Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-04-30 / 18. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. 5 IPAROSOK LAPJA A Nagykárolyi Ipartestület hivatalos közlönye. A kisipar fejlesztése. Megemlékeztünk már azon emlékiratról, melyet a kereskedelemügyi miniszter adott ki az év elején a hazai kisipar és gyáripar állásáról és fejlesztésének szükségéről. Ezen emlékirat elősorolja, hogy mit tett az állam eddig és mit kell még tennie a hazai ipar fejlesztése érdekében, hogy 1917-ben az önálló magyar vám létesüljön. E szerint 10 éven keresztül állami hozzájárulás czimén a gyáripar segélyezésére évenkint 10 millió, a kis és háziipar segélyezésére évi 2 millió korona, összesen 120—125 millió korona állami befektetésre volna szükség. Ezzel szemben vállalkozóknak álló- és forgótőke czimén 720 millió koronát kellene befektetni és ily befektetés niellett 144,000 munkás évenként 100 millió koronát kereshetne. Az Országos Iparegyesület eme nagyszabású emlékirat anyagát szakértő referenseknek adta ki vélemény nyilvánítás végett. A kisiparra vonatkozó rész Gelléri Mórnak jutott, ki nagy szakértelemmel felelt meg feladatának. A Magyar Ipar f. évi 16. számában jelent meg az emlékiratra adott véleménye, melyből leközöljük a következő részt, hogy kisiparosaink megismerkedjenek azon irányelvekkel, melyeknek alkalmazásától várja Gelléri a kisipar fejlődését: A kisipar segítésének kérdése, a melylyel az Országos Iparegyesület is évek hosszú során keresztül rendszeresen foglalkozott, kétségkívül a legvi- tálisabb és legaktuálisabb kérdések közé tartozik. A kisipar jelentőségét, a kéz- müvesipar nagy fontosságát tagadni nem lehet; a kisember sérelmes helyzete sokkal közelebbről érinti a köz- gazdasági politikát, mint a többi ipari fejlemények. Annál is inkább, mert hiszen a régi kézmüvestelepek közül fejlődtek ki azok a közép- és nagyipari telepek, amelyek ma Magyarország büszkeségeit képezik. Szterényi József államtitkár tavaly Pécsett tartott beszédében a kisipar fejlesztésének nagy problémáival foglalkozván, kiemelte, hogy a mi kisiparunknak is azok a bajai, mint más államok kisiparának: 1. a tőkeszegénység, 2. a kereskedelmi szervezet hiánya, 3. a technikai fejletlenség. A kisipar jövő boldogulásának alapjait tehát ezekre a sarkalatos kérdésekre kell fölépíteni. Nézzük e kardinális tételeket egyenként. A tőkeszegénység ellen nálunk rendszerint a szövetkezeti eszmét szokás előtérbe helyezni. Erre nézve a jelentés a következő adatokat sorolja föl: Év Alakult Tagok Jegyzett üzletrészek szövetkezet száma értéke K 1899 25 2.424 424.864 1900 25 2.738 432.130 1901 57 3.265 558.065 1902 34 2.546 346.000 É v Alakult Tagok Jegyzett üzletrészek szövetkezet száma értéke K 1903 41 1.481 255.150 1904 20 1.256 194.080 1905 10 1.016 122.650 1906 8 417 66.400 1907 X/l-g 18 1.056 129.100 Magyarázatul a jelentés szószerint a következőket tartalmazza: „Ezen szövetkezetek, illetőleg szakcsoportok közül időközben megszűnt 32 és fennáll 146 kisipari szövetkezet 60 szakcsoporttal. Jóllehet mindeddig a kézmüiparosságnak csupán csekély része tömörült szövetkezetekbe, mégis a fenti számadatok értékes fejlődési folyamatnak tanúságai. Néhány szövetkezetünk, igy p. o. a budapesti szabóiparosok szövetkezete 3—400.000 koronát, sőt a budapesti asztalos-ipartes- tület szövetkezete ma már 1,000.000 koronát forgatmányoz egy évben. De mindezen örvendetes haladás eltörpül a külföldnek az ipari szövetkezetek terén elért eredményeivel szemben. A tulajdonképeni kisipari szövetkezeteknek, az anyagbeszerző-, a raktár-, a gépműhely- és a valamennyit betetőző termelőszövetkezetek nagyobb arányú fejlődését és boldogulását leginkább a kisiparosok közömbössége hátráltatja“. Hogy mennyire igaz ez állítás, ennek igazolásául idézzük egy szakember, dr. Pechány Adolf, egy most megjelent czikksorozatát, melyben a kisipar technikai fejlődéséről érdekesen mutatja ki, hogy miért marad el .a modern haladás terén és miért nem versenyezhet sem a gyáriparral, sem a külföld termékeivel a magyar kisipar. Ennek két oka van. A kisiparos erős függetlenségi érzete és megcsontosodott ma- radisága. Nagylévárdán például igen szép vasipar van; egyes mesterek pompás késeket, baltákat, kapákat, villákat stb. készítenek. De nem versenyképesek, mert a primitiv régi rendszer szerint dolgoznak és nem akarnak semmit sem tenni ipartelepeik