Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-27 / 21. szám
2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE. Magyarországnak kétségtelenül nagy gazdasági erőforrásait saját részére jogtalanul kiaknázta. A közös vámterület folytán potom áron vásárolja meg nyersterményeinket s földolgozva 5—lÖ-szeres árban véteti vissza velünk; a közös jegybank által hatalmában tartja hitel életünket, gazdasági fejlődésünket. Negyvenkét évig türtük ezt a visszás helyzetet, ma már azonban öntudatra ébredtünk. — Tudatára jöttünk annak, hogy gazdasági önállóságunkhoz jogunk van s ezt a jogunkat követelnünk kell. Szentesített törvény biztosítja azt nekünk s törvényes alapon állunk, midőn eme jogunkat gyakorolni, érvényesíteni kívánjuk. 1910. év végén lejár a közös bank szabadalma. Kizárólag a nemzettől függ, hogy ezt a szabadalmat meg akarja-e hosszabbítani, vagy a szabadalom meghosszabbítása nélkül önmaga állítja fel az önálló jegy- kibocsájtó magyar bankot. És a nemzet állást foglalt már e kérdésben. Állást foglalt a koalicziós pártok által 1905. év tavaszán a királyhoz intézett együttes feliratban, melyben kifejezetten kijelentette, hogy a gazdasági önállóságot a külön vámterülettel és önálló hitelrendszerrel ténylegesen életbeléptetni kívánja, állást foglalt a gazdasági kiegyezés alkalmával, mert a felemelt quótát azzal szavazta meg, hogy a bank szabadalom lejárta után az önálló magyar jegybank felállításához való jogát \ kifejezetten fenntartja. És mégis mit tapasztalunk. Most, midőn a nemzet az önálló magyar jegybankot megvalósítani kívánja, daczára, hogy ahhoz szentesített törvény alapján, királyi szó alapján, előzetes megalkuvás alapján kétségtelen joga van, ezzel a joggal mereven szembe helyezkedik Ausztria s az osztrák nyomás alatt szembe helyezkedik a korona. A korona állásfoglalása nem legyőzhetetlen. Hiszen a király kijelentette, hogy az önálló bank ellen elvi kifogása nincs, annak felállításához való jogunkat elismeri, csupán azt köti ki, hogy erre vonatkozólag Ausztria és Magyarország közt megállapodás jöjjön létre. Ugyde kétségtelen, hogy e kérdésben Ausztria saját jószántából nem enged s azokról az előnyökről, melyeket részére a vám és bankközösség nyújt, saját jószántából lemondani nem fog. Küzdenünk kell tehát ismét jogainkért s a meginduló harcz nem annyira a nemzet és korona, mint inkább a nemzet és Ausztria harcza lesz. S ez az oka annak, hogy a bankkérdés ma már nem közgazdasági, hanem alkotmányjogi kérdéssé vált. Ma már nem arról van szó, hogy az önálló bank felállítása előnyös-e a nemzetre vagy sem, hiszen úgyis tudjuk, hogy gazdasági és kulturális fejlődés, vagyoni megerősödés, önálló pénz és hitelügy nélkül el nem képzelhető, hanem arról, hogy törvényes élő alkotmányos jogunkat gyakorolhatjuk-e vagy alkotmányunk csak papiros alkotmány, melynek erejét Ausztria egyszerű ellentmondása nem létezővé teheti. És ha erről van szó, az önálló jegybank kérdése nem pártkérdés többé, hanem a nemzetnek egységes küzdelme alkotmányos jogaiért az osztrák perfidia ellen. És ebben a küzdelemben le kell omolnia a pártkereteknek, egyesülnie kell pártkülönbség nélkül minden magyarnak. Meg kell mutatnunk Ausztriának, hogy alkotmányos jogainkhoz ragaszkodunk, abból mit sem engedünk s készek vagyunk azt egy emberként megvédeni. És ha ily irányban megnyilatkozik a nemzet akarata, annak döntő befolyással kell bírnia. Kell, hogy nemzet és uralkodó megértsék egymást. Nemzet és