbb férfiak bírták az Önök bizalmát, főként pedig egy férfiú, ki évtizedeken át volt e kerület képviselője. E férfiúhoz a rokonság s személyes szeretet sok szála fűzött engem és úgy vélem, hogy e helyről is fel kell elevenítenem az Ő emlékét Önök előtt, megboldogult Károlyi Istvánt. Tetteiben mindig az önzetlenség, a bátorság, a becsület és ha- zafiság vezették. Az Ő szellemében akarnék én is eljárni, és midőn kezembe., veszem e zászlót, az O zászlóját — kérem Önöket, vigyék azt győzelemre!

Győzelemre viszik vele a függetlenségi eszmét, melynek szentelni akarom egész életemet !

Az Isten éltesse Önöket!

A gróf beszédének befejezése után Reök Gyula fejezte ki a választóközönségnek megelégedését és bizalmát s kívánta, hogy a kerületnek egyhangúlag megnyilatkozó bizalmából folyó mandátumot sokáig viselhesse.

Ezzel a képviselőjelölés véget ért, a jelölt Károlyi Gyula gróf kíséretében kocsira ült s a közönség folytonos óvácziója között a kastélyba hajtatott.

A közönség lassan oszladozni kezdett, de még órák múltán is lehetett itt-ott látni egy- egy hazafias dalokat éneklő lelkes csoportot.

Különös dicséretet érdemel az a rendkívüli pedáns rend, mely az egész bevonulást jellemezte. Sehol egy dissonáns hang, egyetlen rendzavarás nem történt, amely városunk közönségének nemcsak örömét, de józan gondolkozását és higgadtságát jelenti.

A vidéken.

Dr. Gróf Károlyi József képviselőjelöltünk körútját a választókerületben folyó hó 11-én kezdte meg. A jelölt 16 intézőbizottsági tag által kisérve hat négyes és két egyes fogattal reggel 8 órakor indult el Esztróra. A szentmiklósi határon Esztró és Szentmiklós választó polgárai 8 tagból álló bandériummal és a szentmiklósi zenekarral várták az érkezőket. A jelenvoltak között ott láttuk Yaleán Theofil esztrói gör. kath. és Csighy István szentmiklósi reí. lelkészeket, Madarassy István járási főszolgabírót és Tőtős János körjegyzőt,. A szentmiklósi határban Csighi lelkész üdvözölte a grófot. Innen Esztróra indultak, ahol Valean Theofil üdvözölte a jelöltet, majd

ez elmondott egy kis rövid programmbeszédet. Ezután a bandérium és az esztróiak által kisérve Szentmiklósra vonult a menet, ott Csighy István ref. lelkész üdvözölte a jelöltet, ki kifejtette programmja rövid tartalmát. — A Csighy Istvánnál tett látogatás után a jelölt és kísérete Gencsre vonult; — a fellobogózott községben rendkívül sok választó jelent meg a főtéren, ahol a Kossuth-nótával fogadta a menetet egy czigányzenekar. Dr. Ádler Adolf függetlenségi pártelnök nyitotta itt meg a gyűlést és mutatta be a grófot a rendkívül nagy számban megjelent választóknak, majd Néma Lajos jegyző igen sikerült kis beszédben üdvözölte a jelöltet, ki itt már hosszasabban beszélt az önálló bankról, önálló vámterületről, kijelentvén azt, hogy látja, miszerint itt nem szükséges, hogy ő lelkesítse a választókat, mert azok lelkesítik őt. Egy választópolgár egy virágcsokrot nyújtott át, egyik pedig beszéd közben odakiáltotta a jelöltnek, hogy addig éljen, mig a hazának él. A pro- grammbeszéd roppant lelkesedést szült a választóknál és a bemutatások során Sámi Zsig- mond magyar nyíltsággal mondotta a jelöltnek, hogy addig éljen, mig a most kifejtett elvek mellett szavának áll. — Kalmár Ferencz ref. lelkésznél tett aztán látogatást a jelölt és kísérete, ahol is a házigazda lelkes szép beszédben üdvözölte a grófot, hangsúlyozva azt, hogy elveivel és fellépésével lefegyverezte azokat, kik kételkedtek abban, hogy a jelölt igazi függetlenségi lesz. Ezután Móni György gör. kath. lelkésznél tett rövid látogatást a gróf, kit a gencsi dalárda szép énekdarab előadásával tisztelt meg. Lelkes hangulatban indult el déli 12 órakor a menet hazafelé és a jelölt kíséretével déli Vgl órakor városunkba érkezett.

Délután 4 órakor Dr. gróf Károlyi József ugyanoly számú kísérettel, mint délelőtt, Me- zőpetrire ment ki.

Mezőpetri község határánál 20 tagból álló lovasbandérium várta a jelöltet, a templom és az iskola közötti téren pedig árnyas iák alatt a község választói jelenlétében a fuvózenekar fogadta és Zahoránszky István plébános üdvözölte a grófot. Ezután a jelölt elmondotta röviden programmbeszédét, az önálló bank, önálló vámterület, az önálló magyar hadsereg, a vallásfelekezetek közötti béke és a különböző vallákfelekezeti meggyőződések tiszteletben tartásának szükségességet hangsúlyozva. A fuvózenekar nehány hazafias dalt játszott. Ezután a jelölt megtekintette az uj népiskolát, majd látogatást tett a plébánosnál, ezután hazautazott Sza- niszlóra, a kiséret pedig visszajött , Nagykárolyba. Ma a jelölt Szaniszlón, Ertkört- vélyesen és Penészleken tart programmbeszédet.

Wesselényi Miklós báró halálának évfordulója.

1850. ápril. 21. 1910. ápril. 21.

Ez év április 8-án múlt 50 éve annak, hogy a magyar nemzet nagy reformátora Széchenyi István gróf önkezével vetett végett dicsőséges és viszontagságos életének a Bécs mellett fekvő Döbling nevű elmegyógyintézetben. És most április 21-én van a 60-ik évfordulója annak, hogy a nagy reformátor benső barátja, az ő terveinek és eszméinek leghűségesebb osztályosa Wesselényi Miklós báró Budapesten, a M. T. Akadémia mellett levő István főherczeg nevet viselő szálloda I. emelet 22-ik szóbájában, felesége Lux Anna és természetes leánya, Versényi Katinka karjai között meghalt.

Széchenyi halála a vérbe fojtott nemzeti szabadság újraéledésének hajnalán; ellenben a Wesselényi halála a vérbefojtott nemzeti szabadság legsötétebb éjszakáján történt. Wesselényi halálakor még hangosan kiáltozni sem volt szabad a magyarnak. S fájdalom, a keserűség és a kétségbeesés éjszakáján csak egy mélységes sóhajban, egy elfojtott zokogásban tört ki az egykor őt bálványozásig szerető magyar nép fájdalma és keserűsége.

Széchenyi sokkal előbb ösmerte fel a forradalom veszélyeit és annak végzetes következményeit, mint Wesselényi. Ö már 1848. tavaszán érzi, sejti, hogy minő óriási küzdel-