Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-08-13 / 33. szám
XXV. évfolyam. Nagykároly, 1908. augusztus 13. 33. szám. iö W -Pl]' ’l . ty/NAGYKÁROLY ÉS VIDÉK Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalosjcözlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ......................... . 8'— kor. Fé l évre......................................4-— „ Ne gyedévre.........................2-— „ Eg yes szám.........................—'20 „ A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Az „Ipariigyek“ rovat vezetője: Simkó Géza, főrmmkatárs. Schnébli Károly, főmunkatárs. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Laptulajdonos és kiadó: Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 10 fill. Kéziratok nem adatnak vissza, Szomorú évforduló. Nagykároly, augusztus 12. Világosnál, Világosnál Huszárok könyeznek... Ötvenkilenczedik évfordulója lesz holnap ama szomorú eseménynek, amely gyászbaboritotta a magyar nemzetet. S amikor Paskievics büszkén jelenthette a minden oroszok czárjának : „ Magyarország felséged lábai előtt fekszik . . . /“ Hogy milyen körülmények vitték a nemzetet e gyászos katasztrófához, azt már sokszor vitatták pro és kontra, de végleges Ítéletet még azok sem mertek mondani, akik Kossuthtal szemben Gör- geinek megadták az abszolutóriumot. A temesvári szerencsétlen csata után, mikor a déli hadsereg teljesen felbomlott, Görgei kereken kijelentette, hogy a további harczot képtelenségnek tartja ; a szerencsétlen helyzetből csak egy kiút van, a muszkával való megalkuvás. Ezt a nézetet támogatták a kormány egyes tagjai is, ami arra indította Kossuthot, hogy a kormányzói hatalmat letegye s Görgeire ruházza át. Aztán sietve távozott Aradról Lúgosra, hogy személyesen győződjék meg róla, vájjon milyen erővel bir még a nemzeti hadsereg? A tapasztaltak egyáltalán nem kecsegtettek semmi reménynyel. A számra elég tekintélyes lugosi sereg annyira demoralizálva volt, hogy vezérei: Kmetty és Desseicffy is úgy vélekedtek róla, hogy az fűzbe többé nem vihető, mert az első ágyuszóra eldobja fegyverét és futásban keres menedéket. „Elkerülhetetlennek láttam — úgymond Kossuth — hogy ha Görgei diktátori hatalmát arra használja fel, hogy a fegyvert a muszka előtt leteszi, nincs Isten, ki a még meglevő csapatokat egy tömegben tudná tartani. Én pedig nem engedhetem meg, hogy jelenlétem védőpajzsul használtassék fel egyes kalandorok terveinek kivitelére“. Amitől Kossuth tartott, be is következett. Görgei letette a fegyvert, — Ö pedig vándorbotot vett a kezébe s elhagyta hazáját, hol milliók szeretete hordozta tenyerén. De lássuk, vájjon feltétlenül szükséges volt-e Görgeinek a kapitulácziót választania? — A fegyverletétel előtt a nemzeti hadsereg még a következő haderő felett rendelkezett: Görgei serege 32 ezer ember, 144 ágyú, Dessewffy hadosztálya 4500— 5000 ember, Vécsey hadosztálya 7000, aradi várörség 9000, Pétervárad őrsége 8000, Déva 3000, Munkács 2000 s amit legelőbb kellett volna említenem : Komárom őrsége, honnan Klapka aug. elején izente a kormánynak, hogy két hét alatt húszezer harczrakész embert lesz képes a déli csatatérre indítani. Az erdélyi sereg is állott még ekkor 10 —12 ezer emberből. Vagyis a mozgócsapatokat is ideszámítva, több mint százezer honvéd volt még fegyverben. Ez az erő ugyan távolról sem volt elég arra, hogy az egyesült osztrákorosz sereggel a harczot a siker reményével folytathassa, de valamit operálni lehetett volna vele, amint ezt Görgei egy Klapkához irt levelében maga is elismeri. „Mióta nem láttuk egymást — Írja a többi közt — ha nem is váratlan, de elhatározó dolgok történtek. A kormány örökös féltékenysége, egyes tagjainak szeTÁRCZ A. Heródes halála. Irta: Dr. Hetkó Valér. Néma mint a sírbolt a királyi csarnok Lázas álmák között vergődik a zsarnok. Ágyán a sok rémkép egymást csak úgy váltja; Feleségét s megölt gyermekeit látja. „Mariamne“ ! nyögi „itt vagy ágyam mellett? Te voltál egyedül, kiben néha-néha Zordon kedvem tellett!“ „Megöltelek mégis ! Trónom miatt féltem !. . . Megbünhödtem érte . . . átok lett az éltem! Nem gondoltam akkor, mily gonoszát teszek ? ! . . Ugye Mariamne ? gyermekeim ezek ! Tőröm alatt hullt el egymás után három . . . Bocsássatok ti meg! Isten bocsánatát Már hiába várom!“ Sápadt asszony hallgat, karcsú árnya mozdul, Fiaival büszkén Heródeshez fordul. Valamennyi szivén egy-egy mély seb tátong . . . Szól: „Kegyetlen zsarnok ! ne félj ! mi nem bántunk Tőlünk nincs mit félned, biztos gyáva széked! Csak a síron túl majd az a nagy Jehova Irgalmazzon néked !“ Megtört lelkű király megrendül e szóra. Remeg, reszket, érzi, hogy már itt az óra! Párnáiba rejti arczát, hogy ne lásson, De a lelke ott csügg a rémlátomáson, S mig az árnyak tűnnek ... vesznek . . köddé válnak, A rettentő kintul gyöngyözik az arcza Heródes királynak. De ni! suhogás kél újra mindenfelé. Másik szellemcsoport tolakodik elé. Apósa, anyósa, sógorai rendben, S kiket megöletett Juda—Betlehemben, Mind körötte rebben . . . most meg neki esnek Vézna ujjaikkal rángatják és tépik A kiaszott testet. | „Irgalom ! irgalom !“ De a szellem hadak j Hangos gunykaczajjal arczába ragadnak. „Irgalom ! megölnek !. . . Jaj ! szemem kivájta !“ A sók ápolónak borsódzik a háta; Egy feléje hajlik s megérinti lágyan . . . Felébred a király, nehéz sóhajok közt Halott-haloványan. Csend van kint is, bent is. Heródes is ébren! Hanem az a kaczaj most is úgy zug épen! „Átkozott rablelkek mit üvölttök vadon ? Fejeteket hóhér kezeibe adom!“ „Ttram, zaj nem hallik !“ . . szól a szolga halkan. „Akkor kint a népem, az én zsidó népem Gúnyol s nevet rajtam !“ „Uram ! kint is csend van, a zsidóság féken... „Nem!“ hörgi a király... „Hah! vigad a népein! Halálomnak örvend .. . Mily vad üvöltése ! ? De, hogy megsiratlan ne maradjak még se, S kárörömmel nyíltan végemet ne lessék : Add ki parancsomat, hogy a főbb zsidókat Mély börtönre vessék! BUDAPEST, VII., Erzsébet-körut 6. sz. *20 szobával, A fö- és székváros legújabb és legmodernebbül berendezett szállodája. mmu
