Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-07 / 40. szám
1 2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE. legkisebb rög arról beszél, hogy a hazát mindenek fölött szeretni kell! Vájjon nem szerzünk-e megnyugvást magunknak, ha példát vehetünk az aradi Tizenháromtól, kik megtanítanak bennüket arra, hogy nemcsak élni, de meghalni is dicső a hazáért? Igen! Hatvan év után is küzde- nünk kell jobb létünkért, boldogulásunkért. Nem fegyverrel kezünkben, nem a csaták véres mezején, de a jog, az igazság terére lépve küzdünk ma is a független, a szabad, a nagy Magyar- országért ! Ennek eszméje lebegjen előttünk! Ez lelkesítsen bennünket és Arad gyászos Golgothájához zarándokolva tekintsünk arra a helyre, hol annak a Tizenháromnak vére folyt érettünk s tőlük vegyünk példát arra, hogy ha kell, majd mi is mindenünket áldozzuk fel a hazáért, a mi drága, imádott szabad hazánkért! A kolozsvári kongresszus. A magyar állam tisztviselői, felismervén a szervezkedésben rejlő erő nagyságát, megalapították az „Állami tisztviselők országos egyesület“-ét. Ez az egyesület létesítése óta buzgón munkálkodott a tisztviselők érdekeinek előmozdításán. Az utóbbi években a tisztviselők anyagi elöhaladása terén elért eredmények a törvényhozás és kormány jóindulatán kívül jórészt ennek az egyesületnek fáradozásai eredménye gyanánt jelentkeznek. Legnagyobb érdeme azonban az egyesületnek az, hogy az eddig szertehuzó és saját érdekeivel keveset törődő állami tisztviselők nagy táborát összébb hozta s a közös érdekek védelmezésére egy táborrá tömöritette. — Az ország minden részére kiható szervezet ma már hatalmas menedéke a tisztviselőknek, — mely nem kisebb czélt tűzött ki — Kié e hang? így Isten szól, nem ember! Lehet-e ember ily tökéletes? Vagy álom az, hogy minden szolga felkel S ölelkezik a jobbágy és nemes ? És egy embernek szive és tudása Fénynyé varázsol százados borút: Hat nap volt szükséges az egész világra... A hetedik nap szólalt meg Kossuth. Magyar! ha most kétes jövődbe nézel: Szent glóriáját látod mindenütt. A hangját hallod, mely soh’sem enyész el. Sötétben jársz? Fényével rajtad üt, Szomjuhozol? Csak egyet lépj előre, Forrásra lelsz, vesszejétől fakadt. Az ő magyar leikével van betöltve Itt minden tér és minden pillanat. Nincs messze már, hogy eszméi megérnek, S a magyar ég is egyszer kiderül, Megértik, mit mond a szentséges ének, Imánk: „Hazádnak rendületlenül“... Kik tévelyegnek czéloknak utána: Meglátják, hol a tiszta, sima ut; Együtt leszünk! és fény derül hazánkra! Egyet jelent: a nemzet és Kossuth! magának: mint a magyar állam sok-sok ezer alkalmazottjának oly anyagi és erkölcsi pozicziót biztosítani, amely a tisztviselői állás tekintélyéhez és ahhoz a munkához méltó, melyet az állami élet szabályos és zavartalan menete érdekében a tisztviselőktől nemcsak maga a kenyéradó gazda: az állam, hanem a jog és igazság kereső közönség is teljes joggal megkövetelhet. Az állam tisztviselőinek kezébe vannak letéve a polgárság anyagi és erkölcsi javai felett való őrködés, sőt rendelkezés joga is. Mig egyrészről az állam érdekeinek hathatós megvédését kívánják tőlük, addig más részről a közönség ezerféle ügyes-bajos dolgainak elintézésébe folynak be és elég csupán a bíróság hivatására gondolnunk s a bíróság kezeibe letett hatalomra hivatkoznunk, hogy előbbi szavainkat igazoljuk. De azonkívül az állami élet hány és hány ágazatában találja maga mellett a tisztviselőket a polgárság. S mig az állami rend fentartását biztosító törvények végrehajtóiként jelentkeznek, addig az ügyes-bajos dolgait végző közönség teljes megnyugvással bízza reájuk az elintézést, mert a magyar állam tisztviselői — Istennek hála, csekély kivétellel — a legnagyobb lelkiismereteséggel és szigorú kötelességtudással végzik a reájuk bízott teendőket. Az állam tisztviselőitől az egész embert kívánja. Aki munkaerejét az állam szolgálatába szegődtette, annak minden erejével az állam érdekeit kell szolgálnia. Törvények és szigorú rendeletek szabályozzák az állam alkalmazottainak szolgálati viszonyait s az egyes szolgálati szabályzatok határozzák meg a tisztviselők kötelességeit és jogait. A kötelesség — sok, a jog csaknem semmi. Az állami tisztviselő első sorban hivatalnok, a kinek fizetésén és lakbérén kívül más jövedelme nincs és nem is szabad, hogy legyen. Kifejezetten tiltják törvényeink a tisztviselők mellékfoglalkozását s igy csakis arra ' a jövedelemre vannak reáutalva, amely állásukkal jár. Különösen az utóbbi években az élelmi czikkek terén beállott drágaság indította a tisztviselőket arra, hogy első sorban is anyagi helyzetüknek javítását kérelmezzék. Ha az állam a tisztviselőtől az egész embert kívánja, — ha annak a tisztviselőnek nincs megadva a mód