modernizálása érdekében. Újbányán fejlett fazekasipar van. A jiormány 12,000 korona költséggel modern berendezésű műhelyt állított nekik s egy mestert kellő oktatásban részesített. De három év múlva már senki sem látogatta a közös műhelyt, mert a mesterek kijelentették, hogy ők senki kedvéért sem áldozzák föl a függetlenségüket. — Ugyancsak Újbányán történt, hogy a kormány az ottani csizmadiákat részeltetni akarta a hadsereg bakancsszállitásaiban. Ennek — persze — csak úgy felelhettek volna meg, ha a munkát egyesülten vállalják. Egyesültek is, de azzal az eredménynyel, hogy a katonai bizottság nem fogadta el a bakancsokat, mert mindahány — annyiféle volt. Czikkiró megfigyelései alapján a modern ízlésre való törekvést, a vállalkozó kedv növelését, a szövetkezést és a fegyelmet ajánlja a kisiparosság figyelmébe. (Folyt, köv.) IPARI HÍREK. — Földmunkások alkalmaztatása. Az építés alatt álló székely vasutaknál 4000 földmunkás nyerhet alkalmazást. Napi bér 2 kor. 50 fill., 3 korona. Jelentkezni lehet az itteni alispáni hivatalnál is. — Kossuth Ferencz a magyar ipar fejlődéséről. A Revue de Hongria áprilisi számában Kossuth Ferencz érdekes tanulmányt kezd meg iparunk fejlődéséről. Általános bevezetés után kifejti, hogy a modern Magyarország az 1723-iki pragmatika szankció folyományaképp alakul ki és ezóta létesültek nagyobbszabásu ipartelepek, mint a gácsi posztógyár 1767-ben Forgách Antal gróf kezdésére, a halicsi, tatai, modori, kassai keramikai gyárak stb. Az ipari vállalkozásban azonban a kapitalizmus nálunk ke- vésbbé erélyesen érvényesült, mint másutt, mert egész sorozata a körülményeknek állta útját a magyar tőkének abban, hogy nagy ipari vállalkozásokba fogjon; a főoka az ország szerencsétlen politikai helyzete. Az osztrák ipar, melyet a vámtarifa, a sok kiváltság és hatalmas tőke támogatott, könnyen elterjeszthette termékeit Magyarországon. A magyar kisipar nem tudott nagyiparrá fejlődni és az osztrák kormány önkénye arra szorította az országot, hogy az örökös tartományoknak ipari nyersterméket, vagy mező- gazdasági terményeit szállítsa. Az 1848-iki törvényhozás hiába igyekezett Magyarország érdekében reformálni a vámrendszert. De emlékezetes marad Széchényi István gróf és Kossuth Lajos ez időbeli törekvése iparunk fejlesztésére a védöegyesület megalapításával. Az első magyar gőzhengermalmot 1839-ben alapították Pesten; ezt a vállalkozást csakhamar több más követte. A forgalom lebonyolítására, már régebben építettek belső vizi csatornákat, az első vasút Pozsony és Szeged közt 1846-ban készült el, de ennek kocsijait még lovak vonták. Az első gőzvasu- tat Pest és Vácz közt 1846 julius 15-én adták át a forgalomnak. 1845-ben létesült a magyar tengerhajós-társaság ; az első magyar Dunagőzhajós-társaság már 1829-ben megalakult és 1831-ben kezdte meg a forgalom megindítását. Az ipar megerősödésének nagy akadálya volt a lakosság sűrűségének kedvezőtlen volta is. Az 1721-iki népszámlálás szerint Magyarország és Erdély lakosságának összes száma 2,582.598; közülök 134.265 nemes, 5377 pap és iskolamester, 2,401.582 ; polgár és jobbágy, 11.374 zsidó. A népesség csoportosulása, az ipari fejlettség leg- legfontosabb föltétele, ez időben még ismeretlen volt. Manap a földművelők száma fogy, a városi lakosság emelkedőben van. 1869-től 1900-ig ez utóbbi létszáma 32.1 százalékkal szaporodott. Attól azonban még messze vagyunk, hogy a városi lakosság száma elérje a falvak és puszták lakóinak számát. Az ipari oktatás csaknem ezer éves múltra tekinthet vissza, mert a benczések, piaristák klastromaikban már az első királyok alatt kézművességre oktatták növendékeiket. Az első valódi ipariskolát 1770-ben alapították. A múlt század politikai küzdelmei közben e fontos kérdés nem talált a kellő figyelemre. Csak 1870 táján kezdik az ipari oktatás módszeres és szakszerű kiépítését. Kossuth Ferencz becses tanulmányát a Revue de Hong- rie legközelebbi számában folytatni fogja. — Pályázat ipari munkások jutalmazására. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara a kereskedelemügyi miniszter által az ipari munkások kiváló szorgalmának buzgalmának és jó magaviselésének jutalmazására rendszeresített száz koronás állami jutalomdijakból a kamara által ipari segédmunkások jutalmazására kitűzött 6 jutalomra (utóbbiak egyenként 50 koronások) hirdet pályázatot. A jutalmakra pályázhatnak tény-
