Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-07 / 1. szám
XJYj Ájíli i r— 0} M ■ '/ N ll( ^\ XXVI. évfolyam. Nagykároly, 1909. január 7. I. szám. NAGYKAROU És VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: A politikai rész szerkesztéséért felelős: Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Egész évre ..................... Dr. Adler Adolf Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) Fél évre ......................... . . 4-— „ szerkesztő. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől Negyedévre ................. . . 2-— „ A szépirodalmi részt vezeti: Az „Iparügyek“ rovat vezetője: nem fogadunk el. Egyes szám................. • .—20 „ Simkó Géza, főmunkatárs. Schnébli Károly, főmunkatárs. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Nehány szó a tisztviselöi-telep létesítéséhez. (—ly.) E lapokban már volt szó arról, hogy a városunkban lakó tisztviselők tisztviselő-otthonok létesítésével akarják a bérelt lakások mizériáit ellensúlyozni. Egyik laptársunk szerint a tisztviselöi-otthonok úgy terveztetnek, hogy mintegy 42 épület külön telepet alkotva, egy helyen, egymás mellett rendezett utczasorokban lesz elhelyezve. Nem ismerjük a tervezet részleteit, azt sem tudjuk, hogy nem csak ijesztgetés akar ez lenni a lakbéremelésien határt nem ismerő háztulajdonosokkal szemben, akiket czikkiró az üresen maradó lakások emlegetésével akar megfélemlíteni. A legnagyobb tárgyilagossággal szólunk tehát a kérdéshez, tisztán a közérdek szempontjából. Ha tisztviselőink a felemelt lakbért arra akarják felhasználni, hogy tisztviselő-otthonok létesítésével városunk építkezését előmozdítsák, örömmel fogadjuk és ezt a háztulajdonosok sem fogják irigy féltékenységgel nézni, de ezen építkezéseknek úgy kell történniük, hogy a város tényleg szépüljön. Külön kis telep létesitével azonban sem szépészeti, sem czélszerüségi szempontok kielégítve nem lesznek. Eltekintve attól, hogy negyvenkét (avagy valószínűleg még kevesebb) házból tekintélyes utczasorok aligha képződnének, városunk terjedelme, fekvése ily telep létesítését nem teszi kívánatossá. Külön városrészt képező telep ott létesítendő, hol a város belső területe már be van épi .ve és telek a belső területen nem, vagy csak igen drágán kapható, tehát kénytelen terjeszkedni, mint például Szatmáron. De Nagykárolyban attól még messze vagyunk, itt még igen sok hely vár beépítésre. S épp ezen körülményt használhatják fel tisztviselőink arra, hogy a város belterületén létesítsenek tisztviselőlakásokat, saját otthonokat. Az állami tisztviselői kar helyzete utóbbi időben sokat javult és a szolgálati pragmatika megvalósításával még- inkább javulni fog. Nem lesz már annak kitéve, hogy pártpolitikai okok miatt az ország egyik széléről a másik szélére dobják. Az előléptetési viszonyok sem kívánják meg az örökös helyváltoztatást. Egy városnak lehetnek állandó lakói és résztvehetnek annak társadalmi és kulturális életében, befolyhatnak a várost érdeklő közügyekbe. A társadalom oly erősségét fogják képezni, mely az egységes magyar nemzeti társadalom kialakulását fogja előidézni. Ezen munkában fokozott mérvben működnek közre a tisztviselők, ha ingatlan vagyon szerzésével részt vesznek egy-egy város közterheinek viselésében is. Ily magasabb szempontból fogjuk mi fel a tisztviselöotthonok létesítését s nem egyszerűen a háztulajdonosok megrémitgetéséül akarjuk odaállítani a kérdést. De ha igy fogjuk fel, akkor