arra, hogy tevékenységével, szorgalmával magának és családjának vagyont gyüjlhessen, — természetes, hogy a kenyéradó gazdára hárul a feladat, hogy alkalmazottjainak legalább a tisztességes és állásához illő megélhetést biztosítsa s aggkorára és elhalálozása esetére családjáról gondoskodjék. Ä tisztviselői fizelésjavitási mozgalmaknak ez általános drágasági viszonyokon kívül még a más államok alkalmazottjainak helyzete is egyik inditó oka volt. Mig például az osztrák tisztviselő, a magyar tisztviselővel szemben anyagi tekintetben messze fölötte állott, addig nálunk egy érettségivel biró állami tisztviselőnek évekig kellett 1000 korona fizetéssel kínlódnia, a magasabb képzettségű tisztviselőnek pedig 1600 korona fizetéssel kellett beérnie s gyakran egy évtized is elmúlt, mig a megélhetéshez szükséges minimumot: a 2000 K fizetést elérte. Hogy azután a nagyobb családdal biró tisztviselő miként élt meg ebből a fizetésből, az az ö gondja volt s Tisza Kálmán hires mondása, hogy „egyék a tisztviselő krumplit“ bizony nagyon gyakran beteljesült. Az állami tisztviselők országos egyesülete a tisztviselők érdekeinek megvédése, anyagi helyzetüknek javitása czéljából országos kongresszust rendezett. Az első ily kongresszust Budapesten tartották meg, — a melyek eredménye lett: a — fizetésrendezés. Ügy a képviselőház, mint a kormány belátta a tisztviselők tarthatatlan helyzetét s megszületett a fizetésrendezésre vonatkozó törvény, amely bár nem fedte a magyar állam alkalmazottainak azt a kívánságát, hogy az osztrák alkalmazottak mintájára rendeztessék a fizetés, de mégis nagyot lendített és most már türhetővé tette a tisztviselők helyzetét. Midőn a jelenlegi kormány a Szegeden megtartott Il-ik országos kongresszus hatása alatt az első fizüési fokozatok betÜtését is elhatározta, a tisztviselők körében általános megelégedést keltett. A tisztviselői kongresszusok történetében legnagyobb fontossággal az 1907. évben Szegeden megtartott Il-ik országos kongresz- szus bir. Ezen a kongresszuson nyertek kifejezést azok a kívánságok, melyeket a tisztviselői kar nemcsak az anyagiak, hanem az erkölcsiek terén is jogosan követel. Különösen kiemelendő ezek közül a szolgálati pragmatika, a fegyelmi eljárás szabályozása, a nyugdíj és özvegyi ellátás kérdése. Fájó sebeik ezek annak a harminczezret meghaladó nagy tábornak, melyet az állami alkalmazottak gyűjtő neve alá soroznak. Évtizedek óta kérik, sürgetik ezeknek rendezését, mindeddig sajnos hiába. Pedig nemcsak maguknak a tisztviselőknek, hanem az államnak is egyformán érdeke, hogy ezeket mielőbb megvalósítsa. Hiszen az állami tisztviselőkar az a hatalmas oszlop, a melyre az alkotmányos Magyarország legbiztosabban támaszkodhatik, hiszen egy szolgálati pragmatikával biró tisztviselökar oly hatalmas tábor, a melyen megtörik mindenféle oly kísérlet, mely a magyar alkotmány ellen irányulhat. A nemzeti államnak buzgó, fáradhatatlan és meg nem tántorítható bajnoka ma is a magyar tisztviselőkar minden tagja, a kinek hazafisága kétségen felül áll. De egyéni szabadság tekintetében — sajnos — vajmi kevés önállósággal rendelkezik. Közismert tény, hogy a bírák részére törvényben biztosított függetlenség kivételével a magyar állam alkalmazottainak nagy tömege épen olyan, talán még inkább jog- I fosztott, mint azok, a kik olyan fennen hirdetik a jogí'osztottság keserű panaszait. Az állami tisztviselők politikai jogai és egyéni szabadsága egyenlő a nullával. Nem egyebek, mint a mindenkori hatalomnak készséges eszközei — kényszerűségből. Kényszerűségből, mert hiszen az az állami alkalmazott semmiféle biztosítékkal nem bir arra nézve, hogy ha politikai tekintetben szabad meggyőződését követte és esetleg ebből folyólag felsőbbségének akaratával, kívánságával szembe helyezkedik : ezen egyéni meggyőződésének árát nem hivatalos előha- ladása kárára fogja-e megadni ? Számtalan példa áll előttünk, hogy az állami tisztviselőkart egyenlő nívóra helyezik a csendőrszuronyokkal, mint az erőszak egyik eszközével. Mindenki természetesnek találhatja, hogy a tisztviselökar első sorban is az egyéni függetlenségnek legalább annyiban leendő biztosítására törekszik, amennyire ezt hivatalnoki jellege mengedi. Hiszen azzal, hogy munkaerejét az állam szolgálatába adta, azzal, hogy minden ere. HA NINCS SZALMA, NINCS TRÁGYA. Ez a veszély fenyegeti a gazdaságot az idén, amely pedig nagyon megsínyli az állati trágya hiányát, mert annak különösen fizikai hálását a műtrágyán sohasem pótoljáK. A szárított Hizósertéstrágyával kitűnő eredménynyel, jutányosán és biztosan pótolhatja mindenki BUDRPEST-KŐBRNYRI TRRGYRSZRRiróG/RR a hiányzó istállótrágyát, ha ismertetést és ajánlatot kér a BoUiyi, Scklitnapf ét Társa téftti ladiptst, ll., Irtl-'t ti tíia
