Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-09-03 / 36. szám
•) Károlyi Gyula gróf, valamint dr. Falussy Árpád, vármegyénk főispánja ép az ünnepély napjára a belügyminiszterhez értekezletre lévén hiva, az ünnepélyen meg nem jelenhettek. Guttenberg Pál igazgató nyitotta meg az ünnepélyt szép beszédben; üdvözölve a miniszterek kiküldötteit, az ünneplő közönséget és a tanítói kart, a hála érzetének adott kifejezést a kormány és kiküldöttei iránt, kik lehetővé tették a mai ünnepélyt, az 50-ik tanfolyam ünnepélyes berekesztését. Ezután Dr. Körössi Henrik kir. tanácsos Apponyi Albert miniszter és Tóth János államtitkár nevében üdvözölte a tanítókat és a tanuló tanítókat és örömének adott kifejezést afölött, hogy az 50-ik tanfolyam záró-ünnepélyén részt vehet. Paedagogiai szempontból méltatva a szlöjd jelentőségét, hangoztatta, hogy a gyakorlati módszer, melyben e tanításnak kiváló szerepe jut, rohamosan hódit. Dr. Ferdinándy Bertalan miniszteri titkár a Darányi földmivelésügyi miniszter üdvözletét tolmácsolta Guttenberg Pál igazgatónak, a szlöjdtanitás elöharczosának s lelkes tanítványainak. Hangsúlyozta, hogy a miniszter a kézi ügyesség tanítására is nagy súlyt helyez s a tanfolyam hallgatóinak lesz a feladata az elsajátitottakat átültetni a nép legszélesebb rétegébe, a nép milliói közé; a tanítók munkássága — úgymond — hasonlít a méhnek a munkásságához, amely gyűjti a mézet mások számára. Vajba az ö törekvésüket is a kívánt siker koronázza az 1 életben, hogy szeretett hazánk felvirágoztatását ezzel a munkálkodással is elősegítsék. Guttenberg megköszönte az üdvözlést és hálás szavakban emlékezett meg a gróf Károlyi-párról, dr. Falussy Árpád főispánról, Bodnár György tanfelügyelőről, Debreczeni István polgármesterről, vármegyénkről és városunkról, mint akik, illetve amelyek e tanfolyam létesítését nagyban elősegítették. Indítványozta egyúttal, hogy az ünnepély alkalmából táviratilag üdvözöljék Károlyi Melinda grófnőt, gróf Apponyi és Darányi minisztereket, Tóth János és Ottlik Iván államtitkárokat, dr. Morlin Emil min. tanácsost, Halász Ferencz és Róth Lóránt min. osztály- tanácsosokat, ami megtörtént. Ezután megkezdődött a tanítás. Fedorka István helybeli gör. kath. tanító 4 fiú- és 1 leányelemi isk. tanulót — kiknek eddig fogalmuk sem volt e tanmódszerröl — ültetett egy-egy agyagtábla elé s bemutatta az agyagmunkát. Vármegyénk térképének határait készítették el, kitüntetve vármegyénk hegyeit, völgyeit és folyóit. A tanítás roppant ügyes, a gyermekek azt azonnal megértették s különösen a kis leányka páratlan ügyességgel készítette el a térképet, úgy, hogy az ünneplő közönség meglepetéssel szemlélte az eredményt. A famunkát Apró György újvidéki tanító mutatta be nehány apró gyerekkel, kiknek még sohse volt fűrész a kezükben; fél óra alatt mindenik egy N A G Y K Á B O LY ÉS VIDÉKE kis csírázó növény elhelyezésére alkalmas faládát állított elő elég ügyesen. A papírmunkát Tóth Ilonka felső- rónai tanítónő, dr. Tóth Zoltán helybeli ügyvéd nővére mutatta be, ki nagyon ügyesen, értelmesen és kedvesen pár pillanat alatt egy ivópoharat készíttetett az apró gyerekekkel, kik maguk is meg voltak lepve attól, hogy ök mit tudnak. Tóth Ilonka tanítási modora, értelmes előadása úgy a szak- férfiak, mint a közönség körében általános meglepetést keltett, úgy, hogy mindannyian gratuláltak Tóth Ilonkának, de előzőleg Fedorka és Apró tanítóknak is. A tanítás után Dr. Körössi Henrik szép szavakban mondott köszönetét Guttenberg Pál igazgatónak, Dietz Antal szaktanárnak s a tanfolyam hallgatóinak a meglepő szép eredményért és fáradozásukért. Meglepte öt, amit ma látott — úgymond — mert ö mindig azt tartotta, hogy a népiskolát kapcsolatba kell hozni az élettel, hogy tanulja meg a gyermek az önmunkásságot, hogy az iskola ezt nevelje és vele a munkát megszerettesse. És ime ma azt látta, hogy a szlöjd utján ezt el lehet érni. De nemzeti szempontok is a szlöjd mellett szólallak, mert ez az az út, amelyen a zengzetes magyar nyelvet el lehet vinni oda is, ahová azt más utón elvinni nem lehet, a nemzetiségi vidékek iskoláiba is. — Ezután hosszabb beszédben fejtegette a szlöjd messze kiható nemzeti és kulturális jelentőségét s lelkére kötötte a tanítói karnak annak terjesztését, vigyék szét az országba azt, amit láttak, tapasztaltak és tanultak — úgymond — és hintsék szét — mint a földmivelésügyi miniszter kiküldötte mondotta — a nép milliói közé. Végül Bodnár János nagyváradi iskolaigazgató, a Népnevelési Közlöny szerkesztője, a tanfolyamon résztvett tanítók és tanítónők nevében a következő szép, éljenzésekkel gyakran félbeszakított, lelkes beszédben köszöntötte a miniszteri kiküldötteket és a vendégeket : Nagyságos Uraim! Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Nem szalon kábáiban ugyan, de a szalon kabátok alatt dobogó s a munka tűzvonalában is megnemesedett szívvel és szeretettel köszöntőm társaim nevében is Nagyságtokat és a mi kedves vendégeinket ezen a napon, amelyet megjelenésükkel ime a munka ünnepnapjává avattak föl. A munka! Tegnap még rabszolgáknak való megvetett foglalkozás, ma demokratikus államalkotó hatalom s holnap talán már az embereket valóban a „teremtés urává felavató szentséggé lesz. Mert bár a tudomány nem nyújtott még olyan fáklyát, amely bevilágíthatna abba a sötétségbe, amely múltúnkat fedi s jövőnket elfátyolozza, legfelyebb 1—1 fénysugár az, amit ebbe a ma még öröknek látszó éjszakába bocsát, mégis ennél a fénycsávánál megláthatják, akik látó szemekkel járják a világot, hogy a jövö államait nem a nagy tudások, vagy a hires szónokok, sőt nem is a kiváló politikusok fogják fejleszteni és fentaratni, hanem a munkások milliárdjai, aminthogy a hidat sem a ragyogó ivlámpák tartják szilárdan, hanem a szürke vaspillérek aczél pántjai. Ilyen látó szemekkel járta be a világot a mi igazgatók: Guttenherg Pál, aki most fölrázza évezredes tespedéséből az ő népét s munkára szóllitja valamennyiüket. Felismerik a helyzet komolyságát állam- férfiaink és mágnásaink, akik segítségére sietnek a munka Apostolának s a munka ünnepére vagy személyesen eljönnek vagy elküldik az ő képviselőiket, akiket társaim nevében a munka elöharczosával és az ö buzgó tanítványával, aki elmenvén mindenfelé ez országban munkára tanított mindeneket, újólag szeretettel köszöntök a mi munkaházunkban. Mi pedig 30-an, akik itt verejtékes, nehéz munkában tanultuk megismerni, megszeretni a munkát és megbecsülni annak képviselőit, még legalább 30—30 generá- cziót fogjuk ránevelni a munka szeretetére s a kérges munkás kezek megbecsülésére. Mert hogy „Éljen a haza“, „Pártoljuk a hazai ipart“ szép hangzású szólamokból hogy nem élt meg egyetlen iparos és nem lett boldogabb a haza sem, azt mindnyájan tudjuk. De ha majd ami közös munkásságunk nyomán az eljövendő idők ge- nerácziója úgy megszereti a munkát ahogy ma még utálja azt — mert ezután ránevelődik nemcsak az iskolában, hanem a családi körben is s ha majd egy képzett, intelligens, mestersterségét nemcsak szerető, de annak minden csinyját-binyját értő szakképzett iparos osztály fogja velünk egy táborban levett kalappal a Himnuszt énekelni, akkor fogjuk majd igazán pártolni a hazai ipart s akkor fog majd élni, virulni a haza is. És ez lesz majd az igazi ünnep a világon. Ebben a hitben köszöntőm üdvözlöm újólag ami kedves vendégeinket. Isten hozta önöket! Ezután az ünneplő közönség Fedorka István helybeli gör. kath. kán- tortanitó intonatiója mellett elénekelte a Hymnust s ezzel az ünnepély véget ért. A közönség ezután megnézte a kiállítást. Matuska István gazdasági iskolai igazgató egy kis uzsonnával látta el az idegen vendégeket. Délben társasebéd volt a „Magyar Király“ szállodában. A kiállítás, mint maga a tanfolyam, 3 részre oszlik : a) agyagmintázás, b) papír- és kartonmunkák, c) fafeldolgozás. Az agyagmintázást már az első elemi osztályban tanulják a gyermekek. Kezdik apró golyócskákon, folytatják házakon, majd egyszerűbb geometriai síkokat s testeket készítenek. Az V—VI. osztályban aztán az állati élet plasztikája köréből, az otthon világából mintáznak, majd topográfiai és geográfiai domborzatokat készítenek. E mintákat a szabadkézi rajzoláshoz használják aztán fel. Papírmunkák: hajtogatás, kivágás, fölragasztás, mozaikmunka, fűzés és szövésből, tárgyak szerkesztése, összeállításából áll. Keményfalemez munkák : lemezvágás, ragasztás, sarkolás, lemezhengerités, homoritás, domborítás, természettudományi kísérleti szerek készítése. Fafeldolgozás: fürészelési, vonókés, gya- lulási, kanyaritó, fűrész, bognárkés és véső gyakorlatok. Fakötések és construktiók. Mező- gazdasági, építkező és faragó gyakorlatok. A kiállított tárgyak: lábtörlő, fazékalj, zsámoly, láda, madárvédö házikó, madárfészek ; gazdasági tárgyak: gereblye, lapát, ketrecz, vályú, taliga stb. Házi bútorok : asztal, szék, fogas, szekrény, képkeretek stb. Van aztán egy néhány igen csinos dísztárgy is. Említésre méltók még az ujszerkezetü iskolapadok, melyek egy-két pillanat alatt gyalupaddá alakíthatók át. Sok bámulója akadt a famunkához a régi kétnyelü kések helyett használt amerikai vonalkéseknek, melyek az önműködő borotvához hasonlítanak. Nagy előnyük, hogy a gyermekek nem sérthetik meg vele magukat. Akik a kiállítást végigszemlélték, az ott elhangzott lelkes beszédeket hallót-
