Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-10-08 / 41. szám
XXV. évfolyam. Nagykároly, 1908. október 8. 41. szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Bflegj elemik mindem csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fé l évre.................................4-— „ Ne gyedévre.............................2-— „ Eg yes szám.........................—'20 „ Köz ségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Az „Iparügyek“ rovat vezetője: Simkó Géza, főmunkatárs. Schnébli Károly, fömunkatárs. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. A költségvetés. A kormányelnök által a képviselő- házban előterjesztett 1909. évi költség- vetés egy nagyarányúi és az ország gazdasági politikájára messze kiható nagy horderövel bíró kormányzati prog- rammot tár elénk, amely programm- ban teljes megnyugvással látjuk, hogy a nemzeti kormány minden irányban gondoskodik az ország égető szükségleteinek kielégítéséről. Ez már a harmadik költségvetés, melyet a Wekerle kormány előterjeszt és hogy minden költségvetésből mindinkább kiviláglik az a törekvés, hogy az ország teljesítő képességéhez mérten a jövedelmek, a szükségletek fedezésére teljesen felhasználtassanak, an- nélkül, hogy ezek által a számadási mérleg egyensúlya megzavarva lenne. Az előző kormányok törekvései és különösen Lukács László volt pénzügy- miniszternek politikája, hogy tudniillik nagyobb pénztári feleslegeket gyűjtsenek össze, azt eredményezték, hogy sok oly méltányos kérésektől kellett mereven elzárkózniok, amelyek pedig szocziális szempontokból nagyon is sürgősek és igen méltányosak voltak, de meghallgatásra még sem találtak, mig az állam pénztárban a pénzkészletek millió számra hevertek kamato- zatlanul. Ezek a pénztári feleslegek tették lehetöve a darabont kormánynak hosszas uralmát is, amely pedig minél- hamarább kimúlt volna, ha előző kormányok által reájuk maradt pénzbeli örökségben oly hatalmas anyagi forrásra nem találtak volna. Száz millión felül rúg az az ősz- szeg, melyet az 1908. évi költségvetéssel szemben az 1909. évi költség- vetésbe a kormány szükségletként beállít. És ez a százmilliós többlet kiadás mégis fedezete:* * talál a közjövedelmek eddigi mértékében, anélkül, hogy eltekintvén szeszadónál mutatkozó csekélyebb mértékű adóemeléstől, — általános adóemelést, vagy újabb adók behozatalát tenné szükségessé. Pedig a II. o. keresi adónak csökkenése által tetemes adóleszállitás is történt és ime az ország teljesítő képessége reálisan megállja a száz milliós költségtöbletet. Ez a legvitálisabb bizonyítéka annak, hogy a közjövedelmek a valóság szerint való felhasználása sok oly kérdést dűlőre tud juttatni, amely- lyel számos jogos kívánság kielégítésre talál s az ország fokozatos fejlődésének alapjai is lerakhatók. Mert a költségvetésben a legutóbbi évek sok oldalról hangoztatott panaszai és kívánságai legalább nagy rész-* ben kielégítést nyernek. Különösen két tény az, melynek figyelembe vételével ennek a kormánynak működését kiemelnünk kell. Egyik a népoktatás, másik a közegészség ügy kérdése. A népoktatás fejlesztésének egyik tagadhatatlanul hathatós eszköze a néptanítók anyagi helyzetének javítása. Apponyi a tanítók javadalmazásának rendezése által magának oly emléket emelt, amely sokkal maradandóbb nyomokat hagy hátra, mint bármely elődje, Évtizedek hosszú során keresztül hiába sürgette a közvélemény a népoktatás ügyének intenzivebb fejlesztését, az örökös anyagi eszközök hiányára való utalás mellett, mindig tovább és tovább tolódott ki ez a fontos ügy, mig végre Apponyinak erélye és a kormány bőkezűsége a nemzet napTÁ RCZ A. A társadalom kialakulása. Nyelvünk gazdagsága folytán nem egyszer az igen közelről rokon fogalmakat is külön szavakkal tudjuk kifejezni. így társulat, társaság, társadalom, mind olyan kereteket jelölnek, melyekben az egymással társulok foglalvák egybe és amelyekre a nyugateurópai nyelveknek külön szavaik nincsenek. Igaz, bogy e gazdagság aztán néha fogalomzavart is támaszt. Vannak, kik társadalom alatt csak bizonyos szükebb keretet értenek, holott az magába foglalja az egész emberiséget. így fogja fel azt az a tudomány is, melyet éppen róla neveznek társadalom- tudománynak, szocziológiának, s amelynek ma ntár anyi művelője van. Ám sokan ez utóbbival sincsencsek tisztában. Társadalmi tudományoknak gondolják a történelmet, nemzetgazdászatot, etnográfiát, s más egyéb tudományokat is csak azért, mert társadalmi tényekkel foglalkoznak; pedig egyenként és külön nem azok. A szocziologia az összes társadalmi tünetek elmélete az egész társadalmi élet filozófiája. * * * Hogy az ember léte hajnalán, alig emelkedve ki az állatvilágból, társaságban élt-e nem lényeges kérdés. De hogy igen, bizonyítja szervezete s hozzá a történelem, a történet előtti idők emlékei és népismetan. Sőt valószínű, hogy társulási hajlamát már állati elődeitől örökölte. Vagy nem látjuk-e, hogy a majmok is, föképen pedig az emberszabásúak csordákban élnek, közös vezért ismernek el s a külső veszélyek ellen közösen védekeznek. Ugyanezt teszik más állatok is es tapasztalható ez még ma is, bár ritkán, némely legősibb állapotban tengődő vadné- j péknél. Olyan embereket azonban, akik a többiektől állandóan elszigetelve élnének, sehol sem találunk, s ilyeneket a történelem sem említ. Szellemileg az ember bizonyára a föld legfelsőbb szervezetű élő lénye, ámde testiereje, ügyessége, ösztönei sok állatéval nem versenyezhetnek. Ezekkel sikeresen megküzdeni társak nélkül soha sem lett volna képes. Hivatása, hogy a föld meghódítója, a természeti erők legyőzője legyen, de ilyenné csak „viribus unitis“ lehetett. A természet viszontagságainak csak másokkal egyesülve állhatott mindenha ellen sikeresen. Kulturális lény, de kultúra társulás nélkül lehetetlenség. Enélkül az igazi emberiesség sohasem alakult volna ki. Mindent egybeveve, a társulás ősi okai ugyanazok voltak, mint akár ma is : az egyedülállás gyöngesége és gyá- molatlansága; a jobb sorsra való törekvés, a környezet, az önfentartás ösztöne s a létért való könyebb küzdelem. * * * A legősibb társadalom csirája az anya és gyermekeiből álló csoport volt. Létre v Meteor-szálloda BUDAPEST, VII., Erzsebet-körut 6. sz. gfjr* 120 szobával. _ A fö- és székváros legújabb és legmodernebbül berendezett szállodája.
