Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-28 / 43. szám

4 keresi fel mindenki a színházat. „A svihá- kok“ immár másodszor vonzott telt házat, a „Korneviilei harangok“-at is nagy közön­ség nézte végig, a „Drótostót“-hoz minden jegy elkelt s a „Vasgyáros“ előadásról a tel­jes elismerés hangján szólott a színházat megtöltő műértő közönség. Kétségtelen, hogy elvárjuk az újabban színre került művek bemutatását, de csakis azokét, melyek arra érdemesek s az üres darabokat — mint például a „2X2 = 5“ is — szívesen elengedjük. Ha az igazgató ezen direktívák szem előtt tartásával fogja mű­sorát összeállítani, úgy az érdeklődés és pártolás nem fog alább hagyni. Egy hibára azonban rá kell mutatnunk. Színészeink — különösen az operett szerep­körbeliek — a művészeti szempontok figyel­men kívül hagyásával, végtelen módon túloz­nak. És ebben sokszor annyira mennek, hogy szinte bántóvá lesz a határozott karzatizü játék. Kérjük, vegyék figyelembe, hogy a jó színészt a vidéki kevesbbé elsőrangútól ép az külömbözteti meg, hogy még azon sze­repekben is, melyekben talán alkalom nyílik a túlzásokra, igyekeznek lehetőleg diskrétek maradni, kerülik az extemporatiókat. Annál inkább óvakodnak attól ott, ahol a darab és előadás hátrányára megy az. A „Korneviilei harangok“ második fel­vonásbeli okmányolvasási jelenete, a „Gés- pér apó“ és „grőfkisasszony“ nagymértékbeni affektálása nemhogy bárkinek is tetszett volna, de határozottan visszatetszést keltett. A lefolyt hét kritikáját a következőkben adjuk: Csütörtökön, f. hó 21-én Henry Bernstein és Pierre Veber „Kis pajtás“ ez. újdonsága került bemutatásra kicsi közönség előtt. Pe­dig e kedves darab oly kitűnő előadásban folyt le, aminőt még keveset volt alkalmunk láthatni. Szilágyi, Herczeg, Sipos valamint Czakó Miczi, Aitner, Gömöri és Wirth mind kitettek magukért. Pénteken, 22-én Ziéhrer a „Svihákok“ operettje ment másodszor, ismét páros bér­letben, a bérlők nem kis bosszúságára. Egy négy vagy hathetes saisonban indokolatlan j az, hogy a bérlők kénytelenek legyenek ugyanazon darabot kétszer elfogadni. Ha többször akar adatni az igazgatóság egy kassadarabot, ám tessék párosban, páratlan­ban, zónában és bérletszünetben, de nem ugyanazon bérlőknek kétszer egymásután adni. Szombaton, 23-án Wied Gusztáv kiváló svéd szatirikusnak „2X2=5“ czimü satyrá- j ját láttuk. Hogy e számtani hiba mily témát i takar, hogy a darab tartalma mi, ma sem tudjuk. Érthetetlen helyzetek egymás mellé j helyezése anélkül, hogy satyra létére neve- j Csinos gyerek volt — ismétlem, csak az az átkozott livreé ne állott volna olyan eset­lenül rajta. Este azután színházba ment Bandaházyné. Valami vándor társulat próbált szerencsét a j városban. György kisérte el s mikor egyszer oldalt pillantott, nagy meglepetéssel konsta­tálta Bandaházyné, hogy az ő drágalátos j inasa szintén az első helyen ül. Hm? ő ennek az utolsóra váltotta a je­gyet és most az elsőn van ? Talán urimagas természete nem veszi be a mesterember szomszédságot és jegyet váltott magának az első helyre? Hja, persze, hiszen diákul is tud !.. . Vagy talán csak oda somfordáit, - hogy észre nem vették .. . Vagy ami leghi­hetőbb, a jegyszedő úrnője iránti respektus- ból eresztette oda? György hatalmasan unta magát, melynek legtöbbször nyilvános ásítással adta jelét. Hm, hm ! . .. Színház után hazamentek. Midőn a kocsiból kiugrott Bandaházyné, az inas kezét nyújtotta neki, mit ő, bár ezt sohasem szokta tenni, feledkezésből elfő- ] gadott. Ez alkalommal észrevette, hogy kezein j nem a szokott inaskeztyü, hanem uj, való­ságos svéd keztyü volt. Nagy urat játszik György! Majd meglás- j suk meddig tart ? ! (Vége köv.) i tést is fakasztott volna. Follinus, Inke s a többiek igyekezetek megmenteni a darabot, de nem sikerült. Vasárnap délután Bakonyi—Kálmán „Ta­tárjárás“^ elevenítették fel igen jó előadás­ban, melyből kiemelkedett Szende Lörentey főhadnagya. Dénes Ella (Riza) gyönyörű éneke teljes elismerést aratott. Este „Korneviilei harangok“ Planquett Róbert bájos zenéjü operettjének reprize volt. Serpolettet Bállá Mariska adta erős túlzá­sokkal, ami nagyban leszállította külömben kedves játéka sikerét. Dénes Ella (Germain) üdén játszott és énekelt, erős délutánja da­czára. Szende mint Henri marquis szerzett élvezetet precziz énekével. Burányi (Greniső) dalai szintén sikerültek. Inke Gáspár apója szépen ki volt dolgozva s tehetségre mutat. Hétfőn, 25-én Lehár „Drótostót-“ja volt műsoron, az előjátékban két kedves gyer­mek Szelényi Lili és Burányi Bérezi bátor fellépésével. A darabban szerepváltozás foly­tán Pfefferkornt Somogyi, Günthert Czakó adta. Előbbi megfelelően illeszkedett szere­pébe, utóbbi ellenben borzasztó mimikájával egyáltalán nem tetszett. Balia (Zsuzska), Lu­gosi (Miczi) sok tapsot kaptak kifogástalan játékukért. Szende és Burányi hozzájárultak a sikerhez. Kedden, 26-án Ohnet György „Vasgyáros“ czimü színmüve került színre oly kitűnő, gördülékeny előadásban, aminőt nálunk még nem láttunk. Igaz élvezet volt minden sze­replő játéka, melyek egymást kiegészítve, adták a nívós előadást. Aitner Ilka imponáló Beaulieu marquisné volt, az igazi aristocrata nő typusa. Markovits Margit (Claire) önmagát felülmúlta; a lelki harcz, szenvedés vissza­adása, a kitörések szenvedélyessége, az át- érzés és éreztetés jellemzik játékát. Bravúros munkájáért hálás volt a nagy közönség. Méltó partnere volt Derblay — Szilágyi, kitől szí­vesen fogadtuk ez alakítást is, melybe te­hetsége legjavát vitte — és nem eredmény nélkül. Suzannet Wirth Sári alakította köz­tetszést keltve. Inke rokonszenves volta ki­tűnt Bligny herczeg szerepében is. Sipos (Octave), Molnár (Préfont báró), Rónai (Mou- i linet) hozzájárultak a sikerhez. Burányiné mint Sophie először érvényesült, Gömöry (Athénais) igen elfogadható játékot produkált. Szerdán, 27-én, Strauss János régi jó operettje „Bőregér“ adatott elő. Dénes Ella j (Rosalinda) brillírozott tiszta, erőteljesen csengő hangjával. Burányival (Alfréd) énekelt | duettet meg kellett ismételniük. Bállá (Adél) magas hangjai is szépen érvényesültek. Az összhangzó karénekekből is kihallatszott Szende (Falke) kellemes hangja. Lugossy (Orlowszki) láthatólag indispositióval küzdött. Rónai (Eisenstein) megfelelt a hozzáfűzött reményeknek. A humort Somogyi (Frosch) képviselte erősen. Dicséret illeti a karmes­tert a zenekar és kar összevágó előadásáért s a rendezést, mely a második felvonás han­gulatos beállítását teremtette meg. Kedves volt a „Komikus polka“, melyet Nemes Bella és Salgó Anna tánczoltak. A tűzveszélyes eszközökkel — mint e darabban is -—- na­gyobb elővigyázatöt kérünk. A lenge ruhák a gyorsforralótói bizony könnyen lángra kap­hatnak. A legközelebbi napok műsorát hírrova­tunkban adjuk. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE I Csak egy virágszálat! A mi ősi megyeházunkban, ahova leér­kezik kilencz minisztérium, nyolezvanhat társtörvényhatóság, ezer falu csipp-csup ügye, ahol az akta gyári mennyiségben készül a vármegye kurilis nyelvén, a közigazgatás nomenklatúrájának szabványain: azon ősi helyen ebben a napokban egy poetikus és minket megindító rendelet született. Ilosvay Aladár vármegyénk alispánja adta ki ezt a rendeletet a megye valamennyi fő- szolgabirájához s jeligéje: csak egy virág­szálat ! Azt mondja az alispáni