Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-12-31 / 53. szám
o NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE megoldatni? Ki tudja ezt még ma megmondani? Vájjon teljesülnek-e a nemzetnek forró vágyai és kívánságai ? Vájjon közelebb jutunk-e ahoz a nagy, nemes és szép czélhoz, amely a mi politikai hitvallásunkat képezi: az önálló, független Magyarországhoz ? Vagy talán ismét meg kell ragadnunk a harczi kardot, hogy ősi alkotmányunkért, nemzeti önállóságunkért, szabadságunkért és jobblétünkért harczba vigyük? Vájjon nem kell-e egy véres, nagy háborúnak minden borzalmait végig élnünk, áldozatul hozva életünket és vagyonúnkat ?! Nehéz, sötét felhők borítják a beálló újév politikai egét! Ebben a nehéz, súlyos napokban nagy higgadtságra és hazafiságra van szükségünk, hogy eltaláljuk a helyes utat, amelyre lépnünk kell. Erős, egységes nemzetté kell tömörülnünk, melynek akaratán hajótörést kell szenvednie minden ellenséges kísérletnek és egyetértéssel, egy akarattal arra kell törekednünk, hogy a felvetett nagy horderejű kérdéseket úgy oldjuk meg, hogy azok a nagy, hatalmas és önálló Magyarországnak alapkövei lehessenek. Adja a magyarok Istene, hogy az újév meghozza ezt az egyetértést, mert akkor a győzelem biztos s ebben a reményben kívánunk: Boldog újévet! |SarkadiNagy^ A nevet körülvevő fekete keret már magában hirüladja, amit szomorú kötelesség gyanánt kell jelentenünk olvasóinknak. Lapunknak nagy gyásza van. A „Nagykároly és Vidéke“ kiadó- tulajdonosa, Sarkadi Nagy Zsigmond nyomdász nincs többé az élők sorában. Szorgalmas, becsületes munkálkodás közben lett beteg; e hosszas betegség sorvasztotta életerejét, inig tegnap reggel a halál megváltotta földi szenvedéseitől. Elhunytával nagy veszteség érte a helybeli iparosságot, melynek egyik törekvő, derék, jóravaló tagja, a tisztes munkás igazi példája volt. De súlyosabban érint bennünket elmúlása. Mint gyöngéd szülő édes gyermekét, azonképen dédelgette ö is lapunkat. Szeretetteljes gondossággal ügyelt mindenkor az első betű szedésétől kezdve a sajtó utolsó fordulásáig arra, hogy az ö keze ' iszta öltözékben, csinos, tetszetős formában kerüljön az ki.ddöt, fáradtságot és költséget sohasem kiméit, mikor a „Nagykároly és Vidékéiről volt szó. Azonban nemcsak mint iparos, mint ember is fel volt ruházva jőtulajdonságokkal. Alkalmazottaival szemben mindég jóakarattal viseltetett, igazságos és jóérzésü főnök volt. Emberbarátait tisztelte és becsülte s azért városunk e polgárának halálát számosán fogják fájlalni. Áldás emlékére ! Béke poraira ! Az elhunyt életrazi adatait az alábbiakban adjuk: 1866. január 16-án született Vámospércsen, hol atyja református lelkész volt. Az elemi iskolákat szülőfalujában végezte, majd 1881-ben a debreczeni városi nyomdába került tanulónak. Mint nyomdász Kassán és Máramarosszigeten volt s innen városunkba a Seper-féle nyomdába jutott, hol mint művezető működött 1892-ig, amikor is átvette e nyomdát, melyet eleinte néhai Makai Józseffel, később egyedül birt. Közben nőül vette Asztay Ágnest, néhai Asz- tay Antal polgártársunk leányát, kivel 17 évig élt boldog életet. Betegsége — mely nehány hét előtt döntötte ágyba — tegnap, f. hó 30-án reggel a gondos és önfeláldozó