TÁR CZ A. Sarlcadi Nagy Zsigmond halálára. Halál, halál te!.. . Aki mindnyájunknak Egyformán hozol bút és bánatot: Mért kellett épen oly könyörtelenül,-—- Mély gyászt okozva, -—- ide szállanod ?! Ki minden időt munkának szentelve, Családjának élt csakis, egyedül: Itt fekszik holtan. Élte legszebb delén... E koporsóban... élettelenül! Hosszas és kínos szenvedés gyötörte Egykor oly erős, szívós testedet, Mely a munkában de sok éjszakán át A szekrény mellett állva görnyedett! Nem ismertél te pihenést sohasem! Vasszorgalommal végződ a munkát! Es e páratlan tulajdonságodért Aki csak ismert, — mindenki csudáit. S szorgalmas munkád eredmény eképen Nem is oly régen — házat épitél, Hol olyan boldog voltál egyideig S honnan nem vágytál soha — senkinél! Szeretett nőddel, akit úgy imádtál És aki téged forrón szeretett: Kimondhatatlan boldogságban töltőd A gyorsan tűnő, édes perczeket. És jött a halál /... Munkás életednek Legszebb tavaszán meg kellett válnod! Hiába szólít zokogó hitvesed: Aluszod mélyen az örök álmot. Nem hat meg téged a fájdalom hangja, A könny, a sóhaj, mind, mind hasztalan! Lelked immár fel, az egekbe szállott... E koporsóban csak hűlt hamvad van. S kik úgy szerettünk: nyomda-munkásaid — Mélyen meghatva koporsód mellett — j Fájó lélekkel veszünk tőled búcsút. Nyugodj békében!... Isten veled!. .. S hova kivisznek: ott a temetőben Takarjon bár el a sír göröngye: El nem feledünk!... Jóságos lelkednek Emléke köztünk él — mindörökre! Sallay Lajos. Költészetünk vezérgondolatai.* Mikszáth Kálmán, korunknak legmélyebb, legszellemesebb és leghumorosabb elbeszélője Magyarország kabátos lakosait a következő- képen osztályozza: 1. vannak olyanok, akik * Felolvasta kisebb alakban Sróff Gábor, kegyesrendi tanár, a nagykárolyi kereskedő-ifjak körének 1908. deczember 13-án a polgári kaszinóban rendezett esti ünnepségén. képviselők, 2. vannak olyanok, akik már voltak képviselők, 3. vannak olyanok, akik lesznek képviselők és végre 4. vannak olyanok, akik akarnának képviselők lenni. Más intelligens elem nincs. A magyar ember, mig él, nem szűnik meg politizálni és mandátum után epekedni. Sőt a politizálásról még halála után sem kénytelen lemondani, mert még a közelmúltban is akadtak kerületek, ahol a holt választók is hozzájárultak a választás élénkítéséhez. Ily viszonyok közt nem csoda, sőt természetes is, hogy hazánkban az általános figyelem, mint a mohamedánoké Mekka felé, — nálunk meg örökké a parlament felé fordul. Onnan várja az egyén s onnan várja a nemzet is boldogulását. A magyar nemzeti politikai életnek azon- I ban van egy ikertestvére, az irodalom. S a kettő között az a különbség, hogy mig a | politikai életnek arezvonásai naponkint vái- | toznak, addig testvérének, a magyar irodalomnak képe ugyanaz, változatlan. A politikából kiszedi az értékes anyagot; ő maga pedig a nemzeti talajból táplálkozik, lelkét a nemzeti eszmék töltik el, szivét a nemzeti érzések lüktetik. De vájjon van-e az irodalomnak általános hatása? Az irodalom lehetővé teszi, hogy nagy körök megismerjenek s elképzelni tudjanak olyan viszonyokat s helyzeteket, melyeket saját tapasztalataikból nem ismerhetnek. A modern élet iránya főleg az, hogy a foglalkozások egyre különböződnek és az élet meglehetősen szűk körökben folyik le. Az emberek az életnek ezernyi helyzete közül aránylag igen keveset ismernek meg. A kereskedő, az orvos, a földmives, az ügyvédő, katona stb. érintkezése egymással nagyon.
