Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)

1908-05-07 / 19. szám

X

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE.

IPAROSOK LAPJA

A Nagykárolyi Ipartestület hivatalos közlönye.

A kisipar fejlesztése.

ii.

A föntebbi nvilt vallomás és az ismertetett, valamint a különben is ismert példák minden kétséget kizárólag igazolják, hogy nálunk a szövetkezeti eszme az iparban nem vált be. Mert a íönnebbi hivatalos adatokon fölül köztudomású az a tény, hogy az alapitott ipari szövetkezetek túlnyomó része beteg és vegetál, egyes kísérletekkel csúfos kudarczot vallottunk, mely százezrekbe került, úgy hogy a központ az ipari szövetkezetek révén oly nagy veszteségeket szenvedett, hogy egyelőre le is kellett mondania újabb ipari szövetkezetek alakításáról. Tiz évi kísérlet után tehát ott állunk, hogy a kisipar tőkeszegénységének elenyészte- tésére újabb eszközöket kell keresnünk.

Én távolról sem akarom a szövetkezeti eszmét egészen háttérbe szorítani. mert vannak példák, amelyek kitünően beváltak (budapesti szabók, budapesti asztalosok stb.) De miután a szövetkezeti eszme helyes érvényesülése a kivétel, hozzá kell látni más módok és eszközök igénybevételéhez is.

Nézetem szerint kísérletet kellene tenni a következő módon: egy-egy város pénzintézetei, hogy egy konkrét példát hozzak föl, például a szegedi előkelőbb pénzintézetek forgalmi tőkéjükből kihasítanának egy összeget, mondjuk például két millió koronát. Ezt közös megállapodás és egyetértőén megállapított szabályok mellett külön kisipari alap gyanánt kezelné egyik erre megbízott pénzintézet. Ez az alap

a) kielégítené (kellő garancziák mellett) a kisiparosok méltányos hiteligényeit,

b) szervezhetné és kezelhetné az anyagbeszerző-, raktár-, gépműhely- és termelőszövetkezeteket stb.

Ez alapot kellene a kormánynak akár kamatnélküli kölcsönökkel, akár más pénzbeli támogatással segélyezni és ez ellenében a kamatlábat szabályozni, a kezelést ellenőrizni, sőt irányítani.

A pénzintézeteknek erre a czélra való egyesülése azért kívánatos, hogy a versengés el ne fajuljon, hogy az ellenőrzés és áttekintés egységes lehessen stb. Hogy egy-egy kliens ne vegyen igénybe egyszerre három, vagy több intézetet, hanem hogy minden igény és minden igénynek kielégítése konczentrálva legyen. A nyereség az egyes intézetekre az általuk rendelkezésre bocsátott töke aránya szerint volna felosztandó.

Ez csak nyers eszme, melyet érdemesnek tartok alaposan kidolgozni és kísérlet tárgyává tenni.

Ennek fölvetésére az indított, hogy nálunk a kisiparosok sok helyütt oly szegények, hogy a szövetkezetek által igényelt részjegy-jegyzés áldozatára sem képesek és a hol ez a képesség meg

is volna, ott az ötszörös felelősség elve sokakat visszatart a szövetkezetekben való közreműködéstől.

A második kérdés: a kereskedelmi szervezet hiánya. Ezen a hiányon csak vándortanfolyamok, meg — ahol ez lehetséges — rendszeres helyi tanfolyamok révén lehet segíteni, aminthogy erre nézve a kísérletek már meg is indultak. Ezeket a tanfolyamokat nagyobb arányokban kellene fejleszteni és időről-időre ismételni. T. i. azokat, akik a tanfolyamokat már hallgatták, bizonyos időköz után újból rendszeresen össze kellene gyűjteni, ismereteiket rekapitulálni és kiegészíteni, illetőleg az újabb tudnivalókkal meg-meg- szerezni.

A kisipar technikai fejlettségének kérdése egyike a modern kor legérdekesebb problémáinak, melynek megvan a története és irodalma; ennek ismertetésére e helyen kitérni, messze vezetne.

