Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-09 / 49. szám
2 párt a parlament többsége lenni, amint a Kossuth és Just párt egymással szembe került és az önálló bank követelése megszűnt a függetlenségi párt egyetemének követelése lenni, természetes, hogy odafönt Bécsben is megszűnt a készség arra, hogy a nemzet kívánságát teljesítsék. Mereven és ridegen elzárkóznak minden elöl, ami ennek a szerencsétlen országnak gazdasági, vagy nemzeti megerősödését elősegítené. S inig egyrészről elutasítanak mindent, amit kívánunk, addig másrészről oly teljesithetlen követelésekkel állanak elő, amelyeket ez az ország elviselni nem képes. Alig pár nap múlva véget ér az év és ma még ott állunk, hogy a kormánynak indemnitása sincsen, melynek alapján az állam szükségleteinek folyósítására felhatalmazást nyerne. Fenyeget az ex-lex állapot ismét és kénytelen lesz a nagy nemzeti kormány az ex-lexet hivatalba maradásával megérni! Hát nem meddő kisérlet-e minden oly kísérlet, mely az engedékenység és fokozatos haladás elvét szolgálja? Vájjon előbbre jutottunk-e az által, hogy Kossuth Ferencz kész volt pártjával a 67-es pártok kooperácziója mellett olyan politikát támogatni, amely politika homlokegyenest ellenkezik a függetlenségi elvekkel? A közel jövö meg fogja mutatni kinek van igaza! Ne adja Isten, de félünk tőle, hogy a közeli napok be fogják igazolni, hogy a koaliczió majdnem négy évi uralma egy lépéssel sem vitte az ország ügyét előbbre a gazdasági függetlenség megvalósulása utján s meddő kísérlet marad minden oly törekvés, a mely a bécsi köröket a függetlenségi politika s igy a nemzet jobbléte iránt való honorálásra és engedékenységre bírni igyekeztek. Sajnos, ott még mindig több hitelre talál Kristóffy, mint a legönzetlenebb függetlenségi politikus. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Inter duos litigantes . . . Á múlt héten egy újabb politikai lap jelent meg városunkban „Északkeleti Újság“ czimen. A lapnak főszerkesztője N. Szabó Albert dr. helybeli ; ügyvéd. A lapnak első számában meglepetéssel olvassuk a „programmot“, melyet maga elé tűz. E szerint az uj lap pártokon kívül akar állani s minden pártnak megakarja mondani az igazságot már t. i. az általa igaznak tartott nézeteket. Nekünk ez a pártatlanság kissé gyanús színben tűnik fel. Főszerkesztője: Nemestóthi Szabó Albertet ismeri mindenki. Ismerjük úgy, mint prononszirozott néppárti embert, aki mindenütt és minden alkalommal i hangoztatta néppárti voltát s a nemzeti ellenállás idején a néppárt hivatalos képviselőjeként szerepelt. De hiszen a legutóbbi képviselőválasztás idején a nagykárolyi választókerület néppártjának képviselőjelöltje is volt! Hogy tehát az általa főszerkesztett lap bizonyára politikai tendencziával indult és politikai czélokat fog szolgálni, az bizonyos és hogy ezek a politikai czélok néppárti színezetűek lesznek, sőt már is azok: az is bizonyos. Kitűnik ez mindjárt az első számból, amelyben az uj lap, máris a függetlenségi párt ellenségeként jelentkezik. Megvádolja a helybeli függetlenségi pártot és pedig épen úgy a Kossuth, mint a Justh pártot azzal, hogy a koaliczió három évi uralma alatt a függetlenségi párt csak azért támogatta a 67-es pártokat, hogy a hatalmon maradjanak és hogy a hatalomban részesedjenek és ha a kormánynak esetleg még volna három piros bársonyszéke Justh és vezértársai részére, úgy bizonyára a közös bank szabadalmának meghoszab- bitását elfogadnák ők is. Vádolja továbbá azzal, hogy a függetlenségi párt Lukács Lászlóval akarna kormányalakításra vállalkozni. Arról azonban, hogy milyen álláspontot foglal el az uj lap a politikai függő kérdések tárgyában, erről ép oly mélységesen hallgat, mint a mily mélységes sötétségbe burkolja titkos politikai czéljait. Hogy a függetlenségi párttal szemben hangoztatott vádjai mennyire igazak, azt mindenki tudhatja aki politikai lapot olvas, hiszen napnál világosabban kijelentette Justh, hogy mennyit érnek azok a híresztelések, amelyek a Lukács-féle kombináczióról szólanak. De hogy az uj lap óvatosan beburkolózik a függő politikai