Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-18 / 7. szám
törvényes vagyon felügyeletet gyakorló kormánynak is volna bizonyára szava. A szatmári székhely párt felületes optimistái e fogas pénzügyi kérdés óriási nehézségeit azzal szeretik enyhíteni a maguk kedvére, hogy hiszen ott van a nagykárolyi megyeháza, annak eladás vagy bérbeadás írtjáni értékesítéséből a szatmári székház felépítési költségeinek jelentékeny részét fedezni lehet. Ám ebből az illúzióból vajmi könnyen kiábrándul a legtüzesebb memoran- dista is, ha figyelembe veszi a következőket. Arra nem vesztegetünk sok szót, hogy egy olyan, akkora és specziálisan megyeházi czélokra létesült épület, mint a milyen a nagykárolyi vármegyeháza, egy vidéki városban vagy teljeséggei nem, vagy csak igenigen alacsony vételárral, avagy évi bérrel volna értékesíthető. Csak rámutatunk e kétségtelenül fenforgó körülményre, de részletesebben nem fejtegetjük, mert e pontoknál is igyekszünk nem a konjunktúrák s a jövőbeli eshetőségek bizonytalan országába eltévelyegni, hanem a száraz, de ügydöntő tényekre alapítani fejtegetéseinket. Tények a következők: A midőn Gróf Károlyi Antal 1780-ban a vármegyeház telkét Szatmárvármegye közönségének adományozta, tette azt az adomány-levélbe foglalt azon határozott kikötéssel, hogy e telek addig lesz Szatmárvármegye tulajdona, amig azt a vármegye vármegyei székház czéljaira használja. Ennek a bontó feltételnek tjkvi kitüntetése iránt Gróf Károlyi István, mint Gróf Károlyi Antal jogutóda 1890-ben a vármegye ellen pert indítván, keresetének úgy a debreczeni kir. Ítélő tábla, mint a kir. Curia is helyt adott s ezen ítéletek alapján a vármegyeháza Nagykároly 1297. számú tjkvi betétjének B) lapján a következő szó- szerint idézett tjkvi bejegyzés olvasható: „Érk. 1894. junius 3-án 2230. igt. szám. A debreczeni kir. Ítélő táblának 5710—1892. s a magy. kir. Curiának 2367—1893. P. számú ítélete alapján azon körülmény, hogy az A f 1 sor számú 505. hrsz. belső telek tulajdonjoga Szatmárvármegyét csak addig illeti, a meddig ezen belső telken levő épületek a vármegyei székház czéljául szolgálnak, ezen czél megszűntével pedig a telek tulajdonjoga Gróf Károlyi Antal örökhagyóra visszaszáll, továbbá, hogy ezen belső telken lévő épületek tulajdonjoga Szatmárvármegyét illeti — feljegyeztetik.“ Abban a perczben tehát, amelyben a vármegye kiköltözik ősi székházából, megszűnik a telek tulajdonosa lenni, köteles onnan a sok száz ezer korona értékű épületeket lebontani s elhordani. VI. VI. A szatmári emlékirat különös előszeretettel ismételgeti Szatmárnak, mint fejlődött városnak előnyeit és kiválóságát a szerintük teljesen jelentéktelen Nagykároly felett. E fejtegetéseik a székhely holléte tekintetében ugyan nem lényegesek s ha a szatmáriak megelégednének városuk egyoldalú magasz- talásával, egy ellenkező szóval sem zavarnék önelégült örömüket; de mert e fejtegetéseikkel párhuzamosan a legkicsinylőbb hangon szólanak Nagykárolyról, a helyi viszonyokat közvetlenül nem ismerők tárgyilagos felvilágosítása okából, de azért is, hogy kimutassuk inikép Nagykároly mindazon intézményekkel bir, amelyek egy megyeszékhelynél joggal megkívánhatok, előadjuk a következőket : Készséggel elismerjük, hogy Szatmár az utolsó 20 év alatt igen sok tekintetben nagyot fejlődött. Nem volnánk azonban hívek az igazsághoz, ha elhallgatnék, hogy e fejlődésben legnagyobb része a városon kívül álló tényezőknek