Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-22 / 16. szám
2 tek választóik a parlamentbe, megszegik választóiknak tett Ígéreteiket s a nemzeti aspirátiók s ezek között az önálló jegybank megvalósítását elejtik vagy elodázzák? Azt hiszem mindeme kérdésekre a legmegcsontosotodottabb 67-es felfogás szerint sem lehet másképp, mint nemmel felelni. Ha pedig igy áll a dolog, lehet-e józan észszel azt állítani, hogy a bankkérdést csak egy kis csoport: a bankcsoport tartja felszínen ? Lehet-e hinni, hogy egy csoport — ha még oly jeles tagokból áll is — a nemzeti közérzülettel meg nem egyező exkluzív álláspontot sikerrel felvehessen s diadalra juttathasson ? Ez teljesen ki van zárva. A bankkérdésben való állásfoglalás szükségszerű következménye annak az erőpróbának, mely a nemzeti jogok érvényesítése czéljából 1903-ban megkezdődött, 1905-ben folytatódott, tart napjainkban s fog tartani mindaddig, inig a kérdés jobbra, vagy balra dűlőre nem jut. Hogy ez az erőpróba a mi javunkra dől el, abban nincs mit kételkednünk akkor, ha a függetlenségi párt teljes szolidaritással zárt falanxként helyt áll a nemzeti követelések mellett. Mi „mezei hadak“ pedig igy állunk. A nagykárolyi gör. kath. magyar egyház ünnepsége. A nagykárolyi gör. kath. magyar egyház- ' nak f. hó 18-án tartott ünnepélye, annak rendkívüli jelentőségéhez méltón sikerült. Résztvett azon a közvetlenül érdekelt hivőkön kívül városunk egész társadalma s a vármegye intéző fejei: Dr. Falussy Árpád főispán, Ilosvay Aladár alispán, Debreczeni István polgármester, Ilosvay Ferencz árvaszéki elnök, Kacsó Károly műszaki tanácsos, Dr. Aáron Sándor vármegyei főorvos, Papp Béla országgyűlési képviselő, Dr. Récsey Ede kegyesrendi házfőnök, Cseh Lajos főgimnáziumi igazgató, Sróff Gábor, Palimann Péter, Horváth Jenő kegyesrendi tanárok, Boross János lutheránus lelkész, N. Szabó Pál vetettre serkentették. A múlt dicsőségének feltárásával a jövőt készitgették elő. Széchenyi, Deák, Kossuth, Klauzál, Beöthy Ödön, Bezerédy s a reformkorszak többi nagy államférfiai elvonták a nemzetet az addig űzött, meddő sérelmi politikától és az alkotásokba vitték bele. Meggyőzték a nemzetet, hogy még ha a régi alkotmány sérelmei orvosoltatnak is, az akkor is a pusztuláshoz vezet. A haladó idők alaposan megrongálták, valósággal elkorhasztották a régi alkotmány egykor erős palotáját. Ha a nemzet élni akar, úgy az alkotmánynak uj, erős várát kell felépítenie. Csak igy valósulhatnak meg Kölcsey szavai: „De néked élni kell, ó hon, S örökre mint tavasz virulni, Ah mert omladékidon Reszketve fognék szétomolni Hazám, hazám!“ Kölcsey Ferenczet, Szatmár vármegye nagy fiát ott találjuk a menyek Tyrtheusai között ép úgy, mint Széchenyi és Deák oldalán az alkotók sorában. Kölcsey sokoldalú tehetség, sokoldalúsága szinte meglepő. Első rangú mint poéta, kritikus, szónok, mint filozófus és politikus egyaránt. Igazi gondolkozó, rendszeres fő „A férfi minden erejét arra fordította, hogy lelkiismeretesen teljesítse, NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ. [ zető járásbiró, N. Szabó Antal kir. közjegyző, Aczél Ferencz vasúti állomásfőnök, Schnébli János postafönök, Hetey Ábrahám városi főjegyző, Demidor Ignácz rendőrkapitány, Csilléry Dávid kir. járásbiró, Dr. Gondos Mór nagybányai járásorvos, Kálnay Gyula főispáni titkár, Schnébly Károly p. ü. titkár, Reök Gyula, Madarassy Gyula, Vetzák Ede, Dr. Adler Adolf, Erdőssy Vilmos, Dr. Cukor Lajos, Dr. Jászy Ferencz, Dr. N. Szabó Albert, Wagner