Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-28 / 17. szám

2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE. Justh Gyulát, akinek pedig a halál a mát­kája, az menjen Tisza István után . . . Ez a két név Magyarország történeti jelenének két főiránya. Egyrészt az állami, társadalmi, gazdasági és kulturfeladatok- nak radikális megoldása, másfelől a kon­zervatív magatartás, sőt visszafejlesztés programmja. Tessék választani! A czél ki van tűzve s az eredmény is nyilván­való. A jogosított és emanczipált nép­milliók, a szabad polgárság dolgozó Ma­gyarországa után vágyók nem fognak habozni, hogy kihez csatlakozzanak, lel­kűk meggyőződésének ereje, szivük sugal­lata egyaránt a jogvédők és jogkiterjesz- tők táborába hajtja őket, a másik félen állók viszont, a belülről kifelé hadakozók, a vesztett történeti pozicziók konok sira- tói megmaradnak ott, ahol eddig állottak, a hatalomnál és a privilégiumoknál. Két római gladiátor áll egymással szemben, az egyiknek el kell bukni. Min- deniknek homlokán ott a végzet; az egyiknek hóditóan, ellenállhatlanul ragyog, a másiknál komoran, borúsan sötétlik. Az egyiknek lelánczolt és felszabadulni vágyó tömegek viharos elkeseredése ad erőt és öntudatot, a másikat lenyomja és meg­bénítja az elkövetett és elkövetendő jog­talanságok mardoső önvádja. A népsza­badságok harczosát felemelik az idők összes cselekvő energiái, a reakczió ve­zérét csak a gyűlölet, vagy a rettegő fé­lelem kisérik. Itt van a nagy leszámolás! A levegő tele van a közelgő harcz minden izgal­mas feszültségével, már csak nehány hét és Magyarország a választási urnák elé járul. Ez lesz a döntő pillanat! A haza­fias lelkesedés minden meghatottságával gondolunk arra, hogy a most gomolygó káoszból egy uj ország és uj nemzet fog kiemelkedni, jobb, hatalmasabb, boldo­gabb a réginél, a diadalmas haladás min­den biztosítékával fölszerelt, modern és európai, amelyet pártharcz és benső meg- hasonlás nem fog többé a megsemmisü­lés örvényének szélére ragadni. Ez a hatalmas nemzeti feltámadás az, ami el nem maradhat. S ezt a feltámadást az általános, tit­kos, egyenlő választói jog hozza meg. Tisza István Szatmáron. Elmúlt tehát a nagy nap. Tisza István gróf Kocsordról, ahol anyjánál volt látogatóban, va­sárnap délben Szatmárra érkezett. A fogadta­tás rendkívül impozáns volt. Megjelent a va­sútnál a konczentrált csendőrség és városi rendőrség csaknem teljes számban, azonkívül az u. n. munkapártnak több tagja. Az ellenzék hívei csak óvatos távolból szemlélhették a lé­lekemelő látványt és bizonyos, hogy ha az óv­intézkedések az agitáló gróf személye iránt nem lettek volna annyira tágterüek, nem es­hetett volna meg, hogy a bevonulás „sima* legyen. Node hát ez „sima“ volt, amit konstatá­lunk is. És az egész tartózkodás ideje alatt kü­lönösebb emócziók nem fordultak elő. Ügyelt erre nemcsak a fentemlitett karhatalom, ha­nem a készenlétbe helyezett és parancsszóra bármikor előrántható helyőrség is. Igazán jellemzi a közhangulatot, hogy ami­kor arról van szó, hogy egy „bukott“ állam­férfi korteskörutra szánta el magát, csak úgy jelenhet meg a polgárság előtt, ha becses sze­mélyét szuronyerdő védelmezi. Ehhez nem kell kommentár! Tudósításunk egyébiránt a következő: A nemzeti munkapárt alakuló gyűlésére vasárnap délben egy órakor Szatmárra érke­zett Tisza István gróf. A szoczialisták nem tün­tettek Tisza ellen, nem akarva kitenni magu­kat a könnyen bekövetkezhető elcsukatásnak, hanem a fentartott utakon foglaltak helyet, hogy legalább meglássák hazánk volt minisz­terelnökét, aki a legszilárdabban tart ki az ál­talános és titkos szavazati jog behozatala ellen. Mukkanj sem volt szabad — hacsak nem Tiszát éltető megnyilatkozásról volt szó — amennyiben rögtön ott termett a csendőr