Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-29 / 17. szám

3 Azért, mert valamely befolyásos pol­gárembernek, vagy magasabb csendőri elöljárónak nem tetszik a legénység avagy az őrsvezetők közül valamelyik­nek az arczképe, — pedig minden te­kintetben ügyes, lelkiismeretes, józan- életii és megbízható az illető csendőr, — hát ezt el kell helyezni Bergengó- cziába ?! Áthelyezni valakit csak azért, hogy valaki feljebbvalói hatalmát és önkénykedését mutogassa — bizony nem helyes eljárás. Nem csoda aztán, ha a csendőri személyzet egyik-másik tagja kedvetlen a szolgálat teljesítésekor, sőt annyira elkeseredik, hogy kilép a szolgálatból. De az áthelyezés nemcsak a közönség érdekeire káros, káros az az áthelyezett csendőrre, kivált ha nős és családos s káros az állam kasszájára is. Én azt hiszem, hogyha a fenti szo­morú jelenségek megszűnnek, a csend­őrség személyzetében nem lesz hiány, de nem lesz hiány azon kellékekben sem, melyet a csendőri szabályzat ér­telmében a legénységtől a felebbvalók megkövetelnek. Csutoros Albert, ref. lelkész. Meghívó. A megyei függetlenségi és 48-as párt május 5-én, szerdán reggel 10 órakor Szat- máron gyűlést tart a polgári olvasókörben, a törvényszéki palota szomszédságában. Tárgy: 1. A minisztérium lemondása és a bank­kérdés feletti határozat. 2. Megyei választások. 3. A május 6-iki megyei közgyűlés tárgy­sora. Mely gyűlésre a párt tagjait tisztelettel meghívom és felkérem, hogy a tárgy fon­tosságára való tekintettel minél számosabban jelenjenek meg. Hazafias tisztelettel Luby Géza a megyei függetlenségi és 48-as párt elnöke. Ekkor lépett föl Kölcsey, midőn a költők megvetve, a nemzet legjobbjai gunymosolyok között élték napjaikat. Ekkor irta egymás után azon mélyérzelmü, lélekbeható költe­ményeit, melyek elhervadhatlan koszorújá­nak legszebb leveleit alkotják. Inkább csak elvben, kiválóan eszményi irányánál fogva tartozott ő kortársai görög-német iskolájá­hoz. Egyénisége nem fért össze a klasszikái nyugalommal és derültséggel. Kiválóan az érzelmi lírának lett a képviselője. Azon ér­zelmek, melyekről dalolt, sohasem avulnak el. Lantja nem pillanatnyi szenvedelmek megéneklése, hanem azon igaz szerelem, kedves, szivet lelket megragadó hangjaitól zengett, mely mindaddig élni fog, mig lesz egy ember, kinek keblében érző szív dobog. Zengé a hazát és a szabadságot, ostorozta nemzete hibáit, gyengeségét, gyávaságát, mert maga is észrevette, hogy nemzetének „ . . . korcs volt anyja vére, Más faj állott a kihunyt helyére, Gyönge fővel, romlott, szívtelen ; A dicső nép, mely tanult izzadni S izzadás közt hősi bért aratni, Névben él csak, többé nincs jelen.“ Majd a magyarok istenéhez fordul, kö­nyörög nemzetéért, hogy áldja, védelmezze e hazát, szánja meg e népet, nyújtson védő­kart feléje, hozzon vig esztendőt rá, hiszen: „Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt!“ 100—908. kgy. szám. Szabályrendelet a bérkocsi iparról. 