István, Csipkés András bank- igazgató, Dr. Vetzák Ede, Dr. Schönpílug Béla, Schiffbeck Károly, Róth Károly stb. stb. Még igen sokan, kiket egvenkint felsorolni sok volna. A g. k. magyarok országos bizottságának képviseletében szombat éjjel külön szalonkocsiban érkeztek meg: Szabó Jenő elnök, nyugalmazott curiai biró, főrendiházi tag, Bacsinszky Wladimir máv. vasúti főfelügyelő, üzletvezető helyettes, Pásztélyi Jenő dr. fő- j városi ügyvéd és Dr. Rhabár Endre kir. közjegyző. Megjelent továbbá Domahidy Elemér nyug. főispán, a gör. kath. magyar szertar- tásu vidéki papság köréből Balogh Szilárd, Tivadar Elek, Mitrovich István lelkészek. Az egyházi szertartás reggeli 9 órakor kezdődött a fényesen kivilágított, élővirág füzérekkel és csokrokkal, valamint zöld babérfákkal dúsan diszitett templomban. Papp Antal vármegyei főesperes elrendelte a Mitrovich Elek kinevezését tartalmazó püspöki okirat felolvasását s miután az uj plébánostól az apostoli hitvallást és az esküt kivette, rövid meleg beszéd kíséretében az egyházat gondjaira bízva, állásába beigtatta. Beszédében felhívta a híveket arra, hogy adjanak hálát az Istennek, hogy e diadalt elértük; imádkozzunk úgymond a hitközség tagjaiért; imádkozzunk lelki atyátokért, hogy hosszú és üdvös működéssel teljesíthesse felelősségteljes kötelességét; imádkozzunk azon nemes lelkekért, kik hozzájárultak a czél eléréséhez, végül imádkozzunk egyházmegyénk és szeretett hazánk jólétéért és felvirágzásáért. Egyesítsen bennünket a köl- | csönös szeretet és legnagyobb lelkesedéssel ünnepeljük e mai napot, mert ez az a nap, melyet nehezen vártunk, örvendezzünk és vigadjunk; ez a nap vezéreljen bennünket az igazság utján szeretetben, örvendezzünk, mert megszűnt az árvaság hosszú ideje, elkövetkezett az a nap, amely e hitközséget szive szerinti lelki atyjával ajándékozta meg. Nehéz, keserű napok után édes örömnap jött a hitközségre, mert a mily lesújtó volt, hogy a hitközségnek nincs lelkipásztora, ép oly felemelő, hogy megérkezett a fényes siker ideje, ezért imádkozhatunk, hogy imánk méltó legyen arra, hogy az Isten trónja elé jusson. A misét az uj pap olvasta s annak folyamán szentbeszéd alakjában mondotta el vallásos művelődést, békességet és hazaíi- ságot hirdető programmját. A szertartást, mely alatt Fedorka kántortanitó és az énekkar egyházi énekeket énekeltek szépen, a Hymnus eléneklése fejezte be. Templom után a parochialis lakásban Benyovszky Rózsika és Bélteky Mariska a hitközség nőtagjainak nevében egy-egy remek virágcsokrot nyújtottak át uj lelkészök- nek és a beigtatást végzett főesperesnek. Ide vonultak szerencsekivánatukkal az előkelő idegen vendégek is, kik azután a főispánnál tettek látogatást. Majd Somossy Miklóst keresték fel házánál testületileg s neki, mint a nevezetes actió szellemi vezérének, Szabó Jenő főrendiházi tag fejezte ki az országos bizottság elismerését és üdvözletét. Déli 1 órakor kezdődött a 120 terítékes közebéd, melyen a már felsorolt vendégeken kívül városunk társadalma szine-java nagy része vett részt. A második fogásnál Papp Antal főesperes emelt poharat és hangsúlyozta azt, hogy egy magas czél elérésére nagy jótétemény az, ha az ügy elintézésére hivatott tényezők szívesen foglalkoznak az ügygyei. A sikert ezen ügynél előidézte az a magas kegy, amelylyel a római pápa és az apostoli király ezen ügyet az Apponyi gróftól nyert infor- mátió alapján kezelte, miért is a pápát és a királyt, harmadsorban pedig Apponyi Albert gróf vallásügyi minisztert éltette. Ezután