Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-03 / 22. szám

2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE. polgáraitól függ. Ha a polgárság sarkára áll, és kitart, győzelmünk nem fog elmaradni. Ha ellenben megriad a feltornyosuló nehéz­ségektől, ha bizalmát elvesztve már az üt­közet előtt beadja a derekát, úgy megaláz­tatásunk elmaradhatatlan és a mai nemzedéket fogja érni az a szégyenletes emlék, hogy pulyaságával és tehetetlenségével évtizedekre igába juttatta a nemzetet. Már eddigelé is eleget haboztunk. Türel­münk tulment a józan tartózkodás határán s már-már a gyávaság jellegét öltötte ma­gára. Az úgynevezett hatvanhetes pártok vezérférfiai és sajtója a császári akarat körül csoportosulnak, eleve lemondanak arról, j hogy a nemzeti akarat érvényesítését csak j meg is kíséreljék. Oly példátlan eljárás ez, a mely alkot­mányos életünkben páratlanul áll. Nap-nap mellett hirdetik a lemondás politikáját, ijesz- ! tenek, a kicsinyhitüség érzését oltogatják be a nemzet és fiainak leikébe és a gyávaság politikáját a bölcsesség hamis czégére alatt kínálják. Ez a kárhozatos eljárás nemcsak itthon érezteti romboló hatását, de hallatlan vak- j merő támadásra biztatja ellenségeinket Ausz­triában, amely a folytonosan hangoztatott kishitűségünkön és gyengeségünkön vérsze­met kap és elérkezettnek látja a pillanatot, j hogy botor kísérleteket tegyen alkotmányos szabadságunk megnyirbálására. Az egymás j közt marakodó osztrák pártok mint egy em­ber fognak össze, hogy a hatvanhetes pár­tok és sajtó által hirdetett gyengeségünket kizsákmányolva, megtörjenek bennünket. És ezek a törési kísérletek sikerülni is fognak, ha csak mi is össze nem tartunk és meg nem mutatjuk, hogy van még ebben a nemzetben és polgáraiban életerő, amely j minden rémitgetések daczára, a válságos pillanatban életre kel. Nincsen szükségünk buzdító szólamokra. Itt a tények éreztetik a folyó pillanatok történeti jelentőségét, ame- j lyek mindnyájunkat komoly cselekvésre in­dítanak. A magyar nemzet kinőtt abból a gyer­mekkorból, amidőn külsőségekkel és forma­ságokkal lehetett kielégíteni. Mi ma már reális politikai és gazdasági eredményekre törekszünk. Mi első sorban Ausztriától való gazda­sági függésünket akarjuk megszüntetni, nem akarunk továbbra is kizsákmányolt gyarmat maradni. Akarjuk, hogy ennek első lépését, az önálló magyar nemzeti jegybankot 1911. jánuár elsején felállítsuk. Ez a politikai helyzet kulcsa, amely nél­kül megoldás nincsen. Az önálló magyar szálló méhecske jóllakott a természet szem­léletével, testünkről sem feledkeztünk meg. A nap többi része is a legkedélyesebb han­gulatban telt el. Este a vendéglő dísztermében a művé­szetnek áldoztunk. Kétszázan felül voltak a vendégek, hogy meghallgassák az egyes sze­replők előadását. Bevezetésképen közkívá­natra Cseh Lajos igazgató mondott magasan szárnyaló, a lélek bensejéig ható beszédet. Megszoktuk már, hogy nála a gondolatok nemessége a kifejezés szépségével egyesül­jön, de most a lelkesedés tüzében magával ragadta az egész közönséget. Szűnni nem akaró taps volt a nemes jutalom. Ezután kellemes meglepetésben volt ré­szünk. Falussy főispán sürgönyileg meleg szavakkal köszönti nemes Felsőbánya lako­sait és a Kölcsey-kör tagjait. Helyeslő moraj hangzott végig a zsúfolt teremben. Második szám gyanánt Janitzky Irma urleány egy monologot adott elő. Előadásá­ban egyesült a játszi tréfa, a bájos mosoly- lyal, a nyugodt fellépés, a tiszta, csengő, hang a művészi taglejtéssel. Büszkén tap­soltunk mi is, mert éreztük, hogy