1. §. Bérkocsi iparra az engedélyt az 1884. évi XVII. t. ez. 20. §-hoz képest a városi tanács, mint I-ső fokú iparhatóság adja ki. Bérkocsi iparra csak az kaphat engedélyt, ki nyereség vágyból elkövetett bűntett, vagy vétségért büntetve nem volt és erkölcsi megbizhatósága kifogás alá nem esik. Mindazok tehát, kik bérkocsi iparra engedélyt nyerni kívánnak az ipartörvény 1., 2. és 3. §§-aiban felsorolt kellékeken kívül még megbízhatóságukat, erkölcsi magavise- letüket is igazolni tartoznak. Az iparenge­dély kiadása előtt folyamodó erkölcsi elő­életéről és megbízhatóságáról a rendőrható­ság megkérdezendő. Az engedély meghatározott szátnu kocsik tartására szól, s minden engedélyezett bér­kocsi után 10 korona dij fizetendő engedély dij fejében a városi pénztárba; az engedély csak a dij lefizetése után adható ki. A nyert iparengedélyt köteles az ipartu­lajdonos a rendőrségnél bemutatni, hol en­nek alapján sorszámot kap és részére állo­máshely jelöltetik ki. Egy tulajdonos két bér­kocsinál többet nem tarthat, A bérkocsik száma 25-ben állapittatik meg, mely számok a változott viszonyokhoz képest szabályrendeletileg leszállíthatok, vagy felemelhetők. 2. §. A ki a bérkocsi iparra nyert enge­délyt 3 hónapig bármily okból nem folytatja, annak iparengedélye az 1884. évi XVIII. t. ez. 49. §-a alapján hatályát veszti. 3. §. Minden bérkocsi könnyen olvasha- tólag és feltűnő helyen a rendőrhatóságtól nyert élénk vörösre festett számmal látandó el. 4. §. A bérkocsinak csakis a rendőrha- tóságilag kijelölt állomáson szabad állomá­sozni. Azon rendre nézve, melyben az ugyan­azon állomáson levő kocsik egymás után sorakoznak, az állomás térre érkezés elsőbb­sége határoz, kivéve a vasúti állomáshoz a vonat érkezésekor kimenő kocsikat, hol az elsőbbség a kocsi száma szerint minden nap változik. Az állomás térről eltávozott bér­kocsi helyére az utánna következő áll, a visszaérkező pedig az utolsó helyet foglalja el. A sorakozás ezen rendjének megzavarása tilos. A vendég vagy megrendelő, a sorban lévő bérkocsik bármelyikét választhatja. 5. §. A bérkocsinak márczius hó 1-től október hó végéig reggeli 7 órától esteli 9 óráig: november hó 1-töl február végéig reggeli 8 órától esteli 8 óráig a kijelölt ál­lomáson kell lenniük. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ De Kölcsey nemcsak mint költő volt nagy. Kritikáival, melyekre cly fájdalmasan emlék­szik, vissza Berzsenyiről mondott emlékbe­szédében, nagy szolgálatot tett az irodalom­nak. Mint a fa vad hajtásait le kell nyesni, hogy a nemesek fejlődhessenek, úgy az iro­dalomból is ki kell küszöbölni azon termé­keket, melyek a nemesnek, az igazinak ká­rára szolgálnak. Ezt cselekedte Kölcsey is. Ezt cselekedte, de jóakaratulag és kritikáit, bár némelykor tulszigoruak voltak, mindig az igazság érzete sugalta. „Ok nélkül hágni vészes pályára vakme- rőség és hiúság, de midőn a köz ügy kí­vánja, akkor mindenre készen lenni, polgári kötelesség“. Kölcsey tudta, érezte, hogy e j hazában, melyet mindenünnen csak veszede- J lem fenyeget, nemcsak keseregni kell az ! elvesztett fényért, boldogságért, de cselekedni j is. Látta hazája egén az egyre veszedelme- j sebben tornyosuló felhőket s a 40 esztendős férfi előtt uj pálya nyílt. 1828-ban jelent meg először Szatmár vármegye közönsége előtt s néhány hónap múlva már tisztelet­beli főjegyzővé lett. Megelégedve szerény hivatalával, munkáit pontosan teljesítő, hi­szen érezte, hogy nincsen hivatal, nincsen kör, melyben munkálni ne volna dicső, ha az hazánk s embertársaink javára szolgál. De a közönség méltatva érdemeit, belátta, hogy ily férfiúnak kicsiny ez a hivatal s tehetségének mintegy fényesebb pályát nyi­tott, midőn követévé választotta. 