Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-04 / 5. szám
XXVI. évfolyam. Nagykároly, 1909. február 4. 5. szám. NAGYKÁROLY És VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Ado?f szerkesztő. Előfizetési árak: Egész évre .....................> . korj Fé l évre.................................4’—• „ Ne gyedévre.........................2‘ „ ; a szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs.; u. . .. . Egyes szám __'20 r j Hirdetések jutányos áron kozoltetnek. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigniond. utóda. Nyilttcr sori 40 fill, Kéziratok nein adatnak vissza. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. A helyzet. Hetek óta válsághíreket terjesztenek a főváros lapjai. Vannak olyanok, a melyek már Wekerle utódját is említik és holt bizonyosra veszik azt, hogy a kormány egy pár nap, vagy legjobb esetben két-három héten belül beadja lemondását. Különösen azóta, mióta a politikai helyzetet az önálló bank kérdése dominálja, nap-nap mellett fújják a vészriadót s hirdetik a Wekerle kabinet utolsó óráját. Mint akik annak a politikai kavarodásnak csak távoli, de annál higgadtabb szemlélői vagyunk, korántsem látjuk oly sötétnek a kormány helyzetét, mint azok, akik sziveiknek titkos vágyait már is megvalósítva szeretnék látni. Azt hisszük, hogy a hatalom után vágyakozó letört hadseregnek minden törekvése csak jámbor óhajtás marad és a Wekerle-kabinet még nem fog egyhamar abba a helyzetbe kerülni, hogy az ország kormányzását amazoknak adja át. Kétségtelen dolog, hogy az önálló bank kérdése súlyos helyzetet teremtett. A függetlenségi párt, mely az ország békés és nyugodt fejlődése és elöhaladása érdekében már annyi áldozatot hozott és programújának megvalósításáról egyelőre lemondott, aní nak daczára, hogy a nemzet bizalmából a parlamentben abszolút többségre jutott, nem hajlandó többé egyik legfontosabb követeléséről, az önálló bankról lemondani. Ezt meg akarja és meg is fogja valósítani. Mert ebben a kérdésben a párt teljes egyetértésben áll s a bankkérdés kezdvezö megoldását Kossuth és Apponyi épen úgy kívánják, mint Justh Gyula és a többi függetlenségi vezérférfiak. Hogy az osztrák politikai körök vehemens ellentállást fejtenek ki a magyar nemzeti törekvések ellen, azt mindenki nagyon természetesnek találja. Hiszen mióta szomszédunkkal a kiegyezés alapján közösségbe keveredtünk, azóta állandóan' Küzdenünk kell az ellen a rendszer ellen, amely leg- eminensebb kifejezője az osztrák politikának : tudniillik az összbirodalmi hóbort ellen. Az osztrák mindig féltékenységgel és irigységgel nézi mindazt, ami a nemzet önállóságát bármily kis mértékben is kidomborítani kívánja és annál inkább áll ez az önálló bankkal szemben, a melytől a nemzet gazdasági megerősödését várja s amely az osztráknak már a zsebébe is vág. Hogy az önálló bank megvalósitása elé lényeges akadályok gördülnek, jól tudjuk. Látjuk is azt a küzdelmet, a melyet a függetlenségi pártnak folytatTÁRCZA. Visszaemlékezés. Nem láttalak, mint menyasszonyt, Nem voltam én az esküvön. Akkor künn a temetőben Zokogtam én eyy sirtetön. Ama csendes sirhant felett, Amely édes anyád födi, Amelyhez a mi szivünket Oly nagyon sok emlék köti. Hányszor ültünk a sir mellett Zöldre festett fenyő lóczán, Alikor a nap már leszállóit Nyugovóra az ég boltján! Ama sirra nagyon gyakran Ültettünk mi virágokat. Öntözgettük, locsolgattuk S gyomlálgattuk mi azokat. Ama simái hányszor haliam Sírásodat s imáidat?! Felszántani csókjaimmal Könytöl nedves orczáidat. Ama simái vallottam meg Neked forró szerelmemet. Ott esküdted égre s földre: Sohse hagysz el enyemet. Mikor te a lakodalmon Tánczoltál vig zene mellett, En annál a sirhalomnál Hidlattam a könnyeimet. Őszi szél a zene hangját Elhozta a temetőbe. Szegény szivem, fájó szivem Csaknem ketté hasadt tőle!! nia kell és ebben a küzdelemben az egész nemzet a párt háta megett áll. Lehet hogy Wekerle és Andrássy a közös bank hivei, kik féltik a nemzetet az esetleges válságtól, de nem tételezhetjük fel egyikről sem azt, hogy a nemzet óhajának ellenére is a közös bank fentartásáért szállanának sorompóba. Lehetetlennek tartjuk azt, hogy épen ebben a kérdésben törne ki a kormányválság. Mert ha Wekerle és Andrássy nem lennének hajlandók az önálló bank létesítéséhez hozzájárulni, a függetlenségi párt hangulatával szemben bizonyára hamar levonnák a kon- zekvencziákat és félreállanának s átadnák tárczájukat azoknak, akik a nemzet óhaját kívánják megvalósítani! És akkor elkövetkezik az a helyzet, hogy a függetlenségi pártnak kell átvennie a kormányzást, mint oly egyedüli politikai pártnak, amely képes lenne parlamentárisán kormányozni. Jól tudjuk azt, hogy minden oldalról mily vehemensen támadják ezt a kormányt és a függetlenségi pártot, de ismerjük azokat a tendencziákat is, amelyek ezt a szervezett támadást mozgatják. Ismeri azt a nemzet is és nem fog felülni sem a múlt rendszer alakjainak, sem az akarnokok kapaszkodásának. Hiába kürtölik világgá, hogy S anyád sötét sirfájába A nevedet belevéstem, Mert tudtam: hogy már örökre Megvagy halva te énnekem. » Bár meghaltunk mi egymásnak, Egymást messze elkerüljük, Mégis hordjuk fájó sebünk: Egymást még most is szeretjük. tSatfij Tamás. Dalok.* I. Eszembe jut egyszer-eyyszer Eyy kis falu rozzant háza. Mennyi ábránd született ott, Alelyből egy sem vált valóra. *) Mindhárom dalt megzenésítette szerző. Előadattak a zenemükedvelők jan. 31-iki estélyén.
