Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-10-01 / 40. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE utódokban — az egymás elleni belső harczot s a helyett hintse el közöttünk a hazaszeretet, szabadság és egyetértés szent eszméjét, hogy újra elmondhassuk lánglelkü költőnkkel: „ismét magyar lett a magyar“. Nagy Gergely. Lelkészbeiktatás. A helybeli gör. kath. egyház plé- bánosi állása, mely egyszersmint Szat- márvármegye gör. kath. főesperesi tisztségével is egybe van kötve, Ardeleán Koriolán áthelyezésével üresedésbe jött. Radu Demeter nagyváradi gör. kath. püspök ezen állásra a múlt hét folyamán Marchis Romulus tományai lelkészt nevezte ki. Az egész kinevezés kérdése, mint tisztán egyházi ügy, nem tartoznék mi reánk és nem is éreznők magunkat hivatva ahoz hozzászólani, ha a gör. kath. egyház hiveinek egy része egyik helybeli lapban Radu Demeter püspökhöz intézett nyílt levelében a kinevezés ellen állást nem foglalna, úgy tüntetve fel a dolgot, hogy a püspök a hívek nagy részének akarata sőt határozott ígérete ellenére nevezte ki Marchis Ro- mulust főesperessé, holott a hívek ezen állásra Dr. Hetkó Valért óhajtották megnyerni és ezen óhajuk teljesülésére nézve biztató ígéretet is nyertek volna. Ezen nyílt levél tehát úgy tünteti fel a dolgot, hogy a nagyváradi püspök teljesen fumigálva a hívek óhaját csakis saját tetszése szerint nevezte ki a főesperest s ezzel viszályt szított a görög kath. egyház hívei között, kiknek tekintélyes része ellene van az uj főesperesnek. A társadalmi béke megzavarásától minden tekintetben tartózkodni kell. Nagyon természetesnek találjuk, ha a nagykárolyi gör. kath. egyház hívei, okulva a gör. kath. orosz egyház éveken keresztül folytatott kétséges küzdelmén, saját maguk megnyugtatására, szebbet, a virágos kertre vagy utczára nézőt, felcziczomázhassák imitált ékességekkel, egy- egy olcsó szinnyomatu kép, az örök Vénus- szobor, szőnyeg és virágváza; itt fog trónolni a szobaár, a inacskabajuszu, az édes; aki csak képzeletben édes, valóságban azonban legtöbbször zárkózott és savanyu; akkor a szegény kis özvegy búsul, ha a szobaár mogorva és nem szerelmes, mert óh gyönge asszonyi szív, mely mindig dobog és vérez és vágyakkal van teli az édes szobaár iránt. Égi bölcseség, emberi gyarló fogalmak szerint mégis hibás a te alkotásod, mert az évek elmúltával, mikor a fiatal női arcz meghervad és elhullatja rózsáit, miért nem adtad, hogy a szív is azon arányban hüljön 1-i és halkuljon dobogása, a fiatalság múlásával aludna ki a lángoló tüztenger és szűnnének meg a vágyak?! De nem. Ekkor aztán kezdetét veszi a hódításnak nem épen parlamentáris módja. Az özvegy elkezd szeszélyeskedni, egyik szélsőségből a másikba csap, egyszer naiv és piruló, akár egy fiatal bakfis, máskor komoly és tiszteletet arrogáló, akár egy ki- érdemült bálanya; végül keserves sőhajto- zások, felváltva vidám dalolás és ki-kitörő nevetgéléssel; s ha még koszton is van a szobaur — a gyomornak megvesztegetése, az özvegy nem sajnál semmi fáradságot és semmi költséget, semmi áldozatot, hogy mindent a szobaár elé rakhasson „was gut und teuer“. egyházi életük békéje érdekében igyekeztek egy nekik teljesen megfelelő lelkész megnyerése végett lépéseket tenni s ezen tervüknek a kinevezési jogkörrel felruházott püspököt is megnyerni. Teljesen osztjuk az ő hazafias aggodalmunkat is, mert sajnos, hogy a mai viszonyok között féltékenyen kell őrizkedni a gör. katholikusoknak attól, nehogy oly lelkészt kapjanak, ki az ő rendületlen hazafiságukat, szin magyarságukat ferde irányú működésével veszélyeztesse és konkolyt hintsen ez eddig békében és egyetértésben élő hívek és a város társadalma közé. A gör. kath. hívek egy részének jelöltje, mint említettük Dr. Hetkó Valér jelenleg nagyváradi segédlelkész volt, aki minden tekintetben méltó lett volna ezen állás betöltésére és értesülésünk szerint egyedül fiatalsága képezett akadályt arra nézve, hogy a főesperesi díszes állást elnyerhesse, annál inkább, mert a pályázók között régi és érdemes lelkészek voltak, akiket mellőzni nem lehetett. Ezeknek egyike a kinevezett föes- peres: Marchis Romulus. A püspöknek feltétlenül jogkörébe, tartozik a kinevezés ténye. Ézen kinevezést bár magunk is szívesen láttuk volna, ha a híveknek óhaja Hetkó Valért illetőleg teljesül, mégis megnyugvással kell fogadni, mert az uj lelkészben nem érdemeden egyén került a ! főesperesi székbe, akinek eddigi magatartása teljesen kifogástalan és reméljük, hogy jövőben sem kell tartanunk attól, hogy múltját