kérdések tekintetében ezt igazán nem tudjuk megérteni. Ha emlékezetünk nem csal, a nemzeti ellentállás idején talán 1905. évben Nagykárolyban a városháza udvarán egy gyűlést tartott a nagykárolyi koaliczió, melynek egyik fontos pontját képezte az önálló bank követelése. Ennek a tárgynak előadója épen N. Szabó Albert dr. volt, aki ékes szavakban magyarázta meg, hogy mit jelent egy országra nézve a hitelügy önállósítása, mit jelent az osztrák-magyar szabadalma; ő volt az, aki ékes szavakkal buzdította hallgatóságát arra, hogy minél erélyesebben és tüzesebben követelje az önálló banknak 1911. január 1-ére leendő felállítását. Hogyan, hát ez a kérdés nem érdekli többé N. Szabó Albert dr. urat ? Vagy annak idején jó volt a jelszó a néppártnak népszerűség szerzésére, most már azonban nem kamatozik ez a jelszó, sutba dobja? No, no eljöhet még az az idő, amiváros beszélt találkozásaikról, olvasta leve- [ lezésüket. Házasulandó fiatal ember Böskére ! már rá se nézett. Ujhelyiné a végső kétség- beesés szélén állott. — Mit csináljak ezzel a leánynyal ? Olyan ostoba, olyan ostoba! Ekkor egy mentő gondolata támadt Pogány Bandinak. Pogány távoli rokona volt Ujhelyiéknek. Még fiatal ember, de már agglegény számba ment. Valamikor, régen keserves szerelmi csalódás érte, akkor meggyülölte a nőt és elbújt a világtól. Volt egy hatalmas vagy kétezer holdas birtoka, csupa gazdagon termő, kövér búzaföld, oda menekült. Csak annak és fájdalmának élt. A világ, illetőleg a lányos szülők már egészen le is mondtak róla. Ekkor Újhelyi előhívta. — Jöjj ki az odúból fiú! Eltűnik a fiatalságod és oly sok szép lány van most a megyében. A fiatal ember tagadólag rázta a fejét. Csalódása sokkal mélyebb sebet ejtett a szivén, semhogy az idő azt kigyógyithatta volna. Gyűlölete a női nem iránt nem enyhült. De öreg barátja szivés hívására mégse mondhatott nemet. Vendége lett a házának, | lassanként mindennapos vendége. És szivének ridegsége fölengedett az Ujhelyiék barátságos családi körében. Ez régen volt. Böske és testvérkéi akkor még kis lányok voltak, akik Bandi bácsiban kitűnő pajtásra találtak. A fiatal ember dédelgette őket s e közben látva maga körül azt a nyugodt boldogságot, megelégedést, az egész női nem iránt táplált rossz véleményének el kellett tűnnie. El is tűnt. És gyakran támadt föl benne a vágy egy ilyen kedves, meleg fészek után, de azért hiába unszolta öreg barátja, hiába kacérkodott vele a sok leány és hiába hívogatták, csalogatták a mamák: ha a női nem iránt j táplált gyűlölete el is tűnt, megmaradt a bizalmatlansága irántuk s a félelem, hogy egy második oly csalódás érhetné. És a lányos mamák kénytelenek voltak újból lemondani róla. Ez a Pogány Bandi egyszer — mikor I Újhelyi mama már olyan nagyon kétségbe I volt esve Böske miatt — titokzatosan mosolygó arccal tért vissza egy fővárosi utjá- ból. — Eltudná-e képzelni, kedves néni, hogy kivel találkoztam ? Bártfa Jánossal. . . Igen, azzal, aki itt segédtanár volt és szerelmes volt Böskébe. Rendes tanár már, megférfiasodott, de még mindig ir szerelmes verseket — most egy fővárosi folyóirat hasábjain látnak azok napvilágot — és még mindig Böskéhez vannak címezve. Beszéltem vele s ha Böskét is rá lehetne beszélni . . . Kedves néni tudja már, mire gondolok. A családot, hol Bártfa Jánossal találkoztam jól ősmeri, ő gyakran jár oda, Böskét az én kedvemért azt hiszem, pár hétre magukhoz vennék. Ujhelyiné elérzékenyedett. — Kedves Bandi, drága egyetlen Ban- dikám! Böskét előhívták. Édes anyja tudtára adta, hogy pár hétre Budapestre fog utazni, ahol találkozni fog Bártfa Jánossal. Aztán szigorú hangon két alternatívát állított föl neki. Szabadon választhatott közöttük. Nagykárolyban a legnagyobb óra- és ékszerraktár! órás és ékszerész Nagykárolyban, Deák-tér, a közelgő karácsonyi és &I1) ílll uÍ®wi vásár alkalmával mélyen leszállította az árakat mindenféle arany111 (lill és ezüstnemüek, valamint órák, tajtékpipák és szipkák, brilliáns és gyémánt, valamint mindenfele chinai és valódi ezüsttárgyakban, Gramofonok és lemezek nagy választékban. Kepets Hei
