Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-10-29 / 44. szám
3 nagy buzgalmának maradandó emlékét hirdetik. Ezen alkotással a magyar iparművészet fejlesztésének egyik úttörője volt. * * * A legutóbbi évek politikai küzdelmében ismét ott látjuk őt a vezérek között, ott harczol a nemzet igaz ügyéért. A nemzeti átalakulás és ujjáébredésnek egyik törhetetlen harcosa volt. Vármegyénk hazafias ellenállását ő szervezte. Vezérünk volt, akinek lelke sugarától nyertünk mi is erőt a kitartó és lankadatlan küzdelemre. Érezte, hogy a nehéz válságos napokban nemzetének szüksége van reá. Lelkesedésének lobogó lángjával csatlakozott a küzdők sorába. Mi láttuk őt vármegyénkben, szükebb hazánkban, küzdők élén. Az ö szava ügyünk igazságába vetett rendithetlen bizalma tartotta meg bennünk a már-már lankadó erőt. Reá tekintettünk, tőle tanultunk hinni és bizni és e hitünk erősítette meg a mi lelkünket. * * * Gróf Károlyi Istvánban poéta lélek lakott. A „Himnus“ nagyköltöje emlékezete iránti tiszteletét és szeretetét még atyjától örökölte, ki Kölcseynek barátja- volt. A szabadságharcz nagyköltöjének, a magyar róna lantos poétájának, Petőfi Sándornak költeményeit könyvnélkül tudta. Beszédeit igen sokszor Petőfi verseiből vett idézetekkel kezdi vagy fejezi be. Petőfi szelleme és költészete hatotta át nemes lelkét és mélyen érző szivét. Az ő kegyelete, poétikus lelke és gyöngéd figyelme örökítette meg az erdödi vár romla- dozó kápolnájának falán azt a márványtáblát, mely a vándort arra figyelmezteti, hogy szent ez a hely, ahol Petőfi Sándor és Szend- rey Julia megesküdött. A vár mellett a tó, ahol Károlyi István a csüggedt lelkű költőnek örök emléket állított kőbe vésve: „Álldogálok a tó partján szomorú fűz mellett...“ A hatalmas főur akaraterős lelke bámulatosan forr össze a lirai költő szellemével. Az isteni gondviselés csudálatos intézkedése volt, hogy azon a napon, julius 31-én, a melyen 58 évvel előtt Petőfi Sándor a kozákok lándzsájától ősi halált halt — adta vissza lelkét gróf Károlyi István az egek urának. * * * E nemesen gondolkozó, szivében-lelkében tiszta magyar érzésű férfiú emléke előtt tisztelettel hajlik meg a Szatmármegyei Szé- chenyi-Társulat! De minket nemcsak a tisztelet, hanem őszinte elismerés hozott ma össze az ünnepi közgyűlésre, hogy meggvujtsuk a kegyelet áldozat tüzét és annak melegítő sugarai mellett hálás szívvel emlékezzünk meg ama férfiúról, akinek működése társulatunk életében határjelt mutat és akinek lelkes felhívására, döntő szavára nyert a Széchenyi- Társulat uj erőforrást. 1885. év szeptember hó 12-én Schlauch Lőrincz diszelnök elnöklete alatt gyűlésre jött össze Szatmárvármégye magyarsága. Ott hangzott ez a szó, hogy a magyar állameszmének általános élismerést és érvényt szerezni és az ahoz való ragaszkodást erősíteni, a magyar érzelem gyarapítása és szi- lárdulása mellett a magyar nyelv ismeretét az idegen ajkú lakosok között terjeszteni! Az eszme gróf Károlyi Islván leikébe tüzet fogott és lángra gyűlt, aminek eredménye az lett, hogy vármegyénk ugyanezen évi őszi közgyűlésén hazafias érzéstől magasan szárnyaló beszéd kíséretében Gróf Károlyi István tette meg az indítványt az 1%-os kulturadó megszavazására. A 48-as időkre emlékeztető lelkesedéssel adta meg vármegyénk az l"/0-os adót a nemes és hazafias czél érdekében. A hazaszeretettől lángoló beszéd hatása alatt egygyé forrt a vármegye magyarságának a szive és örömmel hozott áldozatot a magyar kultúra oltárára. Diadal volt ez, amely vármegyénk culturá- jának és történelmének évkönyveiben tündöklő betűkkel van bevésve és e diadalt gróf Károlyi István buzgólkodása aratta. Meghajtjuk lobogónkat az ő feledhetetlen emléke előtt és ápolni, éleszteni és örökké NAGY K Á R 0LY ES V IDE KE fenntartani fogjuk ama tüzet, amelyet a mai napon az ő emlékezetére hálás és kegyele- tes érzelmekkel gyújtottunk fel és az ő szellemének vezetése alatt folytatjuk munkánkat Társulatunk örök jelszavával: „Legyen a hazának minden lakosa a magyar államiság hive és tudjon magyarul.