Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-10 / 23. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ

3

nalmához, hogy az önálló magyar nemzeti jegybank 1911-re felállittassék. A beterjesztett határozati javaslatot elfogadjuk. Tesszük ezt a magyarok Istenébe vetett hittel, hazánk iránti rajongó szeretettel, az alkotmányos apostoli király iránti hódolattal és hűséggel s ügyünk igazságos voltában való bizalommal.

Törvényes igazságunk tudatában esküszünk, hogy szeretett hazánk gazdasági önállóságának ezen egyik létfeltételét képező intézménye felállításáért törvényes eszközökkel mind- , addig küzdünk és harczolunk, mig az ige testté válik, mig az önálló magyar nemzeti jegybank eszméje megvalósul.

Isten minket ugysegéljen!

22 vidéki pártelnök hozzájáruló nyilatkozata után elnök a határozati javaslatot elfogadottnak jelentette ki; ekkor felolvasták az üdvözlő táviratokat, aminek megtörténte után Kossuth Ferencz- hez vonultak, ahol Platthy György üdvözölte a pártvezért és biztosította őt az ország függetlenségi érzésű választó polgárságának bizalmáról, mire Kossuth Ferencz a következő szavakkal válaszolt:

Tisztelt barátaim! Köszönöm az Önök megjelenését, amelyet szerete- tük és bizalmuk jeléül tekintek. Hálás vagyok e szeretetért, mivel a szeretet hatalma csodákat müvei és számitok e bizalomra, mert lelkem azt sugalja, hogy megérdemeltem. Kisérjen is bizalmuk mindvégig nehéz feladataim teljesítésében, mert az igaz utón járok és a nemzet igaz ügyéért fáradozom.

Ezen ut, amely előttem és nemzetem előtt áll, nehéz: haladjunk rajta magyaros elszántsággal, de egyúttal kerülve az elbizakodást.

A helyzetről és nehézségeiről nem nyilatkozhatom. Mint tudják, lemondott miniszter vagyok. S azért mondtam le, mert az önálló nemzeti bank hive vagyok. Ezidő szerint azonban még ügyvivő miniszter vagyok és

oktatás is az ő kötelessége. Aztán a gondnoksági ülések jegyzőkönyvezése, költségvetések megállapítása, tantervek kidolgozása, a beiskolázás előzetes fáradalmai mind az az ő nyakába szakadnak s ezenfelül mint a falu szellemi vezetőjének erkölcsi kötelességévé van téve tűzoltói egyletek, olvasókörök és énnekkarok szervezése és természetesen vezetése is.

Tessék elhinni, elég volna ennyi teendő hangoztatása a közoktatásügyi miniszter pro- grammjában és még mindig nem említettük meg, hogy az a tanitó rendesen családapa is és egy kis időt talán a családja körében is kell töltenie, azonkívül még társadalmi lény is és egy kis szórakozást is követelhet annyi megerőltető munka után. Ha mindezeket összeszámítjuk s időben akarnók kifejezni, kiderülne, hogy egy ilyen osztatlan iskolát vezető tanítónak alig 2—3 órája marad a pihenésre.

Ez sajnos, igy is van, innen van aztán, hogy hamar kimerülnek ebben az idegfeszitő munkában a tanitók s igen kevesen mehetnek a teljes nyugdíjba, mert az idegőrlő munkát nem mindegyikök szervezete bírja ki. Ezen úgy kellene segíteni, hogy vagy a teljes nyugdíjra való jogosultság idejét kell jóval megrövidíteni, vagy pedig a munka megosztás elvét kellene humánusabban keresztül vinni. Lám az angolok tudják méltányolni az ilyen kimerítő munkásságban töltött éveket; pl. az indiai hadseregnél tölebben az állásban a helyzetről és politikai programiról nem nyilatkozhatom.

