Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-23 / 51. szám
o mi az oka annak, miszerint a törvényhatósági utak kiépítéséhez szükséges fedanyagot már most kihordják, holott azt csak a jövő évben kellene a vállalkozónak teljesíteni. Szóló azért tartja ezt sérelmesnek, mivel igy épp abban az időben akadályozzák meg ezáltal a szabad közlekedést, mikor a rósz utakon amúgy is felette nehéz a járás-kelés. Kérdi alispánt, van-e a köszátlitás határidőhöz kötve és mikorra? llosvay Aladár alispán rövid felszólalása után Kacsó Károly műszaki tanácsos adta meg a felvilágosítást s jelezte, hogy a hivatalnak nincsen tudomása a szállítás eszközléséről. Megjegyezte egyébiránt, hogy a szerződés a vasutakkal csak deczember végéig volt a lerakóhelyekre nézve megkötve s a vállalkozó csak febr. 15-ére volt kötelezhető az elvitelre. A válasz tudomásul szolgált. A tárgysorozatot Károly Tivadar bajor herczeg elhalálozásáról szóló bejelentés vezette be. A kereskedelemügyi miniszter a közúti alap terhére felveendő 500,000 K folyószámla kölcsön helyett csak 400,000 K-t engedélyezett, de ezt sem 5, hanem 4 évi visszafizetésre. A bejelentés tudomásul vétetett s a kölcsön ügyletről szóló okiratot jóváhagyás végett a miniszterhez felterjesztik. A vármegyei dijnokok lakbérügyük rendezése iránt kérvényt nyújtottak be, mivel azonban a vármegyének nem áll módjában e részről intézkedni, méltányossági okból felterjesztést intéz a belügyminiszterhez, hogy jövő évtől kezdve részükre állami pótjavadalmazást adjon. jásznagykunszolnok vármegye a tanácskozási ügyrend kiegészítése iránt intézett átiratot a vármegyénkhez, amely szerint 100 bizottsági tag kérelmére 10 napon belül gyűlést lehessen összehívni. Pártolólag intéztetett el. Bemutattatott és tudomásul szolgált az 1910. évi virilis bizottsági tagok névjegyzéke, az egyes választókerületekben megüresedett megyebizottsági tagsági helyek betöltése tárgyában pedig a választás napját deczember 30-ra jelölték ki s kijelölték az elnököket és helyetteseiket is. A vármegyei gazdasági egyesület évi 2000 K segély iránt nyújtott be kérvényt. Az állandó választmány javaslata az volt, hogy e kérelemnek hely adassék s az ösz- szeget az ebadó alapból folyósítsák, mit a közgyűlés is magáévá tevén, az ügyet jóváhagyás végett felterjesztik a fölmivelésügyi miniszterhez. Az orsz. tisztviselői nyugdíjalap fizetőképességének helyreállítása tárgyában a belügyminiszterhez kérvényt nyújtanak be 15,000 K segély megadása iránt. Számos kisebb jelentőségű ügynek az állandó választmány véleményezése szerinti elintézése után elutasította a közgyűlés Nyírbátor községnek azon kérelmét, miszerint vármegyénkből nehány község Szabolcs- vármegyéhez csatoltassék. Érdekes vitára szolgáltatott okot vármegyei főorvosnak előterjesztése dr. Goldstein Ármin és dr. Grósz Dezső körorvosoknak pénzintézeteknél elfoglalt állása, amely szerinte az orvosi funkczió pontos teljesítését akadályozsa. Luby Géza volt e tárgyban az első felszólaló, aki proponálta, hogy ha ezt a közgyűlés magáévá teszi, terjessze ki a tilalmat a megyei tisztviselőkre is, akiknek nagy része szintén szoros konnekszusban áll mint igazgatósági tag különféle bankokkal. Jármy Béla dr. nagy figyelemmel hallgatott beszédében hozzájárult Luby Géza indítványához s kifejtette, hogy ha netalán nem teljesítené a bankdirektorsäg miatt valamelyik körorvos kötelességét, ott van a fegyelmi, de nem látja ő sem összeférhet- lennek a két állást s igy nem fogadja el az állandó választmány javaslatát, amely a főorvos előterjesztése mellett foglalt állást. llosvay alispán szerint vagy legyen az illető orvos, vagy pénzintézeti igazgató, de a két állást inkompatibilisnek tartja. Dr. Falussy elnök érdekeltséget