volt. E tényezők közt első az állami kincstár, amely minden lehető hivatalt és intézményt Szatmáron öszpontosi- tott, holott Nagykároly egészen a jelenlegi kormány kormányra jutásáig állandóan mostoha gyermeke volt az állami kormányzatnak. Csak kevés példát említünk amidőn a sok igazságszolgáltatási, műszaki, katonai, elhelyezési és építkezésekre, a vasúti inter- nátusra, a különféle állami tanintézetekre és 3 szakiskolákra, a felekezeti iskolák államosítására stb. stb. hivatkozunk, amelyek és még számtalan fel nem sorolt, mind Szatmáron létesültek. De rendkívül módon emelte Szatmári a vármegye is, amely gyűlésein a szatmári emlékirat által is kiemelt, nem egyszer döntő súlyú nagykárolyi bizottsági tagok hozzájárulásával lellek megszavazva azok a nagy vasúti és közúti hozzájárulások, amelyek Szatmári éppen Nagykároly rovására erősítették. Sőt tovább megyünk, maga Nagykároly város is nem egyszer azon tényezők sorában foglalt helyett, amelyek Szatmár fellendítésén működtek. így a Gtlvácsnál kiágazó Erdőd—-somkuti vasút Nagykároly város 60,000 koronás segélyével létesült; ennek megtörténte után Szatmárnak vajmi könnyű volt a Szatmár—erdődi rövid vonal kiépítése, amely által ingyen ölébe hullott a somkuti összeköttetés is. Szakasztott ilyen volt az eset Nagykároly—-Mátészalka—csapi h. é. vasút létesítésénél, amely több mint 90 kilóméter hosszú vonal Nagykároly város óriás pénzáldozata nélkül soha létre nem jön s amelybe Szatmár bekapcsolva a Szatmár—mátészalkai vonalat, ingyen kapta meg a Mátészalka, Vásárosnamény, Csap, galicziai összeköttetést. Hogy Szatmár már a régi időktől fogva mennyire nem saját belső erejéből, hanem külső erő tényezők által gyarapodott, igazolja az a körülmény is, hogy fejlődésének egyik legfontosabb alkotója a róm. kath. pöspökség és káptalan s az ezek által létesített rengeteg mindenféle egyházi, oktatásügyi és emberbaráti intézmény volt, holott még az 1900. évi népszámlálás adatai szerint is a róm. kath. lakosság Szatmár ösz- szes népességének nem egészen 20°/0-át, ellenben Nagykároly (az egész egyházmegye legnagyobb róm. kath. hitközsége) összes népességének majdnem 40"/0-át teszi. Azok a sérelmek, amelyeket Szatmár a pénzügyigazgatóságnak Nagykárolyban történt felállítása s Nagykároly városának az 1875-ben elvesztett kir. törvényszék visszaállítása iránt indított mozgalmából merit, a legnagyobb mértékben képzeltek. (Folyt, köv.) NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Idegenben. Kanyargós ösvény in a zajgó életnek Az érdes szilánkok gyakorta sértenek; De, ha igaztalan bántalmai miatt Indulatos lelkem sajogva liáborog, Szűnnek a hullámok, simulnak nesztelen, Mihelyt a Tiszán túl egy házra gondolok. Nem is az a hajlék, hanem akik lakják, Kötik le eszemnek minden gondolatját; És az emlékezet mécsvilágu fénye Serdülőkoromnak ködlő, rózsás terén A sok, igézőén felcsillámló képből Jóságos, pár öreg arczot rajzol elém. Komoly, őszült embert, barátságos asszonyt, Ki leült, hogy békén bibliát olvasson Vasárnap délután; s mialatt fürkészik Az örök idvesség apadliatlan árját, Gyermeki fejemmel nem bírom felfogni: Legfőbb gyönyörüket mért abban találják ? Hosszasan elnézem ezt a régi képet, Mig szemem a kéklö messzeségbe téved... Kik egymást megértve, kegyességben élnek Ötvenkét év óta, édesanyám atyját j S édesanyám anyját látom, amint csendben A szentirást ma is együtt lapozgatják. Hiusithatatlan az idő