dinasztia érdeke egyaránt azt kívánja, hogy az országban békés fejlődés biztosittassék, consolidált állapotok létesüljenek. Ennek feltétele az önálló bank megvalósítása és ha ezt belátja a király is, bizonyára nem fog késni azzal, hogy az önálló magyar jegybank létesítéséhez hozzá járuljon. De ha az osztrák befolyás erősebb lenne, mint a magyar nemzet alkotmányos joga, hát jöjjön a harcz. Megvívjuk ezt a harczot- becsülettel. Nem riadunk vissza a nyomor és szenvedéstől, nem ijedünk meg a válsá- { goktól, nem ijedünk meg az alkotmányválságtól sem. Négyszáz év óta küzdünk alkotmányunkért, megszoktuk a harczot. És négyszáz év története azt bizonyítja, hogy nincs az az erő, nincs az a hatalom, mely a magyar nemzet ezeréves alkotmányát megtudná semmisíteni. Törvényes alapon állva, szentesített törvényre hivatkozva az alkotmányos küzdelem határain belül küzdünk nemzeti szuvereni- j tásunk egyik lényeges alkatelemének : a gazdasági önállóságnak s eme önállóság első alapkövének az önálló banknak megvalósításáért. Ha összetart a nemzet — győzni fogunk. Ezután dr. Adler Adolf ügyvéd, lapunk szerkesztője, a függetlenségi és 48-as párt elnöke állott fel szólásra az osztrák magyar bank 1878., 1887. és 1895. évi forgalmát, nevezetesen a , bankjegyforgalmat, az érczkészlet nagyságát, a leszámítolási tárczából, a kézizálog és jelzálogüzletböl hazánkat illető adatokat, az évi tisztajövedelem 1 mennyiségét és az osztaléknak a részvénytöke százalékában kifejezett nagyságát ismertetvén, kimutatta, hogy a 180 millió korona alaptőke 1895-ben 7'37 százalékot jövedelmezett, amiből a magyarországi üzletekre legalább Vs rész lévén számítható, négymillió négy- százezer korona az az összeg, a mit évenként Ausztriának adunk, azzal, hogy az Osztrák-Magyar banknak a szabadalmat megadtuk és az önálló nemzeti jegybankot fel nem állítjuk. Az ilyen összegből 1000 állami iskolát lehetne felállítani és 300,000 gyermeket ingyen iskoláztatni. Áttérve arra a fenyegetésre, hogy az önálló nemzeti bank felállítása esetén pénzünknél disagió állana be, ennek megczáfolásaként felolvasta We- kerle miniszterelnöknek 1907. évi október hó 16-án a kiegyezés előterjesztésekor mondott beszédének a következő kivonatos részét: Engedje meg a tisztelt Ház, hogy a bankügyre vonatkozó megállapodást (Halljuk! Halljuk!) szószerint olvashassam fel (Helyeslés) amint az az osztrák kormánynyal léte- sittetett (Olvassa.) stb. Ha az oszlrák-magyar bank fennálló szabadalma a kölcsönös kereskedelemügyi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló szerződés tartamára bármi okból nem ujittatik meg, a két kormány a j jegybank ügyének akkor szükségessé váló 1 uj rendezése előtt oly megállapodásokat fog létesíteni, amelyek alkalmasak arra, hogy a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló szerződés hatá- rozmányainak végrehajtását biztosítsák, nevezetesen megakadályozzák, hogy a pénzérték esetleges külömbözöségéböl eredő hatások (Halljuk ! Halljuk!) a két állam közötti szabad forgalom czélzatát meghiúsítsák vagy befolyásolhassák. Ez az a pont, t. Ház, amely iránt megállapodásra jutottunk az osztrák kor- , mánynyal. Felolvastam egész terjedelmében, bizonyságául annak, hogy a bankkérdés feletti elhatározás szabadságát nemcsak a törvényhozás részére fenntartottuk, hanem e tekintetben még a kormány tagjai sincsenek megkötve. (Élénk felkiáltások balfelől: Éljen az önálló bank!) Ezekből látható, hogy nincs mitől tartanunk a pénzünk