Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-09 / 36. szám

5

M AGYKA HOLY £ S VIDE K E

millió s mint iparállam, ezek javarésze is városba vonul s most a férfilakossá}' Vju-ed része, mintegy 300,000 sztrájkol. S ha meggondoljuk, hogy Svéd és Norvégia együttes lakossága nem több, mint London városáé s ezek közül egy jelentékeny rész tengeren él, nem lesz meglepő az, hogy a mi szemünkben legfeltűnőbb észlelet a néptelenség kihaltság irnpressiója. S ha meg is vagyok győződve, hogy Stockholmban különben lüktet az élet: egy szokatlan s leverő kép volt a kocsi- és villanyosközlekedés nélküli csendes város. S midőn este „A chinai mézes- hetek“ előadásáról kijöttünk, térkép s kér- dezősködés segélyével kerültünk vissza a város tulvégén levő szállodánkba, most csakugyan északi Velencze volt e város ló és villanyos nélkül. Különben elég mozgalmas s népes volt az éjjeli élet különösen a Ber- zelü-Park táján, hol Stockholm ismert mulatóhelye, „Berns Salenger“ van.

A mi zajos közéleti megnyilatkozáshoz szokott szemünknek a legkülönösebb volt az a rend, csend, nyugalomzavarnélküli ünnepélyesség, mely e sztrájkot jellemezte. A munkások múzeumokat látogattak, halásztak, az emeletekről lelógó vásznak nyomtatott híreit olvasták, kiadóhivatalok ablakainál csoportokban olvasták az irógépes legújabb híreket, köztereken a zenét hallgatták s bizonyos elszánt csiiggedés látszik arczukon. S ezen nincs is mit csodálkozni, mert még ott tartózkodásom ideje alatt volt alkalmam észlelni, hogy a társadalom nagy eredménynyel vette fel a harczot a kitünően szervezett sztrájkkal. Szerkesztők, újságírók, nyomdászok maguk és családtagjaik szedik a lapot, a csengős egylovas bérkocsik tulajdonosai maguk fogják a gyeplőt, hivatalnokok, mérnökök vezetik a villanyosokat s az automobilforgalom számnélküli autókkal is megindul s nagyban enyhíti a hiányokat. A nemzet- gazdasági kár számokban kifejezhetlen. Valóban fájdalmas hatású s majdnem üres Iparművészet kiállítás. Egyszerű, Ízléses e fehér kiállítás, mintát a múlt évi london-angol- franczia White Townból vett, melyről kevesen tudják, hogy geniális tervezője a magyar eredetű Királyffy Imre volt; kisebb e kiállítás, mint a múlt évi müncheui hasonló czélu kiállítás volt, de oly művészies, nemes Ízlés lengi át s oly nem fárasztó áltekinthetőségü, hogy a kiállításoktól jóllakott s idegenkedő idegeinkre is a legkellemesebb benyomást tette s különösen lakásberendezési osztálya sokáig fog minden nézőjének emlékében maradni.

A szokott idegen forgalom nagyon megapadt. A Skansen fele vettük utunkat. Egy 30 Hektár területen elterülő, Dr. Hazelius által alapított szabad néprajz-muzeum ez, mely Svtdbon geológiai viszonyait, flóráját, faunáját, ethnographiai viszonyait mutatja be élethűen, látogató csak itt-ott volt benne. Stockholm látnivalói közül a sztrájk folytán csak a királyi palota nem volt hozzáférhető, különben sok kiváncsi sem volt, mert az idegenek nem jöttek, sőt a benlakók pro- gnosticonját szem előtt tartva, hogy a sztrájk tartós lesz: mi is nemsokára Chrisliánia fele vettük utunkat. A nyelvi nehézségekről kell még megemlékeznem. Mi magyarok — saját viszonyainkból indulva ki — azon elfogult előítélettel jövünk ide, hogy itt németül majdnem mindenki tud s nagyon csalódunk, sőt Svédországban a franczia vagy angol nyelv sem nagyon segít, már Norvégiában többen értik a németet s még többektől nyerhető felvilágosítás angol nyelven. S hogy ez nemcsak az én észleletem, arról csakhamar meggyőződhettem ép ez utón szerzett ismeretség utján. Midőn ugyanis a Stockholm-állomáson a Ghristiániába menő hálókocsik iránt németül érdeklődtünk, egy szokatlan idegen uniformisba öltözött ur nagy űrömmel csatlakozott hozzánk, mondván, hogy végre van kivel beszélnie, mert egész napon nem talált embert, ki megértette volna szavát, kölcsönösen nagy volt örömünk, midőn egymásban orvoskartárst ismertünk meg. Ugyanis az orosz katona a kaukázusi Lepra elleni védekezés katonaorvos főnöke volt, ki — mint nemzetének kiküldöttje — a bergeni nemzetközi Lepra congressusra utazott s az európai műveltségű, széles látkörü orvoskarlárssal kölcsönösen megbarátkozva, a bergeni congressus befejeztéig sokat voltunk együtt s midőn a norvég Kröderen tavoni átkelésnél egy ugyané czéllal utazó japán kartársunkkal is megismerkedve, a table d’hotenál a hajón orosz kartársam mellé a japánt ültetve, én kerültem hozzájuk harmadiknak, a koczczintásnál sokirányú czélzás- sal mondhattam : változó az idők folyása ...

