Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-26 / 34. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ 3 viczinális vasútja, mert a 30 kilométeres útvonal nyolcz községet és két nagy uradalmat érint, amely oknál fogva nemcsak az áruforgalom, de különösen a személyforgalom oly nagy jövedelmet fog hajtani a vasútvonalnak, hogy a községek által jegyzett törzsrészvények egy pár év múlva megfelelő kamatokat fognak hozni. De nagy fontossággal bir ezen vasútvonal az Érmellék és Peér községre nézve, azért is, mert ahol a vasút készül ott a kö- vesut kiépítése is olcsóbb, mert a kövesut építésének legdrágább része a kőszállitás a vasút utján eszközölhető. Peér község képviselőtestülete most azon fontos feladat előtt áll, hogy* dönteni fog jövője és saját érdeke felett akkor, midőn a hó folyamán megtartandó képviselötestii- j leti ülés alkalmával a vasútvonal tözsrész- véuyeinek jegyzéséhez a 40,000 koronával hozzájárul-e vagy nem. Mi azt hisszük, hogy a község értelmes képviselőtestülete át fogja érezniyfl. vasútvonal kiépítésének fontosságát, ameiylyel egy- | szerre be fog jutni kereskedelmével és kü- j lönösen mező- és szőlőgazdaságával abba j az országos forgalomba, amely tudvalevőleg egyik tényezője annak, hogy a község birtokos lakosai gazdasága fokozatosan fejlődjék, jövedelme szaporodjék és kulturális fejlődése minden téren emelkedjék. Ellenben ha a mostani kedvező alkalmat elmulasztanák, úgy nincs más hátra, mint a vasútvonal Peér község teljes elkerülésével j Érendrédről a vasudi káptalan határán keresztül Szalacsnak vezetni, amely esetben Peér községnek még a reménye is elveszett arra, hogy belátható időn belül vasulja és kövesutja legyen. Egy érdekes könyv. A Debreczeni Kereskedelmi és Iparkamara most adta ki a kamarai kerület 1908. ! évi közgazdasági viszonyairól szóló évkönyvét és évi jelentését. A könyv gondos elme ügyes összeállítása, tartalma röviden a következő : A munka két főrészből áll. Az első könyv a kamara múlt évi munkásságát ismerteti, a kamara háztartási és vagyoni viszonyait, könyvtárát, iparmuzeumát, a hivatali és személyi viszonyokat s a múlt évben végbement újjáalakulást. Majd a kerület érdekeltségei- j nek nyilvántartása, az iparosok és kereske- j dök, házalók, gyárak és czégek kimutatása következik, ezt követi a minisztériummal és mór maradt. Mikor azt látjuk, hogy a gaz- j dag római mágnás emberhússal eteti a j halait, mikor a beteg éhező embert a társadalom kilöki, mit szóljunk akkor enyhítésről. Uzsora és zsarnokság egyik oldalról, í pazarlás és oktalan fényűzés másik oldalról azok az akadályok, amelyek meggátolták, hogy állami törvénnyel szabályozza a finom jogérzékkel megáldott római nép a szegény ügyet. Sokkal vigasztalóbbat a görög népről sem mondhatok, bár itt kétségkívül többet gondoltak a szegénység és nyomor intézmé- : nyes orvoslására. Annál többet és lélek- ; emeiöbbet tapasztalunk, ha újra hajóra szál- lunk és átevezünk a másik nagyon hires és régi néphez, a régi zsidó néphez. Több olyan intézményt látunk és tapasztalunk, a mi minden csodálkozásunkra érdemes és a mely társadalmi tekintetben az ókor összes népei fölé helyezte. A szombati nyugalom védte a szegény életét és szabályozta a j munkát. Minden hetedik évben szabadon j bocsátották a szolgákat és ebben az évben semmiféle földet vagy szőlőt művelni nem volt szabad a szolga élete fölött ura szabadon nem rendelkezhetett. Minden ötvenedik évben az összes család birtok, akár kinek kezén volt is, visszaszállott a családra, a mely azt eredetileg birtokolta. Akármilyen nyomorba jutott is egy család, biztatta az a remény, hogy az örvendetes jubiláns év alkalmával visszanyeri birtokát. — A munkabér