Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-04 / 44. szám

1 2 hozott határozataival, hogy követeli az önálló banknak 1911. január elsejére leendő felállítását: a nemzeti akarat süket fülekre talál. Ezt az érthetlen csökönyösséget nem lehet mással megmagyarázni, mint azzal, hogy a 67-es pártok az általá­nos nemzeti érzülettel szembe helyez­kedve, nem követik a függetlenségi pártot küzdelmében, nem állanak mellé, hogy saját tekintélyükkel és súlyúkkal is erősítsék az önállósági törekvések sikerét, hanem annak épen ők szol­gálnak gátló akadályául. Mert lehetetlennek hisszük, hogy az egységesen megnyilatkozó nemzeti akarattal szemben, oly kérdésben, a mely teljesen magunk ügye; amelyre nézve szabad rendelkezési jogunk tör­vénynyel van biztosítva, oly könnyen ki lehetne mondani a vétót, mint azt jelenleg teszik. A koalitió felbomlásának leglénye­gesebb oka az volt, hogy a független­ségi párt visszanyerje önálló rendelke­zési jogát és ne legyen kényszerítve azon korlátok között maradni, amelyek közé a 67-es pártokkal való kormány­zás szorította. Épen kellő időben történt meg a szétválás, hogy az önálló bank köve­telése előtérbe léphessen. Annak daczára, hogy a koalitió felbomlása hivatalosan is konstatálva lelt s a pártok együttműködése a mai pártprogramotok mellett kizártnak lát­szott; a válság megoldására irányuló törekvések szótárába egy újabb szó került: a kooperaczió. Ez az uj szó nem egyéb, mint a koaliczió ; más, szükebb kiadásban. ügy látszik tetszetős szó, mert a mióta ez felszínre került, különösen 67-es oldalról nagy mohósággal kap­nak rajta és ebben látják a megváltó jeligét; természetesen a közös bank NA G Y K A HO LY ES VIDE K szabadalmának meghosszabbításával és az eddigi lehetetlen állapotok fentartá- sával garnirozna. Ezenkívül az összes katonai követelések teljesítésének vál­lalása is. Az ellenérték pedig: egy elvi dek- laraczió lenne, az alkotmánypárt ré­széről, melyben ez a párt kegyesen elismerné, hogy a nemzetnek igenis van joga az önálló bankhoz és az ön­álló élethez. Nem tudjuk, hogy mit fognak a legközelebbi napok hozni és hogy oda- fönt, ahol a nemzet sorsát intézik, miképen vélik ezt az újabban kieszelt komédiát a nemzetnek beadni. De mi előre is kijelentjük, hogy nekünk sem koaliczió, sem koopera­czió nein kell, hanem követeljük nem­csak az önálló nemzeti jegybankot, hanem a függetlenségi pártnak kor­mányra jutását is, mert nem hisszük, hogy az a függetlenségi párt, amely­nek a nemzet szivében gyökerező köz­jogi programmja képezi létfeltételét, csak azért, hogy a 67-es pártok léte­zését, sőt talán vezető szerephez való jutását elősegítse, hajlandó lenne oly tetthez hozzájárulni, amelylyel saját sírját ásná meg. Mert a nemzet érzelmeivel köny- nyelmü játékot űzni nem szabad. Már pedig a nemzet eléggé hangosan érté­sére adta a pártnak, hogy kívánja az önálló gazdasági élet első lépésének: az önálló banknak megteremtését. Szkiészet. (§.) Az elmúlt hét ismét telt házakat és jó előadásokat hozott. Örömmel látjuk a kö­zönség támogatásának mind nagyobb mérv­ben való nyilvánulását, színészeink részéről pedig a legnagyobb odaadást, a változatosan összeállított műsor jobb darabjainak sikeres előadását. Volt egy bemutató is, melyet a közönség nagy tetszéssel fogadott. Csütörtökön, múlt hó 28-án Jókai Mór „Az aranyember“ drámáját hozták színre. A már nem modern és sajátos levegőjű da­rab kitűnő előadásban ment, a czimszerep- ben Szilágyi produkált kifogástalan alakítást. Markovits Margit Tímeája kiáll mindenféle kritikát. Meghatóan szép volt jelenete Kadisa őrnagygyal (Sipos). Inke (Krisztyán Tódor) feltétlenül elismerést érdemel, hogy hőssze­relmes létére itt is megállotta helyét. Czakó (Noémi) nagy ambitióval játszott s kijutott a sikerből neki épugv, mint Herczegnek (Brazovics), Aitnernek. Pénteken, 29-én, műsorváltozással „János vitéz“ operettet adták zónában. H. Bállá Mariska végtelen kedves Kukoricza János volt, mig Iluska szerepét Wirth Sári töltötte be. Inke (Bagó) szintén jó volt. Szombaton, 30-án Fali Leó „Az elvált asszony“ operettjét mutatták be teljes siker mellett. Ehhez nem kis mértékben járult a jó előadás is, bár a bájos zene s az operet­teknél szokatlan eredeti sujet magában véve is