rendelet, hogy nemsokára virágokkal lesz ékes a te­mető s ha a kegyelet csak egy virágszállal köt kevesebbet a szeretet, a kegyelet koszo­rújába és ha csak egy mécsessel kevesebb fog égni a sírokon, ha ezt a mécsesnek, ha ennek a virágszálnak árát fölajánlják a tüdő­betegeknek: akkor száz meg száz emberi élet halódó mécse pislog föl újra irgalmuk nyomán. Ezt mondja a mi vármegyénk alispánja egy a főszolgabírókhoz intézett rendeletében. Mondja ezt alispánunk a belügyminiszter hivó szózatára. Mondja ezt a szegénysorsu tüdőbetegek érdekében. A kérelem végig fog hangzani egész me­gyénkén ! Már halljuk is itt-ott, hogy az alispáni rendelet nagy visszhangot keltett. A szegény­sorsu tüdőbetegekért buzgólkodó József Fő- herczeg Szanatórium Egyesület száz gyűjtő- táskánál többet küldött vármegyénkbe. Ezeket a táskákat a főszolgabírók kérelmére irgal­mas szivü úri hölgyek veszik kezükbe, sok megyebeli községünkben a községi elöljáró­ság fog gyűjteni és e hó 30-án megindul vármegyénkben, valamint a többi vármegyé­ben is országszerte a gyűjtés, hogy össze- gyüjtsük több száz tüdőbetegnek gyógyíttatá­sára a szükséges összeget. Mert tudnunk kell, hogy az országos gyűjtés eredményét — melyből a mi várme­gyénk oly lelkesen kiveszi részét —- arra fordítják, hogy több gyermekes apa és anya esdeklő kérését hallgatják meg és fölveszik őket a József Szanatóriumba, ezenkívül az országos gyűjtés egyrésze az uj, az Auguszta Szanatórium épitésére fog szolgálni. Ezeket tudván kinek szivében ne keltene visszhangot az egyesület esdeklő kérése: csak egy virágszálat! Esdve kérünk minden embert, váltsa meg ezt a szent vámot nemzete dicsőségére, öz­vegyek, árvák, ügyefogyottak könyeiuek föi- száritására. Csak egy virágszálat! * Arról értesülünk, hogy városunkban a városi hatóság 10 táskát osztott szét a höl­gyek között, mig a temetőben a két ünnep­napon Jenser Mihályné fog gyűjteni. Leg­közelebb közöljük azok neveit, kik gyűjtéssel vállalkoztak az irgalmasság, az emberszere­tet munkájára. Keltsék föl a szivekben a szánást, az ir­galmat. Csak egy virágszálat a szegénysorsu tüdő­betegek megmentésére ! HÍREK. — Halottak napja lesz kedden, mely­nek előestéjén a halottak iránti kegyelet megnyilatkozásaként kigyulladnak a lángok úgy az elhunyt szegények, mint a gazdagok sirján. Halottak napján pedig majd benépe­sül a halottak máskor oly csendes birodalma s lassú léptekkel és könyes szemekkel jár­nak kelnek a néma hantok és a nesztelen sírok között mindazok, kiknek van egy sir­hal műk, melyben egy kedves halottjuk alussza örök álmát. Virágokkal, koszorúkkal ékesítik fel a hantokat, aztán térdreborulva könnyeik­kel áztatják a hideg fejfákat, buzgó imákat rebegve az élet és halál Lírához kedveseik lelki nyugalmáért. Nincs az az érzéketlen ember, kinek szivét meg ne indítaná a le­hulló leveleknek ez a gyászos ünnepe! Gon­doljunk tehát az elmúlásra és emlékezzünk meg azokról, kik szerettek és itt hagytak bennünket! . .. Emlékezzünk !!! — Személyi hir. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja a Szatmárvármegyei Gazdasági-Egyesület 50 éves jubileumát elő­készítő bizottság ülésén való részvétel czél- jából tegnap délután Szatmárra utazott. — Az önálló nemzeti bank mellett. A szatmárnémeti függetlenségi és 48-as párt vasárnap Csomay Imre pártelnök elnökleté­vel tartott pártgyülésén elhatározta, hogy a jövő hó közepén Szatmárnémetiben a vár­megyei összes járások függetlenségi pártjai bevonásával népgyülést rendeznek az önálló bank mellett. A pártgyülésén Dr. Kelemen Samu országgyűlési képviselő nagyhatású és a válságot igen kimeritően ismertető beszé­det mondott.

Next

/
Thumbnails
Contents