Chrisliánia az északi fővárosok legkiseb- bike, sajátos és érdekes s sok tekintetben a többitől elütő s különösen a nőidivat tekintetében legközelebb van hozzánk. Kopenhá- gában — egy competens bécsi hölgy Ítélete alapján mondom — a nőidivat két évvel van mögöttünk, addig Christiania hölgyeinek kalapja felveszi a versenyt a mieink divatszörnyeivel s bár divat tekintetében a norvég hölgyeké az elsőség, az én Ízlésemnek e félszigeten Svédország hölgyei feleltek meg első sorban s bár a norvég nők is egészséges, hideg szőkeségükkel nagyon érdekesek, de a Svédnőt feléjükbe helyesi alakjuknak kecsessége, arezbőrük üdesége s kék szemeik úgy intelligencziát eláruló kifejezése. Christiániában „A Dollárkirálynö“ premierjét végig élvezve, a primadonna szőke szépségétől és plastikus termetétől eltekintve, costumjeinek s eslélyi öltözékeinek elegan- cziáját bármely diva is megirigyelhette volna, különben is egy kifogástalan, nagy élvezetet nyújtó előadás volt s még az állóhelyeken is fehérbe öltözött fiatal szőke szépségek tolongtak s hogy a nyelv meg nem értése mellett is egy ismert darabnál kritikát gyakorolni lehet, azt láttam a bergeni szép, uj, Ízléses Nemzeti Színházban a „Den glade Enke“, az örökifjú „Vig özvegy“ norvég előadásán, amidőn az egész ensemble Glawari Hannáival együtt közepes volt, sőt a vendégszereplő Ingolf Schariche Danilója messze elmarad Treuman és Rátkonyi mellett. S bolyongva a főutezát képező Karl Johans Gadeon, a nemrég nagy eseményeket látott Storting épület mellett, elkerültem a Frel- sers Gravlundra s rövid keresés után ott álltam a Labradorkőből emelt magas, impozáns obelisk előtt, melyen felírás helyett egy bevésett kalapács van (czélzással e sorokra : „brich den Weg mir, sehverer Hammer, zu des Berges Herzens kammer) s kőlapján két szó: Henrik Ibsen.

Láttam én is fehér temetést este a Po- silipo alján, álltam Kiss József nápolyi emlékének hatása alatt, igaz, csak ott délen szép a halál, igaz, szép, de nem az igazi... Meg a római szörnyű calacombákban is, vagy a Pantheonban RalTael sírjánál, avagy a fenséges gletschervilág közepette az Engadin nagy festőjének, Scgantininek sírjánál, ha álltam a Maloján, volt valami engesztelő, ki békítő, napsugaras az elmúlás gondolatában, de itt északon, hol most augusztus derekán sárguló leveleket fuj le a szél s érik a cseresznye, hol a tavasz ölelkezik az ősszel, itt érezzük a nagy igazságtalanságot, hogy az élet küzdelmes, fáradalmas, positió- teremtés nehézségei nem állnak arányban rövidre kimért földi időzésünk idejével. S Kopenbágában szobormüvei közepette borostyánnal befutott sima márványlappal szegélyezett Thorwaldsen sírnál s Stockholmban a Riddarholms kyrka homályában a győzelmes jelvények s kifüggesztett zászlók, érdemjelek között nyugvó Karolini — Wasa — Bernadotte fejedelmek között zöld márvány- sarkophágban nyugvó Gustav Adolf sírnál s itt a koronázatlan norvég király Ibsen obe- liszkjénél érezzük, mi az igazi, valódi reális halál. S önkénytelenül is emlékembe került Pékár gyönyörű Északi leírása s éreztem azt, mit csak az tud érezni, kinek magának is van egy drága sírja, melytől az Élet küzdelmeivel, élv és gyönyör Ígéreteivel elválasztani nem tudja . . .