Tény az, hogy a kisipar modernizálását maguk a segédek is sürgetik. A segédek ugyanis, mint az ma már kétségtelen, sok helyen kezdenek nagy különbséget tenni a gyárak és műhelyek között, mondván : én ilyen) vagy olyan segéd, ebben és ebben a gyártelepben gyönyörű szép világos helyiségeket találok, ruházatomat szépen félre tehetem, a szerszámok, a szükséges eszközök és gépek a lehető legnagyobb tökéletességben állnak rendelkezésemre, kitűnő védőeszközöket alkalmaznak, a mellékhelyiségek nagyon tiszták és kényelmesek, a munkaidő fixirozva van és az nem fordul elő, hogy én többet dolgozzam, mint amennyi elő van írva, tehát igazán nem cselekedném okosan, ha megmaradnék a kismester műhelyében, amely gyakran pincze- helyiségben van, ahol a ruházatom elpiszkolódik, az eszközök és a szerszámok régiek, bizonyos helyiségek a harmadik udvarban vannak, szóval a kismesternél sem a keresetem, sem a kényelmem, sem az exisztencziám nem olyan biztos, mint a nagy gyárakban, ahol ha nem is jobban, de legalább is olyan jól és föltétlenül pontosan fizetnek.

Ez volt tulajdonképen az első impulzus, a melyből a kisiparosság látta, hogy a segédmunkások elhúzódnak tőle, jobban gravitálnak a nagy gyárak felé; ez volt az első impulzus arra nézve, hogy a kézművességnek modernebb mühelyberendezését és technikai fejlesztését rendszeresebben csinálják meg és hogy a segédmunkásokat is megtartsák a kisiparnak.

A technikai fejlesztésnek eszközeit az eddigi kül- és belföldi iparfejlesztési intézmények gyakorlata alapján a következőkén lehetne meghatározni:

1. modern, bevált gépeknek közszemlére kitétele és működésben való bemutatása ;

2. hasonlóképen uj és praktikus szerszámoknak és műszereknek bemutatása és kipróbálása;

3. az egyes iparágak újabb anyagának és nyestermékeinek bemutatása és kipróbálása;

4. az előbbi három pontra nézve legelőnyösebb beszerzési források megismertetése ;

5. pénzsegély gépekre, szerszámokra és hajtóerőre;

(i. a gépkezelés és gépkihasználás szakszerű megismertetése az erre a czélra kirendelt szakférfiak által;

7. gépek közös beszerzése, munka- vállalás (hadseregszállitás stb.) a termelés és elárusitásnak szövetkezeti, illetőleg a tömörülés alapján való eszközlése ;

8. szaktanfolyamok által egyes iparágak és iparcsoportok mestereinek és segédeinek szakmájukban való tökéletesítése.

Tudom, hogy a külföldtől is sokat tanulhatunk a fönnebbi relácziókban és szívesen mutatok rá az osztrák iparfejlesztő intézetek nálunk is követésre méltó példájára.

(Folyt, köv.)

IPARI HÍREK.

— Elöljárósági gyűlés. A helybeli ipartestület elöljárósága múlt hó 30-án Kinézel János elnök vezetése alatt ülést tartott, melyen bemutattatott az uj ipartörvény tervezete, melyet a kereskedelemügyi miniszter a testületnek megküldött s ezzel kapcsolatosan a debreczeni kereskedelmi és iparkamara megkeresése, melyben felhívja a testületet, hogy nevezze meg küldötteit, kik a kamara

, által összehívandó értekezleten az ipartör- ! vény tervezete tárgyalásán részt vegyenek. Az elöljáróság elhatározta, hogy a törvény- tervezetet áttanulmányozza, arra megjegyzéseit megteszi és ezeket a kamarával közli. Az előadói tiszt teljesítésére Dr. Adler Adolf ipartestületi ügyész kéretett fel, az ipartestületnek az értekezleten való képviseletével elnök és jegyző bízattak meg. Az elöljáróság továbbá elhatározta, hogy lépéseket tesz aziránt, miszerint Vásárosnaménvból, Ér- mihályfalváról, Mátészalkáról, Erdődről és Szatmárról vasárnapokon vásárvonatok közlekedése rendeltessék el, melyen az utasok a rendesnél olcsóbb árak mellett utazhassanak. Végül — minthogy a vásárra jövő idegenek részéről a vásárvámbérlő ellen panaszok merültek fel, elhatározta az ipartestület, hogy ezen panaszok orvoslása iránt a városi tanácshoz, a képviselőtestülethez és a debreczeni kereskedelmi és iparkamarához is átiratot intéz.

— Pályázat tanulmányi utazási ösztöndijra. A kerületi kereskedelmi és parkamara pályázatot hirdet a kereskedelemi, mely meglehetős gyengén volt látogatva úgy hogy a megnyitáskor 40 képviselő-testületi tag volt jelen.

— Pályázat iparos és kereskedő szakiskolai ösztöndijra. A kerületi kereskedelmi és iparkamara pályázatot hirdet az 1908—1909. tanév folyamán a magasabb kereskedelmi és ipari szakoktatás czéljait szolgáló 10 egyenként 150 koronás szakiskolai ösztöndijra. Ezek közül kiadható 3 a