betartása és az uzsorások elhatóságokkal való érintkezés leírása a fontosabb kérdések ismertetésével. Külön fejezet szól a szakoktatás és iparfejlesztés támogatása terén tett munkásságról, mely czé- lokra a kamara az elmúlt évben 12,000 koronát áldozott, 30 ösztöndíjat, 80 ezüstérem kitüntetést osztva ki. Azután a kiállítások rendezéséről számol be a jelentés, 5 ilyen kiállítás volt 1908-ban a kamara területén. A törvényhatósági szabályrendeletek alkotásánál igen széles munkaterületen dolgozott a kamara, vásárok, vámok, ipari és kereskedelmi jogvélemények, közlekedési panaszok orvoslása vették még igénybe. Záradékul a múlt évben hozott elvi döntések felsorolása fejezi be az első könyvet. A második rész a tulajdonképeni évi jelentés a kerület közgazdazági viszonyairól. Borús általános bevezetéssel kezdődik ez s tüzetes tárgyalást ad a munkásviszonyokról és kivándorlásról. Áttér ezután a kereskedelem nagy fejezetére s a kerület kereskedelmi szervezeteinek ismertetése után sorra veszi a mezőgazdasági, kertészeti, állatokkal, állati terményekkel, borral, szeszszel, fával és egyéb czikkekkel folytatott árukereskedelmet. Leírja a kereskedelmi szakoktatás folyását, eredményeit és a fejlesztésre fordított munkákat. Az ipar főfejezeténél az ipari szervezetek, testületek, munkaadó- és munkás-szakszervezetek ismertetése vezeti be a tárgyalást, ezt az ipari szakoktatás követi, a magasabb szakoktatási intézmények, a segéd- és mester-továbbképzők, tanonczisko- lák stb. eredményeinek közlésével. A szövetkezetek vegyes sikerű munkáját felsorolva, az egyes iparágak helyzetéről ad képet. A bányászat (só-, érez-, vas- és fémbányászat) viszonyainak megírása után sorra következnek az agyag-, üveg-, fa-, fém-, ruházati-, élnlmi-, bőr-, nyomda- és építőipar dolgai, végül a háziipar, mely a debreczeni kamara területén igen széles és változatos talajt foglal el s rá a kamara sok munkát, a földművelési miniszter pedig jelentékeny (éven- kint 20—30,000 kor.) anyagi áldozatot fordít. A közlekedés főrovután a vasút, posta, távirda, telefon fejlődő viszonyai mutatkoznak be gazdag statisztikával, úgyszintén a kerület közulainak és vámviszonyainak leírásai. A hitelügy hatalmas statisztikai táblázatra fekteti le a kerület összes hitelintézményének üzleti eredményeit. Végül a törvényhozás és jogszolgáltatásról irt fejezet azt adja elő, hogy a kamara mikép igyekezett az érdekeltség szempontjainak érvényt szerezni a törvényelőkészitések munkáiban. lenében üdvös határozatok léteztek. Szegény özvegyek, gyámoltalan árvák a törvény különös védelmében részesültek. Csakhogy ez az intézkedés is idővel írott, de meg nem tartott törvénynyé vált. Elavult elkorhadt ép úgy a mint szétszéledt a hazájától megfosztott és az idegen népek közé szétszórt régi hires zsidó nemzet. A kereszténység fellépésével a szegény ápolás aranykora lép fel. A mint a kereszténység isteni alapitója Jézus Krisztus maga a legnagyobb nyomorban és nélkülözésben látott napvilágot és mint ilyen élt végig, úgy a kereszténység törte ki legjobban a szegénység, a nyomor és nélkülözés méreg fogát. A kereszténység szellemétől áthatott egyén minden emberhez Isten képmását, a halhatatlan lelkű embert látja, a a kivel ő Isten előtt egyenlő.. A felebaráti szeretet nagy parancsa nem tesz különbséget zsidó és pogány, ur és szolga között, a melyből a legelkeseredettebb ellenséget sem szabad kizárni. „Hallottátok, hogy mondatott : szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig mondom nektek: szeressétek ellenségesteket, jól tegyetek azokkal, a kik gyűlölnek titeket, imádkozzatok üldö- zőitökért és rágalmazóitokért, hogy fiai legyetek atyátoknak, a ki a menyekben van, ki