érték devalvátiója által elibünk tárt fenyegetéstől. Nem kellene ettől tartanunk akkor se, ha a fenti megállapodás nem is léteznék, mert hiszen Ausztria évenként 1000 millió koronát visz ki tőlünk iparczikkekérts ha pénzünknél 18—20% disagio állana elő, 180—200 millió korona lenne az a kis veszteség, amit Ausztria évenként szenvedne. Azt hiszi — úgymond — hogy ezen kis veszteség miatt nem kell, hogy a mi fejünk fájjon, majd fájna az Ausztriának jobban és ép Ausztriának első sorban érdeke megakadályozni azt, hogy ez bekövetkezzék. Majd jelezve azt, hogy egy határozati javaslatot fog beterjeszteni, kéri i a népgyülést, hogy az esetben, ha azt helyesli, fogadja el, ily értelemben Írjon fel az országgyűlés képviselöházá- hoz és kérje fel országgyűlési képviselőnket a kérvénynek a képviselöházhoz való beadására. Ezután felolvasta a következő határozati javaslatot: Határozati javaslat. A nagykárolyi választókerületnek 1909. évi május hó 23-ik napján Nagykárolyban pártkülönbség nélkül megjelent polgáraiból alakult népgyülés kimondja azt, hogy az ön- I álló nemzeti jegybank 1911. évi január hó j első napjára leendő felállítását — mint a mihez a nemzetnek törvényben gyökerező j joga van — feltétlenül óhajtja és a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy a közös bank szabadalma, bár a legrövidebb időre is meghosszabbittassék, miért is azon kéréssel fordul az országgyűlés képviselőházához és ebben az ország valamennyi pártjához, tegyék félre a nemzetre nézve ezen annyira életbevágó kérdésben az ellentéteket és mutassák meg azt, hogy az önálló nemzeti bank, mint a gazdasági önállóság egyik elengedhetetlen feltétele megvalósítása az egész nemzet óhaja s az összes erőket e czélra egyesítve, szerezzenek a nemzet ezen törvényes joga számára érvényesülést. A felolvasott határozati javaslatot a népgyülés éljenzéssel és „elfogadjuk“ felkiáltással fogadta. Miután elnök még megkérdezte, hogy kiván-e valaki felszólalni s senki sem jelentkezett, a határozati javaslatot elfogadottnak jelentette ki s a jegyzőkönyv hitelesítésére Janitzky Albert és Strohmájer Ferencz választó- polgárokat kérvén fel, tekintettel arra, hogy a tárgysorozat ki volt merítve, örömének adott kifejezést afölött, hogy a népgyülés ily összhangban folyt le s azt befejezettnek nyilvánította és berekesztette. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete kedden délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a képviselőtestületi tagok rendkívüli csekély számban jelentek meg. Debreczeni István polgármester a megjelentek üdvözlésével délelőtt 9 órakor a gyűlést megnyitván, előadta, hogy a Majtény- utczai óvoda építés következtében ezen utcza 2., 4., 6., 8. és 10. népsorszámu telkek ut- czai építési (szabályozási) vonalának megállapítása sürgősen eszközlendő lévén, ezért kellett a mai rendkívüli közgyűlést összehívni. A képviselőtestület az építészeti bizottság és tanács javaslatának elfogadása mellett névszerinti szavazással egyhangúlag ezen telkek építési (szabályozási) vonalát úgy állapította meg, hogy a 2. népsorszámu Serly-féle telek nyugoti sarkának 30 czenti- méterrel betolásával nyerendő pont összeköttetésbe hozatik a Janitzky György-féle házzal, minek következtében az egész vonal 150 czentiméteres asphaltjárdával bírva egy egyenes vonalat képezend. Az építés sürgősségére való tekintettel kimondatott a határozatban az is, hogy ezen határozat feleb- bezésre való tekintet nélkül végrehajtható
