Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-13 / 19. szám
Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ..................... . . 8-— kor. Fél évre......................... . . 4-— Negyedévre ................. . . 2-— Egyes szám................. . . —-20 Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond utóda. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. A párthatározat. Nemcsak a mostanában megejtett vármegyei tisztviselői választások alkalmával, de csaknem minden ilyen választás előtt a vármegyei függetlenségi párt a közgyűlést megelőzőleg tartott értekezletén megállapodásra szokott jönni a felett, hogy az egyes állásokra pályázók közül kit kíván és fog, mint párt támogatni. Egyszóval jelölteket állít. A választásokon azután azt kell tapasztalnunk, hogy maguk a függetlenségi part tagjai nem állják a párt jelölését és szavazatukkal nem a párt jelöltjét támogatják. Csakis igy történhetik meg azután, hogy a párt jelöltjei a választásokon elbuknak s ez által maga a függetlenségi párt szenved vereséget, amelyet a párt politikai ellenségei igyekeznek is kihasználni. így történt ez a mostani választás alkalmával is. A magunk részéről egyáltalán helytelennek tartjuk azt, ha a tisztviselői választásoknál a pártpolitikai szempontot veszik irányadóul és nem helyeseljük, ha a függetlenségi párt jövőre is jelölteket fog állítani. Ezt a rendszert a jövőre nézve ki kell küszöbölni a párt programmjából. Igaz ugyan, hogy a szomorú múlt tapasztalataiból kiindulva a pártra nézve nem lehet közömbös kérdés, hogy a vármegye főbb tisztviselői állásai s az ezekkel járó hivatalos hatalom kiknek kezébe van letéve, mert sajnos, a mi politikai helyzetünk olyan, hogy minden perczben készen kell lennünk arra, hogy inig egyik kezünkben a békés irótollat tartjuk, addig, másik kezünkkel a kard felé vagyunk kénytelenek nyúlni. Nem közömbös kérdés, vájjon a vármegyének kétségtelenül politikai karakterrel biró tisztviselői állásait oly egyének töltik be, akiknek hazafias érzésére a vármegye mindenkor számithat s vájjon nem fognak-e ismétlődni nehéz napokban a csalat- kozások? Bármennyire fontosak és nagy hord- erövel bírók legyenek is ezek a kérdések, véleményünk szerint a tiszti választások kérdését még sem szabad pártpolitikai érdekeknek irányítani. A választásoknál annyi mindenféle érdek játszik közre, hogy — mint a tapasztalatok igazolják — épen a pártérdek jön legkevésbbé számításba. A családi összeköttetés, a rátermettség, méltányosság, stb. mind elsőrendű kérdések s több választás igazolja nálunk is azt az országosan felhangzó sérelmet, hogy a családi érdek s az összeköttetés a legfőbb kellék, mely nélkül a vármegyéknél vezető vagy főbb tisztviselői állásra jutni nem lehet. Ezek oly tények a melyekkel nemcsak számolni kell, de bele is kell nyugodni, mert azon változtatni úgysem lehet, mindaddig, amig maga a vármegyei közigazgatás országos szervezete nem szenved változást. A vármegyei tisztviselői állások betöltését mindenkor nyilt kérdésnek kell hagyni. Nyilatkozzék meg a vármegye bizottsági tagjainak akarata mindenféle megkötöttség nélkül. Ha a függetlenségi pártnak, mint ilyennek, valamelyik pályázó személye ellen, valamely okból kifogásai volnának, ezen kifogásoknak tessék nyíltan kifejezést adni s a jelölt személye ellen az okok megjelölésével állást foglalni. Ennek igenis van értelme. Mert a pártnak semmi esetre sem szabad beleegyeznie, hogy oly pályázó kandi- dáltassék, vagy választassák meg minden megjegyzés, vagy tiltakozás nélkül, akiben meg nem bizhatik, vagy akinek megválasztása ellen aggodalmai vannak. És ha ebben a kérdésben állást foglal, vagy párthatározatot hoz, tessék azt pártkérdéssé tenni s kötelezni tagjait, hogy azt respektálják és ha nem, úgy vonják le a konzekven- cziát és lépjenek ki a pártból. De akkor, midőn például a mostani választásoknál is, több teljesen kifogástalan pályázó jelentkezik, akik ellen semmiféle kifogás fel nem merül s akikről már meggyőződött a vármegye bizottsága, hogy helyüket mindenkor és minden körülmények között megállják, egy személy érdekében állást foglalni a párt nevében nem helyes és nem szabad, mert bukás esetén nem az egyén, hanem a párt tekintélye szenved csorbát. A függetlenségi pártnak nem szabad abba a helyzetbe kerülni, hogy saját tagjai szavazzák le a párt határozatát s mig a vármegye bizottságában a pártnak nagy többsége van, addig az a jelölt, aki mellett állást foglalt, nagy többséggel elbukik. Ilyenek nemcsak abban a szegény tisztviselőben keltenek elkeseredést, aki a párt határozatára támaszkodva hasztalan reményekkel kecsegteti magát, de megingatják a párthatározat komolyságát is és alig helyrehozható módon blamálják magát a pártot is, mert hiszen furcsán veszi ki az magát, hogy a függetlenségi párt elhatározza, hogy saját párthive mellett foglal állást s aztán a párt nehány tagja, sőt az elnöke egy másik párthoz tartozó egyénre adja le szavazatát. A vármegye közgyűlése. Vármegyénk tavaszi rendes közgyűlése rendkívül nagy érdeklődés mellett folyt le. Az alispáni féléves jelentés tudomásul vétele után a számonkérőszék eredményének bejelentése következett s a közgyűlés a tisztikar munkálkodása feletti elismerésének adott kifejezést. A legnagyobb érdeklődést természetesen a választások keltették. A kijelölő bizottság tagjaivá a közgyűlés megválasztotta Luby Géza, Kende Zsigmond és Madarassy Dezső bizottsági tagokat, Dr. Falussy Árpád főispán pedig kinevezte gróf Teleky Géza, Luby Béla és Papp Béla bizottsági tagokat. A szavazatszedő küldöttségek egyik elnökévé a főispán N. Szabó Antal bizottsági tagot, tagjaivá Madarassy Gyula és Szarka Andor bizottsági tagokat, a második szavazatszedő küldöttség elnökévé Dr. Adler Adolf bizottsági tagot lapunk szerkesztőjét, tagjaivá pedig Szeöke Sándor és Viiágossy Gáspár bizottsági tagokat nevezte ki. Nagysomkuti főszolgabíróvá egyhangúlag Teleki Jenő gróf szolgabiró, erdődi főszolgabíróvá Kovács Sándor szolgabiró, tiszti alügyészszé Baudisz Jenő nyugalmazott árvaszéki ülök, első osztályú szolgabiróvá Szabó István és Szuhányi László, Il-od osztályú szolgabirókká Báthy Lajos és Madarassy László választtattak meg. A választások lezajlásával 1 óra 30 percz- kor a főispán a közgyűlést felfüggesztette és folytatását d. u. 4 órára halasztotta. Délután már végtelenül megcsappant érdeklődés mellett folytattatott a közgyűlés, amely másfél óra lefolyása alatt végzett a 211 számot felölelő tárgysorozattal s a póttárgysorozat ügyeivel. Meglehetős érdeklődést keltett még a kéményseprési szabályrendelet, amely elfogadtatott, a merki biróválasztás a Hrabovszky István és társai felebbezése elutasításával helybenhagyatott. Érdekes tárgya volt a közgyűlésnek vármegyei levéltárnok kérelme a Nagy László főispáni kinevezésére és eskütételére vonatr