Nekem most más a feladatom és más a kötelességem; ezt kell teljesítenem hazafiságom egész hevével és ennek teljesítésénél erőt fogok meríteni az Önök szeretetéből és bizalmából. E kötelesség teljesítésének lehetősége kizár most minden nyilatkozattétéit, de akinek élete nyitott könyv, annak talán nincs is szüksége nyilatkozásra. Elégedjenek meg ezzel és csak arra kérem még Önöket, tartsák meg szeretetüket, tartsák meg bizalmukat, mert ezeknek ereje pótolja fogyatkozásaimat és képessé tesz arra, hogy hűségesen szolgálhassam azt a két érdeket, amely hitem szerint egybeforrt: a magyar haza s az alkotmányos magyar király érdekét.

A vezér igen sokszor éljenzéssel és nagy lelkesedéssel fogadott beszéde és a Hymnusz eléneklése után a nagygyűlés a legnagyobb rendben szétoszlott s a jelenvolt vidékiek lelkes hangulatot vittek magukkal azzal a hittel, bizalommal és reménynyel, hogy a független-égi párt most már egységes lévén, kitartással az önálló magyar nemzeti jegybank felállítását kivívhatja, mert e nélkül ma már Magyarországon nyugodt, békés kormányzat nem lehetséges.

Színészet.

A sziniszezon a tegnapi nappal véget ért és Heves társulata a mai napi népünnepély után Nagykőrösre távozik. Az utóbbi előadások közül már több jobb előadást láttunk s bár tudjuk, hogy az igazgatónak hozzáfűzött reményei nem váltak be s a nagykárolyi szezon nem járt oly eredménynyel, a milyent a város közönségétől az igazgató joggal elvárhat, mégis hisszük, hogy az őszi viszontlátátás alkalmával a közönség jobb pártfogásban fogja részesíteni a színigazgatót. De ennek egyik föltétele, ha a társulat is igyekszik pótolni azokat a hiányokat, a melyeken őket lapunk hasábjain jóakaratulag figyelmeztettük, mert a társulat

tött tiz év után teljes fizetésének megfelelő nyugdijat élvez a katonatiszt. Nálunk is van egy intézmény, amelynél igen hamar elérhető a teljes nyugdíj jogosultság és elég szép összeget tesz is ki, s ez a miniszteri nyugdíj! Csak egy a bökkenő, hogy aránylag igen kevés halandó érheti el, nem a miniszteri nyugdijat értem, hanem a miniszteri méltóságot.

Volna még egyéb kifogásolni való is oktatásügyünknél, pl. a tanfelügyelőségek elárasztása jogászokkal, továbbá a tanítónak hivatalból való nem kellő társadalmi érvényesítése, a mi azután a tanítóság erkölcsi tekintélyének rovására megy. Pl. hogy a tanítót alárendelik alig irni olvasni tudó iskolaszéki tagoknak, a községi képviselőtestületnek hivatalból nem tagja a tanitó. Szóval volna még sok kifogásolni való, de a a hosszasabban tárgyalt hiányok kapták meg legjobban figyelmemet, amelyeknek kiküszöbölését őszintén óhajtja velem együtt minden logikusan gondolkodó intelligens ember s őszintén kívánja, hogy a tanítóság helyzetét az állam annyira javítsa, hogy a tanitó anyagiaktól és személyektől teljesen függetlenül tölthesse be nemes hivatását s akkor a tanítóság is elfoglalja megillető helyét a társadalomban s a társadalom pedig csak nyer véle, mert a modern állam kiépítésében olyan munkatársakat kap, akiknek munkaereje, lelkesedése minden szépért és jóért tudvalevőleg megbecsülhetetlen. Adja Isten, hogy úgy legyen !

mai hibái mellett ennél nagyobb támogatásra jövőre nézve sem számíthat. Ennek reményében szívesen mondjuk nekik : a viszonlátásra.

Az utolsó hét előadásairól a következőkben számolunk be:

Csütörtökön Rónai Imre jutalomjátékául Dr. Gúthy Somának 3 felvonásos énekes bohózata „Smolen Tóni“ került színre, zenéjét szerezte Barna Izsó. A darab mely azt tárgyalja, hogy minő hatással vannak a magyar nők a németre, hogyan lesz egy osztrák lakájból jó magyar, sok nevettetős részletet tartalmaz és hazafias hangjánál fogva tetszést aratott. Rónai Imre „Smolen Tóni“ sok tapsot kapott, közönség jó közepes számban volt jelen.

