Nagykároly és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-14 / 15. szám
XXVII. évfolyam. Nagykároly, 1910. április 14. 15. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. V> V * 5 « * Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fél évre.....................................4-— „ Ne gyedévre.........................2■— „ Egyes szám.........................— -20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közőltetnek. Nyilttér sora 40 UH. Kéziratok nem adatnak vissza. A részvét. Minden müveit, intelligens ember visz- szariad és elitéli a nyers erőnek, az erőszaknak alkalmazását oly esetekben, a midőn annak nemcsak hogy helye nincsen, hanem ellenkezőleg az, az alkalmazónak hátrányára válik és nem indokolt. Mi sem helyeseljük a képviselöház feloszlatása alkalmával előfordult jeleneteket, a midőn a miniszterelnököt és a földmivelésügyi minisztert egyes, felizgatott képviselők úgy megsebesítették, hogy sebeik gyógyulása több napot vett igénybe. Sajnáljuk, hogy ezek az események megtörténtek s mindenesetre helyesebb és jobb lenne, ha a magyar országgyűlés házában ilyen jelentek többé elő nem fordulnának. Mert azok lekisebbitik az országgyűlés tekintélyét s az egyes képviselők személyét. Ámde azoknak, a kik oly fennen siettek és mindig sietnek ennek a ténynek oly módon való kiszine- zésével és elítélésével, mint a hogyan ma az országban a részvétnyilatkozatok özönéből következtetve, — sietnek egyesek, — meg kellene gondolniok, hogy a képviselöházban igen különböző vérmérsékletű egyének foglalnak helyet, a kiknek egy része ideges, izgatott természetű s inig a nagy rész higgadtabban tudja a szemei elölt lejátszódó jeleneteket elbírálni és szemlélni, addig az a másik rész heves, lobbanékony természete felett kevésbé tud uralkodni és hamarább lesz vérmérséklete rabjává és szenvedélyes természete hamarább készteti oly tettek elkövetésére, a melyet normális állapotában el nem követne egy világért sem. Annak a kétségtelenül alkotmányellenes magyarázatnak hallatára, a melylyel a magyar parlamentben, a magyar miniszterelnök a képviselöház feloszlatásának törvényességét igyekezett nyakatekert logikával megmagyarázni, — csoda-e, ha a hevesebb vérmérsékletű embereket oly izgalomba hozta, hogy azt a sajnálatra méltó cselekményt elkövették? Akkor, a midőn úgyis eleget kell nekünk küzdenünk az idegen befolyásokkal, a melyek közjogunkat oly szívesen szeretik tágítani s abba belemagyarázni azt, a mi nincs benne, de viszont letagadni, a mi kétségtelenül benne van, — nem felháboritó-e, ha a magyar miniszterelnök szájából kell oly kijelentést hallani, a mely a legvilágosabban ellenkezik a törvény betűjével, — az alkotmány szellemével? Bizonyára nagyon sok ember volt abban a parlamentben akkor, midőn az a jelenet megtörtént, a kik mély szomorúsággal hallották a kétségtelenül czini- kus kijelentést, mely alkalmas arra, hogy felfelé oly preczedenst alkosson, amelynek árát egykor megint csak mi fogjuk megadni. Ha ebeket • csendesebb természetük visszatartotta a szenvedélyesebb kitörésektől még nem elég ok arra, hogy azt a pár képviselőt oly véghetetlenül lebecsméreljük, a mint azt tették jelen esetben Zakariás és társaival. Ismételjük, hogy magunk sem helye- i seljük, sőt határozottan kárhoztatjuk a ; szenvedélynek ily módón való kitörését, de emberi szempontokból szükségesnek tartottuk ezeket elmondani. A sebesült miniszterelnök és földmivelésügyi miniszterrel szemben megnyilatkozó részvétnek azonban azt a módját, a melyet jónak látnak alkalmazni, nemcsak túlságosnak, hanem határozottan ízléstelennek kell tartanunk. Csodálkozva kérdezzük, hogy ez a Khuen Héderváry gróf tényleg azaz ember, a ki már kétszer ült Magyarország miniszterelnöki székében s a kinek annak idején való bukását a nemzet teljes megnyugvással látta? Ez az ember talán most a nemzet inegmentöjeként jelentkezik, aki két kézzel szórja a nemzetet boldogító és elöhaladását segítő alkotásokat? Ez az az ember, a ki a nemzet századok óta epedö hévvel várt, vágyait kielégíteni fogja és tarsolyában hozza az önálló vámterületet, önálló bankot, hadsereget és külügyi képviseletet? Vagy talán oly programmot adott, amely alkalmas arra, hogy legalább reményeinket felköltse ? Dehogy ! Ellenkezőleg! Ez az ur mit sem hozott abból, a mit a nemzet óhajt, a melyért a nemzet már annyit küzdött. Ez az ur a lemondás, a feltéteden meghódolás politikáját hirdeti, amely programmal más országban egy pillanatig sem tűrnék meg a miniszterelnöki székben. Nálunk pedig mázsaszámra szállítják a törvényhatóságok, egyesek, testületek és a munkapárt szervezetei a részvét és elitélö nyilatkozatok ezreit, a melyért csakugyan érdemes volt azt a pár kék foltot megszerezni, eltekintve attól, hogy felsőbb helyekről is a jól megérdemelt részvét eléggé kifejezésre jutott. Más államok parlamentjében is fordulnak elő és pedig sokkal botrányosabb jelenetek. Elég csak az osztrák és fran- czia parlamenti botrányokra emlékeznünk, a melyek méreteiben sokkal nagyobbak voltak, mint a mienk. De nincs arról tudomásunk, hogy valaha a felháborodásnak ily mértékben adtak volna kifejezést mint most a magyar miniszterelnökkel szemben? A régi szabadelvű, jelenleg munkapárt tagjai jól végzik dolgukat. A négy évet meghaladó böjtölés után egyszerre nagy tevékenységi láz fogta el őket s minden alkalmat felhasználnak arra, hogy életjelt adjanak magukról. A választási küzdelmek között kitűnő fogásnak bizonyul az ország „közvéleményének“ ez a megnyilatkozása, a melyet Khuen gróf bizonyára illetékes he- lyen igyekezni fog a maga részére hasznosítani s a melynek árát — sajnos — a nemzet fogja megfizetni. Mert az az egy bizonyos, hogy ennek a nagy tüntetésnek czélja nem egyéb mint az, hogy a kormány a trón lépcsőjénél beigazolhassa: ime Magyarország közvéleménye e kormány pártján van, Hatóságilag engedélyezett végeladás! A nagyérdemű közönségnek van szerencsém tudomására hozni, hogy raktáramon lévő ruhaszövet, vászon, kanavász, asztalnemű, chiffon, karton, ágyteritő, függöny, szőnyeg és az összes e szakmába vágó áruimat hatóságilag engedélyezett végeladáson kiárusítom. Tisztelettel Kohn Márkusz.