6. §. A vasúti indóháznál a vonatok ér- | kezésekor a fuvarban lévő bérkocsik kivéte­; lével kötelesek az összes bérkocsik megj-e- lenni, az éjjeli vonatnál pedig legalább 2 kocsi jelen lenni köteles és az esetleges vo­nat késését bevárni tartozik. E czélból a rendőrkapitányi hivatal a bérkocsikat szám és sorrend szerint beosztja, a bérkocsis pe­dig, kit a sor ér, az éjjeli vonatnál megje- ! lenni, akadályoztatása esetén pedig helyet­tesről gondoskodni köteles. 7. §. A bérkocsi tartási engedély mint személyes jog sem el nem adható, sem bérbe nem bocsátható: ennélfogva a rendőrható­ságnál az engedélyezett bérkocsikról nyilván­j tartás vezetendő s a bérkocsi üzlettel tör­tént felhagyás, vagy a 2. §. alapján előál­lott ok miatt megszűnt bérkocsi ipar az ipar- | hatóságnak azonnal bejelentendő. 8. §. Az állomási helyen, vagy a vasúti állomásnál lévő bérkocsis köteles minden j évszakban, időjárásra való tekintet és sze­mély válogatás nélkül, a megszabott díjért, a közönség rendelkezésére állani; induláskor a vendégét az időre figyelmeztetni, a járat ideje azon percztől számítandó, midőn a bér­kocsis az állomáshelyét elhagyja. A közön­séget a bérkocsi használására felszólítani, vagy e czélból felhívás nélkül előhajtani tilos. 9. §. A kocsisnak megrendelt kocsijába, illetőleg kocsijára a vendég beleegyezése nélkül senkit sem szabad felvennie. 10. §. Minden kocsiban az árszabást könnyen hozzáférhető helyen kifüggesztve kell tartani és az ezen árszabásban megha­tározottnál magasabb dijat követelni nem szabad. Minden kocsis köteles az árszabást ele­gendő számú nyomtatott példányban magá­nál tartani illetve hordani és abból egy pél­dányt a beszálló vendégnek kívánatra átadni. Ezen példányokat, melyek egyszersmint panasz lapok, a rendőrség kiállítási áron szolgáltatja ki a bérkocsi iparosoknak. (Folyt, köv.) HÍREK. — Személyi hir. Dr. Falussy Árpád, vármegyénk főispánja, kedd este a főváros­ból székhelyére érkezett. — Vármegyénk központi választ­mánya az országgyűlési képviselőválasztók összeállított ez évi ideiglenes névjegyzékei átvizsgálása s azoknak 20 napi közszemlére kitétele végett f. évi május hó 1-én délelőtt 11 órakor a vármegyei székház emeleti kis­termében ülést tart. 8 a férfi, ki eddig csak lantjának húr­jait pengető, ki eddig csak magának énekelt, most az egész nemzethez kezdett szólani. A szent lelkesülés, mely a gyermeket hazája történetének forgatásakor eltölté, mely az ifjú lelkének hazafias dalokat sugalt, nem halt ki a férfiban sem, sőt egyre emelkedett. Ez a szent lelkesülés volt az, mely szónok­latainak oly varázserőt adott, hogy miként a hegyekről meginduló lavina magával ra­gadja az útjában álló sziklákat, úgy ragadta magával ellenállhatatlan erővel hallgatóinak szifét. A szent lelkesülés szónokká tette őt! Nem hiheté, hogy e nemzet, mely egy ezredéven keresztül annyi jó s balsorsot elviselt, már bevégezte volna földi hivatá­sát. Hiszen minden nemzet halad és emel­kedik, mindenütt dereng a szabadság haj­nala: csak nekünk nem szabad remélnünk? Kölcsey bízott a jövőben s bizalma nem is maradt hiú képzelődésnek! „De az emberi élet csak elröpülő pilla­nat, minek elenyészése előbb-utóbb kikerül­hetetlen“. Őt is elérte a szomorú végzet, mely mindnyájunknak osztályrészül jutott. 1838-ban hunyta be nehéz munkában kifá­radt szemét. Halála váratlan csapásként érte hazánkat. Férfi korában ragadta ki őt az élők sorából a kegyetlen halál, „mint költőt koszoruzva már, de még el nem fonnyadt babérral, mint szónokot, dicső pályája kez­detén.“ S neki ilyenkor kelle sírba szállnia, mintha a honi föld, melyhez oly odaadó

Next

/
Thumbnails
Contents