ápolás daczára halálát okozta. A temetés holnap, január hó 1-én délután fél 3 órakor lesz. — A család a következő gyászjelentéssel tudatta veszteségét: Alólirottak a nagyszámú rokonság nevében is mély fájdalomtól megtört szívvel jelentik a forrón szeretett, feledhetetlen jó férj, testvér, nagybácsi és sógornak Sarkadi Nagy Zsigmond nyomdatulajdonosnak, a „Nagykároly és Vidéke“ ez. lap kiadótulajdonosának folyó hó 30-án reggeli 2 órakor, élete 43-ik, boldog házasságának 17-ik évében hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A drága halott megboldogult földi hamvai 1909. január hó 1-én délután fél 3 órakor fognak a ref. egyház szertartása szerint a Petöfi-utcza 25-ik számú gyászháztól a helybeli ref. temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Nagykároly, 1908. deczember 30. A szeretet angyala virrasszon a drága halott hamvai felett! Özv. Sarkadi Nagy Zsigmondné szül. Asztay Ágnes neje. Özv. Szathmáry Lászlóné szül. Sarkadi Nagy Hermine, Sarkadi Nagy Irma férj. id. Beke Gyuláné, Sarkadi Nagy Ida testvérei. Szathmáry Géza, Beke Zoltán, Beke Gyula és neje Koch Hilda, Beke Károly, Beke Irma férj. Deák Jánosné, Beke Gizella, Beke Piroska, Beke Erzsiké, Sarkadi Nagy Miklós, Mészár Béla unokaöcscsei és unoka- hugai. Id. Beke Gyula, Asztay Róza és férje Mészár Bálint, Asztay Irma, Asztay Juliska és férje Szűcs Elek, Asztay Emma, Bölönyi Zsigmondné szül. Tóth- falussy Matild, Fiók Albert és neje Nagy Mariska. Fiók János sógorai és sógornői. Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága f. hó 29-én délelőtt Dr. Falussy Árpád főispán elnöklete mellett rendkívüli közgyűlést tartott. A bizottsági tagokat jelentékeny számmal különösen N. Szabó Albertnek a császári jubileum ügyében beadott ismeretes indítványa s az avasi főszolgabírói állás betöltése hozta össze. Elnöklő főispán a közgyűlést fél 11 órakor — a bizottsági tagok üdvözlése mellett — megnyitván, olvastatott a belügyminiszter leirata az avasi járás létesítése tárgyában. Tudomásul vétetett, hogy a szervezés kérdésében az alispán a szükséges intézkedéseket megtette, ezeket jóváhagyta s miután a belügyminiszter az uj szolgabirói állást nem rendszeresítette, a szinérváraljai járásban szervezett egyik szolgabirói állást 1909. január 1-jei hatálylyal megszüntette s ezen időtől kezdődőleg azt az avasi járásban szervezte. Ezen kérdésnél Dr. Adler Adolf, lapunk szerkesztője szólalt fel Avasfelsőfalu, Vámfalu, Turvékonya, Tartolcz, Komorzán, Mózesfalu és Avasujfalu községek nevében oly irányban, hogy a vármegye törvényhatósága maradjon meg eredetileg elfoglalt amaz álláspontja mellett, hogy a járás székhelye Avasfelsőfalu legyen. Ilosvay Aladár alispán válaszában kiemelte, hogy igaz, miszerint a megye Avasfelsőfalu székhelylyel tervezte a járást, de felebbezés folytán a miniszter Avasujváros mellett döntött. S akkor, amidőn a miniszter e járást sok költséggel szervezte, nem tartja helyesnek, hogy ez irányban azonnal változtatást eszközöljenek. Indítványozza, fejezze ki a közgyűlés köszönetét a belügyminiszternek. A közgyűlés úgy a miniszternek, mint Domahidy István indítványára Falussy főispánnak az avasi járás szervezése körüli fáradozásáért köszönetét mondott. Elnöklő