nemcsak önmagának, hanem városunknak is dicsősé­get szerzett. Harmadik és ötödik számnak Túri Józsel fürdőigazgató vetített képek mel­lett felolvasást tertott Miskolcz városáról és szép vidékéről. A festői stílussal megirt, közbe-közbe tréfával fűszerezett előadását csak emelte a képeknek szépsége és tiszta­sága. nemzeti jegybank bent volt már az 1848-ik évi márczius 15-iki 12 pontban is, mint a nemzeti függetlenség egyik alapköve. Az önálló nemzeti bankot a mai haladó gazdasági élet, a közös bank szabadalmának közeledő lejárta és a függetlenségi pártnak többségre jutása elemi erővel ragadta elő­térbe, úgy hogy azt onnan többé leszorítani nem is lehet. Ez a függetlenségi párt, több, a nemzet becsületének, gazdasági fejlődésé­nek s mindezeket együttvéve: a nemzet boldogulásának kérdése. A politikai életben azonban a nemzeti vívmányokat nem adják ingyen. Azokért dol­gozni és harczolni kell. Munkát és időt kell szentelni a nagy czél elérésére. Mi, polgárok, igaz megelégedéssel, öröm­mel látjuk azt a hatalmas munkát és küz­delmet, amelyet a függetlenségi és 48-as képviselők folytatnak az önálló nemzeti bankért. Ma már magukkal ragadták az egész nemzetet. Az ország különböző ré­szeiben népgyülések, pártgyülések emelik fel szavukat. Megnyilatkoztak a törvényható­ságok a nemzet közvéleménye láthatólag | megmozdult és kezdi mutatni félelmetes erejét. Mi, az ország fővárosának függetlenségi ! polgárai azonban úgy érezzük, hogy abban j a nagy történeti időben, midőn nemzetünk évtizedekre szóló sorsa dől el, még mindez nem elég; kell, hogy a nemzet közvélemé- j nye egyesülve, a maga teljes erejében je­lenjen meg, amely leszerelje belső ellen­feleinek kicsinyhitüséget gerjesztő konkoly­hintő munkáját és az ezen vérszemet kapott, j elnyomatásunkra törő megdagadt osztrák gőg vakmerő támadásait. Kell, hogy a nemzeti közvéleménynek és erőnyilvánulásnak az or­szágban kigyulladt fáklyái itt a fővárosban I egy hatalmas nagy lángoszloppá egyesites- j senek. Azért a junius 6-án, vasárnap d. e. fél 11 órakor Budapesten tartandó orsz. függet­lenségi pártgyülésen demonstrálni kívánjuk, hogy az egész függetlenségi és 48-as párt s vele a nemzet jobbjai mint egy ember kí­vánjuk a magyar nemzeti jegybanknak 1911-re való felállítását. Ki fogjuk itt jelenteni, hogy az önálló magyar jegybank nélkül nincsen semmiféle kibontakozás. Vegyen erről tudo­mást minden alkotmányos tényező. Függetlenségi Polgárok! Csak az olyan nemzet él és halad, a melynek fiai egytől-egyig képesek áldozatokra és munkára. Mi büszkén emlegetjük őseinket, akik áldoztak és küzdöttek a házáért. Nekünk is meg kell tennünk a magunkét, ha csak azt Negyedik helyen Andrássy Jenőné ur- hölgy énekelt Kiliánnó úrnő zongorakisérete mellett. Énekét nem a saját, hanem a bá­nyaiak szavaival bírálom meg: Mily gyönyörű hang! Mily tiszta kiejtés! minden szava szivemhez szól! hangzott mindenfelé s az egyik bíráló, aki mellettem ült ebben az egy szóban fejezte ki csodálatát, bírálatát: Mese! Utána még kétszer gyönyörködtetett minket művészi énekével. Jutalma a viharos taps, a teljes elismerés mellett, gyönyörű csokor lett. Hasonló jutalomban részesült kísérője is, aki precziz játékával az ének szépségét csak emelte. A fent említett Janitzky Irma urhölgy szintén részesült hasonló kitüntetésben. Ötödik szám gyanánt Dombay Gyula fő- gimn. tanár, Braneczky József kísérete mel­lett finn dalokat adott elő, hogy a rokon nemzet művészetét tolmácsolja. Kétszer zú­gott fel a taps, amikor ráadásul magyar dalt is énekelt. Mit szóljak