forgása, Egy nap a másiknak sírját fürgén ássa. Megférfiasodtam. A tudás fájának Gyümölcseit mohán, bőven Ízlelgettem, Mégsem leszek soha oly boldog a földön, Egyszerűségűkben milyenek ők ketten. Tóth Lajos. HÍREK. — Személyi hir. Dr. Falussy Árpád főispán f. hó 14-én vasárnap Budapesten részt vett az 0. M. G. E., tegnap pedtg a vármegyei gazd. egyesület elnökválasztó közgyűlésén. Holnap reggel nejévéi együtt Budapesten át hosszabb tartózkodásra Délolasz- országba utazik. — A vármegye egészségügyi bizottsága f. hó 11-én tartott ülésében Krem- niczki Antal ákosi gyógyszertári bérlőnek Krasznabélteken egy személyjogu gyógyszer- tár felállítása iránt a belügyminiszterhez beadott és véleményezés végett a közigazgatási bizottsághoz leküldött kérvényét tárgyalás alá vevén, tekintettel arra, hogy a 12,000 lelket számláló körbeli községek a gyógytár felállítását örömmel fogadják s hogy a vármegyei főorvos véleménye szerint a gyógytár felállítása közegészségi tekintetekből szükséges s hogy ez az Erdőd és Ákos községekben létező gyógyszertárak fennállását nem veszélyezteti, Ákos község és az ákosi gyógyszertártulajdonosnak a gyógyszertár felállítását ellenző kérelme figyelmen kívül hagyásával a gyógyszertár felállítását szükségesnek véleményezte és a kérvényt pártolólag a közigazgatási bizottság elé terjeszteni egyhangúlag elhatározta. Ugyancsak igy határozott Náni János erdőszádai gyógyszertári bérlőnek egy személyjogu gyógyszertárnak Aranyosmeggyesen leendő felállítása engedélyezése iránti kérvénye tárgyában a főorvos véleménye alapján, mert Aranyosmeggyesen egy körorvosi állás szerveztetett, e község lakosainak száma 3200, a körbeli községek lakosainak száma pedig 11,000 s a felállítandó gyógytár a környékbeli gyógytárak fennállását nem veszélyeztetné; ellenben Vörös János krassói gyógyszerész azon kérelme teljesítését, hogy ez krassói gyógyszertárát Aranyosmeggyesre áthelyezhesse: nem véleményezte aáért, mert Krassón a gyógyszertár fennmaradását szintén elengedhetetlennek találja a bizottság. — Bírói kinevezés. A király Kulin Imre, ítélőtáblái bírói czimmel és jelleggel felruházott erzsébet-városi törvényszéki bírót, városunk fiát, a debreczeni törvényszék elnökévé nevezte ki. — Városunk építészeti bizottsága a múlt szombaton megtartani szándékolt ülését polgármesterünk gyöngélkedése folytán nem tartotta meg, hanem az f. hó 20-án délután fog megtartatni. — Uj ügyvéd városunkban. Dr. Se- lagián László ügyvéd városunkban ügyvédi irodát nyitott és a szaniszlói „Arina takarék és hitelintézet“ ügyészévé választtatott. — Halálozás. Weisz József helybeli lakos, néhai Dr. Váczi Lajos volt gyakorlóorvos édes atyja — ki egykor a helybeli gőzmalomnak volt intézője s mint intelligens kereskedő volt ismeretes — f. hó 16-án 77 éves korában hosszú, éveken át tartó betegeskedés után elhunyt és f. hó 17-én nagy részvét mellett tétetett örök nyugalomra. — A kereskedő tanoncziskola igazgatói állására — mely dr. Lúcz Ignácz halálával megüresedett — Klacskó István helyettes igazgatót választották meg s az iskolában a mennyiségtan tanítását Dombay Gyula tanárra bízták. — Járási szápigyakornok. A belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetér- tőleg kiadott rendeletével értesíti a törvény- hatóságokat, hogy hol a nagy ügyforgalom miatt a járási számvevő a teendőket ellátni nem képes, a főszolgabíró előterjesztésére I számgyakornoki állást rendszeresítenek.
