Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-10-15 / 42. szám
XXV. évfolyam. Nagykároly, 1908. október 15. V <1 il & r,0 42. szám. NAGYKAROtf ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye.-------—■■■—--Na gykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre.............................8-— kor. Fél évre.................................41— „ Ne gyedévre.............................2-— „ Eg yes szám...........................—’20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Az „Ipariigyek“ rovat vezetője: Simkó Géza, főmunkatárs. Schnébli Károly, főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Emlékezzünk! Hétfőn leplezték le Budapesten Ö felsége a király, továbbá a német csá- | szár képviselője, gróf Lónyainé Stefánia föherczegnö, Windischgrátz Ottóné szül. Erzsébet föherczegnö, az udvar, a dip- lomátiai testület valamint a magyar és osztrák kormány tagjai és az ország lakossága minden rétegének képviselői jelenlétében a magyar nemzet egykori reménysége, boldog emlékű Rudolf trónörökösnek érczszobrát. . j Szobrot állított a nemzet annak a királyfinak, kinek emlékét húsz év óta kegyelettel őrizzük s kinek elvesztése fölötti fájdalmunk még mindég igen nagy, mert tudjuk, hogy a nemzet egy magyar királyfit vesztett el benne, ki szerette a magyar nemzetet s kit rajongó szeretettel vett körül a magyar nemzet. Ez alkalommal nem lesz érdektelen megemlékezni a trónörökösnek és nejének városunkban tett látogatásáról. Szombaton volt 24 éve annak, hogy Rudolf trónörökös Stefánia föherczegnö társaságában Nagykárolyba érkezett azért, hogy meglátogassa a megboldogult Károlyi István grófot nagykárolyi kastélyában. A fogadtatásra megjelentek a pályaudvaron a vendéglátó házi uron kivül Domahidy Ferencz főispán, Ujfalussy Sándor alispán, Schlauch Lőrincz szatmári püspök, Kovács Leo ezredes, Teleki Sándor gróf, Kende Zsigmond, Böszörményi Sándor stb. Az érkező magas vendégeket Domahidy főispán üdvözölte, Ujfalussy Sán- dorné Uray Leona bárónő pedig rózsából és ibolyából font csokrot nyújtott át a főherczegasszonynak. A bevonulás után villásreggeli volt a kastélyban, majd megkezdődött a magas vendég tiszteletre rendezett hajtóvadászat, amelyen a trónörökösön és kíséretén kivül Károlyi Gyula, Károlyi Tibor, Fesztetisch Tasziló, Csekonits Endre és Teleki Samu grófok valamint Vécsey József báró vettek részt. A trónörökös három napig volt Károlyi István gróf vendége s a harmadik napon a vadásztársaság tagjai nagy ebédre gyűltek a nagykárolyi kastélyba, amelyre a vármegye urai közül is számosán hivatalosak voltak. Kimagasló mozzanat volt a házi urnák a trónörökös párra mondott nagyhatású pohárköszöntője. Az ebéd befejeztével gróf Károlyi István és neje valamint a meghívottak kisérték a magas vendégeket a fényesen kivilágított városon át a pályaudvarra, ahol a trónörökös pár szívélyesen elbúcsúzott a házigazdától és nejétől s az egybegyűltek lelkes éljenzése közepeit kezdették meg a fővárosba való visszautazásukat. Nagyrésze azoknak, kik a trónörökös pár körében ezen felejthetetlen napokat töltötték, épugy örök álmukat alusszák, mint maga Rudolf trónörökös s mi letörött vágyakkal és elhervadt reményekkel gondolunk arra, hogy mi lett volna ha nem ragadja el tőlünk őt oly ifjan a halál. Azonban hiába kesergünk! Rudolf trónörökös szobrának leleplezésénél csak felujul elvesztése feletti fájdalmunk, mihez járul, hogy elvesztettük azt is, ki a kaplonyi sírboltban álmodik szeretett hazánk függetlenségéről, nagyságáról és városunk jólétéről. Nem tehetünk egyebet, minthogy emlékezzünk és továbbra is kegyelettel TÁR CZ A. A csók. Irta: Kemény Simon. Mindketten a Terpsichore-szinház kórusában tánczoltak és énekeltek, a rendezői lelemény mindig úgy hozta magával, hogy három éve mindig egymás mellé kerültek, az öltözőjük is közös volt és gyűlölték egymást kegyetlenül, engesztelhetetlenül. Valami kicsinyes toalett-versengésből indult ki a dolog és utóbb annyira megnőtt, hogy teljesen hatalmába kerítette őkel. Nem tudtak egyébre gondolni, mint egymásra, nem volt egyéb vágyuk, mint hogy egymást bosszantsák. Ha egyik valami szépet látott, csak azért gyönyörködött benne, mert tudta, hogy a másik ezt nem teheti. Ha valamelyik jó gyümölcsbe harapott, gyönyörűségének nagyobb felét az adta meg, hogy ime itt van most az ő tulajdonában valami, amit a másik soha, semmi körülmények között nem kaphat meg. Apró, jelentéktelen kellemességei és örömei az életnek ezen az alapon óriásiakká nőttek s Margit és Lenke, mint két gyönyörű ragadozó, a perczek legszerényebb virágocskáit is le- szakasztották s elraktározták gyűlöletük múzeumában. Körülöttük pokollá vált mindenkinek az élete. Az öltöztető asszonyoké, a színházi szabóé és főleg azé a két dzsentlemené, aki a két leány anyagi létének szilárd alapját képezte. Rettenetes czári önkénykedést gyakorolt Terpsichore két papnője a két úron, akik végül azt vették észre, hogy a leányok őket is belehajtották az esztelen versenybe, a melynek láza veleragadta őket. És oly napon, mikor Margit automobilja elütött egy öreg embert és az újságok foglalkoztak az esettel, Lenke haját tépve kérte, követelte a barátjától, hogy ő viszont két embert gázoljon agyon s közben vörösre sírta szemét s a bőségesen ömlő könnyek kimarták arezának hófehérségét s szép orrát. Egy középkori véres fantáziától duzzadó cselszövény utján valóban be is csempészte Lenke barátja az újságokba a dupla elgázolásról szóló hirt. Hanem ekkor úgy érezte a kitűnő férfiú, hogy a mérték betellett s egy szép napon beállított Margit barátjához s igy szolt hozzá : — Uram, mi mind a ketten derék, tisztességes úriemberek vagyunk, jó sorsra méltóak nem érdemeljük meg, hogy e két leány oldalán pokol legyen az életünk. Fogjunk kezet, uram s ígérjük meg egymásnak, hogy barátnőink eszeveszett kívánságait nem teljesítjük ezután. Margit lovagja meghatottan szorította meg Lenke anyagi alapjának jobbját s valami eskü- félét rebegett. És ettől fogva csakugyan a két dzsentlemen helyzete javult, de a leányok bizonyos tehetetlenség érzése alatt még jobban gyűlölködtek. Ekkor történt, hogy egy uj operettben egy-egy k>s szerepet kapott a két leány. Görög szerelmes párt játszottak s a második mm BUDAPEST, VII., Erzsebet-körut 6. sz. JjJQr 120 szobával. ,~Éprff A fö- és székváros legújabb és legmodernebbül berendezett szállodája.