lát Jármy dr. bankügyészi állásában, mire dr. N. Szabó Albert nagy derültség mellett kiáltotta közbe : •—- Jármy nem érdekelt! A főispán ur érdekelt egy banknál! Dr. Aáron Sándor főorvos az állandó | választmány javaslata mellett érvelt, majd személyes kérdésben ismét Jármy Béla szólalt fel, végül pedig N. Szabó Albert dr. I jegyezte meg szatirikusán, hogy a helybeli Hitelbank igazgatósága csaknem teljesen vármegyei hivatalnokokból telik ki s ha ez igy van, miért ne lehetne egy körorvos is hasonló állásban. Nagy elismeréssel nyilat- [ kozik egyébiránt a főorvos működéséről, aki teljesen modern alapra terelte a vármegyei közegészségügyet. Végül hozzájárult az áll. vál. javaslatához, mire ez szavasattöbbség- I gél elfogadtatott. Sopron vármegye átirt a kath. autono- j miának törvényhozás utján leendő szabályozása tárgyában. Luby Géza ehhez nem I járul hozzá, mig Kende Zsigmond a kath. i vallás érdekében szállott síkra. Berey József Luby indítványát pártolta, N. Szabó Antal í pedig ugyancsak az áll. vál. javaslata mellett érvelt hosszas és mindvégig érdekes szónoklatban, mit végül a közgyűlés meg is éljenzett. Rónay István hozzászólása után ! szavazattöbbséggel az áll. vál. javaslata győzött, amely szerint az átiratot pártolólag veszik tudomásul. Lukács Konstantin királydaróczi gkath. lelkész felebbezett a község képviselőtestü- j létének azon határozata ellen, hogy ott állami iskola állíttassák fel. Hosszú beszédben fejtegette, hogy azért nincs Királydaró- czon szükség újabb oskolára, mivel a mostani négy teljesen modern és nem áll az, hogy mint a tanfelügyelő jelentette, azok túlzsúfoltak. Hivatkozott a község nagy ter- ! heire, de ha már mégis javasolná a gyűlés az állami iskola felállítását, teljesítse azt maga a kultuszminisztérium. Gérzőn Kázmér azonban halomra döntötte Lukács áliításait s kimutatta, hogy tényleg fenn áll a túlzsúfoltság s előtte szóló szavaiból nem láthat ki mást, minthogy Lukács attól tart, hogy a románság érdeke egy uj állami iskolával veszélyeztetve lesz. Pártolja az áll. vál. javaslatát. Dr. N. Szabó Albert vallási térre terelte az ügyet és a kath. iskolák és papoknak tudja be egyedül a magyarság térhódítását. — Heves ellentmondások után végre iuditványozta, hogy mivel pontos statisztikai ' adatok nem állanak a közgyűlés rendelkezésére, vegyék le az ügyet a napirendről, kérjék be a felvilágosító hiteles adatokat s a tárgyalást a jövő közgyűlésre tűzzék ki. (Nagy zaj). Cseh Lajos: Ahol a felekezetek nem tudnak modern iskolát építeni, ott az államit köszönettel kell venni. A felekezeti papok oktassák a vallásosságra a növendékeket, az állami iskola azonban neveljen hazafiakat az országnak. Foglalkozott végül N. Szabó Albert dr.-ral, akit vallásilag tul- rajongónak és egyoldalú véleményűnek tart. (Helyeslés.) / Damokos Ferencz, Dr. Kovács Dezső, Rónay István és még többek felszólalása után Lukács Konstantin Cseh Lajost vette támadásba, aki szerinte olyan nyilatkozatot tett, amely ellenkezik a kath. vallással. Olyan zaj keletkezett az ilyen tónusban folytatott beszédre, hogy alig voltak szónok szavai megérthetők, mire elnök kijejentette, hogy ha tovább is hasonló kifejezéseket használ, széksértésért megbünteti, vagy megvonja tőle a szót. Lukács azonban tovább személyeskedett, sőt újabb elnöki figyelmeztetés daczára, eltérve a tárgytól, politikai mezőre terelte beszédét, amikor igazán szégyenteljesen e szavak kiejtésére ragadtatta magát a meg- tévelyedett pópa: „A román mindig kiilömb lesz, mint a magyar!