Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-10-29 / 44. szám
XXV. évfolyam. Nagykároly, 1908. október 29. 44. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye.-----------• ■—.i^—---------------------------Na gykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre.............................8-— kor. Fél évre.....................................4-— „ Negyedévre.........................2-— „ Eg yes szám.........................—-20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Az „Iparügyek“ rovat vezetője: Simkó Géza, főmunkatárs. Schnébli Károly, főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó: Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. A Széchenyi Társulat díszközgyűlése. A múlt században a 8Ü-as évek elejeit a dákoromán mozgalom nagy mérveket öltvén e vármegyében, ezen lappangó izgatások ellensúlyozására a vármegye urai egy vármegyei közművelődési társulat megalakításának eszméjét vetették fel s ezen eszmének a megvalósításaként alakult meg Szatmáron 1882-ben a Szatmármegyei Séchenyi- társulat, melynek elnökévé néhai Schlauch Lörincz dr. szatmári püspököt, alelnökévé néhai Ujfalussy Sándor akkori alispánt választották meg. A társulat mindjárt kezdetben eredményes munkálkodást fejtett ki. Gyer- mekmenhelyeket állított fel s az óvónők utján bevitte a magyar nyelv tanítását oly községekbe is, ahol azefoft a magyar nyelvet nem tanították. A magyar nyelv tanítását előmozdítandó jutalomban részesítette azon nem magyar anyanyelvű tanítókat, kik a magyar nyelv tanításában kitűntek. A lassú, de eredményes munkálkodás nem kerülte ki vármegyénk jobbjai figyelmét s hogy a társulat áldás- dus munkálkodása még eredményesebb legyen, a vármegye törvényhatósági bizottsága megboldogult Károlyi István gróf indítványára közművelődési czélokra nagy lelkesedéssel egy százalékos vármegyei pótadót szavazott meg, melynek nagy részét a Széchenyi-tár- sulatnak engedett és enged át. Természetes dolog, hogy nagyobb anyagi eszközökkel nagyobb sikert lehet elérni s igy azóta, mióta a közművelődési pótadóból jelentékeny ösz- szeg áll a társulat rendelkezésére fokozottabb tevékenységet fejtett ki, de még mindig nem munkálkodott azzal az intensivitással, azzal az erély- lyel, mely szükséges ahhoz, hogy felvehesse a versenyt azon társulatokkal, melyek a magyar szó terjedését a magyar állampolgárok faj- és vallásra való tekintet nélküli egybeolvadását megakadályozni igyekeznek. Ezen intensivebb munkálkodást, ezen nagyobb erély kifejtését s az ellenkező áramlatot támogató mozgalmak elnyomását tűzte maga elé a társulat mostani vezetősége s ennek kezdeteként tartotta szükségesnek a mostani díszközgyűlés megtartását részben azért, hogy lelkesítsen, részben azért, hogy lelkesedést merítsen a vezetőség további nehéz munkájához. És elmondhatjuk hogy a díszközgyűlés igen szépen sikerült; volt lelkesedés elég s ha bekövetkezik az, hogy az a sok szép hazafias beszéd, mely a közgyűlésen és a tárá'asebéden elhangzott, csak részben fog tetté válni, akkor a Széchenyi-Társulat büszkén fogja mondhatni, hogy nemzeti missiót teljesített, mert akkor nem fog sikerülni azon nemzetiségi izgatok törekvése, kik a magyar állam létjogát tagadják és Magyarország minden lakosa, akármely nemzetiséghez vallónak tartja is magát elfogja ismerni, hogy a magyar államnak tagja, elfogja ismerni, hogy e földön — melyen kívül nincsen szá- : munkra hely — egyforma jogot élvez minden állampolgár, ezzel szemben azonban minden állampolgárnak kötelessége a magyar állameszmét ápolni, nyelvét elsajátitaui és azon lenni, hogy ezen állam polgárai faj, vallás és nemzetiségre való tekintet nélkül hü polgárai legyenek e földnek, mely „ápol és eltakar“. Ha igy lesz, akkor fog bekövetkezni az is, amit a társulat nevét viselő nagy magyar Széchenyi István gróf mondott, hogy „Magyarország nem volt, de lesz“. Az ünnepély lefolyását röviden a következőkben adjuk: A vendégeket vivő reggeli vonat 8 óra 26 perez helyett 9 órakor érkezett be a nemzeti zászlókkal diszitett indó- házba, ahol Dr. Vajay polgármester üdvözölte a vendégeket, kik kocsira ülve, menetben a fellobogózott utczá- kon át a Pannónia elé vonultak. Tizenegy órakor kezdődött a nagygyűlés a Pannónia díszes nagytermében, mely zsuffolásig megtelt. Dr. Boromissza Tibor püspök magas szárnyalásu, tetszéssel fogadott beszéddel nyitotta meg a közgyűlést, hangsúlyozva azt, hogy bármily nyelven imádja is valaki e hazában Istenét, kell, hogy magyar érzelmű legyen, ezt elvárhatja tőle ez az állam, mely egyforma elbánásban részesíti polgárait bármily nemzetiségűek legyenek is azok. Ezután Falussy Árpád dr. főispán néhai Károlyi István grófról, a Széchenyi-Társulat oszlopos tagjáról a kővetkező emlékbeszédet tartotta: Gróf Károlyi István emlékezete. Őseink a nemzet életét, fenállását és jogait kandal védelmezték meg. Évszázadokon át a hősök kihullott véréből táplálkozott a szabadság virága. A támadó és a hódítani vágyó ellenségekkel szemben évszázadokon át harczolt fajunk. Míg az ádáz küzdelemben népek, nemzetek és országok pusztultak el, mi élünk és mint alkotmányos királyság — 1000 év óta áll fent Magyar- ország. A külellenségek pusztító áradata, tulnyomóereje nem volt képes Árpád hazáját megsemmisíteni. A nemzet él, fejlődik és halad. A nemzet szívós kitartása, ősi traditiói- nak táplálása, a múlt idők hagyományainak tisztelete és e keleti fajnak lelkében élő államalkotó és fentartó erő — megvédelmezett bennünket az elbukott nemzetek sorsától. * * * Most a tudományok világában élünk. A kard pihen. A kultúra mozgalmak hatalmas erővel haladnak előre. Újabban a tudományosság és a műveltség teljes fegyverzetével küzd fajunk, a nemzeti lét fentartásán, anyagi és erkölcsi erőnk gyarapításán. A nemzet minden hü fia átérzi ama kötelességeket, a melyeket tőle a haladó korszak vár. A magyar politikai és társadalmi irodalom fejlődésével mindig élesebben domborodik ki a magyar cultura vezető ereje. A tudományosság, irodalom és a művelődés végtelen mezején immár hatalmas erővel bontotta ki szárnyát a magyar cultura. A magyar cultura fejlődésének útjában azonban két veszedelmes ellenséget látunk Meteor-szálloda 44 BUDAPEST, VII., Erzsébet-körut 6. sz. 120 szobával, A fö- és székváros legújabb és legmodernebbül berendezett szállodája. m