“ A szép emlékbeszédet hosszas éljenzéssel és tapssal honorálták s ezután dr. Fechtel János titkár számolt be lelkesen a társulat működéséről. Széli Kálmán mint az Országos Közművelődési Tanács elnöke tartotta meg ezután nagy hatást tett és általános nagy tetszéssel fogadott beszédét, amelyben egyebek között a következőket mondotta: Üdvözletei hozok és elismerést. Meghajtom önök előtt az összes közművelődési egyesületek nevében az | elismerés zászlóját azokért a fényes eredményekért, amelyeket elértek, azért a nagy kezdeményezésért, amelylyel 25 évvel ezelőtt elöljártak, azért a példát adó buzgalomért, amelyet kifejtettek. Az a férfiú, akinek emlékére oly méltó és szép szavak hangzottak el, az a férfiú legifjabb koromtól fogva benső és igaz barátom volt. Ismertem személyi lelkületét, ismertem szive hazafias dobbanását, ismertem emelkedett felfogását és tanúságot tehetek róla, hogy Károlyi István gróf, aki jellemszilárdságban, a kényes becsületnek a felfogásában egyike volt az elsőknek ebben az országban, csak egyben engedte felülmúlni ezt a nagy kvalitását: a hazának szeretetében, a magyarságnak szeretetében, amelyben öt felül nem múlta senki. Ezután elmondotta, hogy ö nem hirdet harczot, hanem békét; a magyar társadalomnak közre kell működni a magyar állam kiépítésénél, konszolida- tiójánál s ennek a munkának jelentékeny része a magyar kultúrának és a magyar nyelvnek ápolása és terjesztése. Nem erőszakkal kívánja elérni ezt a czélt, hanem a meggyőzés erejével. De két dolgot nem lehet megengednünk, nem fogjuk tűrni a különféle nemzetiségű irridentát és nem fogjuk tűrni a magyar állameszmével ellentétes mozgalmakat, mert ennek a hazának minden polgára a mi testvérünk. Egyenlő joga van mindegyiknek a törvény előtt. Különbséget köztük tenni nem szabad. Faji, nyelvi szokásaikat, élő hagyományaikat is tiszteletben tartjuk, amennyiben a magyar államiság követelményeivel megférnek. De semmi oly törekvést, mely belső tagolást, belső ! csoportosulást idéz elő, amely belső demarkaczionális vonalat akar huzni az egységes magyar állam testében, el nem türünk. Ezeket a traditiókat követi a Széchenyi-egylet, amelynek ezért köszönetét mond. Boromissza Tibor dr. püspök, elnök, hálás köszönetét mondott Széli Kálmánnak a valóban oktató és buzdító szép beszédért, mely beszédet a jelenvoltak helyesléssel, éljenzéssel és tapssal fogadták. Befejezésül Ilosvay Aladár alispán a társulat egyik alelnöke tartott nagy tetszéssel fogadott magas színvonalon álló záróbeszédet, mire a szózat el- éneklésével a szép közgyűlés — melyen a hazafias románok egy része is résztvett — véget ért s a közönség emelkedett hangulatban távozott. Dr. Falussy Árpád főispánt, ki az egész díszközgyűlés rendezését irányította rendkívül sokan gratulálták. A Széchenyi-lakomán a közönség állva hallgatta meg Dr. Boromissza Tibor püspöknek a királyért mondott szép felköszöntöjét, ezután dr. Falussy Árpád Széli Kálmán érdemeit méltatta s öt mint a Közművelődési Országos Tanács elnökét éltette. Dr. Vajay Károly polgármester ugyancsak Széli Kálmánért és a vendégekért ürített poharat, mire Károlyi Mihály gróf mint az Országos Közművelődési Tanács társelnöke a Károlyi család nevében megköszönte a Károlyi István gróf emlékének a megtiszteltetését és a Széchenyi társaságot éltette. Ezután Széli Kálmán Szatmárvármegye és Szatmár város közönségéért ivott, majd dr. Fechtel János a két Károlyi grófnőt éltette. Károlyi Gyula gróf a haza érdekét szem előtt tartó egyetértésért ivott, Ilosvay Aladár a vendég küldöttségekért, De- sseffy Emil gróf a Felvidéki Magyar Közraüvelödési-Egyesület elnöke a püspökért, Dr. Kelemen Samu a társulat vezetőségéért, a püspökért, a főispánért és Szatmár város polgármesteréért ivott, mig Jékey Zsigmond Károlyi Istvánné grófnőt éltette, Dr. Nagy Dezső pedig a társulat igazgatóját és titkárát Madarassy Dezsőt és Dr. Fechtel Jánost, Domahidy István Széli Kálmánt, Thurner Albert a sajtó képviselőit éltette. Domahidy Elemér Dr. Falussy Árpád főispánt, mint a társulat elnökét, Kovács Jenő pedig a tanítókat és a tanítónőket köszöntötte fel. Ezután dr. Fechtel János társulati titkár felolvasta az érkezett üdvözlő táviratokat. Mondottak még sok pohárköszöntöt, mert a társaság egy része még asztalbontás után is együtt maradt. Ebéd alatt az egész társaságot lefényképezték. Este a várost kivilágították, a színházban díszelőadás, azután pedig összejövetel volt a Pannóniában. Egészben véve az ünnepély igen szépen sikerültnek mondható. Megemlítendő, hogy Szatmárzsa- dány, Laczfalu, Somkutpataka és Vámfalu községekből jószántukból jelentkező a magyar nyelvet biró románok saját költségükön jöttek be a Széchenyi- társulat közgyűlésére, mert hallani akarták igaz-e az, hogy az ország semmit mást nem kíván tőlük, minthogy gyermekeiket a haza iránti szeretetre és a haza nyelvére tanítsák. Természetes dolog, hogy Szatmár város ezeket ebéddel vendégelte meg. Ezen hazafias románok örömmel tapasztalták, hogy a magyarság őket szívesen fogadja, a haza fiainak, tehát testvéreknek tartja, miért is vétek azon izgatókra hallgat- niok, kik őket a magyar kultúra elleni küzdelemre oktatják. Színészet. (§.) Örömmel tapasztaljuk, hogy lapunk múlt számában felvetett azon eszme, miszerint jó volna, ha a szinigazgató a tél folyamán collisiók elkerülésével itt is ren