Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-20 / 3. szám
XXVII. évfolyam. Nagykároly, 1910. január 20. 3. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelei^AmHen csütörtökéin. Előfizetési árak: Egész évre .................................8-— kor. Fél évre.................•. . . . 4-— „ Ne gyedévre.........................2-— „ Egyes szám.........................—’20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársasg“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchcnyi-uteza 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 üli. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyesült erővel. A magyar válság történetében egy újabb fejezet kezdődik, melynek czime: Gróf Khuen Héderváry Károly. A Lukács-féle vállalkozás meghiu- sullával előtérbe lépett az egykori horvát bán és ma már mint Magyarország kinevezett miniszterelnöke akarja az ország megakadt szekerének kerekét a kátyúból kirántani. Reánk nézve tökéletesen mindegy, hogy a császári hatalom megbízottját Lukácsnak, vagy Khuennak hívják. A személy nem számit. Ö lássa, hogyan Ind és fog boldogulni. De a Lukács-féle vállalkozásnak meg volt mégis némi alkotmányos színezete, mert legalább a parlamenti pártokkal való előzetes tárgyalások utján igyekezett a maga kibontakozási program injának híveket toborozni és amint különösen a Justh Gyula kihallgatása után látta, hogy erre képtelen, megbízatását visszaadta a király kezébe, ügy látszik Lukács még sem volt alkalmas a tervezett rendszabályok keresztülvitelére. Jött tehát helyébe Khuen. Ez az ur azonban még csak érdemesnek sem tartotta, hogy a parlamenti pártok bármelyikével is szóba álljon, hogy rendszeres kormányzati programmot adjon, ennek részére a pártokat megnyerni igyekezzék, hanem czéljait és terveit a legnagyobb titkolózásba rejtve egyenesen a Nemzeti Társaskörbe futott, hogy egykori hiveit, az eltemetettnek hitt néhai szabadelvű pártot tegye meg bizalmának betétemé- nyeseivé. Napról-napra folytak a tanácskozások a kiszemelt miniszterelnök s a szabadelvű nagyfejüek között, melybe azután beleszólott Tisza István is és az ország egyszerre csak bámulva látja, hogy Khuen és Tisza támogatásával kormányt alakit a hétszeresen kipróbált hatvanhetes ó szabadelvűek táborából. Mit jelenthet ez egyebet, mint azt, hogy Khuen egyáltalán nem kiván reflektálni a mai parlamenti pártok egyikének támogatására sem, mert úgyis tudja, hogy ezek nem lesznek kaphatók az ö még eddig nem ismert, de már sejtett pro- grammja számára, melynek magvát az képezi, hogy a fejedelmi akarat előtt feltétlenül meghajolva, mondjon le az ország minden kívánságáról, azonban teljesítse mindazt a mit ö tőle követelnek. Természetes, hogy ehez a vállalkozásához csakis a Nemzeti Társaskört nyerheti meg. De az ó szabadelvűekkel való kaczér- kodásnak van ám még egy komolyabb háttere is. És ez nem egyéb, mint az ország ellen tervbe vett irtó hadjáratnak első bevezetése; a függetlenségi pártnak teljes letörése s a régi, megszokott, engedelmes hatvanhetes uralomnak restaurálása. Úgy látszik, a választásokkal való fenyegetőzés mégis komoly alappal bir és a Khuen-kormány első ténykedése a parlament feloszlatása és az uj választások elrendelése lesz. El voltunk és lehettünk erre készülve, mert kétségtelen* hogy a Khuen-kormány az ö programújával már a parlamentben való bemutatkozás alkalmával oly fogadtatásban fog részesülni, hogy nem lesz kedve megkísérelem még csak az idenmitás kierőszakolását sem, hanem egyenesen feloszlatja a házat. Különösen, mióta nyilvánvalóvá lett, hogy Khuen oly módon kívánja a rendet helyreállítani, hogy a jelenlegi függetlenségi pártot kiszorítsa a parlamentből s még erőszak árán is magának többséget teremtsen. Ha ez sem sikerül: akkor majd jön az abszolitizmus. Bármennyire is hiú ábránd legyen is Khuen reménykedése, hogy neki sikerülni fog az uj választásokon többségre jutni s bár a függetlenségi pártnak épen nincs mit tartania az uj választás elrendelésétől, mégis elérkezett az ideje annak, hogy Khuen hazaíiatlan törekvése és vállalkozása ellen a függetlenségi párt akczióba lépjen. Ennek az akczióba lépésnek első fázisa gyanánt meg kell történnie a pártok egyesülésének. Az ország közvéleménye elvárja és méltán el is várhatja, hogy akkor, midőn a nemzetnek oly lényeges és életbe vágó érdekeinek megvédéséről és megmentéséről van szó, azok a pártok, amelyeket közös eszmék és czélok fűznek össze s amelyeket elvi ellentétek nem választanak el egymástól; ma, midőn egyiknek sem sikerült a maga czéljait megvalósítani, midőn sem a mérsékelt irányzatnak, sem pedig az önálló bank híveinek nincs kilátása arra, hogy belátható időn belül programmját megvalósíthassa, félretéve mindenféle személyes ellentéteket, siessenek egyesülni és tömörülni a közös ellenség ellen. Mert ha a függetlenségi párt ismét a maga hatalmas erejével mint egységes párt jelen meg a küzdőtéren, s megmutatja Khuen urnák, hogy egyesült erővel akar és fog küzdeni az ö törekvései ellen, mindenesetre nagyobb sulylyal és sikeresebben fog megküzdeni az ellene irányuló támadással szemben. Ne keressük azt most, hogy vájjon Justhnak vagy Kossuthnak volt-e igaza akkor, midőn a szakadás megtörtént, ne keressük vájjon a nemzet kívánságának teljesülését az egyik vagy a másik pártnak gyengesége vagy szilárdsága akadályozta-e meg, csak azt nézzük, hogy a nemzet érdeke követeli, hogy a függetlenségi pártok tömörülésével egy oly hatalmas tábor keletkezzék, mely nemcsak imponáljon kifelé, de sikeresen vehesse fel a küzdelmet a hatvanhetes konczert- ráczió, de különösen az ó szabadelvű uralom feltámasztási kísérleteivel szemben. A nemzet a függetlenségi párt mellett fog kitartani. Ez kétségen kívül áll. Épen azért kötelessége a függetlenségi pártnak, hogy mindenféle halvanhetes kooperá- czió, vagy koaliczió kizárásával egyedül a saját erejére támaszkodva kísérelje meg a hatvanhetesek teljes letörését és mutassa meg Bécsnek és Khunnak, hogy Magyarországon lejártak már azok az idők, midőn a hatvanhetes jelszóval qut- gesint politikát lehetett folytatni. A függetlenségi programúinak győznie kell, mert egyedül ebben rejlik az ország jövendő boldogulásának alapja. Kitartással, erélylyel mindent el fogunk érni, azért ne késsünk egyesült erővel küzdeni a nemes nagy czél elérése végett, melynek végczélja az önálló bank és az általános egyenlő, községenként! és titkos választójog megvalósítása. Még egyszer az őszinte szövetségesről. i. Dr. N. Szabó Albert ur „Az őszinte szövetségeséről irt kétrendbeli közleményünkre az „Északkeleti Újságéban válaszolva azt mondja, hogy ismerve a függetlenségi-párt 31(2 évi működésének gyenge oldalait, tudnom kellett volna, hogy álláspontunk megvédhetetlen s hogy párbajra szállani akritikával, az öngyilkossággal egyértelmű s így én kiállásommal beleszaladtam ellenfelem kardjába.