énekéről ? Csak annyit, hogy bűbájos bariton hangjával, mű­vészi előadásával annyira magával ragadta a közönséget, hogy sokan csak azért ma­radtak ott bankettre, hogy újból gyönyör­ködhessenek isteni adományában. Körülülték a szép hölgyek és urak [és ő dalolt magyar nótát, kurucz nótát szivhezszólóan, tele tűz­zel .. . kurucz táborhoz hasonlítanám azt a lelkes közönséget, amint Cinka Pannát hall- i gatja. Azonban semmi sem tart örökké. Végo nem akarjuk, hogy a jövő nemzedék, mint egy pulya, gyáva korszak gyermekeit emle­gessen bennünket. Mindezek után hazafias tisztelettel arra kérjük a mélyen tisztelt pártelnökséget, hogy a kerületbeli függetlenségi és 48-as párt in- tézőségét nyomban összehívni és az iránt intézkedni szíveskedjék, hogy a fővárosban junius 6-án tartandó országos pártgyülésen a kerület függetlenségi és 48-as pártja mi­nél nagyobb számú küldöttséggel képvisel­tesse magát. Budapesten, 1909. május 26. Hazafias üdvözlettel: A budapesti függet­lenségi és 48-as párt összes szervezeteinek központi választmánya. B. Király Géza Dr. Platthy György jegyző. elnök. A párt elnöke ünnep másodnapjára összehívta ez ügy megbeszélése czél- jából a párt elnökségét,' mely elhatá­rozza, hogy a mai napra délutáni 4 órára összehívja a párt végrehajtó­bizottságát és azon lesz, hogy válasz­tókerületünkből az országos nagygyű­lésen egy nagyobb küldöttség vegyen részt. A végrehajtó-bizottság előrelát­hatólag igy fog határozni. Felhívjuk ennélfogva a választó- kerület függetlenségi választópolgárait, hogy az országos nagygyűlésen minél számosabban vegyenek részt. Tájékozásul megemlítjük, hogy a küldöttség városunkból szombat este a 8 óra 23 perczkor induló személy- vonattal utazik. Egy kártya-affér. Pár héttel ezelőtt a nagykárolyi régi ka­szinóban egy kínos kártya-affér történt, amely következményeiben szenzáczióvá nőtte ki magát. Tudomásunk volt az esetről, de nem ta­láltuk helyénvalónak hozzászólani mindaddig, mig remény volt arra, hogy ennek a kínos ügynek nem lesznek oly következményei, amelyek miatt a nagy nyilvánosságot, a kö­zönséget is kötelességszerüleg fel kell vilá­gosii ani. Az eset lényege a következő: Egy előkelő állású pénzügyi tisztviselőt: Nagy Tamás pénzügyi tanácsost azzal vádol­1 lett a bankettnek, vége az éneknek és a táncznak is, de csak a reggeli órák felé. Czéluukat elértük, feladatunkat teljesítet­tük. Ami az érdeklődés erejével hatott, azt megnéztük, s amivel mi tudtunk hatni, azt előadtuk. Hétfőn tele boldog emlékkel utra- keltünk, hogy előadhassuk, mi mindenben gyönyörködtünk, hogy egy jövő kirándulás alkalmából még nagyobb számban jelenhes­sünk meg Felsőbánya lelkes közönsége előtt. Az ember ilyen kiránduláson elfelejti a bajt, szenvedést és fáradtságot. Mintha pihenésre sem volna szüksége, úgy érzi magát. Sokat lát, olyan részleteket is, amelyek állandó nyomot hagynak az ember lelkében, amelyek a lélek gazdagításához hozzájárulnak. Ilyen körülmények között nem lehet csodálni, hogy lelkűnkben megmaradt a vágy, hogy alka­lomadtán újra vándorbotot fogjunk és vi­szontláthassuk Felsőbánya derék polgárait és festői vidékét. Azt hiszem, hogy Nagyká­roly hölgyei között is többen fognak akadni, akik részt vesznek és még nagyobb fényt kölcsönöznek a turistacsapatnak. A Kölcsey-egyesület különösen Farkas Jenő polgármesternek, továbbá Münnich Sán­dor, Pap Márton és Dr. Moldován uraknak adózik nagy hálával, akik fáradtságot nem ismerő kitartással kalauzoltak és minden szükségesről gondoskodtak. Br. József.

Next

/
Thumbnails
Contents