biztosította azt. Dénes Ella énekelte Janát, az elvált asszonyt, csillogó hangjával a szép zene gyönyörű melódiáit egészében érvényre juttatván. A másik női főszerep Bállá kezé­ben volt (Wander Loo Gonda), ki e szere­pében sokszorozva mutatta kedvességét és temperamentumosságát. Mindketten kiváló munkát fejtettek ki és igyekezetük kárba nem veszett. Inke és Rónainak is részük van a sikerben, szintúgy jók voltak Lugossi és Burányi. Somogyi nagy hibája a Serop szerepében a túlzás. Síposnak csak az éne­kelni nem tudás a hátránya. Herczegen igen sokat mulatott a nagy közönség. Vasárnap, 31-én délután a „Varázske- ringö“-t elevenítették fel, Franczi szerepében Lugossy Irénnel, aki igyekezett hálás szere­pét jól kreálni. Dénes mint Heléna megint szépen énekelt. Rónai és Somogyi ismét tú­loztak. Ínke Nikije és Sipos Gusztija meg­lehetősen gyenge volt. Este az „Elvált asszonyát ismételték szinte kitűnő előadásban. Hétfőn, f. hó 1-én, „Hivatalnok urak“ ment .másodszor zónában. Amily szívesen vettük a kiváló színpadi műnek ismételt elő­adását, amennyire bántott annak zónában való szinrehozataia, mert zónában nálunk társalgási darab még nem adható. Szinte boszantó a karzat s a színházra még ke- vésbbé érett közönség nevetése és tapsa a legkomolyabb részeknél. Ez impressió hatása — Becsületszavát, Mr. György ? Ön, lá­tom, meg szokta magának engedni a tré­fát it ? — Nagyságos asszonyom! — kiálta fel György, mialatt szemei egyet villáinloltak, : aztán csöndesebben folytatta: a cselédek beszédeit egy salonhölgy boudoirejában nem lehet ismételni. Bandaházyné már ekkor igazán majdnem ; magánkívül lett; neki egy cselédje előadá­sokat tart az illendőségről! . . . Felindulását mégis lehetőleg eltitkolva szólt: — Maga mostantól fogva el van bocsátva. Előbb azonban tudni akarom az okot! — Jól van, nagyságos asszonyom, pa­rancsa szent előttem, — feleié György, az­után sebesen és elpirulva, mintegy reczitálva folytatta: — a kocsis ma reggel azt mondta a szolgálónak: „jó reggelt Zsuzsi, de pufitos ! vagy, úgy ki vagy tömve, mint a nagyságos asszony, mikor vizitbe megy“. Bandaházyné olyan lett, mint a vér. — Jól van -—■ szólt — nos? ez az a ' nagy titok? •— azután teljesen összeszedve magát folytatta: — Az én védelmem nem magára van bízva és éppen nem a kocsisom ellenében. Elmehet! György elvörösödötl, aztán lágy, zengő hangon mondotta : — Igaz, nagyságos asszonyom. Bocsássa meg nekem, kérem, a jóindulatot; bocsássa meg nekem, hogy mikor nagyságodról volt szó, elfelejtettem — gondolkozni. Kérem, bocsássa meg nekem nagyságod, hogy nem elégedtem meg a szerencsével nagyságod czipőit a sártól letisztíthatni. — Én magát nem komplimenteket csi­nálni hivattam be — mondá Bandaházyné igen szárazán, — elmehet! György kiment. Amint kilépett, Bandaházyné lassanként régi büszke kifejezést vette fel arczára, mit az egész beszélgetés alatt hiába erőszakolt rája. Aztán elkezdett gondolkozni és soká, nagyon soká gondolkozott . . . : ügy másfél óra múlva becsengette szoba­leányát. Kérdezte, összepakolt-e már György? A felelet az volt, hogy az ajtóban van, alighanem a bérét várja. —• Küldje be ! György belépett. Rajta most nem az inas livreé, hanem egyszerű fekete öltözet volt s annyit meg kell adni, hogy egy inastól sok Ízléssel. — György, még most megmaradhat, de jövőre megtiltom, hogy a legszükségesebbe­ken kívül csak egyetlen szót is intézzen hozzám. Első szavam — jól vigyázzon — ezután visszavonhattam parancs lesz ! György meghajtotta magát. Ezt is meg keli vallani, hogy egy inastól sok elegán- cziával. — Elmehet! . . . Mily következetlenség! A büszke, hajtha­tatlan nő visszavonta egyszer kimondott aka­ratát. Vájjon miről gondolkozott olyan sokáig az imént? mert ott, ott van az ok. (Vége köv.) HA NINCS SZALMA, NINCS TRÁGYA. Ez a veszély fenyegeti a gazdaságot az idén, amely pedig nagyon megsínyli az állati trágya hiányát, mert annak különösen fizikai hatását a műtrágyáK sohasem pótoIfáK. A szárított Hizósertéstrágyával kitűnő eredménynyel, jutányosán és biztosan pótolhatja mindenki BUDRPEST-KŐBRNYRI TRRGYRSZARirÓCj/RR a hiányzó istállótrágyát, ha ismertetést és ajánlatot kér a Bosányi, SclHelrumpf és Társa cégtől Budapest, IX., Ir«i-<t 21 sári

Next

/
Thumbnails
Contents