vagy rendőr, aki erélyes figyelmeztetéssel adta tud­tára a függetlenségi és szocziáldemokrata pol­gároknak, hogy könnyen a kóterbe kerülhetnek, ha Magyarország ex- és mégis aktiv szerepet játszó miniszterelnökét megabczugolni, illetőleg inzultálni merészelik. A vasúti állomásra nagy kiváncsi tömeg sé­tált ki Tisza elé. Mi sem természetesebb, mint­hogy ott volt a vármegyei munkapárt számos tagja is, akiknek elmaradniok bálványuk fogad­tatásától főbenjáró bűn lett volna. Azután berobogott a vonat. Mikor Tisza István gróf alakja megjelent a láthatáron, hívei éljenzésben törtek ki. Előállott azután Visky Károly ny. kúriai biró, aki rövid üdvözlő-beszédet intézett Magyarország mun­kapárti apostolához. Sőt! volt egy pár ha­gyományos fehérruhás leányka is, aki virágot szórt a Nagy Honmentő útjára. Azután volt még kocsisor és lovas bandérium, amely utób­binak tagjai ez alkalomra nem ingyen öltötték fel ünnepi ruhájokat. A kegyelmes ur a Pannóniában szállt meg, amelyet ezúttal csakis belépési igazolványnyal lehetett megközelíteni. Itt fogadta aztán a volt miniszterelnök az ugocsai, beregi és mármarosi, valamint a nagykárolyi munkapárti küldöttsé­geket. A gyűlés. A szatmári munkapárt alakuló közgyűlését délután 4 órakor tartották meg a Károlyi­szálló kertjében, ahol mintegy ezeren voltak jelen. Keresztszeghy Lajos dr. elnöki megnyitó beszéde után megválasztották a párt elnökévé Keresztszeghy Lajost, társelnökeivé Korányi Já­nost, Visky Károlyt, Jeney Györgyöt és dr. Frie-! der Adolfot. Ezután Tisza István szólalt föl, 1 aki beszédében főképpen a Justh-párttal fog-; lalkozott; a Justh-pártot, úgymond, visszata­szító személyes torzsalkodás hozta létre; ez a párt már megalakulása előtt is folyton intri­kált a párt akkori vezetősége ellen. Ez a párt születése perczétöl fogva az obstrukczió, a több­ség elleni föllázadás, a parlament lehetetlenné tételének álláspontjára helyezkedett. Ennek a pártnak az obstrukczióval való nyílt fenyege­tése tette lehetetlenné a koalicziós kormányra nézve a kormányzást. Ez sodorta oda az or­szágot, hogy az akkori kormány még csak az indemnitás tárgyalását sem merte kérni, mert tudta, hogy semmi reménye sem lehetne an­nak megszavazására. Ez a párt az oka annak, hogy belesodortatott az ország az exlex álla­pot összes hátrányaiba, hogy fölbomlott törvé­nyes rendünk, hogy alkotmányunk sarkalatos törvényei nem funkcionálhattak és hogy az akkori kormány olyan lehetetlen helyzetbe ju­tott, hogy jobbra, balra kétségbeesve kereste az önfeláldozó embert, aki a kormányzást az ö kezéből átvegye. Ilyen viszonyok között, eb­ben a kényszerhelyzetben vette át a jelenlegi miniszterelnök ur (Élénk éljenzés.) és akik munkatársaiul szegődtek, az ország kormány­zatát. A Justh-párt az első percztől fogva a legkíméletlenebb személyi támadásokkal ez ál­dozatkész eljárás részeseinek magyar hazafisá- gát támadta meg és ezekkel szemben is beje­lentette és folytatta tovább az obstrukcziót. Ebben a tónusban folyt le az ötnegyedórás beszéd, amelyet több ízben a politikai klakőrök tetszésnyilvánítása szakított meg. Hogy mennyire a vak gyűlölet hangja szó­lalt meg Tisza István beszédéből, onnan is kiviláglik, hogy nem egy kifejezését még párt­hívei is fejcsóválással fogadták. Tisza beszéde után a szatmári kerület mun­kapárti jelöljévé Keresztszeghy Lajost kiáltották ki, akinek azonban vajmi halvány kilátásai vannak Kelemen Samu Justh-párti jelölttel szemben a győzelemre, lévén Szatmár város és vidékének többsége függetlenségi és 48-as érzelmű. Este munkapárti lakoma volt a Pannóniá­ban, amelyen több felköszöntő hangzott el. Beszélt Tisza is, aki este tiz órakor elutazott a városból. Városunkból mintegy 15 választópolgár tisz­telgett Nemestóthi Szabó Antal helybeli kir. közjegyző vezetése alatt Tisza István gróf előtt a nagykárolyi munkapártiak nevében. Tisza István hangoztatta, hogy ismeri a nagykárolyi specziális viszonyokat, hogy itt a munkapárt í nem veheti fel a küzdelmet, de felhívta a meg- ! jelenteket arra, hogy tartsák ébren az eszmét és használják fel összeköttetéseiket, arra, hogy a munkapárt győzelmét más kerületekben elő­segítsék. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete vasárnap dél­előtt Debreczeni István polgármester elnökló- sével rendkívüli közgyűlést tartott. Elnök napi­rend előtt bejelentette, hogy Dr. Roóz Elemér képviselő helyett, aki a közel múltban városi orvossá választatott meg és igy hivatalból tagja a képviselőtestületnek, Kirilla Adolf póttagot hivta be. A tárgysorozat első pontja Foltinek Aurél és Csics Béla gyógyszerészeknek kérelme volt egy ötödik gyógyszertár felállításának engedé­lyezése iránt. Kérelmezők a Nagyhaj du város-, illetve a Kölcsey-utczán nyitandó gyógytár pár­tolását óhajtották a közgyűléstől, amit azon­ban a képviselőtestület ezidő szerint nem véle­ményezett. Polgármester bejelentése a „Nagykároly— somkuti h. é. vasút r.-t.“-nak a „Szatmár—bik- szádi“ és a „Szatmár—erdődi h. é. vasút r.-t.“- okkal való egyesülése ügyében tudomásul vé­tetett ugyan, azonban elhatározta a közgyűlés, hogy felír a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy az egyesült vasutak uj alapszabályaiban továbbra is biztosítsa városunk azon jogát, amely a Nagykároly—somkuti vasúttal szemben eddig is megvolt. A 7—15 éves elhagyottnak nyilvánított gyer­mekek gondozási költségeinek részbeni megtérí­tése iránt a vármegyei törvényhatósághoz ké­relem intézése határoztatott el. Élénk érdeklődés kisérte az úgynevezett „Luby-tábla“ városi luczernás földnek beltel- kekkó parczellázása, eladása, uj utczanyitás és utczai szabályozási vonal megállapításának ügyét. Elnök indítványozta, hogy a parczellázandó telek G-ölének árát a közgyűlés 4 koronában állapítsa meg. Csipkés András pártoló felszóla­lása után Péchy László műszaki tanácsos ke­vésnek találta ez összeget és azt 4 K 50 f árban kéri megállapittatni. Meggyőző érvelései után elnök visszavonta indítványát s igy a par- czellázás ügyébeni javaslat a Péchy László módosításával fogadtatott el. Határozatba ment, hogy a rendőrséget az alkalmatlan Werndl-féle lőfegyverek helyett for- gópisztolylyal szererelik fel. A képviselőtestület 78—1907. kgy. számú azon intézkedése, miszerint a városi alkalma­zottak tüzifaszükséglete a városi tüzifaszükség- lettel együttesen szereztetett be, a következő évekre is kiterjeszttetett. Román János városi kerti munkás fizetésé­nek javítása iránt adott be kérvényt. A kére­lem ilyen irányban nem teljesittetett, ellenben a közgyűlés megengedte részére a szabad fa­használatot. Suller István és társai azon kérelme, hogy kiskárolyi telkük előtt készített kőgyalogjárda költségei terhűkről irassék le, elutasittatott. Utczához csatolt telekrészlet kisajátítási kár­talanítás czimén a közgyűlés Farkas Lajos Attila-utczai lakosnak 38 K 78 f-t, Bagossy Pálnak 134 K 06 f-t, özv. Görgei Józsefnének pedig 10 K 14 f-t engedélyezett kifizetni. Végül jelentette elnök, hogy a f. hó 2-án foganatosított pénztárvizsgálat a legpéldásabb rendet konstatálta. Polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Albanézi Mihály, Csipkés András, Májerhoffer József, Vida Sándor és Komódi Lajos képvi­selőtestületi tagokat felkérvén, a közgyűlést be­fejezettnek nyilvánította és berekesztette. HÍREK. — Ünnepi istentiszteletek sorrendje. Április 28-án, csütörtökön este 7 órakor Krisz­tus kínszenvedésének evangéliumi olvasása. Április 30-án, éjjel 12 órakor feltámadási szer­tartás. Május 1-én, d. e. 9 órakor szentmise,

Next

/
Thumbnails
Contents