az uj lelkész szólalt fel. Nem lehet — úgymond — egyházi- ünnepély, hogy a püspökről meg ne emlékezzenek, de ő Dr. Firczák püspököt nem kötelességből élteti, hanem azon szívből fakadó érzésből, melyet mindenki érez, aki az ő közelében van, aki képviseletében oly férfiút küldött a beigta- tásra, aki úgy az egyháznak, mint a társadalomnak egyik dísze; ezért első sorban a püspökért, másodsorban a főesperesért emel poharat, kérve az Istent, hogy őket a társadalom javára és az egyházmegye boldogitá- sára soká éltesse! Papp főesperes szólalt fel ezután ismét és hangsúlyozva azt, hogy a kivívott diadal és a fényes siker, melyet ma ünnepelnek, hálával tölti el az ünneplőket, miért is a püspök nevében poharat emelt, hogy éltesse azokat, kik elősegítették a hitközség tagjai vágyának teljesülését. Élteti a főispánt és a város nemes közönségét, kérve, hogy fogadják a püspök elismerését és köszönetét szívesen. Ezután Dr. Falussy Árpád főispán emelt poharat és megköszönte Papp Antal főesperes szives szavait. Öt nemcsak a hivatalos amit az ifjú lángoló kebellel fogadott.“ Visz- szavonult élete mellett nem volt ő az az „eszményi politikus“, mint sokan hiszik. Nagy jogi és történelmi tudása képesítették arra, hogy eszméit realizálni tudja. A szatmári adózó népről mondott beszéde világosan tanúsítja, hogy mélyen átérezte a nép nyomorát. Amidőn az országgyűlésen a nemzeti nyelv jogát vitatja, részletesen kifejezi hitvallását. „Előbb fog e kebel megrepedni, — mondja — mintsem a nemzeti nyelvre nézve tett kívánságtól egy pillantásig is elálljak.“ A teljes vallás^Mf!ságot, a birtok igazi függetlenségét és a ; abadságot követeli. Az osztályokra szakadt nemzet egyesítését s a nemzeti erők összpontosítását hirdeti. Mintha ma buzdítana bennünket az egyesülésre. Nagyon megszívlelendők szavai ha meg akarunk birkózni a 19. század örökségével. A 19. század elaggott képviselője ugyanis bucsuzásakor habzó poharat nyújtott át a 20. század leikeinek. A habzó pohárban a legellentétesebb érzelmeket keverte tüzes itallá. Beledobta az optimizmust, a pessimizmust, a hitet és a hitetlenséget, az individualizmust és a szocializmust, a nemzeti és a nemzetközi szellemet, a béke sze- retetet és a háború szenvedélyét, a fajgyűlöletet és az osztályharczot. Ily ellentétes eszmék zűrzavarában csak Kölcsey Ferencz kitartásával, az ő tüzes nemzet- és hazaszeretetével találhatjuk meg i a helyes ösvényt. Csakis az ő nagy szellemének a világánál vehetjük ki a 20. század munkájából részünket. Aki a történelem szellemét némileg is megérti, belátja, hogy nemzetünk javára csak ez válhatik. A békésebb, a jobb kor csak akkor következhetik be hazánkban. Létjogosultságunk a nemzetek közt csakis úgy lehet, ha a múlt hagyományait ápoljuk, ha a múltban bevált intézményeinket a kor szellemében fejlesztjük. A tapasztalat sokszor megmutatta, hogy az elvont jognak a történeti jog felett nem szabad előnyt adni. Nemzetünkre illenek itt Renarnak Francziaországról mondott szavai: „Amely nemzetnek ily nemes múltja van, annak nincs joga lemondani hivatásáról.“ Nem is akarunk lemondani, s amennyiben nem akarunk lemondani, a Kölcsey Egyesületnek elsőrangú feladata, hogy hirdetője legyen mindannak, ami érvényre juttatja nemzeti életünk átalakulásában a tiszta, szenytelen liberalizmust, a nemzeti eszmét, az egyetértést, a magyar művelődést. S fogadjuk is megyénk „szent életű“ nagy fia, itt képmásod előtt, hogy a Neveddel reánk rótt kötelességeket a legjobb akarattal óhajtjuk teljesíteni!