Pénteken Buchbindernek, Jarno Gusztáv által megzenésített „Az Erdészleány“ czimü 3 felvonásos operettje került színre ez évadban ötödször, zónaelőadásban, telt ház mellett Földesi szerepében Asszonyi László a nagyváradi „Szigligeti“ színház baritonistája vendegfelléptével. A bájos zenéjü Operette igen jó összevágó előadásban adatott elő. Asszonyi László gyönyörű érczes bariton hangjával nagy tetszést és sok tapsot aratott. Hangja erőteljes tiszta, csengő, alakítása kifogástalan, ügyesen mozog a színpadon. H. Bállá Mariska „Krisztina“ szerepében elragadtatóan játszott és énekelt. Méltó partnerei voltak Tibor Lóri „Jósefiné“, Szécsi Emma „Minka“ és Somogyi „Walperl Péter“ szerepében.

Szombaton Erdőssy Vilmosnak, a „Szat- márvarmegye“ laptársunk szerkesztőjének egylelvonásos vigjátéka „Az első zsur“ szép számú közönség jelenlétében került színre. A kedves kis vígjáték, mely egy fiatal házaspárnak az első zsúrra való készülődését és abból folyólag előállott czivódását tartalmazza nagyon tetszett a közönségnek, mely a szerzőt több Ízben hívta a lámpák elé s tapsával tüntette ki. Az egyes szerepek Fodor Oszkár, Sipos Zoltán, Kendi Boriska és Halász H. kezeibe voltak letéve és kik mindannyian igyekeztek a darabot sikerre vinni.

Közvetlen ezután Marscagni hires operája a „Parasztbecsület“-et adták, melyben Tibor Lóri (Santuzza), H. Bállá Mariska (Lola), Boda Ferencz (Treideln), Asszonyi László (Alfio) és Szakácsnő (Luczia) szerepében meglehetős sikeres előadást produkáltak.

Vasárnap délután Goldstein Számi vonult a színpadra nagy derültségére a félhelyáras publikumnak. A czimszerepet a társulat kedvelt komikusa, Somogyi Károly játszotta kifogástalanul.

Este újdonság gyanánt egy Operette a „Szerencsemalacz“ került színre Somogyi Károly jutalomjátéka gyanánt. A közönség elég szép számmal jelent meg és többször megtapsolta a jutalmazottat és partnerét H. Bállá Mariskát, aki szép csokrot is kapott. A darab maga bizony nem sokat ér és zenéje más operettek után már ismerős. Hogy mégis a közönség jól mulatott, azt a szereplők játékának lehet tulajdonítani, mert Bállá Mariska, Rónai, Szécsi, Somogyi igazán ügyesen játszottak. Érczkövy lehetetlen szerepéből is elfogadhatót produkált ép úgy Herczeg is.

Hétfőn Sipos Zoltán jutalomjátékaként Fái Béla fordításában Meilhac és Halevinak 3 felvonásos vigjátéka „A kis mama“ került színre, még pedig teljesen telt ház előtt. Ezen nem lehet csodálkozni, mert Sipos Zoltán sokoldalú kiváló alakításával közönségünket meghódította; ő a közönség egyik kedvenczévé vált, akit mindenkor szívesen látunk a színpadon. Az előadás azzal vette kezdetét, hogy Sípost kilépésekor hatalmas tapssal, virágcsokrokkal fogadták, az egyik i virágcsokor mellett a szinházlátogató közönség részéről egy öt pecsétes levélbe foglalt aján- j dekát nyújtottak át a jutalmazottnak. A rendkívül szellemes franczia vgjáték igen jó összevágó előadásban mutattatok be. H. | Bállá Mariska „Piri“ pásztorleány kicsi szerepében rendkívül bájos volt, Kendi Boriska „Brigitta“ szerepét igen érzelemteljesen és helyes felfogással játszotta meg egy gyönyörű dalt oly szépen adott elő, hogy azt meg kellett ismételnie. Sipos Zoltán