az ő napját felvirrasztja a jóra és gonoszokra, esőt ad az igazaknak és hamisoknak“. A kereszténység kebelén keletkeztek az első igazi kórházak és szegényházak. A kereszténység annyira megkedveltette a szeA „Magyar nemzet Szent Antal temploma“ Budapesten. Nagyarányú mozgalmat kezdett a „Páduai Szent Antalról Nevezett Zuglói Kápolnaegyesület“, mely a Magyar Nemzet Szent Antal Templomának Budapesten leendő felépítését tűzte ki czéljául. Hazánkban annyi tisztelője van Szent Antalnak, oly sokan fordulnak bizalommal a nagy Szenthez, hogy szinte e nagy tisztelet mellett hiányzott a tiszteletére felajánlott templom. A legtöbb állam katholikusai építettek már templomot fővárosukban Szent Antal tiszteletére s azonkívül Páduában a hires Szent Antal bazilikában is egy-egy kápolnát a különböző államok katholikus híveinek nemzeti adakozásából restauráltalak. — A magyarországi katholikusok adományai is ide vándoroltak eddig, azonban az ezen pénzből fényesen restaurált kápolna az osztrák nemzet kápolnája nevet viseli. Méltán megérdemli tehát a támogatást az az eszme, hogy a nagy Szent Antal tisztelethez méltóan a magyar katholikus világ filléreiből, nemzeti közadakozásból itt az ország fővárosában épüljön fel a „Magyar Nemzet Szent Antal Temploma“. A mozgalmat megindító „Páduai Szent Antalról Nevezett Zuglói Kápolna-egyesület“, melynek fővédnöke Vaszary Kolos bibornok herczegprimás, 5 év óta munkálkodik a siker érdekében s most a m. kir. belügyminisztériumtól országos gyűjtésre kapott engedélyt, melylyel kapcsolatban a következő felhívást bocsátotta ki: Felhívás a „Magyar Nemzet Páduai Szent Antal Temploma“ javára leendő adakozásra. Katholikus Hittársak! Minden nemzet emelt már templomot páduai szent Antal tiszteletére, csuk nálunk, a katholikus Magyarország fővárosában, hol annyi a szegény ember, nincs a szegények atyjanak méltó hajléka. Egyesületünk ezen hiány pótlására törekszik. Kegyesen támogatnak ezen szándékunkban úgy a magas egyházi, mint világi hatóságok, gyűjtésűnk engedélyezésével és ajánlásával. A nagyméltóságu magyar királyi belügyminiszter ur 134,626—1908. sz. alatt kelt rendeletével a gyűjtést az egész országra engedélyezte. A székesfőváros hatósága is kijelölte már a templom helyét egyesületünk kérésére a Budapest VII. kerületéhez tartozó génységet, hogy az idők folyamán gazdag és előkelő ifjak és hajadonok odahagyták otthonukat és szerencsétlen embertársaik ápolására szentelték életüket. Nem akarom folytatni a kereszténység eszméitől áthatott intézmények magasztalá- sát, a melyek a szegénység a nyomor megszüntetésére létesültek. Hiszen minden intézmény, a mivel ma az állam védelembe veszi a társadalom nyomorgó vagy Lehetetlen tagjait, minden intézményt vagy a kereszténység létesített vagy legalább alapgondolatát adta meg. Minden szociális intézmény akármilyen körben létesült is, ha jótékony czélt szolgál, a keresztény gondolattal halad, a mely nem egyébb, mint az embert boldogítani és nyomorúságát elviselhetővé tenni. Nincs ott féltékenység, nincs irigység, oh bár az állam vagy a társadalom abba a helyzetbe juthatna, hogy a szegénység és nyomor keserű tenger könny árját letörölhetné, senki annak jobban nem örülne, mint a kereszténység gondolatától és elvétől ihletett ember, mert csak a kitűzött nagy czélt látja megvalósulni. Évszázadokon keresztül mindig közelebb lép az emberiség ahhoz, hogy az általános nyomort és szegénységet orvosolja, de csak lassú lépésben. Legújabban a szoczializmus akar ezen a nagy bajon is betegségen segíteni. Ma napság divatos az orvosi kezeléseknél az operálás, ilyen operálást és érvágást akar végezni a szoczializmus szélső eleme is a társadalmon. Ám legyen, de