megtagadva oly áramlatoknak engedne • teret, amely áramlat sem híveivel sem pedig a város közönségével szemben jogosult nem volna. Az a kormányzati programúi, melyet beiktatása alkalkalmával hangoztatott, teljesen kielégítő és mindenkit megnyugtathat és épen ezért örömmel üdvözöljük őt díszes állásában és reméljük, hogy a gör. kath. egyház hívei is csakhamar teljesen egybeforrnak lelA szegény kiéhezett sápadt gyermekek egy árnyalattal még sápadtabbak lesznek, mert a régi konyhán ha kijutott is kellő adagolással a bableves és a krumpli zu- speisra tejföl is jutott néha, most ezt is eleszi a szobaár; igy rontják el őket tökéletesen az alkalmatlan, fölösleges szerelemmel s a túlságos bőven osztott táplálékkal, mert hiszen jó is az a sertés karmonádll, ha saláta van mellette és nem szerelemteli, vágyakozó, éhes asszonyi tekintet és még inkább jól esnék a szegény, elgyötört idegü, munkában kifáradt embernek, ha a büró vagy kávéház füstös levegőjéből egy csendes, tiszta kis szobában pihenhetné ki magát, nem pedig hogy naponként — in flagranti — eljátsza a hajdankori József szerepét a modern Putifárnéval szemben. Azután megvan a panasz, de még milyen nagy panasz; hogy a férfiak léhák, haszontalanok, lelketlenek és roszak, ezek között pedig legroszabbak a szobaurak, de hogy ki rontja el őket, arról hallgat a fáma. S jön a hónap elseje és tizenötödike, a felmondások érdemes napja és a szobaár, aki mogorva és nem szerelmes, irgalmatlanul megy. Minthogy pedig az ég mindig erős pat- rónusa volt az özvegyasszonyoknak, példa erre a hajdankori özvegy, akinek a korsójából sohasem fogyott ki az olaj, igy a jelenkorban a garson lakásokba is mindig akad szobaár, aki elegye a szegény, árva gyermekek elől a tejfölt. Tóth Erzsiké. készükkel, akinek egyéni szeretetre- méltósága is hozzá fog járulni ahoz, hogy a béke és egyetértés soha meg ne zavartassék, annál inkább, mert különben az uj főesperes lehetetlenné tenné magát a mi körünkben. Ebben a reményben kívánunk szerencsét működéséhez! Az uj főesperes életrajzi adatai a következők: Született 1865. decz. 18-án Közép- Homoródon, hol édes atyja lelkész volt. Elemi iskoláit városunkban végezte. Gimnáziumi tanulmányait Nagyváradon kezdte és a Vl-ik osztályt ismét városunkban tanulta, midőn atyja ugyanazt az állást foglalta el, amelyet jelenleg ő tölt be. 1881-ben nem lévén Nagykárolyban főgimnázium, tanulmányait Eperjesen és Nagyszebenben folytatta, hol is az érettséget letette, amidőn is a magyar nyelv és irodalomban tanúsított jeles előmeneteléért jutalomban részesült. 1884-ben kezdte theologiai tanulmányait a szatmári róni. kath. püspöki szemináriumban, hol 4 év alatt az irodalmi iskolában sz. Alajos társulat, irodalmi munkálatokban nagy tevékenységet fejtett ki több pályadijat nyervén. 1889-ben mint végzett theo- logus nőül vette Sarkadi Erzsébet, Sar- kadi József tégy verneki (Biharmegyei) földbirtokos leényát, s ugyanazon évben pappá szenteltetett Nagyváradon Pável Mihály püspök által, 1890-ben biharmegyei Vértes községben mint lelkész működött, 1891. óta Tománya községben lelkészkédett, később espe- resi kerületi jegyző volt, körülbelül 15 év óta vármegyei bizottsági tag. A magyar és román nyelven kívül beszéli még a német, franczia és olasz nyelveket. Nagyobb külföldi utazásokat tett Franczia, Olaszországban, Svájczban és az osztrák tartományokban. Családi állapota: két gyermek apja. Tományai lelkészi működésé alatt községében templomot, iskolát, lelkészi lakot építettek úgy, hogy utódjára teljesen rendezett egyházat hagy. Vasárnap foly le a hivatalos beiktatás a helybeli gör. katholikus tem- lomban. Az ünnepélyes beiktatást Ar- delean Coriolán főesperes végezte, ki egyúttal szép hazafias búcsúbeszédet mondott. A kinevezési iratoknak a kerületi egyházmegyei jegyző által történt felolvasása után ment végbe a beiktatás, mely 9 órától 11 és fél óráig tartott s ennek rendjén az uj lelkész — kiről a hívek között azt a hirt terjesztették, hogy nem tud magyarul — egy igen szép hazafias beszédet mondott, mely a megjelentekre nagy hatással volt és a legteljesebb megelégedést keltette, természetesen azonnal megczáfol- tatott azon állítás, hogy magyarul nem tudna, mert beszédét a legkifogástala- nabb magyar nyelven mondotta el. Programmjában az egyetértést, hazafi- Ságot és szeretetet hirdetve, amely szép elveknek bizonyára ő lesz a leglelkesebb hive. Színészet. (§.) Az elmúlt hétről örömmel jegyezzük fel a színház krónikájába, hogy már táblás házunk is volt. ügy látszik, az idő lehűlésé-
