Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-23 / 51. szám
2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE sztrájkkal el nem vágja a békés együttélés fonalát, akkor sem a társadalom, sem maga a szegény munkásnép nem fizetné meg olyan nagyon drágán a sztrájkolás keserves adóját. A szoczia- lismus égető sebeit törvénynyel lehet szabályozni, de megszüntetni csak jóakarattal lehet, mert a nyersen alkalmazott törvény nem ritkán a legfájóbb sebeket üti vagy ütheti. A gazdasági élet békés fejlődése érdekében szükséges legalább is annyi jóakarat, a mely az önzés, a más rovására való vagyo- nosodásnak gátat vet, a mely más hasonló jogos érvényesülésének szabad fejlődést enged. 3. A társadalmi élet szellemi terén óriási szerepe van a jóakaratnak. Hány tehetség emelkedhetett volna, ha jóakarattal találkozott volna. Hány irói tehetség érvényesülhetett volna vagy elébb vagy szerencsésebben, ha a hivatott tényezők rósz indulata le nem töri. Ki kell emelnem ezen tényezők közül mint egyik legmodernebbet, a sajtót és annak irányitó hatását. A sajtóvilág uralma gyártja és alkotja az emberi nagyságokat, a maga kritikájával irányítja és befolyása által vezeti a közvéleményt. Akit a sajtó emel, az ragyog, a kit a sajtó sülyeszt, annak csillaga letűnt. A mozgalmas, ideges, tovarohanó társadalmi élet gondolkozni nem ér rá, benyomások, ítéletek, uj- ságvélemények után indul és cselekszik. Ilyen viszonyok között azután elképzelhető, milyen hatással van egy- egy roszakaratu kritika, milyen pusztítást visz végbe egy a közvéleménybe kidobott roszindulatu ráfogás. Ha va- ] lamikor nagy szükség volt a sajtóban a jóakaratra, manapság elsősorban van ! és hovatovább mindég inkább lesz arra szükség. 4. Még nagyobb szerepe és még döntőbb befolyása van a jóakaratnak a társadalomban az erkölcsi téren. A társadalmi együttélés terén nem az arany, nem az állás szerint Ítéljük meg ; az embert, hanem az egyéni értéke és erkölcsi tartalma szerint, mondhatnók jelleme szerint. Az egyén értékéről, erkölcsi tartalmáról, jelleméről alkotott és a köztudatba átment ítéletet nevezzük jóhirnévnek. Ez a jóhirnév a földön élő embernek egyik legnagyobb kincse. Pedig egy rósz indulattal kibocsátott nyilatkozat is elég, hogy a hir szárnyain tova terjedve és házról-házra meghizlalva, ezt a hirt tönkretegye. Hány titkolt és nem titkolt köny hullott már ily módon roszakarattal kisajtolva, j Pedig a tuczat ember lelkiismerete e tekintetben rendkívül kérges és eltompult. Az ilyen gazdátlanul röpdösö mende-mondák hányszor furakodtak be már a családi vagy egyleti életbe is, ahol mindenütt a leggyászosabb egyenetlenséget hozták létre. Pedig ha a vagyon elrablói méltó büntetésben részesülnek és megbélyegzi a társadalom, tízszeresen kellene bűnhődnie a jó hírnév elrablóinak, mert a már egyszer befolyásolt közvéleményt nagyon nehéz helyes irányba terelni. 5. Ha még van tér, a hol a jóakarat befolyása óriási, akkor a politikai pártállás terén mindenesetre az. Meggyőződéssel mondhatjuk, hogy minden politikai pártállásnak első és legfőbb czélja a haza boldogulásának elősegítése, más és más eszközökkel. De ugyancsak határozott meggyőződéssel merem állítani, hogy ezt a közös czélt csakis a legnagyobb mérvű jóakarattal lehet megvalósítani, de semmi esetre sem azáltal, hogy egyik párt a másik fejéhez zúdítja a hazaárulás jelzőjét, úgy, hogy még a találkozás és együttműködés lehetősége is el van vágva. Család, társadalom, politika sóhajtozik béke után, sóhajtozik és bizonytalanul tekint a jövő felé, lesz-é idő, mikor a béke csakugyan megjön?! Szerezzünk érvényesülést a jóakaratnak, akkor megadtuk a béke lehetőségének legfőbb föltételét, megadtuk — magát a békét is. — Ez a karácsonyi ünnep egyik legnemesebb gondolata, j Székács Aladár három dalát: Koporsómra j ha meghalok .... Szentmiklósi posta .... J Akit én szeretek... adta elő ; ezekbe is belevitte a maga individualitását a legteljesebb mértékben. Majd saját compositióira került sói': Mért nem születtél te ... Mesz- sze-messze ... Biró uram ... s harmadik ! száma gyanánt Azt kérdeztem... A templomba ... Októberben ... dalokat énekelte, mindannyi után felzugott a taps, a tetszés- nyilvánitás és ünneplés jele. Befejezőül — már műsoron kivül — ráadás gyanánt ! forye-dalát „Száz szál gyertyát“ ... hallottuk, melynek előadásával valósággal elbűvölte a közönséget. Reiner Frigyes tanár, ki a zongora ki- séretet látta el finom művészettel, soloszá- maival is tetszést aratott. Előbb Chopin „eis moll valse“-jét és Bizet: Czigány táncz- át, majd Liszt Ferencz XV. Rhapszodiáját zongorázta gyönyörű technikával, bámulatos pointirozással. A kitűnő zongorajáték is a megérdemelt tapsokat aratta, melyeknek engedve megtoldotta még a műsort I Moskovszky egy „Valse“-jával. Reiner tanár előadását a feltétlenül biztos hangvétel és hatásos színezés jellemzik. —r.