Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-29 / 17. szám
XXVI. évfolyam. Nagykároly. 1909. április 29. 17. szám. NAGYKÁROLY És VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. ^eoielenik mimten csütörtökön. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. Előfizetési árak: Egész évre .............................8'-— kor. Fél évre .................4'— „ Negyedévre.........................2- „ A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Egy es szám.........................' —-20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. | Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond utóda. Nyilttér sora 40 üli. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szára. (A zárdával szemben) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Tré.lséug'. A kormány lemondott. Lemondásának oka az, hogy a kariéiban k terve — melyre nézve a kormány tagjai szolidaritást vállaltak — meghiúsult, az önálló nemzeti banknak pedig a kormány 67-es tagjai nem hívei. Hála Istennek, hogy a koaliczió felbomlott. Értelme volt annak, hogy a koaliczió együttműködjék bizonyos ideig, de nem volt üdvös, hogy a koaliczió oly soká tartott. Mert a koaliczió két kisebb pártja mindig csak áldozatokat követelt a függetlenségi párttól,, de maga sohasem járult hozzá Magyarország függetlenségi eszméinek keresztülviteléhez. A koaliczió sok áldozatot követelt a függetlenségi párttól. Programmja megvalósításának akadályát képezte úgy az alkotmánypárt, mint különösen a néppárt, amely még a liberális haladásnak is kerékkötője. Szerintünk hiba volt mindjárt az, hogy a függetlenségi párt a kormányzásban részt vett anélkül, hogy elvei megvalósításának lehetőségét biztosította volna, de vezérei jóhiszetnüleg mentek bele s réméivé azt, hogy áldozattal, bölcs nyugodtsággal bebizonyítják, hogy a függetlenségi párt kormányképes. Midőn azonban a függetlenségi párt látja azt, hogy nemcsak katonai kérdésekben, de a nemzet gazdasági kérdéseiben is Ausztria előnye a domináló és a nemzeti asp^atiók figyelembe nem jönnek; mikor a függetlenségi párt látja, hogy magyar emberek nem har- czolnak a nemzet gazdasági önállósága első és létfeltételét képező önálló nemzeti bankért; mikor a függetlenségi párt tapasztalta, hogy politikájának bölcs mérséklése -— melyért'a radikálisabb gondolkozásu párttagok korholják a vezetőséget — nem talál méltánylást felfelé és discreditálja a pártot lefelé: nincs más ut, mint otthagyni a koali- cziót, otthagyni a kormányzatot s vagy mint ellenzék teljesíteni hivatását egy tisztességes liberális hatvanhetes kormánynyal szemben — ha ugyan ilyen megalakítható, — vagy megalkuvás nélkül megmaradni az önálló nemzeti bank eszméje mellett, bármi következzék is. A nemzetnek törvényben elismert joga van gazdasági ügyei önálló intézéséhez s igy a nemzeti bank felállításához is; e jog senki által kétségbe nem vonható. A nemzetnek tehát joga van a nemzeti bank felállításához, ha ezt a nemzetre nézve üdvösnek, jónak látja. Ha van párt, amely az önálló bankot bármily okból károsnak tartja a nemzetre nézve, az a párt maradjon meg álláspontja mellett, ha kormányt tud alakítani és többséget tud teremteni, mert hiszen a nemzet souverén, az rendelkezik maga felett; de ha ilyen párt és ilye^L többség nincs és nem remélhető, a függetlenségi párt bölcs nyugalommal a törvénykönyvvel kezében várja be a dolgok alakulását, ne vegyen részt a kormányzatban, nála nélkül pedig ma alkotmányosan kormányozni nem lehetvén, el kell hárulni elöbb-utóbb azon akadályoknak, melyek az önálló banknak útjában állanak. A függetlenségi párt vezérei — kiket sokszor meggyanúsítottak, hogy a párt elveiből engedtek és engednek a bank kérdésében — megállották helyűTÁR CZ A. ♦-säS«Sir aló tu. Hegy, völgy, liget, róna Virulását várja: Suhog mégis az enyészet Irtogató szárnya. Emiatt ha bennem Vad lázongás támad Az öröklét reményétől Eloszlik a bánat. Gondolataim most Messze, messze visznek, Könghullatva hol zokognak A kesergő szivek. Ötvenkét esztendő Örömét és búját Édesanyám atyja s anyja • Híven megosztották. Bárhová vetődjem Széles e hazában: Nem akad hely, merre még egy Ily jó emberpár van. Gyászoló nagyapám, Elárult aggastyán! Nyugodjék meg fájó szived Isten akaratján. Nagykároly i sirkert Legújabb fejfája Lelkemet a szülőföldhöz Erősebben zárja. Tóth Lajos. Kölcsey Ferenczröl. Irta és elmondta a Kölcsey-egyesület közgyűlésén Eröss Tibor főgimn. VIII. o. t. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kedves tanulótársaim! A szabadságszeretet s a honszerelem eszményképének oltárához jöttünk össze, hogy lelkesedésünk tömjénillatával meggyujt- suk az áldozat szent tüzét szellemi ébredésünk lánglelkü apostolának, Kölcsey Ferencz- nek érczalakja előtt. Előttünk a lángelme bronzba öntött alakja: a hideg szobor. Előttünk a lecsukódott ajak, mely annyiszor nyilt meg hazánk, nyelvünk és nemzetünk védelmére. Ha feltekintünk e hideg arezra, ha nézzük megmerevült alakját, lehetetlen, hogy erősebben ne dobogjon szivünk, midőn látjuk ama férfiút, ki: „Hányatott hazáját Lángolón szerette : Honfiúi gonddal Virrasztóit felette. Tudta hogy nyelvében Él, virul a nemzet: Védte mint apostol A szép magyar nyelvet.“ Volt egy korszak nemzeti irodalmunkban nem is oly rég, csak század elején, amikor föuraink jórészt minden más nyelven tudtak, csak magyarul nem, a köznemesség latinul beszélt, a törvénykezés, iskola nyelve a latin volt s a magyar irodalom szinte nem is létezett. Mekkora lelkesedésnek, mily nagy bizalomnak, rajongó reménynek kellett élni abban a nehány lelkes hazafiban, kik reményüket még el nem vesztették s egy jobb jövőben bízva merészeltek még magyarul Írni, sőt merészeltek a magyar szót követni is ! Ily erős lelkű, szilárd jellemű férfiú volt Kölcsey Ferencz! Nem törődve ezrek és ezrek gunykaczajával ott küzdött ő a „legnagyobb magyar“ s a „Haza bölcse“ mellett, sikra szállva nemzete javáért, országa függetlenségéért, Kazinczy nyelvéért! S ha valaha ember föliilemelkedve az önzés sziik határain, csak nemzete boldogitását tűzte