főispán hangsúlyozta, hogy azon esetben, ha látni fogják, hogy Avasujváros nem alkalmas arra, hogy onnan a járás közigazgatása vezettessék, ráér a vármegye közönsége felírni a miniszterhez. — Az avasi főszolgabírói állás betöltéséhez a közgyűlés a kandidáló bizottság tagjaivá Luby Géza, Madarassy Dezső és Papp Béla biz. tagokat választotta meg, főispán Jékey Zsigmond, Kölcsey Antal és gróf Teleky Géza biz. tagokat nevezte ki s a jelölés megejtésének tartamára a közgyűlést felfüggesztette. Miután Kállay Ödön szolgabiró a pályázatát időközben visszavonta, a kandidálóbizottság egyedül Dr. Péchy Péter nagysom- kuti főszolgabírót jelölte, kit a közgyűlés egyhangúlag megválasztott. Dr. N. Szabó Albert indítványát, hogy Őfelsége 60 éves császári jubileuma alkalmából feliratilag üdvözöltessék, — visszavonván, az tárgytalanná vált. Nagyobb vitát provokált Dr. Vetzák Ede indítványa, hogy kerestessék meg Szatmár város közönsége átiratilag a Széchenyi-tár- sulatnak lu/0 pótadóval való segélyezése iránt. Az állandó választmány javaslata az volt, hogy az átirat mellőzése mellett kerestessék meg a Széchenyi-társulat vezetősége, eszközölne ki a társulat számára Szatmár városától nagyobb s állandó segélyt. Cseh Lajos szólalt fel először az indítvány mellett, kifejtvén, hogy a kulturegyletek támogatása — hívják azt bármikép — kötelesség. —- S miután a Széchenyi-társulat működése boldog emlékű Károlyi István gróf jóvoltából olyan méreteket öltött, hogy az gyönyörködtető — mint láttuk a legutóbbi díszközgyűlés alkalmával is — tudja Szatmár városa is, mi a teendője az egylettel szemben, mely most a kultúrpalota felépítésével szorosabb kapcsolatba jő Szatmárral. Gholnoky Imre nem csupán az anyagi, de az erkölcsi oldalát vizsgálva az indítványnak, ízléstelenségnek deklarálta, hogy Szatmár városnak mintegy a szemét akarják kinyitni, hogy ime lásd meg a városban működő kulluregyletet, mintegy erkölcsi pressiót gyakorolni reá. Dr. Vetzák Ede erélyes hangon utasította vissza Cholnoky kifejezését. Talpraesett beszédben általános éljenzés között mondotta, hogy e vármegye termében lehetnek személyi és politikai ellentétek, de a hazafiasság tekintetében nem. Ő e szempontból tette meg indítványát, amit igazol, hogy a Szatmár városon megszavazandó pótadót mint ottani birtokos ő is fizetni fogja. Hogy más indok Szatmárral szemben nem vezette, bizonyítja a rokoni és baráti összeköttetése azon várossal. Cholnoky személyes kérdésben mentegette kifejezését, majd Madarassy Dezső felszólalása után elnöklő főispán az állandó választmány javaslatát mondotta ki elfogadottnak. Cholnoky Imre indítványa a Szatmár—- tiszaujlaki vonalnak sürgős kiépítése iránt a kereskedelemügyi miniszterhez intézendő felirat tárgyában elfogadtatott s a Nagysom- kut—szatmárnémeti—tiszaujlaki közutnak állami kezelésbe való vétele tudomásul vétetett. N. Szabó Albertnek Majos Károly kinevezése ügyében beadott indítványára vonatkozólag egyhangúlag a következő határozat fogadtatott el: „A törvényhatósági bizottság az állandó választmány véleményével egye- zőleg — tekintettel arra, hogy ezen ügyet 1907. deczember 12-én tartott közgyűlésben 1217—1907. thk. véghatározatában kimondott azon határozatával, hogy N. Szabó AÉ