—ő. Távol idegenben ... Irta : Ifjú Somossy Miklós. Messze földön utazni szép dolog ! Megszemlélni más népek fővárosainak gyönyörűségét, megbámulni a tenger életét, megmászni az Alpesek magaslatait, megismerni különböző népszokásokat — ez mind az élet kellemetességei közé tartozik. De hajh ! Hónapszámra, évszámra meglakni az idegen nagy várost — ez már kissé érzékenyebb dolog. Hiszen jártam én már messzebb külföldön is, de se Olasz- se Francziaország- ban nem lepett úgy meg az idegenség érzete, mint itt, a német tudományos élet hires középpontján. Leipzig, amelyót mi, magyarok, Lipcsének nevezünk, nagy kiterjedésénél, hatalmas középületeinél s félmillió lakosánál fogva ennek megvalósulásától függ az emberiség karácsonya. Nagykároly, 1909. decz. 20. Pallmann Péter. Az őszinte szövetséges. (Két czikk.) Jeleztük, hogy az „Északkeleti Újság“ első számának azon czikkére, mely a helybeli függetlenségi és 48-as párt gyűlésén elhangzott elnöki megnyitóval foglalkozik — még rátérünk. Az elnöki megnyitónak laptársunk által nehézményezett része igy szól: „Mikor alkotmányunkat válság fenyegette és létrejött a coalitió, már akkor fájdalomtelt szívvel láttuk, hogy nem fog hasznára válni a függetlenségi eszméknek az, ha mi a 67-es pártokkal együtt fogunk működni, de a darabontkorszak rombolásának megszüntetése. és az alkotmányos kormányzat helyreállításának lehetősége miatt rövid időre meghoztuk az áldozatot, kezet fogtunk, együtt működtünk a 67-esekkel; pártunk elfogadta az alkotmányellenesen megkötött kereskedelmi szerződéseket, megkötötte a hazánkra nézve rósz kiegyezést és mi, kik a közösintézményektől irtóztunk, belementünk a delegátióba s nemcsak megszavaztuk, hanem felemeltük a quótát; pártunk megszavazta a közterheket emelő adótörvényeket, belement a katonatiszti fizetések emelésébe s mindezeket fájdalomtelt szívvel, sokszor szégyenkezve, csak azért, hogy a párt megmutassa kormányképességét s nem sajnálta az áldozatot, csakhogy gazdasági önállósága legelső lépését: az önálló bankot megvalósíthassa“. Ebből laptársunk azt következteti, hogy nem szívesen mentünk bele a koalitióba és áldozatnak tekintettük azt és szemünkre hányja, hogy nem correkt dolog ilyesmit 3 év múlva megmondani, addig pedig adni az őszinte szövetségest. Hát, hogy nem nagyon szívesen mentünk bele a coalitióba, az a fent idézett czikkben nincs benne, de igaz ; mert hogyan szövetkezhetett volna szívesen az, a ki a szabadság, egyenlőség és testvériség hive és Magyarország közjogi és közgazdasági függetlenségét óhajtja, azokkal, kik nem hívei a jogegyenlőségnek és testvériségnek s kik a 67-es alapon állanak, tehát megvannak elégedve ezzel az állapottal s igy nein óhajtják a függetlenségi és 48-as párt programújának megvalósulását ? igényli, hogy nagy városnak tartsuk. De azért volt annyi magához való esze, hogy úgy épüljön, mintha mindenestül egy sok mértföldes parkba volna telepítve. Nyilvános épületei mind nagy, részben óriási arányúak s a régieknél lelkiismeretes gonddal igyekeznek megóvni, sőt felújítani a középkori jelleget. Nagyszámú, részben remek mivü emlékszobraiban a helyi vonatkozások uralkodnak. Goethe is — csak hogy legalább részben magukénak vallhassák —- mint leipzigi diák van érczbe öntve. (Az igazsághoz híven legalább zárjelben meg kell itten jegyeznem, hogy a mi városunk Leipzigben megfordult diák és nem diák fiainak szobrát minden utánjárásom daczára sem sikerült felfedezni. Egyiküket sem min- táztatja a városi tanács — még !) A szobrok mellett nagyon díszíti a köztereket a sok művészi kivitelű diszkut, melyek szinte délvidéki bőségben ékeskednek. Ezek a külsőségek hát csak nagyvárosi teszik a különben is erősen forgalmas Lipcsét. INagykárolyban a legnagyobb óra- és ékszerraktár! Kepets Herman órás és ékszerész Nagykárolyban, Deák-tér, a közelgő karácsonyi és újévi vásár alkalmával mélyen leszállította az árakat mindenféle arany- és ezüstnemüek, valamint órák, tajtékpipák és szipkák, brilliáns és gyémánt, valamint mindenféle chinai és valódi ezüsttárgyakban, Gramofonok és lemezek nagy választékban,