De hivott az Élet, további útitervet kellett készitni a Fjordok s Norvégia szépségeinek megtekintésére. Bár előzetesen alaposan tanulmányoztam, hogy mit kell s mit akarok Norvégiában megnézni, haszonnal s eredményesen corrigáltattam előzetes tervemet a Cook-iroda által s ez utón láttam, hogy mily jelentőségű a régi Operette áriája : „Ez a Cook embere“, midőn a Fjordoknál a Stolkjerrekért versengésnél, vagy* a túlzsúfolt Stalheim-szállóban lakáskoz jutásért mily tdőny a Cook előzetes intézkedése, még annak is, ki magát előre kötni nem akarja, nem ajánlhatom eléggé 2—3 napra előzetesen megállapilott terv alapján a Cockticke- j tekkel való utazást, mert szálloda, étkezés, kocsik tekintetében nemcsak legbiztosabb, legjobb, de legjutányosabb is. Mi a Chris- tiánia és Bergen közötti uj hegyi vasúton indultunk, e vonal még nincs teljesen kész, egy részen a Kröderen-tavon hajón való átszállítással történik a közlekedés, de ez év deczemberében már teljesen át lesz adva a forgalomnak. Ezen 500 kilométer hosszú vonal az ó- és újvilág legérdekesebb vasut- jainak egyike, sőt bizonyos tekintetekben páratlan a világon. Mintegy 20 évig tartó előtanulmányok után 12 évi építés után lett részben megnyitva a forgalomnak s Kelet- Norvégiát összekötve a nyugotival, nemzet- gazdasági s touristikai jelentősége rendkívüli nagy. Egy része Bergentől Vossig keskeny- vágányu volt, de át lett építve rendes nyomtávra, ami oly előnye e vonalnak, mint amilyen hátránya a St.-Móritzból az Albulán át Churba vezető Rhätiai vonalnak a kes- kenyvágányuság. Még sohasem ütközött az építkezés oly nehézségekbe, mint itt, mert ösvények, utak nem voltak s a hóolvadás csak augusztusban kezdődött, sok helyen a hófúvások 18 méter magasságot értek el s ily helyeken vagy a hőtömegekbe vájt alagutakban dolgoztak, avagy junius s júliusban a hóra szórt föld és homokkal sietették az olvadást. A munkások számára egy helyen épített háromemeletes épületből csak a kémény látszott ki az egész tél folyamán s egy 30 méter hosszú hóba vájt alagút vezetett be a házba s midőn felváltásra jött egy munkáscsapat, a kéményen át jelentették jövetelüket s a bentlevők lapáttal hánytak utat. A vonalon 178 alagút van s van egy 10 kilométer hosszú része, mely 6 millió koronába került, tehát minden méter 600 ; koronába. Állomásépületei gránitból vannak s a téli forgalmat három 1000—1000 lóerejü körforgásu hóeke tartja fen, melyek minde- nike 80,000 koronába került. A vonal legmagasabb pontja 1300 méter, igaz ugyan, hogy a Brennervasut, Gotthardvasut, Mont- Cenisvasut Arlbergvasut 1400—1500 méterig visz fel, de ezen vasutak a 46 és 47, mig a norvegiai hegyi vasút 60—61 szélességi fok között van s igy 500 méterrel megy feljebb, mint a tüerdöhalár. Legmagasabb állomásépülete: Finse, 1222 méternél fekszik s van idő, hogy az utasok a valóban páratlan szépségű tájban gyönyörködhessenek. Növényzet nélkül sziklás táj, hó és glelscherekkel boriivá, apró tavak s rajtuk úszó jég, hasonló szépségű tájat vasútvonal mellett nem láttam, mert a Jungfraua felvezető vasút legnagyobbrészt alagutakba építtetvén, csak az állomásokon élvezhetjük a gletschervilág csodáit. Ezen vonalrész leginkább hasonlít a Berni- nán kocsin való átkeléshez, sőt a táj részletei is feltűnően azok, a különbséget az teszi ki, hogy itt még 1200 méter magasságban ugyanazon tájkép van, mint a Berninán 2800 méter magasban s párja lesz némileg ezen vasútnak a Berninán át most épülő villanyos vasút, melyen már a múlt évben jártam Ponlresinától Morteratsgletscherig s mely ez idén a múlt hóban nyílt meg a Berninahospizig. Ha ezen uj norvég vonal teljesen kész lesz s Bergen városa 12 óra alatt lesz élvezhető Christiániából s Berlinből — a most megnyílt Sassnitz—Trelleborgi komptenger átkelés segélyével — 36 óra alatt közvetlen kocsiban lesz lehető eljutni Norvégia legszebb hegyi vidékeihez s fjord- jaihoz: ez a touristáknak kiszámithatlan fejlődést fog biztosilni. Mi Myrdalból — a Gotthard-szorosoni átkeléshez hasonló utón — kocsin a Flaamdalon át jutottunk a Sogne- fjordhez s Gudvangenig hajón menve s fjor- don a gyönyörű Naerodalon át Stalheimhez, e völgyben van fjordokat s norvég tájakat az alpesektől jellegzetesen megkülönböztető önálló, előhegynélküli hegyformák egy typi- cus példánya, a Jordalsnut, mely 1100 méter magas hegy, a vizszintből czukorsüvegszerüen emelkedik fel s letompitott csúcsban végződik. Tájak szépségei között összehasonlításokat lenni lehetetlen. Hogy Tirol és Schweicz