“ A most következett jelenet párját ritkítja Szatmár vármegye közgyűléseinek történetében. A bizottsági tagok egyöntetűen ugrottak fel helyeikről s nem válogatva a szavakat, tolultak a pópa felé, akit bizonyára csak a reverenda oltalmazott meg a kidobástól. Elnök természetesen azonnal megvonta a szót Lukácstól, aki sápadtan állt helyén, NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE s akitől megvetéssel fordult el a már amúgy is felizgatott tömeg. Közben tiz aláírással a vita berekesztését kérték s elnök elrendelte a szavazást, az áll. vál. javaslatát, hogy t. i. állíttassák fel Királydaróczon az állami iskola, egy szavazat kivételével (persze ez a Lukácsé volt), elfogadták. Megválasztattak ezután az 1910. évi fősorozás polgári elnökei és orvosai, valamint a vármegyei földadóbizottság, mely utóbbiba városunkból Schusterits Ferencz került be. A nagy nyilvánosságot közelebbről nem érdeklő számos ügy gyors elintézése után elnök a gyűlést berekesztette. Reichenhalíi fürdőzés. Irta: Berey József. Az az olvasó, aki azt képzeli, hogy égj világhírű fürdő bájos leírásában fog gyönyörködni : alaposan csalódni fog. Hiszen, szó sincs róla, voltunk mi tulajdonképen Reichenhallban, hanem midőn odavitt a gyorsvonat, nem a fürdő volt meglepetve, hanem mi, akiknek eszeágában sem volt felkeresni. Ez a „mi“ különben két személyből állott, t. i.: az egyik voltam én, a másik az orvos utazótársam Pest vármegyéből, akiről sietek gyorsan megjegyezni, hogy nem mint betegápoló kisért — hála Istennek erre szükségem nem volt — hanem még Genfben ismerkedtünk meg a Kálvin ünnepélyen s ott terveztük el, hogy Franczia és Németországon át fogunk hazatérni. Tehát az a „mi“ egy pap és egy orvos, akiket most kivételesképen nem a funkció, hanem az utazás hozott össze. A messzetávolban, mint mindketten jó református magyarok, hamar összebarátkoztunk. Én örvendettem, hogy a „medico prae- sente nihil nocet“ elvénél fogva (ezt a latin közmondást élezésén úgy fordítják le az orvosok, hogy „az ajándék sohasem árt a doktornak“, de én eredeti jelentésben alkalmaztam) bátran megehetem a külföld minden ismeretlen ételét, habár nem a mi magyar gyomrunk igénye szerint készült is; viszont fogyatékos nyelvismeretemmel úgy ahogy elboldogultunk a vasúti jegyváltásnál, szoba s ebéd megrendeléseknél stb. Szép volna leírnom Páris és Versailles elképzelhetlen györíiségeit, a királyi fényűzéssel összehalmozott művészi alkotásokat, melyek pia nem a fejedelmek élvezetére szolgálnak, hanem közérdeket: de siessünk Reichenhall felé, mivel ottani fürdőzésünket akarom megörökíteni. Programmunkba nem volt felvéve ez a fürdő s hogy még is odakerültünk, ennek vezető szálai viszonyulnak a Rajna schaíf- hauseni vízeséséhez. Némi kitéréssel útba ejtettük s még sem láthattuk meg. Ömlött az eső, mintegy vízesés, mely elvette kirándulási kedvünket. Vártuk a jó időt, mig vonatunk előrobogott s aztán menekültünk a vizezés elől, mely zuhogott nyakunkba egész Németországon' keresztül. Münchenben a folyton szakadó eső miatt szobánkban unatkozva, elővett a honvágy szerettünk volna valami gyors biplánnal haza repülni a fellegek felett, az enyhe napfényre, melyet a Duna—Tisza vidékén otthon hagytunk, de mivel csak vasúton utazhattunk, megnéztük, rendben van-é jegyünk s van-e annyi német pénzünk, mely Salzburgig kifutja, aztán siettünk a legelső gyorsvonathoz. Halt! Rivalt rám a vasúti portás, a jegy nincs rendben! Tényleg valamelyik ügyetlen kalauz, egy alig észrevehető csorbát csípett be a még nem használt lapra. Futottam a főnökhöz, ki sok magyarázgatás, (jobban mondva né- metezgetés) kérés után rektifikálta jegyemet s épen annyi időm volt, hogy társamhoz, ki aggódva várt, felugorva a kocsiba, ott hagyhattam én is Münchent. Legelső kérdésem volt társamhoz, hogy salzburgi kocsiba telepedtünk-é le, nehogy át kelljen szállanunk ? Lecsillapította izgatottságomat, hogy csak legyek nyugodt, jó kocsiba ültünk. r»
