Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-08-27 / 35. szám
2 a városi polgárság vállaira több terhet rakni nem lehet és épen ezért merült fel az a terv, hogy valószínűleg a hús- és borfogyasztási adót fogják a városok rendelkezésére bocsátani, melynek segélyével azután a városok is könyeb- ben tudják háztartási szükségleteiket fedezni. Ennek a tervnek megvalósítása sokáig nem késhet, mert sokkal hangosabb a városi alkalmazottak kívánságának jogosultsága, semhogy az elöl a kormány kitérhetne. És ha más, sokkal jobb anyagi viszonyok között levő városok a fizetésrendezés kérdését elodázni tudják és a városi alkalmazottak türelemmel várnak, mert belátják a képtelen helyzetet, — miért szükséges nekünk, kik az ország összes rendezett tanácsú városai között a pótadó nagysága tekintetében második helyen állunk, ezt a keserű labdacsot évröl-évre kisebb, de mindig biztos adagokban lenyelnünk és miért nem várhatunk ezzel mi is? Hiszen a költségvetés maga igazolja, hogy ha vannak oly szükségleti tételek, melyek a költségvetésből kimaradhatnak, azonnal állanak elő újabb szükségletek s ez alkalommal is nem kevesebbet, mint 9194 K 73 fillért kér a városi tanács különböző újabb szükségleti, illetve beszerzési czélokra. Eltekintve a tanügyi, tűzoltói, gazdasági személyzeti kiadásoktól, a városi és rendőri személyzet fizetése a múlt évi költségvetés szerint 77,270 K 12 fillért igényelt! És e nagy összeggel szemben — sajnos — élet- és vagyonbiztonságunk sem áll azon a nívón, amelyen állania kellene, amit bizonyítanak a csak nemrégiben a város közepén elkövetett betörések is! A másik aggodalmat keltő tétel a költségvetés fedezeti rovatánál mutatkozik. A tanügyi tételeknél ugyanis a fögimnáziumi tandíj és beiratási díjból a városi tanács 1670 koronával irányoz kevesebb bevételt elő, mint az 1908. évben, azon indokolással, hogy az állami polgári fiúiskola felállításával s A G Y K Á R 0 L Y ES VI DEK E a fögimnáziumi tandíj előreláthatólag csökkenni fog. Sajnosán kell tapasztalnunk, hogy főgimnáziumunk, ezen egyetlen magasabb kulturintézetünket sem vagyunk képesek oly irányban fejleszteni, mint ahogy azt remélni lehetne. Egy pár év óta a tanulók létszáma folyton apad és tandíjbevételünk is csökken. E lap hasábjain kifejtettük azokat az eszközöket és módokat, melyekkel a bajon segíteni lehetne. Dr. Vetzák Ede képviselőtestületi tag egészséges eszméje vájjon megoldásra fog-e találni, vagy ennél a kérdésnél is úgy járunk, mint minden közérdekű dologgal, hogy nagy hü-hóval, örömmel fogadkozunk, hogy igy, meg úgy teszünk s azután elposványosodni engedjük az eszmét és marad minden a régiben és összetett kezekkel nézzük, hogy mint vonják el tőlünk a vidék fiatalságát más városok, amelyek némi kedvezményeket is képesek nyújtani a tanulni vágyó ifjúságnak ? És vájjon a polgári fiúiskola felállítása tényleg oly nagy befolyással lenne a főgimnáziumra, hogy ettől 50—60 tanulót el fog vonni? Nincs kilátás arra, hogy talán épen a polgári fiúiskola fogja a vidéki ifjúságot vonzani ? Oly kérdések ezek, amelyekkel komolyan foglalkozni érdemes s mindenesetre egyelőre a várakozás álláspontjára kell helyezkednünk, mert a polg. fiúiskola még csak ezután fogja megkezdeni működését s igy statisztikai adatok rendelkezésünkre nem állanak. Annyi azonban tény, hogy a város különböző elemi iskoláit végzett növendékeknek alig fele iratkozik be a mi főgimnáziumunkba s igen sok városi polgár is más gimnáziumokban taníttatja gyermekeit. A költségvetés egyéb tételei ellen alig lehet kifogásunk, mert részint a múlt évi keretekben mozognak, részint pedig szükségleti kimutatásokon alapulnak, amelyeket a városi pénzügyi bizottság bizonyára behatóan átvizsgált. De minden költségvetés évröl-évre szomorúan igazolja, hogy a városi ügyek iránt igen kevés érdeklődés nyilvánul a közönség és képvispur testület körében s ha akadnak is égyeisek, akik a város anyagi fejlődését és elöhaladását munkálni kívánják, csakhamar beleunnak a minden oldalról megnyilvánuló közöny miatt, pedig bizony nagyon fáj mélyen a zsebbe nyúlni akkor, mikor a mindennapi megélhetés anélkül is sok gondot okoz. —di. Meghívás. 6406—1908. k. sz. Nagykároly r. t. város képviselőtestületi tagjait az 1908. augusztus hó 30-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1908. évi augusztus hó 25. napján. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: 1. Óvodaelhelyezés czéljaira a Maj- tény-utczai 2. népsorszámu telekből 27-7 méter utczai vonallal biró üres telekrészletnek özv. dr. Serly Gusztávnétól, —: továbbá az Árpád-utcza fényutczai vége környékén felállítandó óvoda czéljaira özv. Pataki Györgyimtől, vagy Rácz János és Rész Alberttól, avagy Fleisz Jánostól telekmegszerzés ügyében határozat. (5697—1908. k. sz.; kj.) 2. Előterjesztés a közkórházi napi ápolási dijak terhére, kórházi építkezés czéljaira, a város kezelése alatt álló alapokból 32,000 K kölcsön felvétele tárgyában. (5857—1908. sz.; kj.) 3. Harász Pál és társai kérelme a Melinda-utczán asphalt-gyalogjáró készíttetése iránt. (4574—1908. k. sz.; kj.) 4. A m. kir. kassai III. honvéd el merje követni azt a nagy hibát, hogy j szeretett első életpárja meghalálozván ismét i mégházasodjék. Mert hiszen ha magához való, nyugodt szivü, lecsendesült vérü özvegy asszonyt vesz, aki szükséges jó a háznál, megbecsüli az urát, gondját viseli egyetlen gyermekének, — nem egyet ajánlottak neki ilyet a jó ismerősök, rokonok és komák — de Mihók bácsi makacs, önfejű ember, a sok ellenkezés lebeszélés még makacsabbá tette ; s elhatározta, hogy most már csak azért is feleségül veszi a tüzes vérü, szilaj természetű Pál Marcsát. Hiszen nem mondom én, hogy Pál Marcsa nem jó leány; fiatal is még a nagy botláshoz, de szereti a mulatozást, a tán- czért majd meghasad a szive, mikor vidám vasárnap délutánokon a barna gyerekek ráhúzzák a frisset ott a vendéglő udvarán. A dolognak Marcsa bizony nem nagy- barátja, de a felpántlikázott csipkés czifra ruhát annál inkább szereti, azonképpen a hegyes orrú, hegyes sarkú topánkában oly kevélyen lépeget az Isten házába, mintha a lába se érné a földet. Egy fiatal erős ember oldalán, aki kemény kézzel vezetni tudta volna az élet tekervényes ösvényein, talán jó asszonnyá válik, de hogy Bállá Mihály uramnak az ötven esztendő alatt megreszketősödött elgyengült karjai nem fogják tudni keményen tartani a gyeplőszárat és döczögni, ingadozni fog a házas élet rázós szekere, az Szólt bizonyos. A faluban sokat beszéltek erről az egyenlőtlen házasságról, de csak megtörtént. Mihók bácsi szinte megfijatalodott a fiatal, nevetős szemű leány mellett s mint a nyárs, oly egyenesre kihúzva magát lépett vele az egyenruhás anyakönyvvezetö elé. Pál Marcsa meg éppen nem vette komolyra a dolgot. Annyit tudott az egészből, hogy ezután egy szép nagy cserepes házban fog lakni egy öreg ember mellett, akit tisztelni kell, s hogy valami nagyon megne unja magát, nyaranta majd eljárogat a hires dinnyék eladása czéljából a környék heti és országos vásáraira; milyen kár, hogy a Mihók bácsi fiát a szép szál legénynyé cseperedett Peti gyereket bevették katonának, ha majd ősszel elmegy még csendesebb lesz a ház. Ahogy tavaszi kapálás előtt az eskü- ! vőjük megtörtént és az öreg ember fejéből elpárolgott az első édes napok mámora, mindig az motoszkált az eszében, az egyetlen fiú, a Peti gyerek, - hogy lehetne megváltani, megszabadítani, hogy ne legyen három esztendős rabja a királynak. Gyakorta bejárt az öreg a vármegyére és remélte, hogy a szolgabiró kemény szive majd csak meglágyul, néhány ropogós bankó zörgetése mellett majd csak megesik a szegény ember baján. Az idő csak mult, a virágos mámoros tavaszt forró, gyümölcsérlelő nyár váltotta fel ; a jó munkája szorgalmas embernek szépen mutatott a földje. A rengő kalásztenger mellett a kukoricza tábla haragos zöld erdejében vígan szóllott a pittypalatty s a dinnye földön a kövér indák között, mintha sorba rakták volna úgy állott, csaknem egymást érte a szemet gyönyörgödtető, megszámlálhatatlan sokaságu, szépen kifejlődött hamvas görög dinnye. Mihók bácsi ha végig tekintett e szép Isten áldásán, szinte elfelejtette a fia miatti bubánatot. Kiválasztott egy dinnyét, a legSzölötulajdonosok figyelmébe! = szaMÁRTON-féle badalmazott, két vagy több együttműködő csavarorsóval dolgozó borsajtók, melyek az eddigi összes sajtókat munkagyorsaságban, a nyomás egyenletességében s a kisajtolt must mennyiségében, valamint a hajtás könnyűségében messze felülmúlják, kaphatók Nagykárolyban : Schöberl Károly oki. gépészmérnök gépműhelyében és Wagner Lajos vaskereskedésében. — Árjegyzék kívánatra ingyen és bérmentve.
